Soproni Napló, 1909. október-december (13. évfolyam, 223-298. szám)
1909-10-01 / 223. szám
XIII. évfolyam. Coprosi, 1809. péntek, október I. 223. (1667.) szám. rí ✓?* Soproni Napló POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Egy ívre 20 K, tálévra 10 K, negyedévre 50. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195. RÁBEL LÁSZLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sz. Távbeszélő: Szerkesztőség 203. — Kiadóhivatal 19. sz. Állandósított válság. Sopron, szeptember 30. A kormányozható léghajó problémáját szerencsésen megoldották és vidáman zónáznak a levegőtengerben. Az északi sarkot felfedezték, sőt már össze is vesztek rajta. Csak csupán az úgynevezett és közismert kibontakozás megoldatlan még és vár a szerencsés felfedezőre. Keresik, erősen keresik a kibontakozást, de akárhogy keresik, nem találják. A kérdés az, hogy miért nem találják meg? Azért-e, mert nehéz megtalálni, vagy azért, mert rosszul keresik ? Azt hiszem azért, mert rosszul keresik. Nagyon rosszul. Olyan rosszul, hogy jobb lenne, ha sehogyan se keresnék. Mert így, ahogy ma a keresés megy, nem a kibontakozás megoldásához, hanem sehova se érnek. Az egyik nagy kereső a 67 tájékáról indul ki és a 48-as partokon akar MIOMOBaHr.. .L .jbt: i - .' — '■ *»■ ■ r 1 :iw i i kikötni, a másik viszont a 48-as berkekből indul és a 67-es vidékek felé halad. Közel a célhoz veszik csak észre, hogy a 48-asoknak nem kell a 67-es utas és viszont a 67-esek idegenkednek a 48-as jövevényektől, így aztán kisül, hogy hiába volt az egészutazás a kibontakozás körül, és mindenik mehet szépen vissza oda, ahonnan elindult és marad a . . . válság! Mert az van, volt és lesz. Egyszer úgy, hogy a kormány még nem mondott le, hanem le fog mondani, másszor úgy, hogy már lemondott, de még nem mentették fel; vagy úgy, hogy felmentették és újra kinevezték, de csak átmenetileg három hónapra, amikor újra le kell mondani; vagy pedig úgy, hogy lemondott, de nem eresztik, szóval változó formában marad a lényeg: az állandósított válság. Ez pedig olyan roppant károkat okoz, olyan bénítólag hat mindenre, úgy megakaszt mindent, hogy hízvást fölér a legrosszabb kibontakozással is. Egész nyáron át úgy tudtuk és úgy tudta mindenki, hogy szeptember 28-ig meg lesz a kibontakozás, meg lesz a döntés és vagy jobbra, vagy balra, de tudni fogjuk, hogy hol tartunk. Nos, elmúlt a szeptember 28-ika és kevesebbet tudunk, mint eddig tudtunk. A szeptember 28-át elfoglalta az október 5 ! De egészen bizonyos, hogy éppen úgy, mint júliustól szeptemberig nem tudták megtalálni a kibontakozást, éppen úgy nem fogják megtalálni szeptember 28-tól október 5-ig. Az az út, amelyen haladnak, nem a kibontakozáshoz, hanem az elposványosításhoz vezet. És ez a legveszedelmesebb, legkárosabb, legkevésbbé elviselhető, mert a válságot, illetve a bizonytalanságot állandósítja. Egyébként maguk az intéző körök érzik, hogy a közönség a folytonos elnapolások, kitolások, tárgyalások folytán türelmetlen és végre határozott, elszánt, döntő fellépést vár. Erre mutat az a Vacsora után. Irta: Köttevényi Nagy Olivérné. (Vége.) Feleség (indulatosan): Gondolhattam volna mindjárt, hogy így vagyunk. Hát ezért nem kellek én is ott, mert a férj uram mulatni akar, mulatni és az asszony az útjában van. Ennyire jutottunk, ez az a boldogság, amelyet három év előtt ígért nekem ? Ezt érdemeltem én magától, hogy most itthon hagyva, kénye-kedve szerint ionizálhasson mindenféle hölgyecskéknek ? (Sírva): Már nem szeret engem, tudom, hogy nem szeret, ne is tagadja. Férj: Idegességedben már azt sem tudod, mit beszélsz, legjobb, ha magadra hagylak. Feküdj le, ez lesz a legokosabb. Feleség: Ugye szeretne tőlem megmenekülni. De nem engedem, azért sem engedett, itthon fog maradni. Férj (haraggal): Dóra, már elég legyen ! Feleség: Nem! Azt hiszed, engem olyan könnyen el lehet hallgattatni ? Ohé, akkor nagyon csalódok Ha eddig elég türelmes voltam is, de ezentúl nem leszek. Elnéztem minden hibádat.. . Férj (közbeszól): Én is a tieidet. Feleség (indulatosabban): Eltűrtem lumpolásaidat szó nélkül. Vagy azt gondolod, nem tudtam róluk? Vannak még önzetlen jóbarátok a világon, ilyen a Miki is, akik a szegény asszonyoknak hűségesen beszámolnak, a férj kikapásairól. Férj (csodálkozva): És te azt készpénznek vetted, amit Miki csupa heccből öszszefecsegett? Na, okosabbnak hittelek. Feleség: Az mind igaz, hiába gúnyolódsz. Miki az én legjobb barátom, őszinte igaz barátom!... És ha meggondolom, hogy ez az ember szerelmes volt belém? Meg is kérte a kezemet. Ah, milyen ideális férj lett volna belőle!... Férj: És ideálisan elkártyázta volna a jövedelmét és a hozományodat is. Feleség: Csak simfelje, ez méltó magához. Azért ő mégis jó barátom és elmondta nekem a maga összes dolgait__ Hiába nevet, ne akarja tréfával elütni. Vagy azt hiszi, nem tudom, hogy a múltkor, mikor négy órakor jött haza, az egész társaságot megpezsgőztette, még a kaszinnő is kapott. Férj: Hát jókedvem kerekedett. A kaszinnőnek éppen Miki vitte a pezsgőt és nem én__ Feleség: Ez egyre megy... Azután a többi. Az éjjeli kártyázások, a primadonnának küldött csokor... Férj (közbeszól): Azt tizen küldtük, nem én magam. Feleség: Az mindegy!... Azután az orfeumba járás és a többi... és a többi... Mindent tudok. Férj: Ha mindent tudsz, akkor jól van, teljesen meg vagyok nyugodva. (Menni készül.) Napá! Feleség: Aha, meg akar szökni! Férj (bosszúsan): Csak nem is hallgatom tovább ezt a sok badarságot. Feleség: Badarságnak nevezi azt, amiért fél éveken át sírtam. És most meg akar szökni... De vigyázzon magára, majd bosszút állok, visszaadom a kölcsönt. Férj (flegmával): Azt nem fogod tenni. Feleség (lábával dobbant): Igenis, BÜKKFASZÉN szivógázmotorok üzeméhez, gyári üzemekhez, valakapható vagyonrakományonként valamint kisebb menynyiségekben is. KREMZIR MIKSA, BARCS faszéntermelő cégnél.