Sopronvármegye, 1922. szeptember (25. évfolyam, 197-219. szám)

1922-09-15 / 206. szám

1922. szeptember 15.­­ O ? R 0 W V Ä R MIG YK Megint sok panasz van a vámvizsgálat ellen. Nagyon sokat írtunk már arról, hogy a személyi motozást és csom­agvizsgálatot végző közegek milyen túlzott buzgalommal végzik ezt a — meg kell adni — igen kényes és n­agy körültekintést igénylő munkájukat. El kell ismerni, hogy ez a foglalkozás nagyon erős idegeket, türelmet és fáradtságot igényel, de azért mégsem lehet szó nélkül hagyni azt az elbánást, amelyben az ellenőrzést végző emberek részesítik a közönséget, úgyhogy ez a hivatalos aktus az idők folyamán valóságos tortúrává fajult, amitől reszket az utazó. A mi közönségünk — különösen a sop­roni utazóközönség, mely jóformán mind idegent járó kereskedőkből toborzódik —, nem tudja megszokni ezt az eljárást, és minduntalan panaszokkal keresi fel nem­csak szerkesztőségünket, hanem újabban a kereskedelmi s iparkamarát is. Hogy milyen óriási a különbség a magyarországi és a külföldi hivatalnokok, rendőrök és egyéb alantos közegek között, azt csak akkor látja meg az utazó, ha elhagyja az ország határát. Bármárra lépje is át a vámvonalt az ember, a külföldön mindenütt a legnagyobb udvariassággal és előzékenységgel talál­kozik. Az osztrák hivatalnok háromszor is megemeli a kalapját, a cseh csak úgy kapkod a sapkájához, mikor megejti a kellemetlen vizsgálatot, sőt még a balkáni­nak, félvadnak elkeresztelt oláh és rác is sokkal több figyelemmel és tapintattal szedi el áldozataitól a csempész árunak minősített holmit, mint éppen a kulturált magyar. Pedig hát nem hisszük, hogy a trencséni tót, a retyesáti oláh, vagy a bunyevác intelligensebb, türelmesebb kö­zönség volna, mint a soproni utasok, aki­ket sorsuk a külföldre utazni kényszerít. Eltekintve attól, hogy az utódállamok határállomásain, sőt több helyen már nálunk is, a vasútban végzik ki a vizsgá­latot, míg Sopronban esőben, szélben, fagyban is állatok módjára, tömött sorok­ban hajtják be a közönséget az erre rendelt helyiségbe, a bánásmód különben sem mondható tapintatosnak. Különösen a győri vasúton szolgálatot teljesítő ren­dőrökre sok a panasz, de azért a déli vasúton sem valami példás és rózsás a viszony a közönség és rendőrség között. Szabad kérnem, legyen oly kedves álljon a sorba, mondaná az udvarias osztrák, francia vagy egyéb külföldi, amit a mi derék, de megtehetőeen faragatlan reál­­őreink körülbelül igy fejeznek ki: Áljon be a sorba, mert megtárgya­l, avagy: Briggyen onnayi, mar megvágom ! És ez igazán nem légből kapott dolog, ilyen eset száz és száz fordul elő az idők folyamán s hogy nem történik egyéb baj, az csak a közönségen fordul meg, mely mozog ugyan sir és panaszkodik, de azért türelemmel viseli sorsát, olyanformán mint valaha elesik a török janicsárok kemény öklét, nagy része belenyugszik a változtathatatlanba. Pedig hát, nemcsak soproniak utasnak, naponta érkezik a vo­nattal igen sok idegen, akik ugyan szép benyomást szereznek első lépé­süknél, melyet a megcsonkított ország földjére tesznek. Ezt az első benyomást azután hiába iparkodik eltörölni s ha utána meggyőződik a csehek, rácok kíméletesebb elbánásáról, beszélhetünk neki magyar kultúráról, szellemi fölényről, vad módról és a barbár Balkánról, neki mégis csak megmarad a maga szomorú meggyőződése. Ha már a saját polgáraink, jobb érzésű utasaink ízlése, érzékenysége nem fontos, legalább az idegenek részére a látszat ked­véért kérünk több tapintatot, előzékeny­séget, udvariasságot. Ha a rendőrök nin­csenek informálva, oktassák ki őket, ha Gyilkolt a csornai bicska. Csak legutóbb foglalkoztunk a Rába­közben szinte járványszerűen előforduló bicskázások és korcsmai verekedésekkel és hosszabb cikkben sürgettük a közbiz­tonsági közegek éberségét és az igazság­szolgáltatás aparátusának az elfajult viszo­nyokhoz mért módosítását és ima, máris egy újabb véres példa támasztja alá érve­­lés®inkzt. Szerdán este ismét gyilkolt a csornai bicska, amelynek egyik áldozata, a fiú, holtan maradt a korcsma ivójának vér áztatta padlózatán, a másik, a 69 éves apa pedig keresztülszúrt tüdővel halállal vivő­dik a Margit-kórház egyik hófehér ágyán. A véres és megdöbbentő gyilkosság szálai két évre nyúlnak vissza a múltba és különös iróniája a véletlennek, hogy a lihagő boszú egy olyan egyesületi életben született meg, amelyet éppen a falusi nép művelése és erkölcseinek csiszolása céljá­ból hívtak életre szépen és nemesen gon­dolkodó emberek. A csornai kath. ifjúsági egyesületnek volt elnöke 2 év előtt a tegnapelőtt tragédia áldozata, Túri György 34 éves legény, aki abbeli minőségében, egy akkoriban rendezett táncmulatság al­kalmával belépődíj váltására szorította Cser István 26 éves legénytársát. Innen, ebből a kicsinyes okból fakadt az ellen­ségeskedés éveken keresztül el nem ült sárg­a lángja, amely minda­nnyiszor félelmetes sáppadtsággal lobogott fel közöttük, ahány­szor csak valamelyik korcsmában össze­találkoztak. Több ízben volt már verekedés a két ellenfél és társai között, legutóbb az idei csornai búcsú táján egy ízben szó­dásüvegekkel, majd néhány nap múlva a Vásártéren botokkal támadtak egymásra, amely verekedéseket pár hát előtt meg is írtak. Szerdán este azután egy, esetleg kat ember­élet tett pontot az engesztelhetetlen gyűlölség sötét folyamata után. Cser István, hetivásár lévén, délelőtt 10 óra óta italozott és kártyázott Farkas József, Cser Imre, Kristóf Antal, Túri Ferenc és Pintér Imre társaságában az Andrássy­ utcai „Jóbarát“ vendéglőben. Este 6 óra felé járt az idő, amidőn vége lett a játéknak és a Cser István Túri Ferenccel, Pintér Imrével, Cser Pállal és Cser Imrével együtt átment a Laky­ Döme utcában lévő Wennesz-vendáglőben, ahol az után jött társaság együtt találta egy asztalnál a két Túri testvért, Györgyöt és Imrét, valamint annak apját, az öreg Túri Imrét. Az érkezők külön asztalhoz tele­pedtek és egy darabig csendben idogáltak. Egy óra telhetett így el, amikor Cser István telt borosüveggel a kezében, felkelt oda­lépett régi haragosának asztalához és itallal kínálta meg. Túri Györgyben meg­ölt a békülési szándék, elfogadta az italt és asztalához ültette Cser Istvánt, aki a jelek s­zerint előre megfontolt köte­kedő szándékkal jött az asztalhoz. A békés együttlétet ő kezdte megzavarni azzal, hogy újra csak elkezdte mondogatni: — Gyuri te azért csak haragszol. Szó, szót ért, pillanatok múlva ismét számban állottak a régi ellenfelek. Meg­villant a bicska Cser István kezében és Túri György átszúrt nyakkal, veress* bukott le a padlóra. A gége alatt puha részen, akárcsak a disznóöléseken, hatolt be a gyilkos szúrás, amely egy percnyi elvérzés után kioltotta Túri György életét. Az erre következő gabaly ódásban, mik­öz­be­n röpködtek a székek a levegőben, Cser látván mellen szúrta meg a leterített fiú apját is, aki vérese® vánszorgott ki az udvarra, ahol egy padra roskadt le. Az latén őrizte meg a másik fiú életét, mert Túri Imre is kapott a boszut lihegő em­bertől a hátába egy döfést, szerencsére azonban a zsebkés becsukódott és csak a dolmányt hasította fel egy jókora darabon. A nagy zűr­zavarban a gyilkoslegény eltávozott a korcsmából és visszatért a „Jóbarát“ vendéglőbe. Útközben azonban még kezében volt a kés, mert azzal hado­nászva egy siambejövő legényt, „Állj, ki vagy?“ kiáltással megtámadott, az azon­ban félre ugrott előle. E legény nevét most nyomozza a csendőrság. A borzasztó gyilkossági jelenetnek szemtanúja volt az egyik asztaltól Herczeg Imre gépész, ő iparkodott a szerencsében Túri György vérzését lefogni, amikor ez nem sikerült, Herczeg szaladt a csendőr­­séghez jelenteni az esetet. A többi korcs­mái vendég orvosokért szaladt, de amire dr. Neumann József, dr. Molnár Vilmos és Nesselmann orvostanhallgató a hely­színére érkeztek, csak a beállott halált konstatálhatták. Az elősiető csendőrök a gyilkos legényt a „Jóbarát“ ivójában vették őrizet alá, akin akkor az ittasságnak alig mutat­kozott némi jele. Dr. Szánthó Gyula csornai vizsgálóbíró tagnap elrendelte Cser István végleges letartóztatását és in­tézkedett az áldozat felboncolása iránt. kíméletlenek, na küldjék oda őket, ahol csak meghazudtolják a magyar lovagias­ságról szóló szép mesét és tönkre teszik az ország amúgy sem valami nagy presz­tízsét. 3 Letartóztattak egy sikkasztó biztosítási tisztviselőt. Földváry Ferenc biztosítási tisztvise­lőt, aki Sopronban hónapok óta feltűnően és nagy lábon élt, tegnap a rendőrség sikkasztás gyanúja miatt letartóztatta. Földváry Ferencet Sopronban nagyon sokan ismerték, de azok, akik szorosabb viszonyba léptek vele, egyik a másik után érzékenyen! kiáltottak fel csalódásuk­ban : „Jaj a szivem !“ Pedig nem is a szívüknek esett baja, hanem az ugyancsak azon a tájon tartózkodó pénztárcájuknak. Földváry Ferenc ugyanis kitűnően értette a kölcsönkérést és mondják, hogy na­gyobb pump-művészt a Föld még nem hordott a hátán. Megpumpolt boldog-bol­dogtalant. Ha első próbálkozásra a kisze­melt áldozat nem dőlt be, akkor a jelöltet szép fiatal feleségéhez vitte fel a Pannó­nia szállodába, mert Földváryék ott lak­tak költséges kényelemben, ott azután levették a lábáról. A fiatal asszonyka el­ragadó bájossággal tudott mosolyogni és japáni vágású Geisah szemei igen huncu­tul csillogtak. Ds nem csak pénzt kölcsönöztek ki Földváryék, hanem cipőt, ruhát, sőt még katonai háborús érdemjeleket is. A köl­csön kért dolgokat hol visszaadták, hol nem. Mert nagyon feledékenyek voltak. Egy valaki úgy húzta le sajátkezüleg a cipőjét Földváry de Földvár lábáról, mi­kor az épen el akart utasai, női már az egyik lába fent volt a vonat lépcsőjén. Földváry mindenütt mint van Földvár és szolgálaton kívüli huszárhadnagy sze­repelt, felesége pedig alezredes leányának mondotta magát. Még bárónak is titulál­­tatta magát a biz­osítási ügynök. Nagyon értette a módját, hogyan kell előkelő tár­saságokba furakodni és itt Sopronban mindig társaságbeli személyiségekkel lát­hattuk együtt. Bejáratos volt jó valutájú soproni családokhoz. Ha suttogni kezdtek s háta mögött, fölszedte sátorfáját és egy házra­ odébb ment, nem jött zavarba. Földváry Ferenc lelkét számtalan vissza nem adott kisebb-nagyobb pénz­kölcsön terheli, azonkívül a legutóbbi időben arról is kezdett suttogni a fáma, hogy bizonyos hivatali pénzekkel nem tud elszámolni. Az „Anker“-nak volt leg- \ Elektrotechnikai és szerelési vállalat SUGÁR és BRAUN Telefon 51. szám. SOPRON, ÓGABONA-TÉR 1. Telefon 53. szám. Vállaljuk villamos erőátviteli-, világítási-, telefon- és csengő­berendezések készítését és javítását. Költségvetéssel díjmentesen szolgálunk.

Next