Győri Pál (szerk.): Az olimpizmus szerepe a civilizáció fejlődésében (Veszprém, 1999)
Medovarszki János: Pierre de Coubertin és Justh Zsigmond barátsága
Medovarszki János PIERRE DE COUBERTIN ÉS JUSTH ZSIGMOND BARÁTSÁGA 135 évvel ezelőtt, 1863. január 1-jén született Párizsban Pierre de Coubertin, az újkori olimpiai játékok elindítója, a nemzetközi olimpiai mozgalom kiemelkedő jelentőségű szervezője. 135 évvel ezelőtt, 1863. február 16-án született a Békés megyei Pusztaszenttornyán Justh Zsigmond író, földbirtokos, Coubertin barátja, akit méltatlanul elfelejtettek. A két férfi sorsa néhány évre összekapcsolódott. Visszaemlékezések, levelek, irodalmi alkotások alapján képet alkothatunk kettejük barátságáról, az újkori olimpiai mozgalom elindításának időszakáról, a századvégi Párizs atmoszférájáról. Boldog vagyok, hogy ezen a veszprémi konferencián tovább gazdagíthatom a Coubertin-ről kialakult képünket és megemlékezhetek a régen eltemetett és elfeledett Justh Zsigmondról. Pierre de Coubertin báró régi, gazdag, konzervatív családból származott. Lovagolt, teniszezett, vívott, apja szerint keveset élt a vadászatnak, sokat a könyvtárnak. Az egyházi pálya távol állt tőle a nők és szabadelvű nézetei miatt. A katonai hivatást a háború szolgálata miatt utasította el. A diplomáciát boszorkánykonyhának tartotta. A történelem, az irodalom és a pedagógia tudománya érdekelte, melyekben tudását a Sorbonne-on alapozta meg. 1883-ban a Csatornán túlra utazott. London, Oxford, Cambridge, Edinburgh voltak útjának állomásai, ahol a brit nevelési rendszert és a kollégiumok életét tanulmányozta. Justh Zsigmond felvidéki nemesi családból származott, jogi és nemzetgazdasági tanulmányokat folytatott Német- és Franciaországban. Főúr, de kivált kortársai közül. Hamar az irodalom szerelmesévé vált, s a művészetnek nemcsak pártolója, hanem alapos ismerője és művelője lett. Justh Zsigmond 1888. január 1-jén érkezett Párizsba. Az eseményekről naplót írt, amely öt hónapot ölelt fel. Halász Gábor, aki a Naplót sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel látta el, így emlékezet meg az írásról: „Hazája Európa, fővárosa Párizs, a Cosmopolis, ahová összegyűlnek amerikai pénzmágnások és európai arisztokraták, forradalmárok és főleg minden rendű és rangú írók és művészek, akik egyedül éltető levegőjüknek érzik a párizsi atmoszférát. Maguk a franciák pedig, hogy teljes legyen a nemzetköziség, modorban, szokásokban, politikai intézmények tekintetében anglománok, de friss erőkért keletre néznek. /.../ Jönnek és tűnnek az ismerősök, ahogy a társas élet elénk sodorja őket.” A baráti körhöz tartoztak írók, költők, festők, színésznők, diplomaták, köztük Munkácsy Mihály, Feszty Árpád, Mednyánszky László, Pierre de Coubertin, gróf Csáky Albin, a kultuszminiszter, gróf Hoyos Alfréd, a Monarchia nagykövete. Beszéljen a továbbiakban a Napló! „Vasárnap, január 8-án. /.../ 11-kor Baronne de Coubertin-hez (sgb. St. Germain). Pierre-im azóta, mióta elváltunk, elérkezett az első stállóra, utolsó brochure-jeinek, amelyeket az angol nevelésről írt, nagy sikere volt.(1) A villásreggeli után Pierre-el egy közös barátunkhoz, Daniel de la Chaussée-hez, ki most a londoni francia nagykövetségnél attaché, s csak olyan anglomán, mint Pierre. Útközben a jó P. elmondja, hogy rossz útra tért (családja kétségbeesésére) belátta, hogy náluk csakis a köztársaság boldogulhat, s így a jövő választásnál valószínűleg mint jobboldali „républicain” fog fellépni.”*2* „Szerdajanuár 11. 1/25-kor Pierre de Coubertin-hez teára. Csupán fiatal urak, többnyire historikus nevek. /.../ Főleg Angliáról van szó, mind az angol intézményekért rajong: az angol individualismusért, királyságért, nevelésért, a teáért és plum cake-ért.”(3)