Sportvezető, 1969 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Olimpiai tapasztalatok A magyar sportmozgalom sok hatalmas feladattal birkózott az utóbbi években, amelynek egyik „vizsgájára" 1968 októberében került sor Mexikóban. Olimpiai hagyományaink, a magyar sport szélessége, mélysége és ereje, egyszóval tekintélye, társadalmunk igénye .kötelezte a sportvezetést, a sportszövetségeket és egyesületeket, hogy olyan feltételeket teremtsenek legjobb versenyzőink számára, amelyek alkalmasak lehetnek a sikeres szereplésre. Mexikó különleges feladatot rótt a sportágak vezetőire, az orvosokra, edzőkre, hiszen sajátos, még eddig nem tapasztalt és nem próbált viszonyok között megrendezésre kerülő magas színvonalú versenyekre kellett felkészülési tervet készíteni, majd azok végrehajtásával is tervezett eredményt elérni. Az eredmények ismertek. A csapat megérkezése, az újságírók, hírügynökségek „gyorsmérlege” után a Mexikóban kintjárt sportágvezetők összefoglalói alapján a különböző szakszövetségek elnökségei tárgyalták, vitatták a jelentést és elemezték most már az eredmények ismeretében sportáguk nemzetközi helyzetét, uralkodó és figyelemreméltó, a jövőben hasznosítható tendenciáit, saját belső helyzetüket, a felkészülés szakmai és egyéb tapasztalatait. Mindezeket nem öncélú önigazolás vagy feladatlezárás céljából, hanem azért, hogy mindezeket a tapasztalatokat a jövő, a következő olimpiai szakasz tervezésének munkájánál figyelembe vehessék. A legfelső sportszerv a Magyar Olimpiai Bizottsággal együtt, a szakszövetségek értékeléseit figyelembe véve 1968. december 21-én tárgyalta az olimpiai felkészülést és a mexikói szereplést. Általában megállapította az MTI Országos Tanácsa és a MOB, hogy a magyar sport eredményes, sikeres olimpiát zárt le, melynek eredményei igazolták a tervezés realitását, esélyeinknek és célkitűzéseinknek reális meghatározását. Ugyanakkor a beszámolóból és az azt követő vitából néhány olyan lényeges tendencia és jelenség is kicsendült, amely általában a sportágak sajátos tapasztalatain túlmenően, sokszor azokkal teljes összhangban, figyelemreméltó és feltétlenül figyelembe veendő további terveink elkészítésénél. Melyek ezek a tapasztalatok? Reálisan követhetőnek mutatkozott ezen az olimpián is II. Kongresszusunknak az a határozata, mely szerint „a sportágak többségében versenyezni akarunk a rendelkezésre álló feltételek alapján, és tudunk is a világ legjobbjaival.” Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy érmeink és pontszámaink alapján a nemzetek nemhivatalos rangsorában a III., illetve IV. helyet szereztünk meg. 3 sportágban (kajakkenu, labdarúgás, öttusa) versenyzőink abszolút elsők lettek. Célkitűzéseink realitását igazolja néhány olyan tendencia, amely azt látszik igazolni, hogy az egyéb feltételek jelenléte esetén a hagyomány önmagában nem biztosítja az eredményt, se nem gátolja. E megállapítás érvényességét igazolja néhány sportágunk elhelyezkedése, eredménye pozitív és negatív vonatkozásban. Hosszú évtizedek sorozatos sikerei után Mexikóban elvesztették például kardvívóink — reméljük időlegesen — hegemóniájukat, ugyanakkor egy-két sportág — adott korlátozott feltételeink ellenére is — feltűnt nagyszerű eredményeivel (kajak-kenu, evezés stb.). Akad persze még meggyőzőbb külföldi példa is. Sok „szakmai hagyomány" dőlt meg Mexikóban. Néhány évtizeddel ezelőtt még uralkodott olyan nézet, hogy pl. a hosszútávfutás „északi privilégium”. Ma már nemcsak egész Európa, Amerika és Ausztrália adott az atlétikai hosszútávokon olimpiai bajnokot, de az etiópiai Bikila korábbi példáját követve Mexikóban már 5 afrikai, forró égövi színes atléta szerzett aranyérmet 1500 m-től marathoniig, a 3000 m-es akadályfutással együtt a közép- és hosszútávokon. Annak ellenére, hogy olimpiai határozatunk célkitűzését nem sikerült pl. úszásban teljesítenünk, mások példáján okulva, továbbra sem mondhatunk le - még adott, valóban korlátozott feltételeink mellett sem - a határozottabb előrelépésről. Példaként említhetném a kanadai és a jugoszláv úszók példáját, akik 4 év alatt Tokióhoz képest 34, illetve a 0-ról rajtolva 15 plusz pontot voltak képesek szerezni annak ellenére, hogy különösebb úszó hagyományokkal az említett országok mind ez ideig nemigen rendelkeztek. Az olimpiai felkészülés során pozitív, élesztő szerepet játszott a II. Kongresszus több, a minőségi sportot érintő szervezeti, szakmai jellegű határozata, szelleme, iránymutatása A felkészülés során, különösen az utóbbi 1—2 évben, éreztük azt a pozitív hatást, amit a fokozott társadalmi összefogás eredményének tudhatunk be. "Egyesületeink érintett szakosztályai, az ott dolgozó edzők egyre nagyobb segítséget képesek nyújtani a különböző válogatott versenyzők elő- és felkészítéséhez. Sport-szakszövetségeink az új szövetségi ügyrendnek megfelelően nagy felelősséggel vettek részt legjobbjaink felkészítési tervének előkészítésében, annak ellenőrzésében és az olimpikonok kiválogatásában. A II. Kongresszus után eltelt viszonylag rövid idő tapasztalatai azt is mutatják, hogy az új szervezeti rendben is lehet eredményesen, hatásosan dolgozni, ha az adott keretben a személyi összetétel megfelelő, a sportág közvetlen vezetői értelmes koncepciók kidolgozására és végrehajtására képesek. De érződött a társadalmi összefogás növekvő erejének segítő hatása a felkészítési munka egyéb vonatkozásában is. A fokozott edzésmunka hatásfokának növeléséhez hozzájárultak a sporttudományos munkások kutatásainak eredményei, sportorvosaink fejlődő munkája, a munkahelyek, iskolák, intézmények vezetőinek megértő támogatása a hírközlő szervek nem kritikátlan, de pozitív szerepe, és anélkül, hogy a konvencionális „tiszteletkor" hibájába esnénk, lekell szögezni, hogy nagy anyagi és erkölcsi segítséget jelentett egész társadalmunk pozitív hozzáállása csapatunk előkészítése, ellátása, morális állapota érdekében. Messze távolban, Mexikóban szinte elképzelhetetlen ösztönző hatást eredményeztek vezetőinktől, társadalmunk különböző területéről érkezett biztatások, amelyek egyrészt segítették versenyzőinket, időszakonként egész csapatunkat a nehéz pillanatok átvészelésében, másrészt a becsületesen küzdő, de a nagy versenyeken alulmaradt versenyzők bátorításában, vigasztalásában. 2