Szabad Föld, 1953. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1953-07-05 / 27. szám
!kombajnosok, használjátok ki'jól isépeiteket elére ti hó termés tstsors betakarításáért! ,Az állami gazdaságok gabonavetésüknek országosan legalább 90 százalékát, a gépállomások, a termelőszövetkezetek gabonavetésének országosan legalább 35 százalékát kombájnnal és aratógéppel kötelesek learatni(Az idei aratásról szóló minisztertanácsi határozatból.) A gépek a dolgozó parasztok legjobb segítői. Megkönnyítik és meggyorsítjáik a legnehezebb mezőgazdasági munkák elvégzését. Különösen nagy segítség a kombájn, amely a legfárasztóbb nyári munkát végzi el az ember hellett: egyszerre aratja és csépeli a gabonát. A Szovjetunió önzetlen baráti segítsége lehetővé tette, hogy az ötéves tervben a mi iparunk is megkezdhesse a kombájnok gyártását. Ipari munkásaink a szocialista munkaverseny nagyszerű lendületével azért dolgoztak és dolgoznak, hogy minél több kombájnt küldjenek segítségül az idei bő termés betakarítására. A tervbevettnél jóval több kombájnt készítettek el az EMAG-gyár dolgozói Ma az érett gabonatáblákon szerte az országban mintegy 1030 kombájn tanúsítja, mindennél ékesen szólóbban: milyen felbecsülhet ellen segítséget nyújt a munkásosztály a dolgozó parasztságnak, milyen hatalmas erő a munkás-paraszt szövetség! A gyárból kigördülő kombájnok százai azt is megmutatják, mit jelent a megvalósuló, diadalmas ötéves terv mezőgazdaságunknak! KEREPEL A KOMBÁJN motollája, búg a cséplődobjza s az őszi árpa, arany zuhatagja ömlik a maggyüjtőbe. Még néhány forduló — és tarló sárgálik a gátéri Vorosilov tsz széles árpatáblája helyén. Deli István kombájnvezető harmadik sebességre kapcsol. — Én előttem kiváltotta a kombájn a becsületét — mondja id. Hajdú Imre, a Kurucz-brigád tagja. — Úgy dolgozik ez a gép, hogy öröm nézni. Az ember nem győzi tőle a zsákot elvenni. Ha jól megnyomja, négy nap alatt végez ezzel az ötvenholdas táblával. — Két műszakban persze — fűzi tovább a szót Fekete László, a kombájn segédvezetője, aki nemsokára felváltja Deli Istvánt. — Igyekszünk minden alkalmas órát jól kihasználni, mert bizony az eső néha megakasztja a munkát. Így is sikerült Deli Istvánnak egy műszakban hét holdat levágni. Enge akarok mögötte maradni, s akkor ma meglesz a 14 hold. Hogy ekkora területet kézikaszával egy nap alatt learassanak, ahhoz 14 gyakorlott kaszás, 14 marokszedő, 7 kötöző szükséges. De a kombájn nyomban ki is csépeli a gabonát. Egyébként a csépléshez külön 21 ember — egy cséplőcsapat — munkája volna szükséges. De előbb be is kellene hordani, osztagba rakni a kévéket. A kombájn mindezt a munkát fölöslegessé teszi. Vagyis ha jól számítok, egy kombájn — a két vezető, a ákos és az egymást váltó két-két almarakó, azaz összesen hét ember vítségével — hetven ember munkát végzi el. De nemcsak a munkát könnyíti és orsítja meg a kombájn. Sok szemszteségtől is megmenti a termelőövetkezetet, állami gazdaságot. Kaásáskor, keresztrakáskor, hordáskor, ztagrakáskor többször meg kell túgatni a kévéket, s emiatt több em elpereg — a szemveszteség az tvigyázatosság ellenére is 7—8 száka nem több. A kombájnnal adós vezetés mellett három százasra vagy még kevesebbre csökkentjük a szemveszteséget. Egy holdon, mázsás termést számítva, minden szalék megmentett szem 12 kiló gannát jelent Ha a kombájn négy szálakkal csökkenti a szemveszteséget. Időnként 48 kilóval több termék állhatunk be. A Vorosilov tsz 400 holdján a kombájn 192 mázsa gabonát ment meg az elpörgéstől! Ennyi gabona 80 felnőtt ember évi kenyerének elegendő! SAJÁT ÉRDEKE minden termelőszövetkezetnek, minden állami gazdaságnak, hogy a kombájnok teljesítőképességét minél jobban kihasználja. Államunk sokmillió forintot fordított és fordít kombájnok gyártására. Sok kéz szorgalmas munkája van ezekben a gépekben. Ezért különösképpen meg kell becsülni őket. Tűrhetetlen könnyelműség és felelőtlenség ezeket a sokra képes, drága gépeket kihasználatlanul hevertetni — ahogy a kiskunhalasi tangazdaságban teszik. Ott áll a kombájn a gépműhely udvarán. Várja, hogy végre használatba vegyék. Ha pedig a tangazdaság háromszáz hold kalászos területén nem tudnak neki elég munkát biztosítani — hiszen arató-kévekötőgépe is van a gazdaságnak — sürgősen gondoskodjanak róla, hogy átszállítsák olyan helyre, ahol hasznát veszik! „SOKAT ESIK AZ ESŐ, azért áll a kombájn” — sopánkodnak itt is, ott is a bács-kiskun megyei gépállomásokon, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. De több helyen nem indulnak a gépek akkor sem, mikor kisüt a nap. Mert nem készültek fel az alkalmas időre sem. Fekete Pál, a kiskunfélegyházi gépállomás kombájnvezetője a helybeli Vörös Csillag tszben egy teljes napot vesztegelt, mert a tsz vezetői nem gondoskodtak idejekorán zsákokról. A sopánkodó, tétlen vezetők embereljék meg magukat, vegyenek példát a vaskúti Dózsa tsz-ről, ahol a kombájn segítségével mind learatók már az ősziárpát! A termelőszövetkezet 240 mázsa ősziárpa beadásával egészévi takarmánygabonabeadási kötelezettségét is teljesítette már. Pedig Vaskutat se kerülte el az eső. A tszben azonban mnden alkalmas órát kihasználtak az aratásra. A KISKUNHALASI gépállomáson amiatt panaszkodik Kozó Ferenc igazgató, hogy a hat kombájnokhoz csak egy szalmagyűjtő kocsi érkezett. A termelőszövetkezetek viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy a kombájn ne szórja el a szalmát. A termelőszövetkezeteknek jogos az igényük. S ezt az igényt a gépállomás könnyűszerrel kielégítheti. Házilag, néhány óra alatt könnyen készíthető szalmagyűrésre alkalmas, lapos taliga — amely a kombájn után akasztható. Két lány vagy fiú összerakhatja rajta a szalmát, s mikor összegyűlt egy petrencére való, alkalmas helyen lecsúsztathatja a taligáról. Ezt a módszert a solti állami gazdaságban sikerrel alkalmazzák. „BAJ AZ IS, hogy a megdőlt, kuszált gabonával nem bír a kombájn’ — siránkozik némely tehetetlen vezető. — „Hogyan teljesítsük így gépi aratásiérvünket?” Lám, Csiila János, a kiskőrösi gépállomás kombájnvezetője nem riadt meg ettől a nehézségtől. Bátran neki indult a dőlt árpának — s hét óra alatt nyolc holdat vágott fel — Óvatosabban haladtam, mélyebbre eresztettem a vágószerkezetet — mondja. — Az ember a szívét is adja bele a munkába, s jól odafigyeljen, akkor megbirkózik minden akadállyal! Azért még jobb eredményt is elérhetett volna Csiila János — ha a találékonyságot is felhasználja és kalászemelőt szerel a kombájn vágószerkezetére. A kombájnos érdeklődjék jobban a hasznos újítások iránt és alkalmazza azokat. Nézzen utána, hogyan érték el élenjáró szaktársa kiváló eredményeiket: hogyan tudta, például Háy József, a mohácsszigeti állami gazdaság sztahanovista kamtáján*vezetője már 155 holdról betakarítani az őszi árpát. A kiváló kombájnvezetők tegyék közkimesé tapasztalataikat! Akombájnvezetők nagyszerű gépeikkel legyenek élenjárók az idei bő termés betakarítááben. Segítsék elő, hogy minél hamarabb éléskamrákba és magtárakba kerüljön a gabona. A ti munkátokon is múlik, kombájnosok, hogy hamarosan odakerüljön az új kenyér a gabonát megtermelő dolgozó parasztok, a nagyteljesítményű gépeket gyártó ipari munkások, a szocializmust építő dolgozó népünk asztalára! BERECZ JÓZSEF Naponta 5 új kombájn hagyja el az EMAG-gyár kapuját Az EMAG-gyár udvarán új kombájnok sorakoznak. Egyik-másikon még van egy kis igazítanivaló , de szinte órákon belül vasúti kocsira kerülnek, s 4—5 naap múlva már valamelyik termelőszövetkezet, vagy állami gazdaság gabonáját aratják... Az egyiken 1299-es, a másikon 1302-es a sorszám. Ezek a számok az első magyar kombájntól növekednek —s egyre gyorsabban. Kővári János elvtárssal, az EMAG igazgatójával beszélgetünk. 1953 első felében hány kombájnt küldött az EMAG mezőgazdaságunknak? — Első félévi tervünket jóval a határidő előtt teljesítettük: 800 kombájnt készítettünk, s most még terven felül 15 gépet gyártunk, július 1-ig ezek is lent lesznek. Összesen tehát: 815 kombájn... Ha az ünnepeket leszámítjuk, azt hiszem, dicsekvés nélkül mondhatjuk, minden nap öt kombájnt adtunk szövetségesünknek, a dolgozó parasztságnak. Sőt úgy is mondhatnám, naponként mintegy 300 új „munkaerőt” adtunk, már tudniillik, ha a kombájnokat emberre átszámítjuk... Igazgató elvtárs „a gyár kapuján kívül” figyelemmel kíséri-e a kombájnokat? — Igen. Személyesen is gyakran járok vidékre, gépállomásokra, állami gazdaságokba. Most egy hete Szentegáton néztem meg egyik idei, új kombájnunk beállítását. Előtte a 30 órás bejáratást lelkiismeretesen elvégezték. Aztán szemem láttára mentek bele a gyönyörű, magasnövésű árpába. Egykét holdat fél szélességgel vágtak.. Örültem, hogy ilyen óvatosak és gondosak ezek az elvtársak. Mondom aztán nekik, nyugodtan ráereszthetik teljes szélességgel. Nagyszerűen dolgozott a gép, s alig 2 százalékos szemveszteséggel. — Hasonló tapasztalatom volt Előszálláson is. Tavalyi gépekkel dolgoztak, gondos „átteleltetés” után. Szakszerűen le voltak zsírozva, olajozva. Tavaly sem volt baj, s reméljük, ezután sem fordul elő zavar. A debreceni gépállomással fél órával ezelőtt beszéltem telefonon: náluk mind a 17 kombájn kifogástalanul működik. Járt-e elvtárs olyan helyen, ahol a drága kombájnokra nem fordítanak kellő gondot? — Sajnos, nem is egy ilyen helyein jártam. De én elsősorban a* mezőtúri gépállomás felháborító hanyagságát említem. Egész télen szabad ég alatt, sárban, piszokban tartották a kombájnokat és az aratógépeket is. Alit lehet várni az ilyen gépektől? Magától értetődik, hogy zavartalan jó munkát semmi esetre sem. Nem tudom, azóta már felelősségre vonták-e a mezőtúri gépállomás vezetőit?... A kombájn bonyolult gép, sokban hasonlít az ember szervezetéhez. Egészen kicsi, idegen anyag súlyos zavarokat okozhat az emberben is — a kombájnban is! Ha már a hibáknál és panaszoknál tartunk, mi a helyzet a láncokkal és a fogaskerekekkel? Több helyről panaszokat hallunk, hogy törnek ... — Az idén kibocsátott 800 gép közül 50-nél jogos a panasz. A fogaskerékgyárnak ez a sorozata valóban hibás volt. Ezt a hibát az EMAG és a fogaskerékgyár ezekben a napokban (június 27—29) 72 órás határidőn belül mindenütt megszünteti. Ami a láncokat illeti: 25 kombájnra új eljárással készített, préselt magfelhordó- és motollaláncokat szereltünk. A használati utasításban külön hangsúlyozzuk, hogy ezeket a láncokat nem szabad úgy megfeszíteni, mint a régebbieket. Jobbak — de kényesebbek. Szóban és írásban is nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy milyen szigorúan be kell tartani a kezelési utasításokat! Nem egy esetben saját szemünkkel láttuk, hogy például a kombájnvezető elvtársak a kuplung benyomása nélkül kapcsolnak. Ilyenkor aztán reccs.. odavannak a fogaskerekek. Törnek a kurblik — mi ennek az oka? — A mi hibánkból, valóban gyöngék voltak, de erre már jó pár héttel ezelőtt fölfigyeltünk, s azóta sokkal erősebb vasból adjuk, s a hegesztésekre is nagyobb gondot fordítunk. Még azt is megkérdezzük igazgató elvtárstól: miért nincs mindenütt megfelelő mennyiségű pótalkatrész? — A pótalkatrészeket a MEZŐGÉP, illetve a MEGÉRT rendeli nálunk. Az elosztásról is ők gondoskodnak. Az idei nyárra megrendelt pótalkatrészeket mi június 25-ig utolsó darabig elkészítettük, szállítottuk. Ennél többet mi erről nem tudunk mondani. összefoglalásképpen: igazgató elvtárs hogyan látja, idei kombájnjaink jobbak-e, mint a tavalyiak? — Mindenesetre jobbak — eltekintve ezektől az általunk is felfedezett hibáktól. A panaszok többsége azonban nem állja meg a helyét. Az idén több gonddal, nagyobb felkészültséggel gyártottuk a gépeket. Csak egy kis példát. Sok a panasz, hogy gyengék az akkumulátorok. Nem igaz. Az akkumulátoroknál az a legfontosabb, hogy a dinamó állandóan töltsön. Ha enélkül használjuk, természetesen, kimerülnek. Az idei kombájnokra éppen ezért Amper-órát is tettünk, hogy állandóan láthassák az akkumulátor töltöttségét. Az új vágószerkezetek is határozottan jobbak. Szabó József elvtársnak, a kiskunlachházi gépállomás kiváló kombájnvezetőjének — saját kérésére — a napokban szállítottunk új, idén készült vágószerkezetet. Azt mondja, ezzel még nagyobb eredményt ér el. Mi nagyon szeretnénk, ha valamennyi kombájnosunk Szabó József és Háy József elvtárs példáját követné, hogy minél több gabonát betakarítsanak a munkásparaszt szövetség jelképével, szocialista iparunk büszkeségével, a kombájnnal! Szentkirályi János 2 Szabad Föld A KOMBÁJNNÁL FRISSEN LEARATOTT és elcsépelt gabonát csak alapos szárítás után szállítsuk magtárba. A szárítást a szérű egyik elsimított és ledöngölt szakaszán végezzük. Eresszük át szelelő rostán egyszerkétszer a búzát, rozsot, árpát, zabot. Rostálás után terítsük szét 10—15 centi vastag rétegben, gereblyével addig mozgassuk, míg a szemek teljesen meg nem száradnak, s körömmel már nem nyomhatok be. A szérűn szárított gabonát óvjuk az esőtől: készítsünk a szérűre ponyvákat, zsákokat. A nem kombájnnal csépelt gabona tárolását is gondosan végezzük. A magtárban fél méternél vastagabb halomba ne rakjuk a frissen csépelt gabonaféléket. A magtárak szellőző berendezéseit, ablakait nyissuk ki hogy a száradás még gyorsabb legyen. ★ ★ GONDOSAN JÁRJUK VÉGIG a vetőmagnak szánt gabonatáblát. A minőségi vetőmagtermelő körzetben, de minden vetőmagnak kijelölt parcellán s nézzük meg figyelmesen, a vetés nincs-e gyomnövénnyel fertőzve. Ez a munka nagyobb gondosságot igényel már azért is, mert az egyéb kalászosok ezúttal gyomnövénynek számítanak. Felügyelet mellett a gyomirtást gyermekek is végezhetik .... . ..... A jó vetőmag biztosítása érdekében ne sajnáljuk a munkát és fáradságot, mert egyetlen nem odavaló mag a következő évben számtalan utódot hozhat. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a vetőmagnak szánt gabonát külön arassuk, osztagoljuk, csépeljük és raktározzuk. A keveredés elkerülésére különösen a cséplésnél ügyeljünk. * ★ ★ A NAPRAFORGÓ tömeges virágzásaikor végezzük el a pótbeporzást. Erre a célra készítsünk nuha szövetből vagy szőrméből a tányér nagyságának megfelelő, kerek kesztyűt. A kesztyűt töltsük vattával kissé púposra, hogy puha legyen. A pótbeporzást sose hagyjuk a déli nagy melegre: a reggeli órákban végezzük, a harmat felszáradása után. A mesterséges beporzást úgy végezzük hogy a kesztyűt kézretéve, a sorok mentén haladunk és könnyedén megdörzsöljük az egész tányért. Így a virágport az egyik virágról a másik virágra visszük. A pótbeporzást legalább kétszer ismételjük meg. Egy hold napraforgó egyszeri beporzása egy munkanapot igényel, jelentősen növeli a termés mennyiségét és minőségét. Kétszeri pótbeporzással a holdankénti magtermés 150—200 kilóval, a mag olajtartalma másfél százalékkal lesz magasabbb * ★ TERMELJÜNK minél nagyobb területen másodnövényt. Aratás után ne késlekedjünk egy percig sem a szántással és vetéssel. A kévék keresztberakása után, de minden esetben még aznap kezdjük meg — átlag 15 centi mélyen —a tüdószántást. Szántás előtt feltétlen végezzük el a tarlógereblyézést, és szórjunk ki 50 kiló pétisót a gyökérkorhadás elősegítésére. Az eke után ne hiányozzék a fogas s azt a vetőgép után is járassuk. Laza, száraz talajon mélyebben, kötöit nyirkos talajon sekélyebben vessünk, ahol lehet ikersorosan. Vegyünk példát a brri Béke tszcs-ről, amely a kévekötő aratógép után rögtön elvégeztea tarlógereblyézést és megkezdte a szarlóbuktatást. Az aratást követő napon őszi árpa után rövid tenyészidejű kukoricát vetett. ★ A KÍMÉLETLENÜL IRTSUK a lucerna legveszedelmesebb kártevőjét, az arankát. Különösen a magnak hagyott lucernatáblán ügyeljünk erre, mert az arankával fertőzött mag elveszti értékét. A veszedelmes kártevő először magról szaporodik, de ha már szárba hajt, a szár legkisebb része is fertőz. Ha észrevesszük, hogy a lucernatáblán sárgásbarnás foltok vannak, azonnal kezdjük meg az irtást. Az aranka* most virágzik, tehát már az ásónyomnyi mélyre való lebuktatás sem segít, mert a mag a földiben több évig megtartja csírázó képességét. Ne várjunk tehát addig, míg magot köt. Égessük fel lucernatálbláinkon az arankával fertőzött foltokat, s utána forgassuk le. Az arankáival fertőzött részt felásás után újból vessük be lucernával -I ,f -c-l Árpa, borsó, lucerna etetésével minél több süldőt fogjunk hízóba Egyes községek dolgozó parasztai között, sőt helyenként a termelőszövetkezetekben is az a téves nézet uralkodik, hogy a sertést egyéves kora előtt nem érdemes hízóba fogni, s a hizlaláshoz csak kukoricát érdemes és gazdaságos felhasználni. Ezt a maradi nézetet régesrég megcáfolták azok a haladó állattenyésztők, akik rátértek a gyorshízlalásra, s a fiatal füldök hizlalását nem kukoricával, hanem elsősorban bőséges és tápdús zöldtakarmánnyal és emellett fehérjében gazdag abraktakarmánnyal kezdik. Különösen megoldható a gyorshízlalás most, amikor lucernából, borsóból és őszi árpából is igen jó termésünk van. A gyorshízlalás előhízlalási szakaszában, vagyis admíg a süldők a 80—90 kTó súlyt elérik, a feletetett eleség 50 százaléka zöldtakarmányból álljon. A takarmányadag másik felét árpából, borsóból és napraforgópogácsából úgy állítsuk össze, hogy a jószág szívesen és jó étvággyal fogyassza el takarmány adagját. A jó étvágy biztosításához azonban nem elég a változatos takarmányozás. Naponta kétszer jártassuk a hízóban fogott süldőket fél-félóráig. De gondoskodni kell hűsítő fürdetésről is. A napi etetések számát és idejét úgy osszuk be, hogy a süldők az előhízlalás ideje alatt először 4, később 3 részletben kapják meg napi takarmányadagjukat. A tömegtakarmányokat a 60 kilós súly eléréséig rendszeresen az albraktakarmány előtt etessük. Ez azért fontos, mert a zöldtakarmányban lévő tápanyagok egy része oldott állapotban kerül a hízó szervezetébe, így az emésztés gyors és egyenletes lesz. Jó tudni, hogy a gyorshízlalásra forrott süldők hogyan értékesítik a különféle takarmányokat. A takarmányárpa tudvalevőleg 72—73 százalék keményítőt és 9 százalék emészthető fehérjét tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az árok etetésével annyi fehérjét biztosítunk a süldők fejlődéséhez, amennyit csak kétannii kukoricával tudnánk pótolni. Az árpa tehát a hizlalás első szakaszában olcsóbb és kifizetődőbb, mintha a régi módszer szerint kukoricával kezdjük a hizlalást. Az árpával, ezzel az értékes, fehérjében gazdag takarmánnyal biztosítani tudjuk a fiatal süldőknél a jó izomzat kifejlődését, a ráma kialakítását és ugyanakkor zöldtakarmány, főként a lucerna, elegendő ásványi anyagot, vitamint jelent s tágítja az állat gyomrát. A Szovjetunió kolhozaiban és szovházaiban azért alacsonyabb a hizlalás költség, mert rég áttértek a gyorshír látási módszerre, amellyel hízónként 2—3 mázsa abraktakarmányt takarítanak meg s a hizlalási időt a sertéseknél 10—15 hónapos korban már befejezik. A gyorshízlalásba befogott hússertés helyes takarmányozás mellett 4 kiló, fehérjében és keményítőben gazdag takarmányból egy kiló élősúlyt szer magára. Ezzel szemben a szarvasmarhák egy kiló élősúly előállításához 7—8 kiló keményítőben gazdag takarmányt használnak fel. A termelőszövetkezetek és a dolgozó parasztok használják ki a gyorshízlalás előnyeit, fogjanak hízóba mielőbb minél több fiatal süldőt. Gyorshízlalássa kevesebb abraktakarmány felhasználása mellett hamarabb lesz kész a híz, gyorsabban és könnyebben lehet teljesíteni a beadási kötelezettséget és már ősz végére háztartási célokra is vághatunk. Szabó Zoltán FM állattenyésztési osztályának ■dolgozója