Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-30 / 26. szám

SZABAD FÖLD Julián Szemjonov: Maradj és éld túl Igaz, ez az áthelyezés nem vonatkozott a Birodalmi Biztonsági Főhivatal apparátusára, azaz körülbelül kétszázezer „fekete SS”-re, főleg a gestapósokra. Bormarin ezzel elérte azt, amit akart: megerősítette a párt gépezetének helyzetét, azt pedig ő vezette. Ami a legfontosabb, nem küldte a frontra egyetlen emberét sem, márpedig a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt apparátusában több mint kilencszázezren dolgoztak. Valamenynyien kizárólag neki szolgáltak, részletes havi jelentéseket küldtek, tőle kapták a direktívákat. Időnként tanácskozásra hívta őket, mint például 1944 novemberében, amikor Berlinben több mint ezer helyi pártvezető ült össze. Bormann így szólt hozzájuk: — Ezekben a percekben, amikor SS-testvéreink vállára nehezedik a Birodalom jövőjének fő felelőssége, amely a harctéren dől el, az önök feladata, drága pártbeli barátaim, hogy átvegyék az SS hátországi nehéz munkájának egy részét, s koordinálják a közös tevékenységet. Minden kérdésben forduljanak hozzám, hogy ezeket megbeszélhessem Himmler richsführerrel... Ettől kezdve a birodalmi biztonsági szolgálat és az SS helyi szerveinek — noha erre nem született külön parancs — minden hónapban el kellett küldeniök jelentéseiket a pártszervezeteknek. Egy ilyen dokumentum került Ergruber gauleiter kezébe. Ebben az állt, hogy az egyik körzetben, Ernest Kaltenbrunner villája közelében néhányszor észlelték egy rövidhullámú adó működését, amely minden bizonnyal a svájci amerikai hírszerzés hálózatával létesített kapcsolatot. Eigruber részletesebb jelentést kért az ellenséges adóról a Gestapótól, de nem kapott választ. Amikor magyarázatot követelt,azt mondták, hogy a „nyomozás folyamatban van”. Eigruber kötelességének tartotta, hogy erről értesítse Bormannt, mert a parancsnoksága alatt álló terület a berchtesgadeni alpesi erőd, Hitler tartalék főhadiszállása közvetlen közelében volt És még valami: Linz és Salzburg között, az Alt Aussee-i sóbányákban őrizték „Führer múzeumának” mesés értékeit. Éppen ez az információ késztette Bormannt, hogy áthívja Müllert és megkérje, magyarázza meg a dolgot. „Nem szabad kockáztatnunk” — mondta. — „Ez a rejtekhely a legnagyobb államtitok. Meggyőztem a Führert, hogy az itteni értékek sohasem kerülhetnek az ellenség kezébe: vagy a mieink maradnak, vagy eltemetjük őket a bányába több millió tonna szikla alá és ráeresztjük a megsemmisítő föld alatti vizet.” Müller kérdezősködött a maga embereinél. Ugyanolyan érthetetlen és ködös választ kapott, mint Eigruber. Mindjárt megértette az okot: a nyomozás során bizonyára felszínre került valamilyen név, amelyet sem írásos jelentésben, sem telefonbeszélgetésben nem szabad említeni. Lehet, hogy Kaltenbrunner is saját játékba kezdett, miután találkozott Bernadotte gróffal? Ezért döntött úgy Müller, hogy nagyon megbízható és ügyes embert kell Salzburgba küldenie. De kit? Holtoffot? Szorgalmas és megbízható, csak buta, ami veszélyes. Eismannt? Az elkezd verekedni anélkül, hogy a következményekkel törődne. A legideálisabb természetesen Stirlitz lenne, őrá azonban itt van szükség. Mivel nem tudott azonnal dönteni, felhívta Bormannt és néhány napi gondolkodási időt kért. A pártvezető beleegyezett, de a hangja jéghidegen csengett. Egyébként nem csoda, hogy a linzi és a salzburgi gestapósok zavarban voltak: a gyanús adások a biztonsági szolgálat különleges osztagának székhelye felől jöttek, ez az egység pedig közvetlenül Kaltenbrunner vezetése alatt állt. A különítmény vezérkara kényelmes villában helyezkedett el, magas kerítés mögött, és SS örök éber szeme vigyázott rájuk. A helyi Gestapo ugyan jelenthette volna a dolgot a Birodalmi Biztonsági Főhivatal felső-ausztriai központjának, de nem merte megtenni, mert Kaltenbrunner, ha feldühödött kiszámíthatatlan volt. Ezért húzódott ez az ügy. Ki gondolta volna, hogy Kaltenbrunner emberei közül az egyiket 1944 decemberében beszervezte az amerikai hírszerző szolgálat. Müller időközben folytatta a Guderian elleni kompromittáló anyag felkutatását. Azon a napon elment Bormannhoz és az asztalára tett öt sűrűn gépelt papírt. — Remélem, ez több mint elég, reichsleiter — mondta. Bormann szokása szerint előbb átfutotta a szöveget s a margóra csak számára érthető jegyzeteket írt. Ezután figyelmesen elolvasta, szinte minden szót átgondolva. Ezen az öt oldalon Guderian tábornok és Gehlen lehallgatott beszélgetéseinek summáját rögzítették. — Köszönöm, gruppenführer — mondta Bormann —, folytassa a gyűjtést. Késő este, egy órával a vezérkari tanácskozás előtt, Stirlitz hívta fel a pártvezért. — Svédország lübecki főkonzulátusán Himmler reichsführer elkezdte a megbeszélések új szakaszát Bernadotte gróffal. Ez az adat abszolút biztos, s kötelességemnek éreztem, hogy tájékoztassam önt. — Köszönöm — mondta elgondolkodva Bormann —. Ha nem hinnék önnek, és ha nem volna lehetőségem, hogy ellenőrizzem az adatot, félrebeszélésnek tartanám, amit mondott. Ilyesmit csinálni, méghozzá nem is titokban, hanem a nemzet szeme előtt? Hihetetlen! Értesítette már erről Müllert? — Nem. — Mostantól tájékoztassa mindenről, Stirlitz. A helyzet úgy alakul, hogy egyre kevesebb időm lesz önre. Úgy bízzon Müllerben, mint bennem. „A Központnak. Guderian tábornokot leváltották a Werhmacht vezérkari főnökének tisztségéből. Utóda Hans Krebs, aki eddig kegyvesztett volt, mert — Müller szavai szerint — túltengett benne az oroszok iránti tisztelet. Justus.” A válasz hamar megérkezett: „Ki tudná-e puhatolni, hogy Krebs hajlandó lenne-e felvenni a kapcsolatot azzal az emberrel, akinek nevét később közöljük? A Központ.” A szovjet hírszerző szolgálat főnöke aznap hiába várta a választ. Stirlitz azért nem felelt, mert tudta, hogy Müller most a szobájában ül és arról gondolkodik, mi a legmegfelelőbb variáció a Moszkvának adandó válaszra, s nagyon valószínű, hogy ezt Bormannal is megbeszéli. Csak ezután dönti el, mit mond Krebsről és mikor. Ezzel próbára teszi Stirlitz türelmét... De a döntés hamarább megszületett, mint Stirlitz várta. Müller hajnalhasadtakor látogatta meg. Előzőleg nem is telefonált. Fáradt volt és kialvatlan. Elkezdett beszélni a „Hess ügyről” és hosszasan elemezte az affér lehetséges magyarázatait. Mialatt hallgatta, Stirlitz azon tűnődött, vajon emiatt jött ilyen korán? „Meg voltam róla győződve, hogy Krebsről akar velem beszélni” — gondolta, miközben kikísérte Müllert.. A Gestapo-főnök csak a lépcsőházban mondta el, amit Stirlitz várt. — Egyre nehezebben tudom megérteni Bormannt. Mindenkivel dacolva dugta be Krebset a vezérkari főnök helyére. Guderian utolsó lehelletéig harcolt volna, Krebs pedig, ha kell, akár holnap odaül a tárgyalóasztalhoz a vörösökkel, készen arra, hogy beengedje őket a mi számunkra elfogadható feltételek mellett, ő úgy el tudná rendezni a dolgokat, hogy az oroszok megnyerjék a csatát Berlinért, anélkül, hogy harcolnának. — És a Führer? — kérdezte Stirlitz magára erőltetett csodálkozással. Müller figyelmesen méregette, és nem válaszolt mindjárt. — Mit a Führer? Itt van Bormann. Ő lesz a Führer utódja, nem pedig Göring vagy Himmler. Őt koronázzák meg a nemzeti szocializmus vezéreként. Kicsit később Stirlitz a következő rádióüzenetet küldte Moszkvának: „Müller véleménye szerint, Krebs tábornok hajlandó felvenni a kapcsolatot, de csak azután, amikor elérkezik a politikai fordulat a bunkerben. Mikor utalják át a pénzt a számlámra? Justas.” A szovjet hírszerző szolgálat vezetője nem tájékoztatta erről Sztálint, mert sejtette, mi lenne a reakciója. Táviratot küldött, amelyben — miután belement a játékba — arra kérte Justast, hogy legalább egy hétig ne jelentkezzen, ezzel lehetőséget adott Stirlitznek, hogy Rubernauval Svájcba utazzon. Egy másik rejtjeles táviratban arról értesítette, hogy tíz nap múlva Berlinben keresni fogja az összekötő. Müller sokáig tanulmányozta a két táviratot, s közben mértani figurákat rajzolgatott, amelyek félelemmel töltötték el a maguk alakjával. Minduntalan megállt Moszkva furcsa instrukciójánál, hogy Stirlitz egy hétig ne jelentkezzen. Ma minden pillanat nagyon értékes — ismételgette. — Hogy engedhetik meg maguknak mégis ezt a fényűzést, hogy ilyen sokáig ne kapjanak jelentést Berlinből? Miért kell megszakítani a kapcsolatot? Hm. .. Talán attól félnek, hogy ártanak Stirlitznek, ha olyan aktivitásra szorítják, amely végzetessé válhat? (Folytatjuk) . LEVELEINKBŐL Társadalmi munkák Vásárosnamény lakói tavalyelőtt hat, a múlt évben már nyolcmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A társulások és az egyéni befizetők két és fél millió forinttal gyarapították a tanács bevételét, így összesen 10,5 millió forint került közös kasszába. A város egy lakására 1190 forint értékű társadalmi munka jutott. Több üzem dolgozója a város második kerületében épült melegfürdő készítésénél 310 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A gergelyiugornyai részen ez év május végén lebontották a régi óvodát és helyébe egy új, korszerű épül, nagyobbrészt társadalmi összefogással. A hulladékgyűjtési akció is 138 ezer forint bevételt eredményezett. Szintén társadalmi munkával készült el a 12 ezer forint értékű buszváró is. Nemcsak Vásárosnaményban, hanem más, beregi községekben is jelentős társadalmi munkát végeznek. Például: a Csarodán épülő új óvodánál segédkeznek a szülők és az ottlakók, hogy a legifjabb polgárok is kellemes környezetben tölthessék napjaikat. Kár János Gergelyiugornya Vélemény a reklámról Az utóbbi időben a napi- és hetilapokban egyre több reklám jelenik meg. Ez jó dolog, csak az a baj, hogy ez a figyelemfelkeltés legtöbbször nem a termékre irányul s így nem a vásárlók érdekeit szolgálja. A különböző szaklapok hirdetései jobbak, mert igazi árubemutatót tartalmaznak, s ezáltal orientálják a vevőt, alakítják a vásárlók szokásait. Csakhogy ezeket a lapokat sokkal kevesebben olvassák. Úgy volna jó, ha az áruikat reklámozó vállalatok arra törekednének, hogy hirdetéseikben mindenütt termékeik tulajdonságát, hasznosságát ismertetnék. Így találkozhatna az eladói és vásárlói érdek mindannyiunk javára. Lukács Gábor Jászberény tári még, hogy az ő munkájukra is van garancia. A szerviz szerint, ha három hónap alatt tízszer javítják a készüléket, akkor sem szakítanak le a jótállási szelvényből. A jótállási papír hátoldalán viszont az olvasható, hogy öt javítás után a hatodiknál ki kell cserélni a készüléket. A szerviz tájékoztatását nem fogadom el, mert észrevételem szerint a magnónak másodízben nem az volt a hibája, mint első alkalommal. Egyébként jelenleg se működik. Kaszás Sándorné Egyek Alpinisták a tornyon Városunkban néhány vízgyűjtő torony annak idején a vasgyáron kívül épült. A helyi lakosok megszokták már ezt a látványt és a város olyan szimbólumának tekintik, mint a párizsiak az Eiffel-tornyot. Bár ezek tetejére nem lehet felmenni. Most azonban valakik mégis megtették. Az 52 méter magas, 35 méter átmérőjű, III-as számú vasbeton vízhűtő-torony még 1952-ben épült, és a kora miatt szükségessé vált a szerkezetének felülvizsgálása. Ezt a közelmúltban a Penge Beton GMK alpinista szakemberei, sajátos módszereikkel három nap alatt végezték el. Kerékgyártó Mihály Ózd Nem fogadom el... A múlt év decemberében vásároltam egy rádió-magnót. Sajnos nem sokáig telt benne örömöm, áprilisban már be is kellett vinni a tiszafüredi Gépipari Szövetkezet rádió-televízió szervizébe. A javítás elvégzése után a szervizben — az előírásoknak megfelelően — a Jótállási jegyről levettek egy szelvényt. A rádió-magnóm két hét múlva ismét meghibásodott. A Jótállási jegyről azonban a szervizben most nem tépték le a javítást igazoló szelvényt azzal az indokkal, hogy a készüléknek ugyanaz volt a hibája, mint korábban. És azt is mond 1984. JÚNIUS 30. Futott a falu Az elmúlt évben indul el nálunk a tömegsport-mozgalom a „Fut a falu” címmel. Az idén továbbfejlődött azzal, hogy három fordulóban rendezték meg és május utolsó vasárnapján egésznapos sportrendezvénnyel zárult. A három fordulóban mintegy 950-en vettek rész. Külön csoportban futották le a 2 és fél, illetve 5 kilométeres távot a 40 éven aluliak, és az ettől idősebb korosztály. Bevezetőként Lengyel Mihály, a sportkör elnöke üdvözölte a versenyzőket, közöttük a debreceni Novák Ferenc kerékpáros versenyzőt is. Ezt követően indultak el a csoportok és kocogták végig a kijelölt távot, amely a Rákóczi tsz fürdőterületén végződött. Itt a résztvevők között — az eredményüktől függően — különböző tárgyjutalmakat osztottak ki. Különdíjak kiadására is sor került, azrrelyeket a legfiatalabb, illetve a legidősebb kocogónak és a mozgalomban részvevő, legnépesebb családnak adományozott a rendezőség. A sikeres tömegsport-nap táncmulatsággal ért véget a késő esti órákban. Gaál Zsigmond Földes Amatőr filmekkel is A helyi történetkutatók felhívással fordultak a lakossághoz, hogy tovább gazdagítsák Dunakeszi történetének ismereteit. Június 30-án a városi könyvtárban, a Kölcsey úton filmszemlét rendeznek. A szemle célja, hogy a városiban lakó amatőr filmesek, illetve az amatőr filmmel rendelkezők részére bemutatási lehetőséget biztosítsanak, s ezáltal érdekes filmdokumentumok is előkerüljenek. Jelentkezni lehet 8 és 16 mm-es, bármilyen időtartamú filmmel, ami valamilyen módon a várossal kapcsolatos. Solymosi László Dunakeszi Mégis csináljuk A Szabad Föld Vevőszolgálat rovatában azt olvastam, hogy a kerékpárpumpa gumicsövét azért nem lehet kapni, mert az ipar nem gyártja. Arra hivatkoznak hogy gyártása nem kifizetődő. Ezek a sorok megleptek engem. Az illetékeseknek tudniuk kellene: sokan vannak kispénzű emberek, akik nem tehetik meg, hogyha egy ilyen pumpa csöve tönkremegy, akkor egy egész garnitúrát vásároljanak. Mindaddig, míg kerékpárt gyártanak, az összes kellékekre szükség van. Mint téesznyugdíjas — soksok társammal együtt szerte az országban — foglalkozunk állatok tartásával és olyan termékek termesztésével, melyek olykor bizony ráfizetésesek. Mi mégis csináljuk. Nem tudom, mi lenne, ha az egyéni kistermelők is arra hivatkozva, hogy nem kifizetődő a termesztés, leállnának... Karancsi Mihály Törökszentmiklós