Szabad Szó, 1954. július-szeptember (11. évfolyam, 153-230. szám)

1954-07-15 / 165. szám

Csie­ettek, 19­34 július Az ag і * á­t­or, a szószéke Hogyan mozgósítom a dolgozókat a szocialista versenyre Bolog e® büszke voltam, amikor meghívtak egy párt-alapszervezeti gyűlésre és agitátorrá neveztek ki. Agitátori tevékenységemet az IMSZ lakatosbrigádban kezdtem meg, amely­nek magam is tagja vagyok. Brigá­dunk élenjáró, hónapokig­­ a mi bir­tokunkban volt a versenyzászló. Hogy ezt megtarthassuk, komolyan, ke­ményen kellett dolgoznunk. Elhatároz­tam, agitációs munkámmal segítem brigádomat, hogy a verseny lendülete ne csökkenjen és továbbra is az élen maradhassunk. A szocialista versenyek legfontosabb tényezője az ember, ezért közelebbről kezdtem foglalkozni egy-egy elvtárs­sal. Felfigyeltem arra, hogy brigá­dunk egyik tagja, Blaga Liviu hanyag, minden­­­nap 10—15 percet késik a munkából. Többen is javasolták, he­lyezzük át, mert nem érdemli meg, hogy brigádunkban dolgozzék. A párt­alapszervezet javaslatára többször elbeszélgettem Blaga elvtárssal, így jobban megismertem egyéniségét, élet­­körülményeit, tulajdonságait. Beszél­getés közben rámutattam arra, hogy pontatlanságával, hanyagságával aka­dályozza a brigád jó munkáját. Meg­magyaráztam, ha naponta 15—20 per­cet késik, ezek a percek egy hónap alatt csaknem egy teljes munkanapot tesznek ki. Kiszámítottam előtte, hogy ebből milyen anyagi vesztesége szár­mazik a gyárnak és saját magának is. Láttam, hogy szavaim mindig gondol­kodóba ejtették, töprengett, fontolgatta érveimet.... Rövid idő múlva azt vettük észre, hogy Blaga elvtárs meg­változott. Korábban jött be a gyárba, előkészítette szerszámait, megszervezte munkahelyét s igyekezett minden per­cet kihasználni. Brigádunk tagjait nem is lepte meg, amikor a legközelebbi termelési értekezleten Blaga ifjúmun­kás nevét az élmunkásoké között emlí­tették meg. Ezt a címet már két-három hónap óta viseli. A brigád nevelésével más módon is foglalkozom. Rendszeres újságolvasást szerveztem. Minden nap ebédszünet­ben újságot olvasunk, vagy az agitátor zsebkönyvében felvetett problémákat tárgyaljuk meg a brigád tagjaival és a lakatosműhely dolgozóival. Az embe­rekkel való foglalkozás meghozta gyü­mölcsét. Brigádunkban új élmunkások emelkedtek ki, mint Pósa Tamás, Vassu Cornel és mások. Célkitűzésünk most: élenjárni az Augusztus 23. tiszteletére indult szocialista versenyekben is, megtartani a vörös versenyzászlót. Eb­ben a versenyben mi is munkavállalá­sokat tettünk. A többi között megfo­gadtuk, hogy 17 nappal előbb fejezzük be augusztusi tervünket. Valamennyien azért harcolunk, hogy vállalásainkat teljesítsük és méltóképpen köszöntsük felszabadulásunk évfordulójának ünne­pét. Gyárunk agitátorai azt a feladatot kapták, hogy mozgósítsák a dolgozó­kat az Augusztus 23 tiszteletére tett munkavállalások teljesítésére és min­den dolgozót bevonjanak a szocialista versenybe. Ilyen irányban fejtettem ki én is tevékenységet. Brigádunk máris szép eredményekkel büszkélkedhet. Az utóbbi időben 25.800 lej megtakarí­tás­t értünk el. Az agitációs munkában még szebb eredményeket mutathatnánk fel, ha a párt-a­lapszervezet titkára, Radovan elv­társ rendszeresebben, minden héten fog­lalkozna velünk, agitátorokkal. Gátol­ja a verseny teljes kibontakozását az is, hogy nálunk a lakatosműhelyben nem vezetnek pontos nyilvántartást a termelési eredményekről, különösen a megtakarításokról. Am­i az én munkámat illeti, hiányos­ságom az, hogy nem vagyok mindig elég operatív, nem­ népszerűsítettem eléggé az élenjárók munkamódszereit, hogy műhelyünk minden dolgozója könnyebben s gyorsabban teljesíthesse tervét. Ezentúl többször kérem majd a párt­alapszervezet segítségét, hogy agitációs tevékenységemet megjavít­hassam. Mozgósítani fogom a velem dolgozó elvtársakat, hogy valameny­­nyien teljesítsük Augusztus 23. tiszte­letére tett fogadalmainkat. NISCU DU­MITRU, a Bánsági Fémipar agitátora «5 *7 A P А Г> £7 <*)“ A Bumbacul-gyár kollektívája fogadalmai teljesítése útján A Bumbacul-textigyár kollektívája szép munkavállalásokat tett augusztus 23. tiszteletére. Ha becsülettel akarják teljesíteni ezeket a munkavállalásokat, akkor keményen helyt kell állniuk a versenyszakasz minden munkanapján. Már az első napokban hozzá kell látni a termelés nagy tartalékainak feltárá­sához, a legkedvezőbb munkakörülmé­nyek biz­tosításához. ha e feltétele an­nak, hogy eleven versenymozgalom bon­takozzék ki, minél nagyobb tömegeket mozgósítson és minél szer­b termelési eredményeket érleljen meg. Kövessük csak figyelemmel, hogyan halad a Bumbacul-textil­gyár kollektí­vája munkavállalásai teljesí­tésének útján. Ami már megvalósult kétségtelen, hogy hivatkozhatnak né­hány szép, kezdeti eredményre. Első­sorban is: a júniusi termelési terv mind a fonodában, mind pedig a szövődé­ben megvalósult. S ami nagy érdemük: a Bumbacul-gyárban nemcsak a terv­feladatok gépies teljesítésére töreked­nek. Ez az üzem már régóta híres ar­ról, hogy technikusai állandóan új, tet­szetősebbnél­ tetszetősebb választékokat terveznek. Becsülete és kereslete van a vállalat termékeinek.­­Most is belefog­lalták munkavállalásaikba, hogy az év elejétől augusztus 23-ig húszra eme­lik új cikkeik számát — a tervben elő­írt kettő helyett. Egyedül júniusban 5 új választékot terveztek meg és fogad­tak el gyártásra. Jóleső érzéssel nézi végig az ember a mintakollekciót, az uj pіké-anyagokat, a remek színárnya­latú, estélyiruhának való kockás anya­gokat. A néhány héttel ezelőtt megnyílt hulladék­feldolgozó-osztály készítményei is elgyönyörködtetnek: a maradék­ anya­gokból ügyes kezek szebbnél-szebb gyermekruhácskákat készítettek, sok fodorral, kedves kis színes hímzések­kel. Megélénkült az újítómozgalom is. Az elmúlt hónap folyamán kilenc javasla­tot nyújtottak be a gyár újítói. A már életbeléptetért műszaki-szervezési in­tézkedések közül figyelemreméltó, hogy a gyűrtesónoda egyes gépein átalakí­tották a feszítő-korongot (Spannrolle). Ez az álló orsók számának csökkentését eredményezi. Ez még csak papíron található A műszaki irodában gyorsan elősorol­ják ezeket az eredményeket. De ha le­megyünk az üzemekbe, akkor látjuk, hogy még nagyon-nagyon sok tennivaló van. Számos szövőnő panaszkodik, hogy nehezen tudja teljesíteni havi ter­vét. A kimutatás is figyelmeztet, hogy az utóbbi hónapokban vagy ötven szö­vőnő maradt terven alul. Égető szükség volna tehát arra, hogy a vállalatveze­tőség hozzákezdjen a munkavállalásai közé foglalt tanfolyam megszervezésé­hez, a terv alatt teljesítők megsegíté­se érdekében. Nos, ennek a tanfolyam­nak még hire-nyoma sincs. Arra gon­dolnak talán, hogy augusztus 23-ig még van idejük? Minden nap veszteséget jelent, tíz és tíz méternyi szőttesáru el­vesztését. Sőt, nemcsak a tanfolyam megszerve­zésére van szükségük a munkásnőknek. Nagy segítséget jelentene számukra, ha a műszaki vezetőség széleskörű ak­ciót dolgozna ki a legjobb munkamód­szerek általánosítása érdekében. Nem ismeretlen fogalom ez a Bumbacus­­gyárban: foglalkoztak itt néhány hó­nappal ezelőtt Mihók Vera kezdeménye­zésével. A gyűrűsfonoda falán most is ott emlékeztet egy hatalmas jelszó: „Kövessük Mihók Vera kezdeményezé­sét!" Nos , ebből a kezdeményezésből körülbelül csak a falragasz maradt meg. Ponta elvtárs, a fonoda vezetője és Taba­ elvtársnő, a párttitkár arra hivatkoznak, hogy Mihók Vera szövőnő kezdeményezése a szövőde sajátos ter­melési feltételeire illik rá, úgy határoz­tak tehát, hogy a fonodában nem fog­lalkoznak ezzel többet. A fonónők azon­ban nem helyeselhetnek ennek az érve­lésnek. Mert hiszen tudnivaló, hogy Mihók Vera szövőnő kezdeményezésének legfontosabb alkotórésze: a legjobb munkamódszerek megismerése és tömeg­méretekben való terjesztése. S vájjon csak a szövődében vannak „sajátos termelési feltételek" arra, hogy idő­elemzéssel megállapítsák a legcélsze­rűbb mozdulatokat, s arra tömegmére­tekben megtanítsák a munkásokat?’ Ki­derül azonban az is, hogy nem fog­lalkoznak Mihók Vera kezdeményezé­sével az 1. számú szövődében sem — pedig ott aztán igazán megvolnának a termelési feltételek. Aztán van még egy másik, teljesítet­len munkavállalása a gyárvezetőség­nek: a gyűrosfonodában lévő óragra­­fikon üzembehelyezése. Ez az óragra­fikon — évekkel ezelőtt, amikor még működött — felgyulladó vagy kihunyó lámpafenyével minden fonónőt minden órában pontosan tájékoztatott: telje­­sítette-e tervét. Ez vonzotta, érdekelte, mozgósította a fonó­nőket, s egyben biz­tosította az egyenletes, helyel munka­ütemet. Egy idő óta azonban „hasz­nálaton kívül helyezték“ az óragrafi­­kont. S bár a gyár vezetőséget kötelez, a munkavállalása — még mindig nem léptette újra működésbe az óragrafi­­kont. Sőt, ami még rosszabb: a gyo­­rtefonógépeken kívül az osztály többi részében még a rendes, szokásos ered­mény-nyilvántartást sem vezetik, s így te­l­j­es tájékozatlanságban tartják a versenyző dolgozókat. Ami a munkavállalásokból és a vezetőség tevékenységéből egyaránt hiányzik A Bumbacul-gyárra általában az jel­lemző, hogy a műszaki problémák erő­sen foglalkoztatják a vezetőséget — az emberekkel való eleven munka azon­ban már sokkal kevésbbé. Ennek egyik megnyilvánulása az, hogy elhanyagol­ják a dolgozók oktatását, a jó munka­­módszerek általánosítását. Egyik meg­nyilvánulása az, hogy nem igyekeznek ötletes, operatív nyilvántartással, szem­léltető agitációval, új és új formák al­kalmazásával ébrentartani, mind job­ban felszítani a versenyszellemet. De nemcsak ez a baj. Ezen túlme­nően, nem foglalkoztatják eléggé a gyárvezetőséget a dolgozók panaszai, nehézségei sem. S erre mi sem jellem­zőbb, minthogy az augusztus 23-i mun­kavállalásokból szinte teljesen kima­radtak a munkafeltételek megjavításá­ra vonatkozó célkitűzések. Pedig csak jól körül kellene nézni az osztályokon, felelősségérzettel meghallgatni a mun­kásokat —­­akad tennivaló elég. Az I. számú özövöde munkásnőinek nincs öltözőjük, ott kell öltözködniük a munkateremben. Joggal­­panaszkodnak a nagy melegre, a rossz levegőre is — a szellőztetés megjavításával csak most kezd foglalkozni a vezetőség. S nem mutat nagy gondoskodásra az sem, hogy az üzemi fürdő vagy egy eszten­dei huzavona után csak most van ké­szülőben. * A legfontosabb teendő tehát: sokkal nagyobb gonddal foglalkozni az embe­rekkel, a munkások nevelésével. Maga a gyárvezetőség elég gépiesen támogat­ja a versenyt — pedig nemcsak a mun­kások ügye ez! Hiszen az egyéni tel­jesítményeken épül fel az osztály, a részleg, az egész gyár eredménye. Már­pedig a kollektíva becsületbeli ügye kell legyen, hogy a textilgyárak soraiban az élre kerüljenek, minél értékesebb teljesítmé­nyt mutassanak fel. Ámde mi­nél jobban érdekeltté tenni a verseny­ben a munkásokat csak úgy lehet, ha maga a gyárvezetőség, a párt­alapszer­vezet, az üzemi bizottság is személye­sen érdekeltnek érzi magát és így is dolgozik. Új és változatos formákat kell találni a munkások mozgósítására, az eredmények operatív nyilvántartá­sára, a jól dolgozók nyilvános megdi­csérésére. Olyan közvéleményt kell te­remteni, amely elismeréssel reagáljon minden egyes munkás minden egyes újabb­ eredményére , s egyben elítélje a lógósokat, a fegyelmezetlenkedőket. A tömegekkel való sokkal alaposabb foglalkozás, az eleven, lüktető verseny: ez az alapja annak, hogy a Bumbacus­­gyár kollektívája továbbfejlessze kez­deti eredményeit s az augusztus 23. tiszteletére indult versenyben méltó he­lyet foglaljon el KOVÁCS ÉVA A. P. CSEHOV — Az író halálának SO-ik évfordulójára — Anton Pavlovics Csehov, a nagy súlyosbodik. 1904-ben, alig 44­ éves , orosz realista elbeszélő 1860-ban korában elragadta a halál. született Taganrogban Kispolgári környezetben nevelkedett, de már kora ifjúságában megismerkedett az életért folytatott küzdelemmel, a nélkülözésekkel; mint felső gimna­­zistának, önmagának kellett kenye­rét megkeresnie. Bizonyára ezek a megpróbáltatások vezettek eleinte rá, hogy éles szemmel figyelje az életet, hogy felismerje a korabeli kis­polgári erkölcsök képmutató sivár­ságát. Tanulmányait a moszkvai egyetem orvosi karán fejezi be, majd diplo­mája elnyerése után egy ideig or­vosi gyakorlatot folytat vidéken. Még egyetemista korában jelen­nek meg első humoros írásai, ame­lyek nemsokára gyűjteményben is napvilágot látnak. Csehov rövidesen felhagy az orvosi gyakorlattal és teljesen írói hivatásának szenteli magát. Egymásután jelennek meg művei, amelyek ismertté teszik a nevét. 1887-ben „Alkonyatkor'' című elbe­széléskötetével elnyeri a Tudományos Akadémia Puskin-díját, majd egy évvel később Moszkvában előadják első színdarabját. Mindeme sikerei dacára Csehov moszkvai életét — amelyet csak egy hosszabb Szah­alin-szigeti utazás szakít meg — túl elkülönültnek ta­lálja. Írói fejlődése során mindin­kább szükségét érzi, hogy közelebb kerüljön a néphez.­­ 1892-ben azután kezdődő tüdő­baja végleg megérteti elhatározását: a moszkvai kormányzóságban lévő Melihovo községbe költözik. Hét évet tölt családjával ebben a kis fa­luban, a félig még jobbágysorsban tengődő parasztsággal szoros kap­csolatban. Ingyenes orvosi kezelés­ben részesíti a muzsikokat, iskolát, utat építtet nekik. Itteni élete igen jelentős volt iro­dalmi alkotása szempontjából. Leg­kiválóbb elbeszélései közül itt írja: „Az irodalom tanárát", „A félelme­tes házat“, a „Muzsikok"-at, vala­mint a „6-os számú kórtermet". Ez utóbbi, az őrültek házában le­játszódó történet fojtó levegőjével valójában a cári abszolutizmus vi­szonyait szimbolizálja. 1899-ben betegsége súlyosbodása következtében, el kellett hagynia Melihovot. Csehov a Krím-félszigetre, Jaltába költözött. Gyakran találkozott itt Tolsztoj Leóval és Gorkijjal, akik meleg ba­rátsággal vették körül. Csehov jaltai villája egyébként is a haladó orosz értelmiség érdek­lődésének középpontjában állott. Számos író és más híve kereste fel, sőt egy izben a moszkvai Művész­ Színház teljes együttese lerándult hozzá, hogy darabjait szerzőjük előtt lejátssza. Betegsége * azonban mindinkább * Hatalmas tehetsége, éles megfi­­gyelőképessége, feltétlen becsületes­sége Csehovot az orosz kritikai rea­lizmus egyik legkiválóbb képviselő­jévé, a nagy szocialista forradalom után diadalmaskodó szocialista rea­lizmus előfutárává avatták. Művei, amelyek világszerte óriási hatást gyakoroltak, rendkívül nép­szerűek ma is. Népköztársaságunk dolgozói, akik elbeszéléseinek újabbnál-újabb ki­adásaiból mind jobban megismerik a nagy íróművészt, az egész világ haladó közvéleményével együtt sze­retettel zárják szívükbe a nagy író emlékét. I. F. • ІІИНІННІПІІПІІІНІНННІНПНІІІІНІННІІІНІ III IIIIIII HIHI fl *­­ Csehov termékeny iró volt. Rövid­­ élete alatt nagyszámú elbeszélést,­­ karcolatot, novellát, színdarabot irt. § Művei rendkívüli megjelenítő ere­­r­vel ábrázolják az élet valóságát.­­ Éles tükörképét nyújtják a mult | század 80—90 es éves orosz társadal-­­­mának, amely a cári önkényuralom , és a felfejlődő kapitalizmussal sze-­­ vetkezett feudalizmus hármas igájá- | ban vergődött.­­ Számtalan rövid írásában mozaik- | szerűen mutatja be a vidéki kisem­ :­berek- a kispolgárság, a hivatal- і noki kar, a kisiparosok, fél-vitellek- , titelek szürke, levegőtlen, kilátásta-­­­­anul fonák életét.­­ Csehov nem a megrázó sorsfordu-­­ latok, patetikus nagy események і írója. Rendszerint egyszerű, hét- і köznapi történeteket beszél el, de ezek і a kis történetek távolról sem szürkék, і érdektelenek, mert nem dicsőítik a і hétköznapiságot, hanem harcolnak­­ ellene. A történések, az alakok erő­teljesen érzékeltetett tipikussága,­­ mely belső mondanivalójuk meg­­s kapja az olvasót. Sajátos Csehov művében, hogy alakjai nagy többsége átérzi életé­nek kilátástalan szürkeségét. Elége­detten ezzel az élettel, bírálja az­ igazságtalan társadalmi viszonyo­kat, amelyek letörik az igaz ember szárnyalását, lázadozik ellenük. De ez csak kispolgári, csak szólamok­ban megnyilvánuló lázongás, amely nem képes tetté érni, hogy sorsán változtasson. S nem is lehet rá képes, mert nem látja meg a korabeli tár­sadalom posványából kivezető utat. Csehov műve mégsem pesszim­isz­­tikus. Egyes írásaiban világosan kifejti egy új, igazságos társadalmi rend eljövetelébe vetett hitét, amely kora idejétmúlt, rothadt feudális­kapitalista társadalma helyét hiva­tott elfoglalni. Ez a hite azonban inkább törekvéseinek, belső vágyai­nak kifejezése volt. Nem volt konkrét tartalma, hisz ezt csak a marxiz­­mus v­ágszemlélete adhatta volna meg, amelyhez Csehov nem jutott el. Ezen is javítsunk! A gyárvárosi vasútállomást átívelő repülőhídtól a Jandarm­ilor-fasorig ve­zető úton szomorú kép tárul a járóke­lők elé. Esőzés után az úttestet he­tekig víz borítja. A bűzös vízben a szúnyogok milliói rakják le petéiket, amelyek napok alatt kikelve betegsé­get terjesztenek a városban. A környé­ken lakó dolgozók a városi néptanács egészségügyi osztályát kérik: távolít­­tassa el mielőbb a vizet az úttestről. Az itt felgyülemlett víz nemcsak a környék lakosainak egészségére ká­ros, hanem az úttestet és az arra köz­lekedő járműveket is rongálja. Csak­nem naponta fordul elő, hogy ezen az útszakaszon tengelytörést szenved­nek a kocsik. A városi néptanács intéz­kedjék, hogy az útszakaszt a legrövi­debb időn belül megjavítsák. GALL SÁNDOR MAI MŰSOR:­MOZIK: Maxim Gorkij (11, 3, 5, 7. 9): Julia; Anna (3, 5, 7, 9): Tavasz; Victoria (3, 5, 7, 9): Az ezerarcú ember; Alexan­dru Sahia (3, 5, 7. 9): A nagy remény­ség; Új Idők (3—11): Román híradó; Szovjet híradó; A szteppén; Bátor szív; Mese a halászról és a halacskáról; VI. kerületi Munkásmozi (6, 8): Iga alatt; Szabadfalusi Munkásmozi (8); 1953 Május 1. A kárpáti medvék nyomán; Az ecseri lakodalmasok; Vörös Csillag. Mehala (6, 6): Egy igaz ember törté­nete; Vasile Roaita (4, 6, 8): Az elvá­laszthatatlan barátok. ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRAK: I. kerület: a 2. számú, állandó ügye­letes (Libertális-tér); II. kerület: a 6. számú (Petru Maior-tér); III. és IV. kerület:­ a 8. számú (Miron Costin­­utca sarkán); VI. kerület: a 13. számú és Szabadfalun: a 29. számú gyógy­szertár. — A MAGYAR VEGYES LÍCEUM felvételi vizsgáira az előjegyzések fo­lyamatban­­vannak. A felvételi vizs­gák augusztus 9-én kezdődnek és elő­reláthatólag 3 napig tartanak. Vizsga­­tantárgyak: magyar, román és szám­tan. Előkészítő tanfolyamot a Magyar Vegyes Líceumban II. kerület, Str. Mussorgsky 2. szám alatt minden kedd, csütörtök, és szombat délelőtt 9—12 óráig tartunk. A fe­lvételi vizsga tartama alatt szállásról gondoskodunk. Pótvizsgák augusztus 2-án, 3-án és 4-én lesznek. Egyéb felvilágosítást az is­kola igazgatósága ad. — A „LINCOOP“-szövetkezet közli az érdekelt vállalatokkal, hogy az Uni­­rii-tér 4. szám alatt (bejárat a Gh La­­zar­ utca felöl) egy gumibélyegzőket ké­szítő osztályt létesített. Bélyegzőket a megrendelők írásbeli rendelése alapján készítenek. Felvilágosítással szolgál­nak naponta 7—15 óra között a 19—88 sz. telefonon. (161) — A DINAMO-szövetkezet (Te­mesvár III., Str. Dacilor 14) azonnali alkalmazásra keres és egy év alatt ki­képez 15—16 éves ifjakat és leányo­kat lakatos-, esztergályos-, bádogos-, gépkocsiszerelő-, p­résön tömes te­rségre. 3

Next