Szabad Vasmegye, 1946. május (2. évfolyam, 94-118. szám)
1946-05-01 / 94. szám
2 SZABAD VAS MEGYE Potsdam—Moszkva—Páris közeledik első évfordulója a nagy -európai háború befejezésének. Az elsőszabad május elseje alig előzte meg néhány nappal a győzelem ünnepét, május 9-ét. Még nem is ért véget a nagy világháború, a szövetséges nagyhatalmak Yaltában, 1945 februárjában már a békecélokról tanácskoztak, miközben az utolsó intézkedéseket foglalták egységes keretekbe az európai háború befejező hadmozdulatairól. Mindegyik szövetséges nagyhatalom egyetértett a háború befejezését követő egységes eljárásban a nagy békecélok előkészítéséről. Sztálin 1943-ban tett emlékezetes kijelentése foglalta össze legtömörebben és legvilágosabban a békeidők feladatát: a szövetségesek nagy háborús szövetségét hatalmas békeszövetséggé kell kovácsolni, mert csak ez biztosíthatja a tartós békét. Néhány héttel a győzelem ünnepe után felhangzott világszerte az óhaj: jöjjön össze a Három Nagy, fektesse i le az óhajtott békeszövetség alapjait! Számos háborús találkozó után 1945 júliusában a Berlinnel szomszédos Potsdamban találkozott a háború befejezése után először Sztálin generalisszimusz Truman elnök és Churchill miniszterelnök. Helyesebben Truman ezúttal először vett részt ilyen találkozón,hiszen elődje, Roosevelt elnök a győzelem kivívásának előestéjén elköltözöttaz élők sorából. Potsdamban gyakorlati alakot öltöttek a háborús találkozókon lefektetett elvek, semmi komoly ellentét nem merült fel, ugyanannyira, hogy még Franco-Spanyolország kérdésében is elvi megegyezés történt. A potsdami találkozó első felében Churchill képviselte Nagybritanniát, de jó szimattal már magával vitte Attlee-t, a munkáspárt vezérét. . . Churchill július 26-án Attlee-vel együtt visszarepült Londonba, hogy az angol választások eredményének kihirdetésén jelen legyenek. A munkáspárt megsemmisítő győzelmet aratott és Churchill nem tért vissza Potsdamba. . . A potsdami konferencia még néhány napig együtt volt, majd a zárójelentés közölte, hogy a határozatokat a külügyminiszterek legközelebbi értekezlete hajtja végre. Londonban borús az égbolt Öt héttel a potsdami konferencia után Londonban ült össze a külügyminiszterek értekezlete. Molotov, Byrnes, Bevin, Bidault és Csang kezdték meg tanácskozásaikat szeptember 10-én. Nehézkesen haladt a munka, a szépítgető újságközlemények versenyre keltek a rádióhírmagyarázók elkenő frázisaival. Végül is a londoni konferencia eredménytelenül szétoszlott. Legtöbb nehézséget ekkor a délkeleteurópai kérdés okozta. Nem is tudtak megegyezni a nagyhatalmak és a borúlátás sötét hetei következtek. A nemzetközi reakció tombolt örömében, nagy kéjjel eresztette szárnyra a háborús híreket, amelyek természetesen alaptalanok voltak, hiszen minden józan ember előtt világosan állott, hogy a szövetségesek a nagy háború megnyerése után a békét nem veszíthetik el. . . Truman levele Sztálinhoz A reakció öröme korai volt. Október 22-én nyilvánosságra került, hogy Harriman, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, aki néhány hetet otthon töltött, levelet vitt Moszkvába Truman elnöktől Sztálin gneralisszimnuszhoz. Harriman nem találta Moszkvában Sztálint, a levelet egyik feketetengeri városban adta át a Szovjetunió vezérének, aki ekkor ott üdült. A válasza 10 napon belül megérkezett Washingtonba és igen kedvező benyomást keltett. A nemzetközi légkör egyszeriben megenyhült és néhány hétig tartó diplomáciai előkészítés után világgá röppent a nagy szenzáció. külügyminiszteri értekezlet Moszkvában A demokrácia hívei kitörő örömmel fogadták a moszkvai találkozó hírét. Mindössze Franciaországban okozott némi csalódást, mert csak a Szovjetunió, Nagybritannia és az Egyesült Államok külügyminisztereinek találkozása szerepelt programmon. A moszkvai értekezlet bizalomteljes légkörben indult, nyoma sem volt a londoni borúlátó hangulatnak. Byrnes és Bevin hosszú tanácskozást folytattak Sztálin generaliszszimusszal is s éppen e külön tanácskozások után röppent szét a nem hivatalos híradás, hogy a megegyezés küszöbön áll. Az előzetes jelek nem csaltak. Éppen Karácsony napján röpítette világgá a moszkvai rádió az örvendetes hírt: megegyeztek a nagyhatalmak. Amilyen végtelen öröm töltötte el világszerte a demokrácia híveit, éppen olyan végzetes csapást szenvedett a reakció.A moszkvai határozatban a szovjet álláspont kapott elismerést. Molotov már Londonban a szovjet kormány ama kívánságát terjesztette elő, hogy minden békeszerződés előkészítésében csak azok a hatalmak vegyenek részt, amelyek az illető országokkal a fegyverszüneti megállapodást aláírták. Molotov Londonban egyedül maradt álláspontjával, míg Moszkvában Nagybritannia és az Egyesült Államok külügyminiszterei honorálták a szovjet álláspontot és a megegyezés ezen az alapon jött létre. Az atomenergia, Bulgária és Románia, a Távol-Kelet, Korea és Kína kérdésében is teljesen megegyezésre jutottak, csupán a perzsa ügy maradt elintézetlen. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése Ez év január 10-én ült össze az Egyesült Nemzetek vlágszarvaslete Lorindókban. Az ügyrendi és jamalztási kérdések rendezése után csakhamar nagy teherpróba elé került a világszervezet. A háború után ekkor először szerepeltek a világpolitika nagy kérdései nyilvános fórumon, sokan féltették a fiatal világszervezetet ily nagy megterheléstől, mások egyenesen hangoztatták, hogy az új világszervezet gyorsan mutassa meg, hogy nem a Népszövetség, így is történt. Egymásután került a Biztonsági Tanács elé a görög kérdés, az indonéz ügy, majd a perzsa kérdés. Szenvedélyes viták után a görög kérdés éppe’ úgy lekerült napirendről, mint az indonéz kérdés. Egyedül a szovjetperzsa ügy foglalkoztatja még mindig a Biztonsági Tanácsot, amely közben az Egyesült Nemzetek új székhelyére, New-Yorkba költözött. Hasztalan egyezett meg időközben a Szovjetunió és Perzsia, végleges döntés még nincs, csupán elnapolás május 6-ig. Nem vitás azonban, hogy ekkor a perzsa ügy irattárba kerül, miután érdekességét és jelentőségét már régen elveszítette. A párisi béketárgyalások előtt — Páris ... A moszkvai külügyminiszteri értekelet kimondotta, hogy a volt csatlósállamokkal kötendő békeszerződések ügyében 1946. május 1-ére békekonferenciát kell összehívni Párisba. Előzőleg a külügyminiszterek helyettesei Londonban előkészítik ezeket a békeszerződéseket. A békeelőkészítés munkája hónapok óta folyamatban van, de komoly nehézségek támadtak, különösen Olaszországgal kapcsolatban. Nemcsak a gyarmatok kérdése okoz itt nehézséget, hanem a keleti határok meghúzása is, különösen Trieszt hovatartozandósága. Mivel a külügyminiszter-helyettesek az olasz béke előkészítésében nem tudtak megegyezni, nem lehetett május 1-re összehívni a párisi békekonferenciát, hanem ehelyett április 25-én a Szovjetunió, Nagybritannia, az Egyesült Államok és Franciaorság külügyminiszterei jöttek össze Párisban, hogy kiküszöböljék a béketárgyalások útjában álló nehézségeket. Ez a tanácskozás folyamatban van, érdemleges határozatok még nincsenek, a konferencia 15—20 napig is eltarthat és a békekonferenciát csak a párisi külügyminiszteri konferencia eredményes befejezése után lehet összehívni. A legutolsó jelentések éppen arról számolnak be, hogy az értekezlet az olasz határok tárgyalásánál tart, amit egyben a siker próbakövének tartanak. S így építgetik a szövetséges nagyhatalmak a nagy békeszövetséget, amelynek szükségességét Sztálin generalisszimusz már három évvel ezelőtt hangoztatta. Minden lépés, amelyet tesznek, ennek érdekében történik. Rengeteg az elrendezni való, minden ellentét kiküszöbölése, minden félreértés tisztázása komoly előrehaladást jelent a tartós béke felé vezető úton, amelyen együtt menetelnek a szövetségesek, bármenynyire is szeretné a nemzetközi reakció újabb háború vérzivatarában pecsenyéjét megsütni. Minden jel arra mutat, hogy a világ hosszú békekorszak előtt áll, amely hatalmasan megnöveli a demokratikus haladás elpusztíthatatlan erőit. (L. J.) 1946 május 1." Az olasz gyarmatok jövőjét tárgyalja a külügyminiszteri értekezlet Nagyhatalmi gyámság alá kerül Tripolitánia és Cireneika A külügyminiszterek konferenciája hétfőn tartotta eddigi leghosszabb — öt óra hosszat tartó — ülését. Különösen behatóan tárgyalták az olasz gyarmatok kérdését. Végleges megállapodásra nem jutottak. Byrnes amerikai külügyminiszter azt javasolta, hogy az Egyesült Nemzetek szervezete állítson fel 10 esztendőre gyámsági intézményt annak a lehetőségnek szem előtt tartásaival, hogy ezután a gyarmatokat önrendelkezési joghoz juttassák. A franciák fenntartották javaslatukat, hogy hagyják meg az olaszoknak a gyarmati területeket a gyámsági intézmény ellenőrzése alatt. Molotov javasolta, hogy Tripolitániát szomyet vezető alatt közös biztonság igazgassa. Hasonló bizottság igazgassa Cyrenaikát. — angol vagy amerikai vezetés alatt Bevin hangoztatta, hogy Afrikát angol fegyverek hódították meg és a brit birodalomnak életbevágó érdekei fűződnek a Földközitengerhez. — Azt javasolta, hogy Tripulitánia és Cyrenaika egyesüljön gyetlen független állammá, de tartsák meg ‹AWMAWWOWWWW› a közös gyámsági intézményt is. Ne adják vissza ezeket a területeket az olaszoknak, minthogy ez kihívná a bennszülött lakosság ellenállását. Dodekanezoszra elvben megállapodtak, hogy ezeket a szigeteket visszaadják Görögországnak. A négyhatalmi bizottság az olasz-jugoszláv határ kérdésében benyújtotta jelentését. Gasperi olasz miniszterelnök meghallgatást kért olasz tengerészeti és pénzügyi szakértők részére a bizottságokban, amelyek az olasz flotta és az olasz jóvátételi fizetőképesség kérdéseit vannak hivatva megvizsgálni. Párisba görög delegáció érkezett, hr, nyomatékot adjon a görög tervofi igényeknek. Három ilyen igényről van szó: a Dodekanezosz szigetekről, a görög-bolgár határról és Észak-Epirusz egyes részeinek Görögországhoz való visszatéréséről. Az osztrák kormány hangot adott Ausztria kívánságának, hogy Dél Tirol térjen vissza Ausztriához. Az akkor volt amikor még a szabad május elseje után sóhajtottunk és a kora hajnali levegőtől párás lett a szemünk. Lelkünk ünnepét erdők mélyébe vittük. Szorosan ültünk egymás mellé és szánkon kibuggyant a szó: „Elvtárs!” Egymásra néztünk. Talán tizen lehettünk akkor ifjak és lázadók. A madár csicsergést sem túlkiabálva sóhajtottuk el: „A föld háta rengő búzatenger és a világon mennyi éhes ember!". Rád emlékezem ma Elvtárs, — akit a fasiszta barbárság kivégzés — menynyi lelkesedéssel beszéltél a jövőről. Harcról, a dolgozók nagy győzelméről és amikor azt mondtad ,,világ proletárjai egyesüljetek!”, végiggördült arcodon két kövér könnycsepp. Megijedtél tőle. Emlékszem az orrodat fújtad és zavartan köhécseltél. . . Csend lett körülöttünk. Csak a virágzó májusi bokrok küldték felénk illatukat. A kelő nap sugarai áttörtek a fák koronáin és megcsillantották a harmatcseppeket. . . Meleg, minden más érzést elnyomó szabadság utáni vágy vett rajtam erőt és azt mondtam: Lenin. Felemeltétek a fejetek. Hallgattátok, ittátok a szavaimat, mit a világ nagy felszabadítójáról, a szabadság nagy harcosáról mondtam. Megrajzoltam az arcát, boltozatos homlokát és két mély szemét, melyekben ott lobogott az örök tűz, a szabadság tüze, melynek fénye, éltető melege csak akkor hunyt ki szeméből, mikor örökre lezárta az enyészet. . . . Megzörrent a tavalyi ág, valaki rálépett. Ijedten néztünk egymásra. Figyeltük az erdő neszét, mint az üldözött vad. . . Végső nagy harcról álmodtunk akkor. Munkás szabadságról, népuralomról. Az álom megvalósult, csak az álmodók lettek kevesebben. Lebuktak a harcban és elvéreztek, mielőtt elénekelhették volna szabadon. ..Föl, földi rabjai a földnek. . .** Farkas Klári. A Szovjetunió gabonát ad Finnországnak A finn miniszterelnök rádióbeszédben számolt be a finn delegáció moszkvai tárgyalásairól. Tekintettel Finnország gazdasági nehézségeire, Sztálin kijelentette, hogy lehetséges lesz a fegyverszüneti feltételekkel kapcsolatban bizonyos engedményeket tenni, a szovjet-finn határ azonban végleges. Sztálin beleegyezett abba is, hogy a jóvátételi fizetések mérséklésére irányuló finn kérelmet fontolóra vegye. Megállapodás jött létre arról, hogy a Szovjetunió 100.000 tonna gabonát ad Finnországnak. Ezenkívül még 20.000 tonnát kér Finnország. Erről később fognak határozni. KÜLJUWLDI JBU’TEWEJEC Truman amerikai elnök befejezte az elnöki jachton töltött rövid szabadságát és visszaérkezett Washingtonba. Tengeri útja alkalmával hajója fedélzetén rendszeresen tanácskozott a kormány tagjaival, az aktuális politikai kérdésekről. Keyserling, a világhírű békérő pénteken Szélhűdés következtében Innsbruckban 66 éves korában meghalt. Nagy ellensége volt a náciknak. Május 1, a nemzetközi munkásság harcos ünnepe