Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
BARTA ISTVÁN lapított tényekre alapítja — írta —, az nem lehet — amint hogy én sem vagyok — felőle más véleménnyel, mint azzal, hogy az ő nevét csak hálával és tisztelettel kellene minden magyar embernek említeni, mert az a név a magyar közélet egy oly kimagasló alakjának a neve, melyhez Hazánk alkotmányos jogai egyik legkitűnőbb őrjének, nemzetiségünk egy elsőrendű bajnokának, s a szabadság fejlesztés ösvényén úttörőnek dicsőségét s érdemét tartozik fűzni az igazságos történelem. Én bámulva lángszellemét, csodálva velőkig ható ékesszólását, ilyennek tiszteltem őt életében, s úgy is mint magyar, úgy is mint hazafi, s úgy is mint a szabadság híve a hálás elismerés azon adójával adózom emlékének, mely a tanítványtól a mestert megilleti." Elmondta a továbbiakban: meglepte Csengery véleménye, hogy ti. Nagy Pál az 1848 előtti alkotmányt bevégzett ténynek tekintette. Kijelentette, hogy 1836 után nem tudta figyelemmel kísérni Nagy Pál működését, de 1836-ig ,,e felfogásban teljességgel nem osztozhat". Fél évszázad távolából is fülébe csengnek Kossuthnak az örökváltságról tartott beszéd gyönyörű mondatai: a szabad földért, a korszellem nevében, a maradiak ellen harcolt Nagy Pál ! Arra is emlékezik, hogy a nemzetiség fejlődéséről azt mondta, hogy ,,24 óra alatt az akkori magyar alkotmánynál jobbat tudna összeállítani", követelte a miniszteri felelősséget, kérlelhetetlen ellensége volt az alkotmányba gyökerező oligarchiának, változtatni akarta tehát az alkotmányt ! Nincsenek kéznél forrásai, nem tud idézeteket hozni, így csak megemlíti: Nagy Pál „volt az, aki a jobbágytelken lakó nemesek adómentességének a megszüntetésével elsőnek ütött rést a nemesi szabadalmak várfalán , s felállította az első mértföldjelzőt azon democraticus elv országútján, melyet Széchenyi, ki őt méltán mesterének vallotta, az »egyenlő kötelességek« kifejezéssel szokott jelezni, aminek az »egyenlő jogok« kimaradhatatlan complementumát képezik", s egy másik mértföldkövet is felállított a haladás országútján, „a nép érdekében szívós kitartással vívott azon küzdelmeivel, melyek — amint Horváth Mihály is teljes igazsággal mondja — első stádiumát képezik azon diadalnak, melyet a szabad nép és szabad föld elve 1848-ban kivívott." Csengeryt és másokat talán az téveszt meg, hogy Nagy Pál gyakran elutasította a demokrácia eszméjét. Igen, mondja Kossuth, és Nagy Pál beszédeire hivatkozva bizonyítani is próbálja, hogy Nagy Pál a respublikát értette demokrácia alatt, ezt utasította el, mert „nekik (a követek házában) volt annyi értelmük,, miszerint belássák, hogy (a nemzetiségi viszonyoknál fogva) Magyarország a világ minden országai közt legkevésbé alkalmas respublikára". Csengery véleményét elfogadni Kossuth szerint annyit jelentene, mint elfogadni, „hogy ő sem azt nem tudta, hogy mit akar, sem azt, hogy mit beszél, már pedig ily forma feltevés hazánk azon kimagasló alakjáról, mely a kor szellemének magaslatán álló értelmiségével már a század elején fajának akkori politikai színvonala felett óriásilag kiemelkedett, . . . ily feltevés ő róla nem volna egyéb, mint valóságos blasphemia". Konzervatív volt — mondja róla Kossuth —, de úgy, hogy konzerválni akarta az alkotmányos monarchiát, „de hiszen ezt 1848-ban mi is akartuk, egytől-egyig mindnyájan ezt akartuk, én is ezt akartam, és erős volt bennem a meggyőződés, hogy a monarchia biztonsága a szabadságnak az egész népre kiterjesztésétől, a magyar alkotmány teljes megvalósításától van feltételezve. Mennyi szenvedés hárult szegény hazánkra, mennyi baj, veszteség, veszély és megaláztatás a monarchiára a múltban, s mennyi veszély fog még reá hárulni a jövőben azért, hogy ezt oda fenn meg nem értették, és akaratunkat nem méltányolták !"