Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
IRÁNYVÁLTÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1920-AS 30-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 265 A tömegmozgalmak mögött álló szervezett erők, a Kommunisták Magyarországi Pártja, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek tudatosan cselekvő politikát folytattak, törekedtek az új történeti szituáció elméleti igényű elemzésére, hosszú távú stratégia kidolgozására és a konkrét viszonyoknak megfelelő taktika meghatározására. Igaz, hogy a KMP politikai koncepciója — az 1930 évi tavaszi II. (moszkvai) kongresszus határozatainak megfelelően — helytelen elméleti alapvetés következtében az adott helyzetben nem használt a munkásegységfront megteremtésének, de a gyakorlatban, a mindennapok osztályharcában (sztrájkok, tüntetések, tiltakozó gyűlések szervezése) valóban vállvetve küzdöttek az illegálisan működő kommunisták és a szociáldemokrata párt legálisan tevékenykedő tagjai. Az MSZDP is felülvizsgálta teendőit. 1930 szeptemberében megtartotta XXVII. kongresszusát. Itt — ugyan nem a pártvezetőség által készített beszámolók helyzetelemzése alapján, hanem az ellenzéki Halász Alfréd határozati javaslata nyomán — a kongresszus küldöttei határozatot hoztak arra, hogy a szeptember 1-i tömegdemonstráció tanulságaként a reakció elleni harc fő eszközévé a pártvezetőségnek a szervezett tömegmozgalmat kell tennie. Ugyanez a kongresszus fogadta el a párt agrárprogramját, amely következetes demokratikus reformprogramként, az adott politikai viszonyok között egyedülállóan, rendkívül határozottan tűzte napirendre a magyar társadalmi fejlődés egyik alapproblémájának, a parasztkérdésnek a megoldását. Az év végén megjelent a párt parasztlapja, a Föld és Szabadság, és a következő évben a szociáldemokrata párt jelentősen kiterjesztette szervezkedését a vidékre is. Nagy ütemben szaporodtak a párt vidéki szervezetei és jelentősen emelkedett a földmunkás szervezetek létszáma is. A válság elmélyülésének két évében, 1931—32-ben, még a birtokos parasztság egy része is — főként a középparasztság soraiból — megindult a szociáldemokrata szervezetek felé. E tényekben is tükröződött a parasztság elégedetlensége, mozdulásra kész hangulata. A munkásosztály soraiban — ekkor még legalábbis — a baloldali szocialista és kommunista mozgalom pártjai mellett a polgári pártok, a jobb- és szélsőjobboldali mozgalmak nem tudtak számottevő befolyásra szert tenni. A munkásosztály — s különösen annak öntudatos, szervezett része, főként a szakmunkásság — valóban megőrizte immár több évtizedes hagyományait, megtartotta szakszervezeteit és helyét a rendszer által is legálisan működni engedett szociáldemokrata pártban. A parasztság egészének útja azonban döntő részben nem a szocialista munkásmozgalom irányába vezetett. Pedig a válság teremtette helyzet — mint erre a korábbiakban már utaltunk — nyílt elégedetlenséget váltott ki szinte minden rétegben, s ez a parasztság esetében is áttevődött a politikai mozgás síkjára. A húszas években tömegeinek óriás többsége a kormánypárt mögött állott. Most — azzal együtt, hogy a kormánypártnak továbbra is legjelentősebb bázisa marad — részben újra orientáló- 6 Magyarország története 8. kötet 612—613. 7 Negyedszázados harc. A munkásmozgalom történetének kronológiája 1919—1915. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 711 p. 587.