Századok – 1994
Történeti irodalom - Partei und Soziale bewegung (Ism.: Jemnitz János) VI/1280
1280 TÖRTÉNETI IRODALOM kérdésében a kommunistáknak, kedvezőbb békefeltételekben reménykedhetünk; ha most kizárjuk ezt a 20 képviselőt, megőrizhetjük pártunkat a szuverenitást helyreállásáig stb. Kiderítheti az olvasó, hogy végül is azért vállalja éppen Sulyok Dezső a köztársasági törvényjavaslat beterjesztését, hogy elvegye az MKP győzelmének élét, „kisajátítsa" e sikert, s eközben maga is foglyává válik a csapdának, igaz még időben képes kitépni magát a vasfogak szorításából. Kiderítheti az olvasó azt is, miért harcol olyan kitartóan az MKP (sőt Vorosilov is) Tildy Zoltán személye mellett, amikor a köztársasági elnöki szék betöltése kerül napirendre. Ennek csak egyik oka, hogy Tildy befolyásolhatósága, kézben tarthatósága garancia volt az MKP számára, fontosabb volt, hogy a kisgazda centrum igazi vezérét, Nagy Ferencet akarták a kormány élén látni, részben azért, nehogy (mint azt a kisgazda belső megállapodás tartalmazta) Sulyok legyen a miniszterelnök. Nagy Ferencre azért volt szükségük, hogy a kisgazdapárt teljes vállszélességgel vállalja a koalíciót, ne húzza ki magát, ne lehessen „ellenzékieskedő", hogy a nehézségekben, csalódásokban osztozzon a baloldali erőkkel. Kiderítheti az olvasó, hogy bár ez a kérdés is már „letárgyalva" került a parlament elé, s a több mint négyszáz képviselő közül mindössze egyetlenegy foglalt állást a köztársasági államforma ilyen behozatala ellen, mégsem mertek megkockáztatni egy titkos szavazást az államfőválasztás esetében! Talán Slachta Margit egyetlen szavazatától tartottak? Nem valószínű. Sokkal inkább attól, hogy a titkos szavazás „meglepetést" tartogathat, hogy a kisgazdákat igazából nem is sikerült meggyőzni, homokszem kerülhet a mechanizmusba. És ez is egy döntő momentum: a parlament csak „szentesítsen", a döntést a szűkkörű „pártközi értekezlet" hozza, ahol a parlamenti arányok nem érvényesülnek stb. Tildynek is így volt ez kényelmes, de hisz tudta , hogy kell ezt csinálni, maga is ott volt a parlamentben a kormányzóhelyettes közfelkiáltással történt megválasztásakor... Kiderítheti az olvasó, hogy a „demokratikus" államrend és a köztársaság védelméről szóló törvényjavaslat ellen azért lépett fel olyan határozottan a nemzeti demokrata csoport, mert látta, hogy „gumifogalmakkal" operálnak a jogalkotók, nincs konkretizálva, hogy a demokráciának milyen intézményeit kell védeni, hogy a nem pontos körülírás („kerettörvény") a hatalom kezében veszélyes fegyver. A javaslat teljesen a bírói gyakorlatra bízta annak eldöntését, mit lehet szankcionálni, ez a bíróság pedig ekkor a népbíróság volt, amely pártdelegálás útján állt fel, s az öt tag közül a Baloldali Blokknak legalább három tagja ítélkezett... Nagyon tanulságos a szerző által idézett kitüntetettek névsora, az egymásnak s a patrónusoknak kiosztott rengeteg jelvénnyel (és borítékkal). Leginkább az 1947 karácsonyán kiosztott Magyar Köztársasági érdemérem arany fokozatában részesültek elfogulatlan névsora tetszett: Tildy Zoltánné, Erdei Ferencné szül. Majláth Jolán, Gerő Ernőné szül. Fazekas Erzsébet, özv. Mónus Illésné, Rajk Lászlóné, Rákosi Mátyásné, Szakasits Árpádné, Vas Zoltánné stb. A Korom Mihály és Mezey Barna által lektorált munkához bőséges jegyzetanyag társul, a függelékben pedig eredeti dokumentumokat is találhat az olvasó — főképpen a vonatkozó törvények szövegét — de itt van Mindszenty József esztergomi érsek híres levele is 1946. február 1-jéről: „Az államforma tárgyában benyújtott törvényjavaslat kapcsán közjogi tisztem szerint, tehát kötelességszerűen megállapítom, hogy annak tárgyalása idegen megszállás alatt, a magyar nép megkérdezése nélkül, a képviselők pártéleti szólásszabadságának korlátozásával folyt le, következésképp a nemzet ezek figyelembevételével gondolkozik és ítélkezik a történteken." Szerencsés Károly PARTEI UND SOZIALE BEWEGUNG. KRITISCHE BEITRÄGE ZUR ENTWICKLUNG DER SPD SEIT 1945. Dieter Dowe (herausgeber): Bonn, Dietz. 1993. 120 1. PÁRT ÉS SZOCIÁLIS MOZGALOM. KRITIKAI ADALÉKOK A NÉMET SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT FEJLŐDÉSÉHEZ 1945 ÓTA. Azt, hogy Németország 1945 után is nagy szerepet játszott az új Európa történetében, s befolyása az idők során még csak nőtt, ugyanúgy nem kell bizonyítani, miként azt sem, hogy az 1945 utáni német történelemben a német szociáldemokrata párt (SPD) nemcsak jelen volt, hanem különféle időkben kormányzó erővé vált. Közhely, hogy ennek a modern Németországnak kialakítására elsősorban a két nagy pártnak, a kereszténydemokratáknak és a szociáldemokratáknak a hatása érvényesült mindmáig. Hogy ez