Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-31 / 9. szám

Elnök néhány megilletődött szóban em­lékezvén Sárközy József képviselő haláláról, a ház Komárom megye illető kerületében új vá­lasztásról intézkedik. Végül elnök azon véleményét fejezi ki, hogy a képviselőház elhatározván, hogy bi­zalmi szavazatokat nem vesz tárgyalás alá, egyszersmind azt is elhatározta, hogy bizal­matlansági szavazatokat sem tárgyal. Miletics képviselő, ki ellen a bizalmat­lansági szavazat intéztetett­, tárgyalást kért. Ellenben a ház,­elnök az véleményét tette ma­gáévá. Ezzel az ülés eloszlott. A képviselőház ülése jan, 29-én. Már 1. hó 27-én értésére esett a két kör tagjainak , hogy a múzeumi igazgató több múzeumi régiséget a párisi kiállításra leendő elküldés végett bepodgyászoltatott. Ennél fogva mind a Deák-kör, mind a baloldal számos tagja által aláírt tiltakozó iratot küldött a múzeumi igazgatóhoz. Egyszersmind mind a két párt elhatározta, hogy egy országos ülés­ben, a nemzeti ereklyéknek, az egyedül ille­tékes­­ országgyűlés beleegyezése nélküli kivi­tele ellen erélyesen tiltakozik. Ez képezte a mai ülés tárgyát, melyről elnök jelentést tevén, felolvastatott Kubinyi Ágoston múzeumi igazgatónak rövid idővel az ülés kezdete előtt érkezett levele, valamint a tárnokmesternek másolatban mellékelt leirata. Ezek szerint a képviselők részéről emelt tilta­kozás folytán a múzeumi igazgatóság a tárnok­­mesterhez fordult, ki a helytartó­ tanács ki­küldési rendeletét az országgyűlés intézkedé­séig felfüggesztette. Ezután Szentkirályi Mór idítványára ha­tározat hozatott, mely szerint a muzeum az ország sajátja, s igy azon tárgyak fölött, melyek a muzeum épületében őriztetnek , ren­delkezni senkinek másnak, az országgyűlésen kívül, jogában nem áll. A múzeum­igazgató bemutatott jelentése, mely szerint bizonyos tárgyaknak a párisi kiállításra célzott kikül­dését megrendelő helytartósági intézmény fel­­függesztetett, az­az: hatályon kívül létetett, tudomásul vétetik. Deák Ferenc nem tartaná helyesnek, hogy a kiküldés megtagadtassék, hanem e kérdés­ben javaslattételre a közintézeti bizottságot indítványozta utasíttatni. Az indítvány általá­nos helyesléssel elfogadtatott. Levelezések: Szeged, alsóvárosi tanyán jan. 23 fepr. A­ki e sorokat közzé teszem, három éve, hogy a tanyai nép viszonyait folyton szemmel kísérem, egyszersmind abban magam is kény­telen vagyok osztozni. Nem célom ezen el­múlt sanyarú évek eseményeit ismételgetni, azokról e lap olvasói annak idején elég ki­­merítőleg voltak értesítve , csak a jelen körül­ményeket említem meg némileg. A tanyai nép állapota mindegyre aggasz­tóbb kezd lenni; a tanyai ember sajgó ke­bellel nézi elszegényült házi környezetét s hogy mint közelít napról napra a vég­tönkreju­­táshoz. Vajmi keserű e mostani állapot, midőn kiki a maga szerény labába húzódik, hol da­cára a farsangos időnek, egész n­a­g­y h­e­t­i ájtatossággal elmélkedik, hogy találna-e még valamit, ami legnélkülözhetőbb a háznál, me­lyet kenyérért eladhatna; azonban fájdalmas, midőn látja, hogy mindenéből rég kipusztult. Ha van is még itt-ott egy gazdaember, kinek van még valamicskéje, eléggé gondol­kodtatja, hogy mint kelljen azt a gazoktól megőrizni, kik elég vakmerők éji kóborlásuk alatt mindent elvinni, amihez csak hozzá­fér­hetnek. Ezen gonosz szándékunktól hogy mi­ként biztosíthatja az ember magát, el nem le­het gondolni. Volt eset, hol a háztetőn a kéményből kiszedték a füstre aggatott húst. Egy gazdaember egész héten át virasztott, mindig lesben volt, mégis megejtették egy félóra alatt, midőn egy kissé elszenderült. Vajmi jó hatással lenne az éji őrjárat, míg enélkül saját ingóságainkat sem tarthatjuk ma­gunkénak. E hét elején leesett hó gazdáinkat meg­örvendeztette, miután a búzavetés jótékony takarót nyert; de láttunk is elég vadászt a városból kijönni, azonban némelyek vadak hi­ányában a szelíd házi galambokat lődözik, a tanyai ember kárára. tr. Gy. Helybeli újdonságok. □ Szeged városának árvíz elleni biztosítása ügyében f. é. jan. 13-án és 27-én a városi tanácsteremben értekezlet tartatott. Ez ügyben, még a múlt évtizedben többféle tárgyalásoka történtek, de sajnos, mindig ered­ménytelenül. 1862-ik évben, midőn Szeged felsővárosi részén, a Tisza közepén zátony-szi­get mutatkozott, újból fölkaroltatott s bizott­­mányilag tárgyaltatott ez ügy; később fölsőbb hatósági bizottmány a Maros folyót bejárván, a Szeged alatti Tiszát is vizsgálódásai tár­gyává tette. A magas kormányszéktől Szeged város hatóságához a múlt év végével leirat ér­kezett, melynek értelmében a Szeged felsővá­rosi Tisza medrében mutatkozó zátonyok el­hárítása végett a tiszaszabályozási központi felügyelőség által ajánlott terv elfogadtatván, a város fölhivatik, nyilatkoznék, hogy an­nak kiviteléhez mily arányban kíván já­rulni , egyszersmind ha észrevételei lennének, azokat is terjessze föl. A városi hatóság, mi­előtt nyilatkoznék, bizottmányilag kívánta az ügyet tárgyalni; e végett tartatott Szeged vá­ros tanácsteremében e hó 13-án és 27 én ta­­nácskozmány, melynek eredményét a követke­zőkben vonjuk össze: 1. A jelen voltak a fel­sővárosi Tiszaparton építendő zárgátok terve­zetét, mely által a Tisza közepéből a záto­nyok elháríttatnának, elfogadták, kijelentvén, miszerint az építkezés nemcsak a város biz­tosítása végett, hanem országos szempont­ból a hajózás akadályainak elhárítása tekinte­téből is lévén eszközlendő, Szeged város a végrehajtás siettetése miatt rőzse­készletéből szolgáltathatja a zárgátokhoz megkívántató anyagot. 2. Ma a zárgátok terve, folyó­szabá­­lyozási tekintetből munkába vétetik, nemcsak partbiztosítási, hanem kereskedelmi tekintet­ből is kívánatos, hogy Szeged alatt part­véd­­mű építtessék. A mostani felsővárosi gátrend­szer építése igen költséges, föntartása folyto­nos javítást igényel és a rakparti célnak se­hogy sem felel meg, mire nézve kívántatik egy rendszeres műszaki tervezet, mely szerint a munka részletekben megindítható lenne és pedig legelőször ott, hol a Tiszapart vesze­delemben forog. A városi mérnökség mutatott is föl egy tervvázlatot tájékozásul, azonban ily munkának végrehajtására elkerülhetlenü­l megkivántatik a részletes tervezés; ennek el­készítését tovább halasztani nem lehet s már ez évben célszerű lenne a munkát meg­indítani. 3. Szeged város ár­tér nélkül lévén, az árvíz veszedelmétől mindig tarthat. A Tisza és Maros, mint két külön lejtésű folyó, ösz­­szefolyása alatt az iszapolás növekszik, a vár­­szorulat a víz duzzadását elősegíti, a vasúti hídnyítás, habár 180 öles is, miután a szo­­rulaton alul esik, az ar víz levezetésére igen kevés hatással van. Szegednek tehát ártérre van szüksége, ámde az újszegedi oldalon, mely már meglehetősen föl van iszapolva, ár­teret csak úgy lehet nyitni, ha egy 60 öl széles csatorna ásatik, melynek feneke a Tisza - viz szine fölött 12 lábnyi magasságban ál­lana két oldalt töltéssel ellátva; e csatorna kezdődnék a régi Marosnak Szőreg és ujsze­gedi határ melletti kanyarulatánál, közel az országúthoz és végződnek a boszorkány-sziget átéh­­enében. A vasúton és az országúton egy 60 éles ártéri híd építése ennélfogva elmarad­­hatlanul kívántatik. Az értekezlet , a­mint látjuk, városunk egyik főlő életkérdését tár­gyalta, nézetünk szerint kívánatos lenne, hogy e fontos ügy, mielőtt felsőbb helyre fölterjesz­tetnék , itt helyben egy városi közgyűlés elébe kerülne. * Szeged város munkaképtelen ínségesei részére tárnokmester ő excellen­­tiája, mint értesültünk 4000 frtot utalványo­zott, melynek miképeni elhasználását megál­lapítandó, jövő kedden, délelőtt 9 órakor a városházi tanácsteremben inségügyi bizottmá­­nyi ülés fog tartatni. Ha e 4000 írthoz a ta­karéktár választmánya által javasolt 500 s az ifjúság táncvigalmából befolyt 600 frt hozzá­­adatik, az inségi bizottmány előlegesen is szép összeg fölött fog rendelkezhetni. Hallo­más szerint a leveskonyhák febr. közepével fognak életbeléptetni. *Az alföldi vasút földmunkáinak folytathatása céljából tárnokmester­i exellen­­ciája Szegeden már 80,000 frtot folyóvá tett. E szerint csak a kisajátítás ügyének gyors megoldására van szükség, hogy ínséget szen­vedő népünk mielőbb munkához jusson.­­ Az ifjúság által a helybeli ínsé­gesek javára rendezett táncvigalom várako­záson felül sikerültnek mondható; legélénkeb­ben a számok beszélnek, a­mennyiben a tiszta jövedelem a 600 frtot meghaladja. Noha „Kar­tonbál“ nem volt, de annyit örömmel lehet mondani, hogy túlságos fényűzésnek nyoma szintén nem volt látható. A jelen volt hölgy­koszorú bebizonyító, hogy nem a túlságos pi­perék teszik a táncvigalmakat széppé és dí­szessé, de egyedül az ő kedves megjelenésök és ez estén tanúsított lelkes buzgóságuk; ez alatt a derék ifjak által indítványozott virág­vásárt értjük, mely a föntebbi összeghez 65 frtot hozott. Örömmel vitték szépeink virág­csokraikat a sarokba szorított vásárlók elé, s oly szép eladóktól örömmel vásárolt, a ki ta­lán nem is szokott a virágpiacra járni. A vásárlók közül többen úgy támogatták e szép törekvést, hogy a vett virágot azonnal vissza ajándékozták s igy megtörtént, hogy ugyan­azon csokor kétszer jövedelmezett az ínségben szenvedők nyomorának enyhítésére. — Noha a teremben néha meglátszott a túltömöttség­­ből származó szorongás, de ez estén csak­ ez is örömet okozhatott. A Szeged művelt kö­zönsége ez­úttal fényes jelét adta emberba­ráti részvétének, s hogy erre alkalom nyuj­­tatott, minden esetre Szeged város azon de­rék ifjait illeti a dicséret, kik e táncvigalmat annyi sok más célra tervezett táncvigalmak közepett elhatározták és fényesen kivitték. * Rákosi „Aesopus“-a tegnap került először szilire a helybeli színpadon bérletfo­lyamban. Ma pedig Kocsisovszky úr színigaz­gatói jutalomjátéka leend. Előadatik : „A nagy apó“ Szigligetitől.­­ Különben pedig a dolog úgy áll, hogy a „Szép Helénát“ másodszor is — és pedig vasárnap — fölemelt árak mellett adták. Azonban dacára ama nyájas kritikus szeretetreméltó ajánlgatásainak s annak dacára, hogy a póznákra akasztott lepedő-szinlapok­­kal egész nap hordárok őgyelegtek az utcákon — a színház mégis üres maradt. Hiába, nincs elismerés! Pedig mondják, hogy a darab ez­úttal oly jól ment, hogy a karmesternek nem­csak kézzel, hanem torokkal is ugyancsak működnie kellett.­­ Vajdafi Béla, a helybeli színtársu­lat kibetegedett tagja, a kórházból levelet küldött be hozzánk azon kérelemmel, hogy annak tartalmát nyilvánosságra bocsássuk. A beteg színész ebben köszönetét nyilvánítja Csikós József 4-dik osztálybeli tanulónak, ki részére 20 frtot gyűjteni szíves volt, va­lamint mindazoknak, kik a nemeslelkű segé­lyezéshez járultak. Továbbá Jánosi Gábor pályatársának, ki az első hetekben, midőn még mások nem tudhatták, hol van, egyedül gondoskodott róla, megmutatván ez által, hogy a szükség idején is jóbarát. (A derék pályatárs e nemesszivűsége megérdemli, hogy mi is elismerésünket fejezzük ki iránta, ki annyi pajtás közt egyedül volt barát.) Végül köszönetét és háláját nyilvánítja a kórház or­vosai­ és tisztviselőinek, különösen Singer fő- és Gref alorvos uraknak, azon tisztaság, pontosság­ és jó ápolásért, melyben a többi betegekkel együtt részesül. Dicsérettel említi még a kórházi konyhát is, mely — úgymond — oly tiszta és ízletes étkeket nyújt, mik sok vendéglősnek becsületére válnának. — Megtudtuk ebből azt is, hogy fizetése beteg­sége óta csakugya nem jár s igy minapi erre vonatkozó interpellation!; az igazgató úrhoz nagyon is alapos volt. Lesz-e sikere, majd meglátjuk. * Új könyvek. Lauffer testvérek ki­adásából beküldetett hozzánk: a) „Apály és dagály.“ Naplótöredékek, irta b. Podmaniczky Frigyes. Tartalma: A vadrózsa. Liliom Eszter: A varázshegedű. Két bokréta. Ára 1 frt 20 kr. b) Magyar országgyűlési zsebkönyv. II. kötet. Okmányrészek az 1865—66-ik évi magyar or­szággyűlés első korszakából. Ára kemény kö­tésben 80 kr. * Figyelmeztetjük olvasóinkat az „Országos kertész-társulat“ és az „Első Magyar kertész-gazdászati ügynökségnek a Pes­ten, József tér 14-ik szám alatti helyiségben levő gazdasági magraktárára. Az ügynökségnek eddig kivívott jó hírneve kezeskedik az árak valódiságáról és jóságáról, s e tekintetben bizton ajánlhatjuk olvasóinknak, valamint a gazdaközönségnek figyelmébe a tavaszi idényre szükségelt magvaknak a nevezett helyrőli be­szerzését, annyival is inkább, mert e hazai intézet terjedelmes készlete s szétágazó ösz­­szeköttetése folytán képes leend, bárminő megrendelésnek eleget tenni, úgy gazdasági-, kerti­ vetemény-, valamint virág- és gyümölcs­fa-magvak, nemkülönben szőlőtök, fák és cserjékben is. Mennyiben pedig az árak soro­zatába volt alkalmunk betekinteni, elmondhat­juk, hogy lehető legolcsóbbra vannak azok téve, miért is kellemes dolgot velünk tenni, ha e tekintetben olvasóinkat jutányos, de még­is biztos forrásra utalhatjuk. * Egy hazai vasgyár tulajdonosa hi­vatalos uton kérdést intézett a városhoz: vál­jon hajlandó-e a város Szegeden egy állandó híd tervét komolyan fölkarolni s vele mint vál­lalkozóval ez iránt magát érintkezésbe tenni ? Ez az eszme is megérik majd, csak még egy kis időt engedjünk neki. * Névváltoztatás. Lővy Sándor sze­gedi lakos vezeték­nevének Lévaira kért át­változtatása legfelsőbb helyről megengedtetett. * A k.-m.-vásárhelyi kaszinó-egy­let febr. 9-én a „feketesas“ vendéglő nagy teremében saját könyvtára javára 1 írtnyi be­lépti­­ díj mellett láncestélyt rendezene. * Egy arany gyűrű találtatott f hó 28-án délután a palánki Tiszaparton. Tu­lajdonosa kellő igazolás mellett a kapitányi hivatalban átveheti.­­* Egy ismert részeges asz­­szony Schaffer Liza múlt szombaton reggel az alsóvároson megfagyva találtatott. Lapunk 3-, 5- és 6-ik számából néhányat, visszavált kiadóhivatalunk, mint erőnkből telt és tettünk, mi hatalmunkban állott. Működésünk megkezdésekor igen szeré­nyek voltak ugyan a mi óhajaink, de az esz­me az ügy szép lelkű pártfogóinál oly visz­­hangra talált, mely többszörözé minden remé­nyünket. Hogy a célt mi módon értük el, tudja a t. közönség, a jótékonycélú táncviga­lom volt azon egyik eszköz, mely szép ered­ményt biztosított, az ez alkalomra kibocsátott gyűjtő­ív volt pedig azon másik tényező, mely a nemes adakozók adományaiból ismét szép összeget hozott össze. Hogy ezen kettős in­tézkedés sikerült, azt a bizottmány a nagy közönség azon bizalmának köszönheti, amely­­lyel őt eljárásában megtisztelte, mely bi­zalmat, midőn megköszönjük, egyszersmind kötelességünknek tartjuk a t. közönséggel el­járásunk sikerét tudatni. Az eredmény már átalánosságban előttünk fekszik; 600 forinton felüli tiszta segély az, melyet a nemes keb­lek az éhezőknek összeadtak. Ez oly szépen jellemzi Szeged közönségét, mely egyaránt követé a természet törvényét, midőn nyo­morgó embertársainak segélyt nyújtott, mely egyaránt engede át magát keble legne­mesebb érzetének, midőn önvérének föntartá­­sáért áldozott, hogy lehetetlen az öröm leg­nagyobb megelégedésével nem mondanunk, hogy e város még mindig a régi s hogy la­kosai keblében nemcsak a haza, de ember­társainak szeretete is él, mely utóbbinak a jelen esetben is legfényesebb bizonyságát adta. Ezen tettel Szeged közönsége önmagát tisz­telé meg, ezt magasztalni igénytelen szavunk gyönge volna; de engedjék meg mégis azon tisztelt adakozók, kik kegyes adományaikkal a szent ügyhöz járultak, hogy a szűkölködők nevében áldozatkészségükért őszinte köszöne­­tünket nyilvánítsuk. Azonban ez csak gyönge viszhangja­ azon forró köszönetnek, mely az elgyöngült anya ajkán imában rebeg , ez mond­jon majd áldást; azon jelenet magasztalja majd kevés napok múlva legjobban a nemes részvétel, ha az éhségtől beteg gyermek nem sír többé, mert a jó emberek kenyeret adtak kezébe; az legyen majd legszebb jutalom az áldozott fillérekért, ha az elaggott öreg sze­mében hálakony rezeg, ebben tükröződjék vissza legszebbben a hálás köszönet, ez éde­sítse majd legjobban az öntudat jutalmát. Az átalános kimutatást, valamint a tiszta jövede­lem miként történendő fölhasználását a tisztelt közönsééggel a jövő számban közölni fogjuk. A bizottmány nevében: Domhiry Antal, bizottm. jegyző. Nyilvános köszönet. Két szó volt az, mi Szeged ifjúságát a szűkölködők javára eszközlendő segély-gyűjtésre ösztönzé s báto­rító; az első a nyomor hangja volt, mely azt kiáltá: segélyt, mert éhezünk! az utóbbi a nagy közönségé, mely arra kért, hogy gyűj­tésre egyesüljünk, mely arról biztosított, hogy törekvésünkben gyámolítni fog. Mi örömest tet­tünk a nemes ügy eszközévé és működtünk. Vegyesek. * A 65-ös bizottság múlt hétfőn dél­után 5 órakor tartott értekezletet az akadémia ülésteremében gr. Andrássy Gyula elnöklete alatt. Miután Tisza Kálmán kinyilatkoztatta, hogy a kisebbségi javaslatot aláírt többi tár­sai nevében e javaslatot visszavonja; a 15 ös bi­zottság javaslatának fölolvasására került a sor. Első szónokul Nyáry Pál lépett föl, kijelentvén, hogy ő addig, míg az alkotmány teljesen visszaállítva nincs, e javaslatot nem látja tár­gyalhatnak , mert ez nem volna más, mint a 48-iki törvények revisiója tettleges visszaállí­tásuk előtt. Néhányan szóltak még ez érte­lemben, mire Deák Ferenc megjegyzi, hogy a bizottságot egyenesen a képviselőház utasí­totta a közösügyi munkálatok folytatására. — Szavazásra bocsáttatván a kérdés, Nyáry Pál indítványa mellett mintegy 15 en állottak föl, minélfogva a javaslat tárgyalás alá veendőnek nyilváníttatik. Megnyílván az átalános vita, Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán és Ivánka Imre a javaslat több pontja ellen intéztek támadást. Több szónok nem lévén följegyezve, az áta­lános tárgyalás befejeztetik s a részletes vi­tatkozás azonnal megkezdődik. Csengery Antal jegyző fölolvassa az albizottsági javaslat 1-ső és 2-ik szakaszát, melyek a kisebbség részé­ről megtámadtattak ugyan, azonban nagy több­séggel elfogadtattak. Az ülés 8 óra felé osz­lott szét. Másnap, jan. 29-én a szakaszon­kénti tárgyalás folytattatott s az albizottsági munkálat 3-ik s 4-ik szakasza minden változ­tatás nélkül elfogadtatott. Az 5-ik szakasz hosszas vitatkozás után, a 6 ik és 7-ik sza­kasz pedig minden vitatkozás nélkül lett el­fogadva. A 8-ik szakaszt, mely a külügyek közösségéről szól, Gorove István bővíteni kívánja. Ennek tárgyalása azonban a legköze­lebbi ülésre hagyatott. * A magyar tud.­akadémia múlt hétfőn délelőtt tartotta meg a Dessewffy-gyász­­­ünnepélyt. A nagy díszterem középfalán az üdvözült életnagyságú arcképe függött, kö­rülkoszorúzva örökzölddel; az akadémikusok számára készített emelvény közepén pedig az ő mellszobra magasodott ki. E díszítmény körül csoportosodtak az akadémia tagjai. So­raikban, mint igazgatósági tagok, Majláth György magyar királyi udvari főkancellár, b. Sennyey Pál, kir. főtárnokmester, Bartako­vits Béla, egri érsek, Deák Ferenc, gr. Ká­rolyi György, gr. Károlyi István, gr. Feszte­­tits György sat. sat. voltak láthatók. A hallgatóságnak szánt széksorok elejét a főrendi-

Next