Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-31 / 9. szám
Elnök néhány megilletődött szóban emlékezvén Sárközy József képviselő haláláról, a ház Komárom megye illető kerületében új választásról intézkedik. Végül elnök azon véleményét fejezi ki, hogy a képviselőház elhatározván, hogy bizalmi szavazatokat nem vesz tárgyalás alá, egyszersmind azt is elhatározta, hogy bizalmatlansági szavazatokat sem tárgyal. Miletics képviselő, ki ellen a bizalmatlansági szavazat intéztetett, tárgyalást kért. Ellenben a ház,elnök az véleményét tette magáévá. Ezzel az ülés eloszlott. A képviselőház ülése jan, 29-én. Már 1. hó 27-én értésére esett a két kör tagjainak , hogy a múzeumi igazgató több múzeumi régiséget a párisi kiállításra leendő elküldés végett bepodgyászoltatott. Ennél fogva mind a Deák-kör, mind a baloldal számos tagja által aláírt tiltakozó iratot küldött a múzeumi igazgatóhoz. Egyszersmind mind a két párt elhatározta, hogy egy országos ülésben, a nemzeti ereklyéknek, az egyedül illetékes országgyűlés beleegyezése nélküli kivitele ellen erélyesen tiltakozik. Ez képezte a mai ülés tárgyát, melyről elnök jelentést tevén, felolvastatott Kubinyi Ágoston múzeumi igazgatónak rövid idővel az ülés kezdete előtt érkezett levele, valamint a tárnokmesternek másolatban mellékelt leirata. Ezek szerint a képviselők részéről emelt tiltakozás folytán a múzeumi igazgatóság a tárnokmesterhez fordult, ki a helytartó tanács kiküldési rendeletét az országgyűlés intézkedéséig felfüggesztette. Ezután Szentkirályi Mór idítványára határozat hozatott, mely szerint a muzeum az ország sajátja, s igy azon tárgyak fölött, melyek a muzeum épületében őriztetnek , rendelkezni senkinek másnak, az országgyűlésen kívül, jogában nem áll. A múzeumigazgató bemutatott jelentése, mely szerint bizonyos tárgyaknak a párisi kiállításra célzott kiküldését megrendelő helytartósági intézmény felfüggesztetett, azaz: hatályon kívül létetett, tudomásul vétetik. Deák Ferenc nem tartaná helyesnek, hogy a kiküldés megtagadtassék, hanem e kérdésben javaslattételre a közintézeti bizottságot indítványozta utasíttatni. Az indítvány általános helyesléssel elfogadtatott. Levelezések: Szeged, alsóvárosi tanyán jan. 23 fepr. Aki e sorokat közzé teszem, három éve, hogy a tanyai nép viszonyait folyton szemmel kísérem, egyszersmind abban magam is kénytelen vagyok osztozni. Nem célom ezen elmúlt sanyarú évek eseményeit ismételgetni, azokról e lap olvasói annak idején elég kimerítőleg voltak értesítve , csak a jelen körülményeket említem meg némileg. A tanyai nép állapota mindegyre aggasztóbb kezd lenni; a tanyai ember sajgó kebellel nézi elszegényült házi környezetét s hogy mint közelít napról napra a végtönkrejutáshoz. Vajmi keserű e mostani állapot, midőn kiki a maga szerény labába húzódik, hol dacára a farsangos időnek, egész nagy heti ájtatossággal elmélkedik, hogy találna-e még valamit, ami legnélkülözhetőbb a háznál, melyet kenyérért eladhatna; azonban fájdalmas, midőn látja, hogy mindenéből rég kipusztult. Ha van is még itt-ott egy gazdaember, kinek van még valamicskéje, eléggé gondolkodtatja, hogy mint kelljen azt a gazoktól megőrizni, kik elég vakmerők éji kóborlásuk alatt mindent elvinni, amihez csak hozzáférhetnek. Ezen gonosz szándékunktól hogy miként biztosíthatja az ember magát, el nem lehet gondolni. Volt eset, hol a háztetőn a kéményből kiszedték a füstre aggatott húst. Egy gazdaember egész héten át virasztott, mindig lesben volt, mégis megejtették egy félóra alatt, midőn egy kissé elszenderült. Vajmi jó hatással lenne az éji őrjárat, míg enélkül saját ingóságainkat sem tarthatjuk magunkénak. E hét elején leesett hó gazdáinkat megörvendeztette, miután a búzavetés jótékony takarót nyert; de láttunk is elég vadászt a városból kijönni, azonban némelyek vadak hiányában a szelíd házi galambokat lődözik, a tanyai ember kárára. tr. Gy. Helybeli újdonságok. □ Szeged városának árvíz elleni biztosítása ügyében f. é. jan. 13-án és 27-én a városi tanácsteremben értekezlet tartatott. Ez ügyben, még a múlt évtizedben többféle tárgyalásoka történtek, de sajnos, mindig eredménytelenül. 1862-ik évben, midőn Szeged felsővárosi részén, a Tisza közepén zátony-sziget mutatkozott, újból fölkaroltatott s bizottmányilag tárgyaltatott ez ügy; később fölsőbb hatósági bizottmány a Maros folyót bejárván, a Szeged alatti Tiszát is vizsgálódásai tárgyává tette. A magas kormányszéktől Szeged város hatóságához a múlt év végével leirat érkezett, melynek értelmében a Szeged felsővárosi Tisza medrében mutatkozó zátonyok elhárítása végett a tiszaszabályozási központi felügyelőség által ajánlott terv elfogadtatván, a város fölhivatik, nyilatkoznék, hogy annak kiviteléhez mily arányban kíván járulni , egyszersmind ha észrevételei lennének, azokat is terjessze föl. A városi hatóság, mielőtt nyilatkoznék, bizottmányilag kívánta az ügyet tárgyalni; e végett tartatott Szeged város tanácsteremében e hó 13-án és 27 én tanácskozmány, melynek eredményét a következőkben vonjuk össze: 1. A jelen voltak a felsővárosi Tiszaparton építendő zárgátok tervezetét, mely által a Tisza közepéből a zátonyok elháríttatnának, elfogadták, kijelentvén, miszerint az építkezés nemcsak a város biztosítása végett, hanem országos szempontból a hajózás akadályainak elhárítása tekintetéből is lévén eszközlendő, Szeged város a végrehajtás siettetése miatt rőzsekészletéből szolgáltathatja a zárgátokhoz megkívántató anyagot. 2. Ma a zárgátok terve, folyószabályozási tekintetből munkába vétetik, nemcsak partbiztosítási, hanem kereskedelmi tekintetből is kívánatos, hogy Szeged alatt partvédmű építtessék. A mostani felsővárosi gátrendszer építése igen költséges, föntartása folytonos javítást igényel és a rakparti célnak sehogy sem felel meg, mire nézve kívántatik egy rendszeres műszaki tervezet, mely szerint a munka részletekben megindítható lenne és pedig legelőször ott, hol a Tiszapart veszedelemben forog. A városi mérnökség mutatott is föl egy tervvázlatot tájékozásul, azonban ily munkának végrehajtására elkerülhetlenül megkivántatik a részletes tervezés; ennek elkészítését tovább halasztani nem lehet s már ez évben célszerű lenne a munkát megindítani. 3. Szeged város ártér nélkül lévén, az árvíz veszedelmétől mindig tarthat. A Tisza és Maros, mint két külön lejtésű folyó, öszszefolyása alatt az iszapolás növekszik, a várszorulat a víz duzzadását elősegíti, a vasúti hídnyítás, habár 180 öles is, miután a szorulaton alul esik, az ar víz levezetésére igen kevés hatással van. Szegednek tehát ártérre van szüksége, ámde az újszegedi oldalon, mely már meglehetősen föl van iszapolva, árteret csak úgy lehet nyitni, ha egy 60 öl széles csatorna ásatik, melynek feneke a Tisza - viz szine fölött 12 lábnyi magasságban állana két oldalt töltéssel ellátva; e csatorna kezdődnék a régi Marosnak Szőreg és ujszegedi határ melletti kanyarulatánál, közel az országúthoz és végződnek a boszorkány-sziget átéhenében. A vasúton és az országúton egy 60 éles ártéri híd építése ennélfogva elmaradhatlanul kívántatik. Az értekezlet , amint látjuk, városunk egyik főlő életkérdését tárgyalta, nézetünk szerint kívánatos lenne, hogy e fontos ügy, mielőtt felsőbb helyre fölterjesztetnék , itt helyben egy városi közgyűlés elébe kerülne. * Szeged város munkaképtelen ínségesei részére tárnokmester ő excellentiája, mint értesültünk 4000 frtot utalványozott, melynek miképeni elhasználását megállapítandó, jövő kedden, délelőtt 9 órakor a városházi tanácsteremben inségügyi bizottmányi ülés fog tartatni. Ha e 4000 írthoz a takaréktár választmánya által javasolt 500 s az ifjúság táncvigalmából befolyt 600 frt hozzáadatik, az inségi bizottmány előlegesen is szép összeg fölött fog rendelkezhetni. Hallomás szerint a leveskonyhák febr. közepével fognak életbeléptetni. *Az alföldi vasút földmunkáinak folytathatása céljából tárnokmesteri exellenciája Szegeden már 80,000 frtot folyóvá tett. E szerint csak a kisajátítás ügyének gyors megoldására van szükség, hogy ínséget szenvedő népünk mielőbb munkához jusson. Az ifjúság által a helybeli ínségesek javára rendezett táncvigalom várakozáson felül sikerültnek mondható; legélénkebben a számok beszélnek, amennyiben a tiszta jövedelem a 600 frtot meghaladja. Noha „Kartonbál“ nem volt, de annyit örömmel lehet mondani, hogy túlságos fényűzésnek nyoma szintén nem volt látható. A jelen volt hölgykoszorú bebizonyító, hogy nem a túlságos piperék teszik a táncvigalmakat széppé és díszessé, de egyedül az ő kedves megjelenésök és ez estén tanúsított lelkes buzgóságuk; ez alatt a derék ifjak által indítványozott virágvásárt értjük, mely a föntebbi összeghez 65 frtot hozott. Örömmel vitték szépeink virágcsokraikat a sarokba szorított vásárlók elé, s oly szép eladóktól örömmel vásárolt, a ki talán nem is szokott a virágpiacra járni. A vásárlók közül többen úgy támogatták e szép törekvést, hogy a vett virágot azonnal vissza ajándékozták s igy megtörtént, hogy ugyanazon csokor kétszer jövedelmezett az ínségben szenvedők nyomorának enyhítésére. — Noha a teremben néha meglátszott a túltömöttségből származó szorongás, de ez estén csak ez is örömet okozhatott. A Szeged művelt közönsége ezúttal fényes jelét adta emberbaráti részvétének, s hogy erre alkalom nyujtatott, minden esetre Szeged város azon derék ifjait illeti a dicséret, kik e táncvigalmat annyi sok más célra tervezett táncvigalmak közepett elhatározták és fényesen kivitték. * Rákosi „Aesopus“-a tegnap került először szilire a helybeli színpadon bérletfolyamban. Ma pedig Kocsisovszky úr színigazgatói jutalomjátéka leend. Előadatik : „A nagy apó“ Szigligetitől. Különben pedig a dolog úgy áll, hogy a „Szép Helénát“ másodszor is — és pedig vasárnap — fölemelt árak mellett adták. Azonban dacára ama nyájas kritikus szeretetreméltó ajánlgatásainak s annak dacára, hogy a póznákra akasztott lepedő-szinlapokkal egész nap hordárok őgyelegtek az utcákon — a színház mégis üres maradt. Hiába, nincs elismerés! Pedig mondják, hogy a darab ezúttal oly jól ment, hogy a karmesternek nemcsak kézzel, hanem torokkal is ugyancsak működnie kellett. Vajdafi Béla, a helybeli színtársulat kibetegedett tagja, a kórházból levelet küldött be hozzánk azon kérelemmel, hogy annak tartalmát nyilvánosságra bocsássuk. A beteg színész ebben köszönetét nyilvánítja Csikós József 4-dik osztálybeli tanulónak, ki részére 20 frtot gyűjteni szíves volt, valamint mindazoknak, kik a nemeslelkű segélyezéshez járultak. Továbbá Jánosi Gábor pályatársának, ki az első hetekben, midőn még mások nem tudhatták, hol van, egyedül gondoskodott róla, megmutatván ez által, hogy a szükség idején is jóbarát. (A derék pályatárs e nemesszivűsége megérdemli, hogy mi is elismerésünket fejezzük ki iránta, ki annyi pajtás közt egyedül volt barát.) Végül köszönetét és háláját nyilvánítja a kórház orvosai és tisztviselőinek, különösen Singer fő- és Gref alorvos uraknak, azon tisztaság, pontosság és jó ápolásért, melyben a többi betegekkel együtt részesül. Dicsérettel említi még a kórházi konyhát is, mely — úgymond — oly tiszta és ízletes étkeket nyújt, mik sok vendéglősnek becsületére válnának. — Megtudtuk ebből azt is, hogy fizetése betegsége óta csakugya nem jár s igy minapi erre vonatkozó interpellation!; az igazgató úrhoz nagyon is alapos volt. Lesz-e sikere, majd meglátjuk. * Új könyvek. Lauffer testvérek kiadásából beküldetett hozzánk: a) „Apály és dagály.“ Naplótöredékek, irta b. Podmaniczky Frigyes. Tartalma: A vadrózsa. Liliom Eszter: A varázshegedű. Két bokréta. Ára 1 frt 20 kr. b) Magyar országgyűlési zsebkönyv. II. kötet. Okmányrészek az 1865—66-ik évi magyar országgyűlés első korszakából. Ára kemény kötésben 80 kr. * Figyelmeztetjük olvasóinkat az „Országos kertész-társulat“ és az „Első Magyar kertész-gazdászati ügynökségnek a Pesten, József tér 14-ik szám alatti helyiségben levő gazdasági magraktárára. Az ügynökségnek eddig kivívott jó hírneve kezeskedik az árak valódiságáról és jóságáról, s e tekintetben bizton ajánlhatjuk olvasóinknak, valamint a gazdaközönségnek figyelmébe a tavaszi idényre szükségelt magvaknak a nevezett helyrőli beszerzését, annyival is inkább, mert e hazai intézet terjedelmes készlete s szétágazó öszszeköttetése folytán képes leend, bárminő megrendelésnek eleget tenni, úgy gazdasági-, kerti vetemény-, valamint virág- és gyümölcsfa-magvak, nemkülönben szőlőtök, fák és cserjékben is. Mennyiben pedig az árak sorozatába volt alkalmunk betekinteni, elmondhatjuk, hogy lehető legolcsóbbra vannak azok téve, miért is kellemes dolgot velünk tenni, ha e tekintetben olvasóinkat jutányos, de mégis biztos forrásra utalhatjuk. * Egy hazai vasgyár tulajdonosa hivatalos uton kérdést intézett a városhoz: váljon hajlandó-e a város Szegeden egy állandó híd tervét komolyan fölkarolni s vele mint vállalkozóval ez iránt magát érintkezésbe tenni ? Ez az eszme is megérik majd, csak még egy kis időt engedjünk neki. * Névváltoztatás. Lővy Sándor szegedi lakos vezetéknevének Lévaira kért átváltoztatása legfelsőbb helyről megengedtetett. * A k.-m.-vásárhelyi kaszinó-egylet febr. 9-én a „feketesas“ vendéglő nagy teremében saját könyvtára javára 1 írtnyi belépti díj mellett láncestélyt rendezene. * Egy arany gyűrű találtatott f hó 28-án délután a palánki Tiszaparton. Tulajdonosa kellő igazolás mellett a kapitányi hivatalban átveheti.* Egy ismert részeges aszszony Schaffer Liza múlt szombaton reggel az alsóvároson megfagyva találtatott. Lapunk 3-, 5- és 6-ik számából néhányat, visszavált kiadóhivatalunk, mint erőnkből telt és tettünk, mi hatalmunkban állott. Működésünk megkezdésekor igen szerények voltak ugyan a mi óhajaink, de az eszme az ügy szép lelkű pártfogóinál oly viszhangra talált, mely többszörözé minden reményünket. Hogy a célt mi módon értük el, tudja a t. közönség, a jótékonycélú táncvigalom volt azon egyik eszköz, mely szép eredményt biztosított, az ez alkalomra kibocsátott gyűjtőív volt pedig azon másik tényező, mely a nemes adakozók adományaiból ismét szép összeget hozott össze. Hogy ezen kettős intézkedés sikerült, azt a bizottmány a nagy közönség azon bizalmának köszönheti, amelylyel őt eljárásában megtisztelte, mely bizalmat, midőn megköszönjük, egyszersmind kötelességünknek tartjuk a t. közönséggel eljárásunk sikerét tudatni. Az eredmény már átalánosságban előttünk fekszik; 600 forinton felüli tiszta segély az, melyet a nemes keblek az éhezőknek összeadtak. Ez oly szépen jellemzi Szeged közönségét, mely egyaránt követé a természet törvényét, midőn nyomorgó embertársainak segélyt nyújtott, mely egyaránt engede át magát keble legnemesebb érzetének, midőn önvérének föntartásáért áldozott, hogy lehetetlen az öröm legnagyobb megelégedésével nem mondanunk, hogy e város még mindig a régi s hogy lakosai keblében nemcsak a haza, de embertársainak szeretete is él, mely utóbbinak a jelen esetben is legfényesebb bizonyságát adta. Ezen tettel Szeged közönsége önmagát tisztelé meg, ezt magasztalni igénytelen szavunk gyönge volna; de engedjék meg mégis azon tisztelt adakozók, kik kegyes adományaikkal a szent ügyhöz járultak, hogy a szűkölködők nevében áldozatkészségükért őszinte köszönetünket nyilvánítsuk. Azonban ez csak gyönge viszhangja azon forró köszönetnek, mely az elgyöngült anya ajkán imában rebeg , ez mondjon majd áldást; azon jelenet magasztalja majd kevés napok múlva legjobban a nemes részvétel, ha az éhségtől beteg gyermek nem sír többé, mert a jó emberek kenyeret adtak kezébe; az legyen majd legszebb jutalom az áldozott fillérekért, ha az elaggott öreg szemében hálakony rezeg, ebben tükröződjék vissza legszebbben a hálás köszönet, ez édesítse majd legjobban az öntudat jutalmát. Az átalános kimutatást, valamint a tiszta jövedelem miként történendő fölhasználását a tisztelt közönsééggel a jövő számban közölni fogjuk. A bizottmány nevében: Domhiry Antal, bizottm. jegyző. Nyilvános köszönet. Két szó volt az, mi Szeged ifjúságát a szűkölködők javára eszközlendő segély-gyűjtésre ösztönzé s bátorító; az első a nyomor hangja volt, mely azt kiáltá: segélyt, mert éhezünk! az utóbbi a nagy közönségé, mely arra kért, hogy gyűjtésre egyesüljünk, mely arról biztosított, hogy törekvésünkben gyámolítni fog. Mi örömest tettünk a nemes ügy eszközévé és működtünk. Vegyesek. * A 65-ös bizottság múlt hétfőn délután 5 órakor tartott értekezletet az akadémia ülésteremében gr. Andrássy Gyula elnöklete alatt. Miután Tisza Kálmán kinyilatkoztatta, hogy a kisebbségi javaslatot aláírt többi társai nevében e javaslatot visszavonja; a 15 ös bizottság javaslatának fölolvasására került a sor. Első szónokul Nyáry Pál lépett föl, kijelentvén, hogy ő addig, míg az alkotmány teljesen visszaállítva nincs, e javaslatot nem látja tárgyalhatnak , mert ez nem volna más, mint a 48-iki törvények revisiója tettleges visszaállításuk előtt. Néhányan szóltak még ez értelemben, mire Deák Ferenc megjegyzi, hogy a bizottságot egyenesen a képviselőház utasította a közösügyi munkálatok folytatására. — Szavazásra bocsáttatván a kérdés, Nyáry Pál indítványa mellett mintegy 15 en állottak föl, minélfogva a javaslat tárgyalás alá veendőnek nyilváníttatik. Megnyílván az átalános vita, Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán és Ivánka Imre a javaslat több pontja ellen intéztek támadást. Több szónok nem lévén följegyezve, az átalános tárgyalás befejeztetik s a részletes vitatkozás azonnal megkezdődik. Csengery Antal jegyző fölolvassa az albizottsági javaslat 1-ső és 2-ik szakaszát, melyek a kisebbség részéről megtámadtattak ugyan, azonban nagy többséggel elfogadtattak. Az ülés 8 óra felé oszlott szét. Másnap, jan. 29-én a szakaszonkénti tárgyalás folytattatott s az albizottsági munkálat 3-ik s 4-ik szakasza minden változtatás nélkül elfogadtatott. Az 5-ik szakasz hosszas vitatkozás után, a 6 ik és 7-ik szakasz pedig minden vitatkozás nélkül lett elfogadva. A 8-ik szakaszt, mely a külügyek közösségéről szól, Gorove István bővíteni kívánja. Ennek tárgyalása azonban a legközelebbi ülésre hagyatott. * A magyar tud.akadémia múlt hétfőn délelőtt tartotta meg a Dessewffy-gyászünnepélyt. A nagy díszterem középfalán az üdvözült életnagyságú arcképe függött, körülkoszorúzva örökzölddel; az akadémikusok számára készített emelvény közepén pedig az ő mellszobra magasodott ki. E díszítmény körül csoportosodtak az akadémia tagjai. Soraikban, mint igazgatósági tagok, Majláth György magyar királyi udvari főkancellár, b. Sennyey Pál, kir. főtárnokmester, Bartakovits Béla, egri érsek, Deák Ferenc, gr. Károlyi György, gr. Károlyi István, gr. Fesztetits György sat. sat. voltak láthatók. A hallgatóságnak szánt széksorok elejét a főrendi-