Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)

1877-06-17 / 72. szám

sürgönyöket tették közzé a törökök kaukázusi győzelmes harcairól. A pontusi hajóhad parancsnoka a tengerészeti miniszterhez. Jun. 2. Ezelőtt 6 nappal az oroszok minden Zilben levő lőszert, élelmiszert és egyéb tárgyat elégettk. Csapataink Zilben 15 bronz- és 2 vaságyut találtak, melyek közül 14 ágyun Abdul Medzsid szultán bugrája volt; továbbá 2 pétervári gyártmányú ágyút, összesen tehát 19-et. Ama 14 ágyú kétségtelenül Karszból való. Az ágyuk a Konstantinápolyba menő első gőzössel elküldetnek. Fazli pasa, Suchum parancsnoka, a hadügyminiszterhez. Május 29. Jelentve volt , hogy 5—6000 orosz gyűlt össze Zehir várában, kiknek egy része Herczegolba volt menenidő. A különböző pontokról elindított önkénytesek érzékeny veszteségeket okoztak az oroszoknak, úgy hogy az ellenség 5—6 száz halott és sok sebesült hátrahagyásával elhagyta Herczegeit és rendetlenül futott Zehirbe. Erre Musztafa bej ezredes vezetése alatt 2 zászlóalj önkénytes s másik kettő Sakir pasa parancsnoksága alatt indíttatott el, kik újból súlyos vereséget okoztak az oroszoknak, úgy hogy azon a helyen tovább nem maradhattak; felgyújtottak tehát minden épületet és éléstárat, s minthogy siettükben sátraikat ott kellett hagyniok, nagynehezen Amnitkale folyócska túlsó partjára menekültek , az átvezető hidat aztán elrombolván. Futás közben 16 ócska bronzágyut a Kodor vizébe dobtak. — Az abeház Resid bejelenti ezenkívül, hogy az oroszok 8 hegyi ágyút hagytak hátra. Minthogy az ellenség nem vonulhatott vissza a hegyes vidékbe s ezenkivül a mieink folytonosan hátban fenyegették, a Kodor folyón kellett visszavonulnia, hogy, hegyrőlhegyre menekülve , Kutaszt elérhesse. E visszavonulás elvágására minden kellő intézkedés meg fog tétetni. Ma egy csapat önkénytes egy páncélos hajóval a csamesarai partra küldetett, hogy ott néhány pontot lövöldözzön, s ahol kell, katonaságot is tegyen ki szárazra. M i n g reia (Abbázia szomszédsága) lakossága is rokonszenvez velünk. Hasszán pasa, a szuchumi páncélos hajóraj parancsnoka, a hadügyminiszterhez, jun. 2. „Azon hírre, hogy az ellenség a Kodor folyó közelében fekvő községek mohamedán lakosait sanyargatta s lakásaikat fölperzselte, az abeházok megtámadták a körülbelül három zászlóalnyi orosz hadtestet. Az ütközet 4 és fél óránál tovább tartott s ebben az ellenség 150 halottat és 300-nál több sebesültet vesztett és e mellett a legnagyobb rendetlenségben volt kénytelen visszavonulni. A sebesültek közt volt egy alezredes is és négy más tiszt , a mi veszteségünk 7 halott és 6 sebesült fájdalom , az előbbiek közt van Aurbej abeház főnök is, egyik legvitézebb szentségesünk. A fegyverfogható abeház lakosság szervezése rendes zászlóaljakban gyorsan halad előre.“ — További táviratok Szuchumkaléból e hó léről részleteket hoznak az oroszokkal a Kodor folyó körül folytatott csatározásokról, melyek megerősítik Zil megszállását a török-cserkesz csapatok által, s ez utóbbiak előnyomulását Georgia felé; kitűnik végül e sürgönyökből, hogy a háború azon a vidéken mindkét részről nagy vadsággal és elkeseredéssel folytattatik. • Belgrád, jun. 15. Szulejmán pasa megszállta Kjetinát. A Montenegró ellen működő török hadsereg 43.000 főlé megy. A Montenegróiak helyzete kétségbeejtő. 0 r 8 o r a, jun. 15. (Az „E11.“ távirata.) Itt ma délben az a hir terjedt el, hogy Kladovánál egy orosz csapat átkelt a Dunán szerb területre. (Ha még nem igaz is, majd igaz lesz. Szerk.) Bukarest, jun. 15. Milán konvenció kötése végett utazott ide, e konvenció létrejötte után Szerbia kilép a semlegességből s az orosz hadak egyidejűleg átkelnek a Dunán. (A szulinai torpedóharc.) A törökök csakugyan okultak az érzékeny veszteségen, amely őket két monitorjuk szétrobbanásában érte. Most már óvatosak s éberek az oroszok éjjeli gyilkos merényletei ellenében , akik közelebb ugyancsak csúful jártak, midőn Szulinánál ismételni akarták orvtámadásukat. E torpedó harcról a következőket közli a „Standard“ konstantinápolyi tudósítója június 10-ről: Éppen most ide érkezett hírek szerint az oroszok újabb, de sikertelen kísérletet tettek Szulinánál a török hajóraj megsemmisítésére tor-spedókkal. Hat orosz csolnak vett részt a kíséretben, de a törökök éber szemmel őrködtek az ellenség mozdulatai fölött s három ellenséges csolnakot elsülyesztettek. Ugyanezen tudósító másnap következőleg egészítette ki föntebbi közleményét: Pénteken éjjel, midőn az oroszok kisérleteket tettek, rendkívül nagy volt a sötétség, s hat torpedócsolnak közeledett a Szulinánál horgonyzott négy török páncélos hajó felé. Eddigelé az volt a szokás e hajókon , hogy éjjelre a nyílt tengerre mentek ki, így akarván elkerülni a torpedócsolnakok támadását, de midőn Hobart pasa nemrég Szulinában időzött, védhálózatot alkalmazott a páncélos hajók körül, csolnakokhoz erősítve. E hálózat tartóztatta föl az orosz torpedócsolnakokat, s minthogy ébren is őrködtek a hajókon, hatalmas tüzelést intéztek ellenök úgy, hogy három csolnak elsülyedt, négy a sötétségben elmenekült. Az elsülyedt csolnakok összes személyzete a Dunába fúlt, csak hatot bírtak kifogni a török matrózok. Más források is éppen igy adják elő ez esetet. Táviratok: London jún. 15. Az „Office Reuter“ Er- Borúmból e hó 13-i kikelettel jelenti: Muktár pasa igen megerősített helyzetben áll Zevintől nyugatra két mértföldnyi távolban ; a törökök jobbszárnya az Alaskert kerület síkságán áll, az orosz balszárnynyal szemben. — A csata közvetlenül küszöbön állónak tekintetik. London június 15. A „Standard“ és a „Daily Tel.“ táviratai Erzerumból egybehangzólag jelentik, hogy az oroszoknak a legutóbbi napokban Karsz ellen intézett rohamai véresen visszaverettek. Helybeli újdonságok. — Mai számunkhoz az „Ellenőr“ speciális haditérképeinek részünkre készült külön lenyomata van mellékelve. — A köztörvényhatósági bizottság hétfőn d. u. tartott május havi második üléséről csak röviden összevonva adhatjuk értesítésünket. — A napirend előtt Balogh János indítványára sürgető felirat határoztatott a közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez a baktamacskási védgát megerősítése tárgyában hozott közgyűlési határozat jóváhagyása iránt. — Elnök úr jelentést tett a városi adóhivatalban foyamatban lévő hivatalos vizsgálatról és Porgányi sajnos esetéről. Szabados tanácsnok megbizatott, hogy az adóigazgatóságot a távolevő Várady Ignác helyett ideiglenesen vegye át; a pénztárnok és ellenőr fölfüggesztettek álásaiktól s az adópénztárnokságra Csikós Ferenc fogyasztási adópénztárnok, az ellenőrségre pedig Fajka János számvevőségi tiszt helyettesittetett; a hivatali esküt mindketten azonnal e is tették. — A megürült rókusi plebánosi hivatal betöltése julius 15-ikére tűzetett ki. A köztörvényhatósági bizottság egyúttal örömének adott kifejezést Dobó Miklós előléptetése föött. — A tápai rét bekeblezése a kormánynál megsürgettetik. — A felsővárosi kántorválasztás ellen demonstrálok fölebbezése a miniszter által elutasíttatott. A közgyűlés azon határozatára, mely szerint a főreáliskolába a légszeszfőcsövet levezettetni késznek nyilatkozott, azon kikötés mellett, hogy a kormány a munkálatot s a vegytani konyha fölszerelését állami költségen eszközölje, a közoktatásügyi miniszter azt válaszolja, hogy az egész bevezetést a város mint épülettulajdonos eszközölje. — A közgyűlés e leirat ellenében megmarad előbbi határozata mellett s ezt egy erélyes fölterjesztésben tudatja a minisztériummal. — Somogy megye köriratát, mely szerint a kormány a keleti kérdésben oly irányú politikára kéretik , hogy a raják sorsa javítása mellett a török birodalom integritása fönntartassék, a közgyűlés pártolólag magáévá teszi. — Az irnoki és bijnoki kar munkatehetetlen és hasznavehetetlen tagjainak epurációja elrendeltetett. — A felsővárosi tiszaparton egy vízvédelmi eszközraktár fölállítására 1075 főt szavaztatott meg. Halálozás. Tág körben élénk részvétet fog kelteni azon sajnos csapás hire, mely Nagy József közbecsülésben részesülő polgártársunkat érte. Fia, Nagy Pál, értelmes és szorgalmas gazdálkodó, tegnap Keszthelyen — hova néhány hét előtt régibb betegsége folytán üdülés végett ment — tegnap elhunyt legszebb férfikorában. Számosokkal együtt mi is őszinte részvéttel járulunk a jóbarát és tiszta jellemű férfiú távoli sírjához, mely oly korán nyílt meg számára. Gyászoló özvegyet és árvákat hagyott maga után. Nyugodjék békében! — Az ujszegedi vizkárosultak részére újabban Kovács Mihály gyógyszerész Pécsről 5 frtot, egy ismeretlen N.Zomborból 10 frtot küldött be hozzánk. s Magyar József újszegedi vízkárosult azon kérelmével keresett meg bennünket, hogy hálás köszönetét tolmácsolnánk Kopasz István és társai helybeli derék halászok iránt, akik a szerencsétlenség kezdetétől mostanig egy nagy halászcsolnakot adtak rendelkezésekre , s midőn most a csolnak használatáért fizetni akart, egyért sem fogadtak el tőle. Az egyszerű emberek e jólelkűségét annál szívesebben hozzák köztudomásra, mert köztudomású dolog az is, hogy a nagyobb csolnakok és ladikok árvíz napjaiban rendkívül keresettek voltak, s akadtak olyan emberbarátok is, akik azokkal a szerencsétlenségből jó hasznot tudtak húzni, holmi 30 ki bért szedvén értek a szegény árvíz sújtottaktól. — Bankárok Félegyházán. Három héttel ezelőtt Félegyházán két úriember jelent meg s magukat mint a fővárosban székelő „Hitel- és biztosítási szövetkezet igazgatói“ igazolak, ott a főutcán egy terjedelmes ház egész első emeletét hivatalhelyiségnek kibérelték, aranysapkás kapust fogadtak s azt a hírt terjeszték el, hogy ők Félegyházán hitelbankot állítanak föl, mely az ottani takarékpénztárral fog versenyezni s pénzt sokkal csekélyebb kamatok mellett kölcsönözni. Az úriemberek Félegyházáról a szomszéd városokba gyakori kirándulásokat tettek, Félegyházán pedig a legjobb vendéglőket látogatták s a legdrágább ételeket s italokat rendelték, 4 írtnál kevesebbet egy vacsoráért sohasem űzettek. Ez a két elegáns külsejű egyén a közfigyelmet annyira magára vonta, hogy Félegyházán folytonos szóbeszéd tárgyai voltak. Az illető urak dicsősége azonban nem sokáig tartott, mert f. hó 8-án a fővárosi rendőrség a félegyházi kapitányságnál ezen két úriember elfogatását táviratilag szorgalmazá, mely megkeresésnek a félegyházi kapitányság, az ottani lakosság nem csekély bámulatára, nyomban meg is felelt, s a két „bankár“ a fővárosba expediáltatott. A fővárosi rendőrségnek ugyanis följelentetett, hogy az érintett úriemberekkel azonos Lengváry Aladár és Fényessy József közönséges szédelgők, kik a vidéken mint az érintett „Hitelszövetkezet“ igazgatói, az intézet részére föllengős címekkel és jó fizetéssel hivatalnokokat neveztek ki, tőlük magas óvadékpénzeket szedtek föl, s igy sikerült nekik egy kecskeméti lakostól 300 frtot, egy másiktól pedig 200 frtot kicsalni. Egy fővárosi egyéntől is kicsaltak már 250 frtot, de ez a körülményt csakhamar fölfogván , mielőtt Lengváry és társa pénzét elprédálták volna, tőlük ezt visszavette. Az urak fogadják ugyan, hogy az okozott kárt megtérítendik, de arra nagyon csekély remény mutatkozik. A szegény megcsalatott emberek kárát valószínűleg a nagyharang fogja megfizetni. — Ezt a modern szédelgési históriát pedig azért igtattuk ide a helybeliek rovatába, mert a hivatalkereső rászedettek közt egy szegedi ember is van, s alighanem e helyett szerepel a föntebb említett kecskeméti lakos, mert ettől éppen 300 frtot csaltak ki. Pedig ennek becsületes állása van Szegeden, hanem azt keveselte , mert hát tudnivaló, hogy a mi jó magyarunk mindenhez ért, még az ismeretlen hivatalhoz is, csak jól megfizessék. — Denique, az emberek nem okulnak. A rendőrség köréből. Molnár András helybeli illetőségű, 43 éves, volt városi kézbesítő — tehát nem is kvalifikálatlan ember — f. hó 14-én este azzal a kvalifikálhatatlan szándékkal nyitott be a „Rákóczyhoz“ címzett vendéglőbe, hogy egész éjjel iszik, mint a kefekötő. Ivott is reggelig, bort, pálinkát, s mikor már teleszitta magát, mint a spongya, akkor szépen lebukott a földre és minden további teketória nélkül meghalt. Megütötte a bor- és pálinkaguta. Hulláját aztán a kórházba szállították. — Minster József, 21 éves, újvidéki órássegéd, f. hó 13-án a ballagitói szőllők mellett a szabad Tiszába ment fürödni s belefult. Kifogott hulláját a kórházba szállították. — Reimer Károly fiatal csavargó tegnapelőtt a Wagner-fogadó étterméből — ahova pincérnek ajánlkozni ment — több ezüst kanalat elcsent. A rendőrség már tegnap elcsípte, de a gaz kópé már túladott a kanalakon s nem tud, vagy nem akar nyomukba vezetni. — A török szultán öcscse. A fővárosi lapok írják, hogy pénteken egy 17 éves fiatalember, Galambos Ferenc nevű tanuló, Budapest utcáin közfigyelem tárgya lett azon sajátságos viselete miatt, hogy mindenkinek, akivel találkozott, elbeszélte, hogy ő öcscse a padisahnak, s hogy miként fogja ő majd, mint a vitéz török hadsereg fővezére, a muszkákat megverni. A szegényt, mint elmebeteget, a Rókus-kórházba szállították. A szerencsétlen elmezavart ifjú még ezelőtt egy hóval a szegedi főreáliskola egyik legkitűnőbb növendéke volt, egyszerre azonban eltűnt. Mint látszik, zilált lelki állapota és hirtelen támadt rögeszméje szökésre és barangolásra sarkalták. A tikkasztó hőség komolyan fenyegette már a gabonát s a gazdaközönség félelme indokolt vola amiatt, hogy a már 30 foknyi meleg tetemesen megrongálja a gazdagnak ígérkező termést. Péntekre azonban egyszerre hűvösre fordult az idő s a hőmérsék majd felére alászállt, ugyanazon éjjel pedig végre beköszöntött a várva várt eső is és jól megáztatá a talajt. Az esőt egy ideig erős szélvihar kisérte. Mint halljuk, a vidéken sokfelé jégverés volt. Tűz volt csütörtökön éjjel a felsővároson. A csongrádi út felső részén egy zsindelytetejü ház gyuladt ki és égett le. Szerencse, hogy azon a helyen széles az utca s a szél a túlsó oldal felé hajtotta a szikrákat. — Három rendőrbiztost és sok hajdút láttunk a vész színhelyén és tűzoltókban sem volt hiány, hanem annál nagyobb szükségét érezték a viznek ; a sajtok csak akkor érkeztek már meg, midőn a háztető szét volt verve. Mint mondják , ez az épület már negyedszer égett le. — Dorosmán is látogatást tett a színészet ékesszavú múzsája egy 8 tagból álló vándortársulat képviseletében. A művészetpártoló közönségnek egy hét óta van alkalma a Lusztig-féle vendéglőben rendezett előadásokban. Thália vándor papjai már egy egész bérleti ciklust lejátszottak , s ráadásul kizarándokolnak a széksós fürdőbe, hol a napokban még egypár előadást fognak rendezni. — Jótékonycélú táncvigalom. Az alföld-fiumei vasúti gyár munkásai az újszegedi vízkárosultak javára f. hó 30-án a rókusi „hét pacsirta“ kerthelyiségében nyári táncvigalmat rendeznek. Belépti díj személyenként 80 kv. családjegy 2 frt. Belépti jegyek csakis a pénztárnál kaphatók. A vigalom kezdete 8 órakor. A meghívó szerint fölülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag fognak nyugtáztatni; kellemetlen idő esetén a közönséget a vigalom megtartása felől falragaszok által értesitendik. Ajánljuk e kedélyesnek ígérkező táncvigalmat már csak a jótékony cél érdekében is mindkét nembeli ifjúságunk figyelmébe. — Több helyi érdekű, mai számunkból kiszorult közlemény legközelebb jönni fog. Meghívás. A „Szegedi dalárda“ ez évi második kötelezett zártkörű dal- és táncestélyét f. hó 29-én, Péter-Pál napján, a rókusi hétpacsirta-kertben fogja megtartani, melyre az egylet pártoló tagjai és a n. é. közönség ez után is tisztelettel meghivatnak. A meghívók szétküldés alatt lévén, akik azt netán f. hó 27-ig meg nem kapnák s arra igényt tartanak, fölkéretnek, hogy magukat özv. Burger Zsigmondné kereskedésében előjegyezni szíveskedjenek. Jegyek előre válthatók a fenti kereskedésben. Családjegy 2 frt 50 kr, személyjegy 1 frt. A pártoló tagok jegyei ez estélyre érvényesek. — Kezdete 8 órakor. —• Kedvezőtlen idő esetén az estély jul. hó 5-én fog megtartatni. — Az estél megtartását a zenede helyiségén és a pacsirta-kertben kitűzendő nemzeti zászló fogja jelezni. Szeged, 1877. junius 15 Takács Károly, ing. b. elnök. Irodalom. — Megjelent és hozzánk beküldetett az általunk már előre jelzett mű : „Csókjasa ! A török küldöttség látogatásának emlékkönyve.“ Irta dr. Erődi Béla. — A számos képpel és a két nemzet jelvényeit török-magyar színekben feltüntető díszes borítékkal ellátott album kilenc évre terjedő részletes leírását tartalmazza a Korvinák visszaajándékozásának és a török küldöttség magyarországi látogatásának. A könyv a következő képekkel van díszítve : Abdul Hamid szultán arcképe és névjegye (burája). — Musztafa Tahir Bej. — Emléklap a Korvinakódexekből. — Korvina-címlap.— A küldöttség bevonulása Budapestre. — Seikh Szülejman Efendi. — Hüszni Bej. — Hodsa Mehemmed Efendi. — A küldöttség csoportképe. — Gül- Baba sírkápolnájában. — Fáklyásmenet a küldöttség tiszteletére. — Abdul Kerim diszkardjának átadása. —Valamennyi kép a magyar mellett egyszersmind török aláírással is el van látva. Az emlékkönyv ára fűzve 1 frt 25 kr, diszkötésben 2 frt 50 kr. Kapható Mehner Vilmosnál, kalap-utca 4. sz. — Ezen, most oly korszerű műre, azt hiszszük, fölösleges különösebben fölhívnunk az olvasóközönség figyelmét. Vegyes. *Mierniczky A., ki a Petőfi-társaság múlt vasárnapi ülésén az elnökkel némi adatokat közölt Petőfi felől , azon okból , hogy mondottait némely lap hibásan közölte, a „P. Ll.“-ban nyilatkozatot tett közzé , melyből átveszszük a következőket: Mierniczky lengyel s 1848—49-ben tiszt volt a lengyel légióban ; 1863-ban részt vett a lengyel fölkelésben s elfogatván az oroszok által, 12 évi nehéz bányamunkára ítéltetett. Ez időből Nerczynszkben töltött 5 évet, akkor az általános amnesztia folytán, mint minden idegen, ő is hazament Galicziába. — Ő azt mondja, hogy Petőfiről sem az odautazáskor, sem ottlétekor, sem visszatértében nem hallott semmit. Ő Petőfit 1848-ból ismerte látásból, mielőtt ez Erdélybe utazott volna Bemhez. Minthogy Petőn neve világhírű lett s a szibériai foglyok olykor 100—200 versztnyből összejöttek, s Petőfi különben is nagy lengyelbarát volt, lehetetlen, hogy ne tudtak volna róla valamit. De különben a számüzöttek leveleztek is kinnlevő övéikkel meglehetős akadálytalanul, s ő ne adott volna hírt magáról, vagy róla más ? Merniczky — úgymond — mint lengyel nem oroszbarát, de meg kell vallania, hogy az orosz tisztek, akiknek felügyelete alatt állottak, egyénileg elég emberségesen viselték magukat velök szemben parancsaikhoz képest. * A magyar zarándokok római kanapéproceszszusáról a „Magyar Korona“ a következőket közli: A magyar papság képviselői, kik Schlauch Lőrinc szathmári püspök úr vezérlete alatt óhajtották bemutatni tiszteletüket a szent atyának, nem juthattak ő szentsége trónja elé. A vaticáni udvar majordomusa, msgr. Páccá, azt követelte, hogy a magyar tisztelgők az osztrákokkal egyszerre és pedig a prágai érsek, Schwarzenberg bibornok vezérlete alatt járuljanak a szentatya magas színe elé. A magyarok erre nem állottak reá, mivel ők Magyarország klérusát akarták képviselni, nem pedig az osztrákok uszályául szolgálni. Ebbéli nézetüket és óhajukat előterjesztvén a major domusnak, nagynehezen kieszközölték, hogy másnapra külön audienciát nyerjenek. A következő nap reggelén azonban a major domus sietett értesíteni a szathmári püspököt, hogy ő szentsége, orvosi rendelet folytán, aznap nem adhat senkinek audienciát, de különben is a magyarokat csak a horvátokkal együtt szándékozik elfogadni. Schlauch püspök értesítvén erről a magyar zarándokokat, ezek jelentékeny része rögtön elhagyta Rómát, míg a többiek is csak nehezen voltak maradásra bírhatók. Az audienciára kitűzött órában Schlauch Lőrinc a magyar zarándokokkal megjelent, s mint az a dolog természetében feküdt, ezekkel az együttes magyarhorvát tisztelgők élén akart a pápa előtt megjelenni. A horvátok azonban ez ellen kikeltek és siettek a major domusnál panaszt emelni, ki azt határozta, hogy a horvátok fognak elől menni. A magyarok erre rögtön eltávoztak s nem vettek részt a fogadtatásban. — Idézett lap ez esetet bécsi ármányoknak tulajdonítja s megvan győződve róla, hogy a pápa minderről nem tud semmit. — Denique, mi magyarok mostanában mindenütt a rövidebbet húzzuk. Nyílttér. Irodahelyiség-változtatás. Van szerencsém. ügyfeleimmel tudatni, miszerint ügyvédi irodámat a „városi bérház“ mellett lévő „Götz“-féle házba helyeztem át. Szeged, 1877. junius 16. Pataki Károly ügyvéd. Felelős szerkesztő : Nagy Sándor?