Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)

1881-08-03 / 175. szám

nem kitúrta a sörtővad, a kis­lány a két ma­lacot még sem bocsátotta el. Hazaérvén, volt diadalünnep és a harmadfél mázsás vadsertés torában résztvett az egész falu. * Garfield elnök egészségi állapota — mint mai sürgönyeink egyike jelenté — folyvást javul. Az orvosok egyetértenek abban, hogy a golyó az altestben, a köldöktől jobbra, öt hüvelyknyire alatta és épen a lágyékon fölül fekszik ; eddig a golyó nem okozott fájdalma­kat a betegnek , különben is oly helyen fek­szik, a­hol megszűnik aggodalmassá lenni. Az orvosok biztosan remélik az elnök teljes föl­épülését és azt hiszik, hogy a sebnek semmi­féle kedvezőtlen utóhatása sem lesz. * Három testvér halála, Turin mellett Caselle községben rettentő eset történt múlt hó 26-án. Aghemo földmíves, erőteljes ifjú férfi, valami vasrudat ejtett az emésztő­gödörbe. A nyílás fölé hajlik, hogy keresse az elveszett tárgyat, de a fölkóválygó gázok el­szédítik és a boldogtalan beleesik a kioákába. Fivére látja a szerencsétlenséget és nem törődve a veszedelemmel, lemászik a gödörbe, hogy megmentse bátyját. De ez is megfulad, mielőtt elérte volna testvérét. E pillanatban odaér a harmadik fivér s rögtön leugrik a mélybe, se­gíteni , de őt is megfojtja a mérget lehelő gö­dör ; görcsösen öleli át bátyjai testét még halálában is. Most jő a negyedik testvér fél­­őrülten veti magát a gyilkos mélységbe s ő is ott vész, ha a közel selyemfonó igazgatója és egy csendőr ki nem mentik. Félholtan került napvilágra. Később ki tudták húzni a kloáká­­ból a három halottat is. Szívtépő volt nézni, mint borultak a holttestekre az özvegyek, az apa és anya, kétségbeesett zokogással. Három feleség veszte el férjét, egg házaspár három derék fiát alig negy­edóra alatt. Az odaveszet­tek 36, 32 és 28 évesek voltak, így írja ezt a turini Gazetta del Popolo. * A legúja­bb üstököst, melynek közeledését amerikai csillagászok jelentették, Meyer M. W., a genfi obszervatórium segéd­őre, már észlelte. A szerint a közlés szerint, a­melyet egy genfi lapban kiadott, az új égi vendég, ha nehezen is, már látható szabar­­­szemmel. Lassan közeledik a föld felé s ezért fényének növekedése észrevehető; legfényesebb lesz szeptemberben , négy-ötször fényesebb, mint most. Addig elhagyja a Fuvaros csillag­képletét, a­melyben most van, és áthaladva a Hiúz és Nagy Medve konstellációján , a Med­vetáncoltató északi régióiban fog ragyogni.­­ Közeledik a sark­csillaghoz is, de nem annyira, mint az imént eltűnt üstökös. Remélhető, hogy ép oly pompás látvány lesz mint amaz. Min­­denesetre nagyobb mint a „régi“ üstökös, de oly roppant messzeségben van tőlünk, mely harm­adfélszer múlja fölül a nap távolságát. A legújabb üstököst sokkal tovább fogják bá­mulhatni az emberi szemek, mint a júniusban feltüntet. Csak október 6­­kán ér napközelségbe s még akkor is látható lesz naplemente után. * Egy parlamenti tudósító életéből. A napokban hunyt el Londonban N­e­l­­­s­o­n, a Times parlamenti tudósítója, a­ki egyik veteránja volt a londoni sajtónak, mivel 1831. óta, tehát 50 éven át, működött e minőségben. Kiválóbb érdekkel bír életének következő epizódja. Midőn Disraeli legelső beszédét tartotta, a Times őt küldő ki tudósí­tónak ez alkalommal. Disraeli e beszédet majdstonei választói előtt mondá, akkor, midőn még csak az első lépést tette meg dicsőséges pályafutásában. A beszéd oly kitűnően közöl­i a német színészet a magyaré mellett csúfosan megbukott, pedig Bécsből is segítették őket és Bonyhádi minden hivatalnokra ráparancsolt, hogy a német előadásokra pontosan megjelen­jenek, a magyar előadásokat meg ne merészel­jék látogatni. Vagy hat hétig úgy ment a dolog, hogy egyik nap a magyarok, másnap a németek játszottak ; a magyar előadásokra tizével és egész padsorokkal vitték a jegyeket, már dél­előtt el volt kapkodva minden ülőhely ; a né­met előadásokon Bonyhádi és egy kis csoport hivatalnok lézengett, de még a hivatalnokok nejei sem mentek el, hanem a többi szegedi nőkkel estélyeket adtak, melyekre a magyar színésznők és színészek is mindig hivatalosak voltak. Végre oda lyukadt ki a dolog, hogy a magyar színészek rendeztek egy jótékony elő­adást a német színészek eltávoztatására. Bezzeg ez volt a nagyszerű jutalomjáték, mert a közönség örömében fölül is fizetett és még azok is, a­kik nem fértek be, csakhogy megszabaduljon a német színészettől. A német­­cseh Bach-huszár a magyar születésű, magyar nemes (!) vérű Bach-huszárral összeütközött ; egy Bonyhádi Perczel szerette volna fölfalni a magyart és a német-cseh Ruff izgalmasabb volt nálánál! Szomorú példa és fájdalom, akadt még hasonmása Miskolcon is később, meg imitt-amott az országban, a­kik — el lehet mondani — hogy császáriabbak voltak a csá­szárnál és honfitársaik üldözésével, vérszipo­­lyázásával akartak magas hivatalokba és rangba jutni. A Latabár társulatának oly nagyszerűen ment Szegeden, hogy a meleg napok bekövet­keztével az öt pacsirtához címzett vendéglő nagy kertjében arénát építettek a Rókuson. Roppant nagy színkör volt ez fedél nél­kül, két nagy karzattal; a felső úgynevezett kakasülőre 600 néző fért el 10 kros belépti díjjal, az alsó kényelmesebb karzatra 400 néző 20 kros helyárral, e mellett 300 zártszék és oldalt 22 nyitott páholy, a földszinti állóhelyre köröskörül négyszázon fölül is elférhettek. Hét­köznapokon csak rendkívüli esetekben telt meg a nagy színkör, de ünnepnapokon, jellegtelen tiszta időben m­ég az igen távoleső palánk- és alsóvárosból is úgy tódult a közönség a rókusi arénába, mint a búcsújáró nép. tetett a Timesban, hogy Disraeli indíttatva érezte magát, e lap kiadójához levelet intézni, a­melyben köszönetét fejezte ki s egyszersmind kijelenté, hogy mivel a tudósítás pontos és korrekt ő óhajtaná, hogy ha valaha nyilvá­nos állásba kerül, nyilatkozatait mindig az a tudósító jegyezné fel. Disraeli Csakhamar híres emberré lett s a Times szerkesztősége nem n­ulasztá el, mindazon alkalmakkor, midőn Disraelitől beszédet vártak, Neilsont küldeni ki tudósítónak. Midőn a toryk legutóbb fölül­kerekedtek, Disraeli közlé a Times kiadójával, hogy a királynőnek ajánlotta, Neilson urat szolgálatának elismeréséül 100 font sterling évi dijban részesíteni. A Times azonban vissza­utassa ez ajánlatot, azon megjegyzéssel, hogy ebbe nem egyezhetik ugyan bele, de Neilson fizetését ő maga fölemelte az említett összeg­gel, hogy ez a vállalat elvei miatt pénzbeli károsodást ne szenvedjen. Neilson még néhány nappal halála előtt is működött a Times szá­mára a parlamentben, egyszerre azonban meg­betegedett s a múlt hó 27-én meghalt. * Olvashatatlan kéziratok. I. Napoleon kéziratát nagyon nehezen lehetett olvasni. Az uralkodók közt azonban alig volt valakinek roszabb írása, mint I. Lipót császár­nak, a­kinek írása az okiratbúvárokat nem egyszer kétségbe ejti. Rendeleteit és utasításait maga szerette írni, az azután, a­kihez a ren­delet szólt, törhette a fejét rajta. Egyszer a római követnek küldött bizonyos utasításokat. Bár mint izzadt is ez, nem bírta kibetűzni a császár vonásait. Alázatos levelet irt tehát s bocsánatot kért, de kijelenté, hogy nem képes a császár megbízásának eleget tenni. Lipót erre tollba mondta utasításait, de csakhamar elszakadt türelmének fonala s maga irta tovább. A követ nemsokára jelenté, hogy az utasításo­kat pontosan teljesité, — a meddig azokat a titkár irta. Tovább nem lehetett. KÖZGAZDASÁGI ROVAT. H.-M.-Vásárh­ely, 1881. aug. 1. (V. E. tudósítása.) Az aratás, egynéhány nagyobb birtokot kivéve, el van végezve, a kisebb birtokosok nagyobb része a nyomtatást is elvégezte. Átlag véve búzában jó középtermést remélünk, eddig holdja (1100 Q-öl) általában 3x/2—6x/2 mmársát fizetett. Új búzában nálunk minde­nütt sokk szorult szem van, sárga és acélos, súlya kielégítő. Árpában csak gyenge középtermést várhatunk , a kisebb birtokosok nagyobb része a nyomtatással is készen van, eddig általában holdanként (1100 Q-es) 3x/a—5x/2 köbölig fizetett; az eredménynyel nálunk nincsenek megelégedve; vadzabos, sárga, magas. Annál jobb termést várunk azonban a tengeriből és a répából, a­melyek a múltkori eső óta nagyon szépen állanak. Utóbbi hetipiacunkon búzából már jóval nagyobb mennyiség volt, mint a múltkorin, 75—76x/2 klgr. 10,40, 76x/2—78 klg. 11 forint 10 kron vétetett; uj árpa és repce csak egy­néhány kocsival volt, az árpát a szegényebb nép saját szükségére vette, köblét 4 frt 20 krig, káposzta-repce 11 frt 40 kron kelt mm.-ként. Latabár egyik vasárnapon nemzeti drámát, másikon népszínművet adott és igy sem a drámai műfajt, sem a népszínműi válfajt nem koptatta el egészen ; hétköznapokon többnyire vigjáté­­kok adattak, melyekben Latabár is föllépett, részint játszási viszketegből, részint szükség­ből, mert nem tartott nagy személyzetet és így a nagyobb személyzetű színdarabokban neki is elő kellett állania. Azonban voltak kiváló szerepei is, melye­ket oda nem adott volna másnak a világért sem. A királyi csók, Charlotte kapitány, Egy tündérrege s ezekhez hasonló francia vígjáté­kokban a még mindig szép ruékat szerette játszani, pedig nem volt valami szép ember, de akkor egyik színésznőjével idealizált. Úgy ki is csípte magát Latabár, hogy külön­ben is szép garderobjának egyik legfényesebb ro­kokójában ellenállhatatlannak képzelte magát. De a csibukot még szenvedélyesebben szeret­vén, jelenései köztis folytonosan pöfékelt és ballá­ba tyúkszemei a kackiásan szűkre szabott fityegős fülü topánkában gombostűként szúrván, égvén, levetette és ideáljának magyarázgatott, ez alatt Török Pista, az ő ginyója, a félcipőt elcsente és úgy eldugta, hogy csak játék után került elő. Az ügyelő fut Latabárhoz, hogy elkésett, már bent kellene lennie, siessen, mert a jele­net áll, nem mehetnek tovább, a marquisnő már mindenképen kiextemporizálta magát, tel­jesen kifogyott a szóból meg a szuszból, hát jöjjön frisen a színpadra , a fél topánka hir­telen nem volt megtalálható, Latabár hát kény­­telen volt fél topánkás és fél trikós lábbal a színpadra ugrani, hol csupa zavarodott beszéd­del és sántikáló léptekkel olyan kaotikus jele­netet idézett elő, hogy többet ért, mintha a műben előforduló jelenést a maga eredeti vol­tában úgy adták volna elő, a­mint írva van. Latabár nagyon zokon vette a tréfát és zavarából egy szellemdúsnak képzelt viccet gondolt kievickélni, a marquisnő előtt féltopán­­kájáért azzal mentegetőzvén, hogy a suszter­hoz küldte kitágittatni, mert nagyon szorította a tyúkszemét. Nem is játszott azóta többé fényes gaval­lért, csak a népszínművekben lépett föl kisegí­­tésképen s mikor ezekben is pórul járt, azután nem lépett föl többé, hanem maga helyett még egy segédszinészt szerződtetett. A „Szeg. Híradó“ eredeti táviratai. (Magy. táv. iroda.) Kolozsvár, aug. 2. Andrássy Gyula gróf e hó 20-án az erdélyi részekbe jön csa­ládjával együtt, mely alkalommal a hesdadi havasokban vadászatok lesznek. Washington, aug. 2. Garfield elnök egészségi állapota kielégítő, az orvosok elha­tározták, hogy nem bántják a golyót, mert a testben maradása nem fog fájdalmakat okozni a sebesültnek. London, aug. 2. Hartington mar­quis kijelenti, hogy az indiai kormány nem szándékozik Afganisztán emirjét további segély­ben részesíteni. Az illető kormány sohasem in­dítványozta, hogy az angol-indiai haderőket Afganisztánba küldjék. A kormány intézkedett, hogy mihelyt Khojak-Pish­in környékén bo­nyodalmak keletkeznek, haladéktalanul egy dandár küldessék oda Anetta irányában. Hivatalos árfolyamok a budapesti áru- és érték­tőzsdén. Budapest, 1881. évi augusztus 2 án. Pénzbeli árfolyam o. o. Magyar-arany-járadék.........................................117.65 Magyar vasúti kölcsön...................................185.— Magyar keleti vasúti államkötv., I. kibocsátás . 93.— Magyar keleti vasúti államkötv., II. kibocsátás . 110.78 Magyar keleti vasúti államkötv., III. kibocsátás 98.20 Magyar földtehermentesitési kötvény . . . . 100.— Magyar földtehermentesitési kötvény záradékkal 108.— Temes-bánáti földtehermentesitési kötvény • . 99.— Temes-bánáti földtehermentesitési kötv. záradékkal 98­ 50 Erdélyi földtehermentesitési kötvény .... 98.50 Horvát-szlavón földtehermentesitési kötvény . . .. — Magyar szöllődézsma-váltsági kötvény . . . 97 50 Magyar nyeremény-sorsjegy-kölcsön .... 128.50 Tiszaszabályozási és szegedi sorsjegy . . . . _ 115 50 Violában ugyanis ő személyesítette a tör­vényszéki elnököt s úgy elmeditált magában a hosszú jelenet alatt, hogy mikor a végzést ki kelle mondania, a súgó már háromszor is fölsugván mondókáját, ő még sem kezdte el, végre rákiáltott: „Latabár, beszéljen hát,“ mire ő nagy hirtelenséggel sebten igy hirdette ki a törvényszék határozatát : „Nyúzó főbíró ur vétkessége bebizonyulván, kisértessék börtönbe, Viola u­r ártatlansága kiderülvén, szabadon bo­­csáttatik.“ A karzat roppant tapsviharral hálálta meg kegyeltjének fölszabadítását, de a földszinten általános nevetés tört ki . Ároki, a leghíresebb és legértelmesebb kis púpos súgója Magyar­­országnak, a haját tépte a sugólyukban és előbbi mondatát kikorigáló szókkal éles sipító hangokon igyekezett kihúzni Latabárt a hínár­ból, de ez már nem látott, nem hallott semmit sem és így Viola nem távozott magát főbe lőni, hanem szépen megköszönte az elnök úr kegyelmét és megígérte, hogy ezután jó útra tér. Latabár csak a függöny leeresztése után tudta meg, hogy milyen kegyelmes volt, a­mire azzal vágta ki magát, hogy ime az egészséges érzékű galleria neki adott igazat, ergo —jegyzé meg tréfásan — ez a helyes költői igazságszol­gáltatás s bizony jobban tette volna Szigeti is, ha igy végzi be zsiványos darabját, mert igy nagyobb karzat volna rá és meglássák, ha megint előadjuk, annak a hitében, hogy ismét így végződik Viola sorsa, még nagyobb galléria lesz rá. És direktori szempontból mondott is valamit Latabár. Nagyobb konfúziót csinált két pisztolyban, de ebben nem a darab végén lévén a törvény­­széki jelenet, tehát a hibát ki kelle k­origálni, mert a darab sok drámai szituációja még csak ezután fejlődvén, a Latabár hirtelen befejezésé­vel nem végződhetett. Ebben is az elnököt játszta, a­kinek a birákhoz fordulva ezt kell mondani: „nézzék Steint, mily nagy bánat ül arcán, —• hajh — nem csoda ! Egy napon kedvest (feleségét) és barátot (Bájkertit) elveszíteni . . . !“ Latabár a kasszától jött be és már megint majd elkésett, roppant nagy közönség volt, egészen kimerült a jegyeladásban, sebtiben ment hát a színpadra s bár a jelenet előtt a kis Ároki sugóhangon figyelmeztette a direk- Nyik­tér. Hungária szálloda. 398-*—9 Ma este a szegedi első zenekar zeneestélyt tart. fel" Kezdete 8 órakor. Dr. K­övesdi Mór orvostudor, a budapesti Rókus-kórház volt segédorvosa, Szegedre, Kálvária-utca, új Pálfy­­ház I. emelet, tette át lakását. Rendel: d. e. 8—10-ig, d. u. 2— 4-ig. Szegények díjtalan gyógykeze­lésben részesittetnek. 105—*—10 » hazánk egyik legszénsavdúsabb savanyuvize kitűnő szolgálatot tesz főleg az emésztési zava­roknál s a gyomornak az idegrendszer bántalmain alapuló bajaiban. Általában e viz mindazon kórok­nál kiváló figyelmet érdemel, melyben a szervi élet támogatása és az idegrendszer működésének fölfokozása kívánatos. Borral használva már is kiterjedt kedvességnek örvend. Fris töltésben mindenkor kapható ÉDESKUTY L. m. k. udv. sseAllitenstl Erzsébet téren. Úgyszintén Szegeden Tóth Péter, Lausevits és Stojkovits, Brem Vilmos, Aigner József uraknál, továbbá minden gyógytárban, fűszerkereskedésben és vendéglőkben. A Tisza vízállása. Szeged, aug. 3. regg.6 ó. 12' 1' 03.82 m­. Felelős szerkesztő : Hagy Sándor. Mort, hogy aztán nehogy bolondot mondjon megint, Latabár még sem ügyelt, hanem a gyönyörű karzatot olvasgatta — a­melyen ember ember hátán volt — hogy várjon nem csalták-e meg a jegyszedők, ezalatt a jelenet lefolyván, az elnök mondókája ismét hirtelen találta Latabárt. Gyorsan belekapott: „nézzék Steint, mily nagy bánat ül arcán, hajh — nem csoda! Egy napon kedvest és testvért elveszíteni, egy kissé több a kettőnél!“ No bezzeg majd kiugrott a kis púpos a sugólyuk­­ból és egyre-másra szaporázva, igy visított Latabár fülébe: — a te fejed! (Latabár te­tű pajtás volt vele, nagyon szerette és sokat meg­engedett Árokinak) hiszen még nem szabad tudni a közönségnek, hogy Bajkerti és Stein testvérek, ez csak később sül ki, így nem le­het tovább menni a darabnak, te már bevé­gezted, ha ki nem javítod.“ Latabár tüstént nagy prozopopójával fölállva, homlokát, arcát törülgetve elkezdi a korrekciót: „azaz, hogy tekintetes törvényszék ... értsük meg egymást,“. . . . Ároki a sugólyukból fölkiáltva: — „jaj — jaj, értsük meg egymást! ... a te fejed“ s erre hanyatt vágja magát és a sugólyuk teteje az orchesztrumba esik. Ároki megijedve alábuvik hogy ne lássák, széles szalmakalapjával bal­kézzel a fejét és arcát eltakarja, jobb kezével mint kutyém, fölfelé hadonáz a lyukból a sugó­­fedő után, végre a zenészektől nagynehezen megkapja, fejére húzza — a közönség ez alatt a színészek kapkodásain és zavarán végtelen kacagással mulat és tapsol, végre lecsöndesül, Latabár is magához jön s a kis Ároki segélyé­vel, egész elnöki tekintélylyel és higgadtsággal így folytatja tovább: „igenis, tekintetes törvény­szék, azt mondtam hogy testvért, mert hiszen egy igazi jóbarát annyi és olyan az embernek mint egy valódi testvér!“ A színészek azt az élcet csinálták erre, hogy Latabár, mint igen spóroló ember, azért derítette ki oly hamar a darab meséjét, hogy az előadásnak korábban legyen vége s ne kellessen a drága világítást fogyasztani, a súgóra meg azt, hogy azért ijedt meg, mert ő lévén a világosítási bérlő is, félt, hogy az előadás napvilágnál végződvén, meg sem gyújthatja lámpáit, s ilyenkor szokás szerint nem kap világítási bért, míg habár csak az utolsó fölvonásra kellett is fölgyujtania, egész világítási bé­­rt kapott. (Folyt. kör. ) A postai takarékpénztári intézménynek Ausztriában leendő meg­honosítása tárgyában törvényjavaslatot dolgo­zott ki az osztr. kereskedelmi miniszter. E szerint a postahivatalnokok nagy része azon feladattal bizatik meg, hogy névre szóló betéti könyvek és alacsony kamat mellett (kezdetben 3°/0) betéti összeget fogadjanak el. Bécsben egy központi postatakarékpénztárt állítanak föl, a­mely, mint a kereskedelmi minisztérium kö­zege, a betéteket és a fizetéseket nyilvántartja és a főkönyvet vezeti.­­ A fennálló takarék­­pénztárakkal való versenyzés elkerülése végett elhatároztatott, hogy egy betéti könyvecskére 1000 írtnál többet betenni nem lehet és senki, a betét elvesztése mellett, két betéti könyvet ki nem állíttathat.­­ A betéti pénzek a) állam­papírok vételére, b) ily papírok- és c) földbir­tokra való kölcsönzésre fordíttatnak. A törv.­javaslat legközelebb a Reichsrath elé kerül s ez által az annak idején Lenz képviselő által fölállított indítvány valósittatik. — A csehesitett tízforintoso­kat, mint Berlinből jelentik, az ottani börzén, a börzetanács ez irányban hozott határozata értelmében, nem fogják többé elfogadni. Osztrák járadék papírban.................................. 77.90 Osztrák járadék ezüstben.................................. 78 75 Osztrák járadék aranyban 94.— 1880-iki államsorsjegyek ........................•• 181.50 Osztrák-magyar bankrészvény............................. 830.— Magyar hitelbank-részvény............................. 361.50 Osztrák hitelintézet-részvény............................ 867.70 Ezüst..................................................................... —•— Cs. és kir. arany.................................. . 4­0-56 20 frankos arany (Napoleond’or)........................ 9-39 Német birodalmi márka....................................... 57.36 London (3 havi váltókért)...................................117.30 Magyar papírjáradék............................................ 91.25

Next