Székely Nép, 1924 (42. évfolyam, 1-100. szám)
1924-04-24 / 32. szám
32. szám. Sft. Gheorghe. Sepsiszentgyörgy. XLII. évfolyam. Csütörtök, 1924. április 24. Strada Stefan cel Mare (volt Osiki-u. 8. s*.) x>aaooooooooooooooooooooooooooooooooooooac»>oooo<>ac Megjelenik hetenkint kétszer: CSÜTÖRTÖKÖM óm VASÁRNAP. SZÉKELY NÉP Előfizetési árak: Egész évre ... 120 Lei Félévre.......... 60 Lei Hegyed évre 30 Lei Egy hóra .110 Lei Egyes szám 2 Leu. Szerkesztőség : Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivata vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgyön Strada Stefan cel Mare (volt Csiki u. 8. sz.) Szerkesztőségi telefon száma: 8. Végtére meg kellene indítani a küzdelmet a világ sebeinek, szenvedéseinek elenyésztetésére. Nem olyan ötletszerű, szétszórt kísérleteket értek, mint aminővel a jótékony egyletek, vagy a hírlapi gyújtogatásra támadt társadalmi szalmatüzek próbálkoznak, mert ezek mindössze egy-egy rózsaszínű angoltapasszal igyekeznek a földi élet valamelyik túlságosan és ízléstelenül büzösödő tályogát a kényelmetlen nyilvánosság elől eltakarni, hanem rendszeres taktikával és hadvezetéssel intézett háborúra gondolok, amely a nyomorúságnak egyre jobban terjeszkedő hadállásait lövészárokról lövészárokra hódítja meg az emberi boldogság és béke számára. Nem vagyok annyira holdkórosan álmodozó, mintha a földi bajoknak oly gyökeres kiirtását remélném, mint amilyen alaposan kipusztították pld. az európai bölényeket, sőt tisztában vagyok azzal, amit a szent ének így fejez ki: „A szenvedés is zivatar De véle Isten jót akar: Könnyeknek néha kell esője, Hogy legyen erkölcs éltetője,“ mert az emberi erkölcs élettanában a fájdalmaknak éppen olyan hivatása van, mint a test egészségtanában, hol pld. semmiféle szerető intés nem képes visszatartani bennünket a forró kemence érintésétől, de ha az kör- münket párszor megsütötte, örökre elmegy a kedvünk az ilyen próbálkozásoktól. De az Isten nevelése rendelte, szükségszerű szenvedéseken kivül töméntelen olyan vérző sebe van az életnek, melyet az emberi haszonlesés és szívtelenség fakaszt. Ha pedig emberi, gonoszság okozta azokat, úgy emberi erővel le is bírhatók. A francia szocialisták egyenesen reá is mutattak, hogy az emberiség társas fejlődése a háború következményeként olyan kátyúba került, melyből csak az értelem találhat kivezető utat. Ugyanezt fejezi ki az amerikai költő: ,Kell menedéknek lennie! Az emberek A tél viharában vesztek el, migegy tüzet nem csiholt Kovából, mely hidegen rejtette magában azt, ami bennük is volt. A melegítő naptól örökül hagyott [vörös szikrát; Mint a farkasok falták a húst, mig [egy magot nem vetett, Mely fűvé nő és mégis élteti az [embert; Arcukat fintorgatták és makogtak, [mig egy nyelv meg nem szólalt És türelmes ujjak mintákba foglalták az írott hangot. Mi jótok van, testvéreim, amelynem kutatásból, küzdelemből és szedető áldozatból eredt ?“ Csakhogy egy nagy baj van. Ha az értelem valami minden véd álarcon áthatoló, gyilkos gázt, vagy csoda lőfegyvert eszel ki, csakúgy ömlenek feléje a milliók, míg ha világraszóló, szenvedést ölő szerrel állana elő, aligha kapna érette egyebet, mint éhkoppot kaporral. Természetes hát, hogy az értelem ügyet sem vet a nyomorúságok gyomlálására, hanem inkább tőkezsebeket nyitogató találmányokon töri a fejét. De ha az ínség sebei így gondozatlanul eresednek,lassan-lassan a társas fejlődés egész szervezetét végpusztulással fenyegető bajjá hatalmasodnak. Kell hát valami intézménynek lennie, mely, míg nem késő, megszenje e sötét ellenségeknek a háborút. Az államvezető politikától ezt hiába várjuk, mert az csupán „a hatalomért versengő csoportok erőviszonyainak vak vezetője.“ A vagyonnak pedig meglevőn az a természete, hogy az a hatalmat úgy vonja magához, mint a mágnes a vasat, nyilvánvaló, hogy az államok vezetését valójában a vagyon intézi, amelynek örök célja a hatalomszerző vagyon sokasítása, míg a nyomorúsággal nem törődik. Ebből következik, hogy a szocializmus, amely ha nem is az általános, de legalább a munkásosztálybeli nyomorúságot igyekszik orvosolni. A kirurgus. Hogy milyen emberek garázdálkodtak a régi jó időben a jámbor polgár élete, egészsége körül, mutatja egy pápai diák följegyzése, ki egy évig volt szálláson a város leghíresebb kirurgusánál , Tüskey uramnál. A derék férfiúnak a város legforgalmasabb utcáján volt az officinája, (igy hittük akkor a borbélymühelyt) tartott két segédet és egy inast. Ezek borotváltak, hajat nyírtak, Tüskey uram pedig fogat húzott, kelést fakasztott, ficamodásokat helyreigazított, törött csontot összerakott, sebeket bekötözött, eret vágott, köpölyözött és irt recepteket is amire jogosítva volt, mint magister chirurgiae. Diplomájára szörnyű büszke volt, még büszkébb tudományára, melynek hasznát venni kitünően értette, még a kőből is tudott olajat facsarni. A doktorokat kollégának hitta, de tudományukat szörnyen lenézte. Az egész országban csak egy doktort ismert el magával egyenrangúnak: a világhírű Balassát. Ha valamelyik betege kételkedett gyógyításának helyességében, rendesen azzal torkolta le, hogy : „Ezt én és Balassa így szoktuk“. Üres időmet szerettem a borbélyműhelyben tölteni s hallgatni Tüskey uram dicsekedését nagyszerű kúráival, a páciensek panaszait s megfigyelni az alkalmazott gyógymódot. Egy alkalommal jól megtermett szolgálóleány lépett az officinába. A foga fájt s kérte Tüskey uramat, hogy húzza ki. — Üljön le, lelkem, erre a székre; lássuk, melyik fogának van baja. Megvizsgálta, megkopogtatta a lány fogait s igy szólt: — Édes lelkem, én magának ezt a fogát ki nem húzom egy templom bankóért sem. Nem én ! Mit gondol? Ilyen szép leányt, mint maga, elcsúfítsak ? Azt nem teszem. Hiszen, ha ezt a fogát kihúzom, itt az arca beesik s olyan lesz, mint egy vénasszony. Mondok annál jobbat, a foga is megmarad, a fájdalomtól is megszabadul ; írok receptet. — De kérem, csak tessék kihúzni. — Lelkem, fogadjon szót. Ezt az orvosságot használja, amit felírok, magam meghozatom a patikából, igy sokkal olcsóbb és jobb is lesz. Tudora, hogy mire elhasználja, a fájdalomtól is megszabadul, a foga is megmarad. Dehogy csúfítok el ilyen szép fiatal leányt ! Jöjjön vissza egy óra múlva, akkorra az orvosságot meghozatom. A leány távozott. Tüskey uram pedig fogott egy darab krétát, penicilusával finom port vakart róla, azt egy ircés üvegbe öntötte s föleresztette, összerázta kutvizzel és a zagyvalékot a benyitó szobába eltette. A szolgáló egy óra múlva visszajött az orvosságért. Tüskey uram bekiáltott a benyílóba, ahol senki sem volt: — Menjetek azonnal a patikába, hozzátok hamar azt az orvosságot. Üljön le addig, lelkem, rögtön hozzák. .ArjLLy Kis idő múlva újra bekiáltott: — Meghoztátok-e már? De soká jártatok oda ! No, csakhogy itt vagytok valahára. Kihozta az üveget, felrázta, az ablak felé fordítva, nagy szakértelemmel vizsgálgatta: — Igen, ez az ... Híjába, ha az ember maga utána nem néz, könnyen tévesztenek a patikusok. Hanem ezt úgy látom, jól csinálták. Minden órában vegyen egy kanálnyit a szájába, a fájós fogára s tartsa rajta egy fertályóráig , hanem minden vételnél jól felrázza előbb az üveget. Ettől bizonyosan megszűnik a fogfájása. Ha elfogy az orvossága, jöjjön el ismét. — Mivel tartozom ? — kérdé a szolgáló. — Csak az orvosság árát fizesse meg lelkem, a receptirásért nem kérek semmit sem. Fizessen egy forintot. — Miért nem húzta ki a fogát, — kérdem Tüskeytől, amint a lány elment, — mikor olyan szépen kérte? — Tán bolond vagyok, —• által régen Várt WELNREITER-SÖR Olli IV - n megérkezett. Kapható mindentitt. Főraktár: Dr. KOVÁSZNAI GÁBORNÁL Sft. Gheorghe — Sepsiszentgyörgyön, Piaţa Regina Maria (Szabadság-tér) 8. és 24. sz. alatt. Telefon: 42.