Színházi Lapok, 1920. november-december (16. évfolyam, 11-17. szám)

1920-11-12 / 11. szám

2 oldal Iratkozzon be a Kölcsönkönyvtárba Széchenyi u. 15. (Ujságterjesztő) ■ NARN­ £)!•■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]»■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]«■ [UNK] «■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] A színtársulat kérelme a városhoz. A vigalmi adó elengedését kérik. Mindenki tisztában van azzal, hogy manapság még a jól ke­reső emberek sem tudnak a fi­zetésükből megélni, mert a nap­ról-napra növekedő drágaság már­­már elviselhetetlenné teszi hely­zetüket. A miskolczi konzorciumos szín­társulat tagjai is küzdenek a nincstelenséggel, mert a színház nem jövedelmez annyit, hogy a horribilis kiadások levonása után akkora összeget kapjanak fizeté­sül, amely legalább kosztra és lakásra elegendő legyen. Pe­dig ezek a legszükségesebbeken felül még sok mindenre van szüksége a színésznek. Kecskemét és Szeged városok konzorcionális alapon megszerve­zett társulatai a közelmúltban oly módon segítettek súlyos anyagi helyzetükön, hogy be­adványt intéztek a város taná­csához, amelyben segítségképen a vigalmi adó elengedését kérelmez­ték. A városok a benyújtott ké­relmeket 8 — az abban foglalt nyomós okokra való tekintettel — teljesítették és a vigalmi adót ideiglenesen elengedték. A miskolczi színtársulat tagjai — mint értesülünk — hasonló lépésre készülnek, mert a jelen­legi anyagi viszonyok között ke­resetükből megélni nem tudnak. A színtársulat ezirányú kérel­mét legközelebb benyújtják a vá­ros tanácsához, abban a remény­ben, hogy a kérelemnek helyt fog adni és az ötszázalékos vi­galmi adót egyelőre elengedi. A vigalmi adó elengedése esetén a színészek között lényegesen nagyobb egység kerül szétosz­tásra és ezzel lehetővé váik, hogy emberhez méltó és ember­nek kijáró módon élhessenek. Visnyai Dániel modern cégfestő műterme Miskolcz, S­échenyi­ utca 12 OZ-11Ni ir\Z-i L-ni vyiv Az első táblás ház. Mit mond a pénztárosnő? A színházi életben is vannak évfordulók és vannak örömök. Ünnepelni szokták valamelyik nagy sikert aratott darab 25-ik előadását és nagy öröm szokott lenni, ha az előadásokra minden jegy elfogy. Ilyen határtalan nagy lelkese­dést váltott ki a színháznál a múlt vasárnap este, amikor ez idén először volt kifüggesztve a színházi pénztár előtt a tábla : A ma esti előadásra min­den ülő- és állóhely el­kelt! Beszélgettünk Szentgyörgyi­­ Rózsika pénztárosnővel, aki bői­ j­dogan mondotta el nekünk, hogy s ama szerencsés vasárnap ő áru­­­­sitotta a jegyeket s igy neki volt a legnagyobb öröme. Ez még az idén nem fordult elő — mon­dotta —, hogy minden jegy el­fogyott volna. Hét közben úgyis elég gyakran vannak üres házak, legalább vasárnap teljen meg szinültig a színház... Reméljük, hogy az elkövet­kező időkben még igen sok este lesz kifüggesztve a színháznál a fenti tábla s igy a Rózsika örö­me is megismétlődik. f­ü­ggöny előtt a színészeknek tapsolnak — a függöny mögött a közönségnek. * a közönség figyeli az előadást, a függöny mögött a színész a közönséget.* minden olyan étethű a szín­padon, a függöny mögött pedig mindez csak díszlet. * hangzanak el a legszebb sze­relmi vallomások, a függöny mögött a legnagyobb veszekedések.­­Nem­ Muhi. Színház u tán friss Vacsora a „Ki­pipá“-ban Nézze meg és ha megfelel, vásá­rolja meg Polios Károly eredeti gyártmányú villamos vasalóit. Villa­mos zseblámpák és elemek nagy választékban Felsőmagyarországi Villamos Berende­zési Vá­lalat. .­. .­. TELEFON : 3­79. Széchenyi-utca 9. szlm (Lengyel-ház.) Színészek írásai. Kedves Szerkesztő Úr! Senki se kerülheti el végzetét. Az én végzetem pedig: Maga. Nap-nap mellett rágja a májam, hogy írjak valamit b. lapjába. Hát nincs önben semmi kímélet, semmi belátás? Ma, amikor az embernek száz felé fő a feje, mikor nincs 24 órája, hogy a kosztadóm fele­sége, ki melesleg megjegyzem, egy nagyon csinos szőke asszony, legédesebb mosolyával beadta a keserű pirulát, hogy a napokban ismét felemeli az ebéd­ vacsora árát, ma mer Ön nyilatkozatot kérni a lapja számára tőlem? Nem, uram, én nem nyilatkoz­hatott mert abban nem volna köszönet. Ha valamit mégis ki­nyilváníthatok, az az, hogy alig várom a direktort haza. Tudja miért, kedves Szerkesztő Úr ? Van nála egy liter ó­ borom. Ez úgy értendő, hogy amikor legutóbb a Petőfisták Pestről itt jártak, a díszelőadás keretében — emlékezhetik — én is felléptem Szávaynak egy nehéz verses dia­lógjában, melyben a partnerem Komjáthy volt. A szerepet két nappal az előadás előtt kaptam kézhez. Buzdításul így szólt hoz­zám „az öreg“: — Pali fiam, kapsz egy liter jó bort, ha a szerepet szépen beveszed. Hát én szépen be is vettem a szerepet, most már csak a borocs­kát szeretném bevenni. Ezért vá­rom szívrepelve a direktort haza. Egyelőre semmi egyéb nem ér­dekel. Abban a biztos reményben, hogy fenti sorok végleg kiábrán­dították Szerkesztő uramat abból a tévhitéből, hogy „nyilatkozó színész“ vagyok és hogy a jövő­ben kölcsönösen békét hagyunk egymásnak, fogadja őszinte tiszteletem nyilvánítását híve: Kelemen Pál.

Next