Szinháztörténeti Értesitő, 1954 (3. szám)

1954-12-01 / 3. szám

deszkacölöpre állítva a színpad“12 ... „A magyar ornamentum az ideiglenesen is ékesen van elismerve, a falakra olyan tulipánfestészet van piktorozva, hogy öröm nézni“13. .. Rózsa Miklós részletesen ír a „téli“ és „nyári” színházról. Télinek az előbbit nevezi, mert zárt épület volt. Justh a telet mindig külföldön, délvidéken töltötte rossz tüdeje miatt, s így előadások télen igazában nem voltak, de talán késő ősszel. Az „épületet“ fából egészítették ki a rómaiak átriumának mintájára, oszlopsorokkal. Még „sokkal fényesebb és eredetibb a nyári színház. Valóságos amfiteátrum, köralakú fedetlen épület, köröskörül fokozatosan emelkedő sorokkal, melyekben szakaszokra voltak beosztva az ülőhelyek, piros vászonnal bevont padok. A színpad valamivel magasabban feküdt, előtte elkerített hely a kar számára, s egy súgólyukféle, melyen kopog­tatóval zörögve jelezték az előadás kezdetét.“14 ... Ez utóbbit 1894-ben építette. Ez évi levelezése tele van a készülődés izgalmával. Május 17-én írja Czóbel Minkának „A jövő hóban kezdek az új színház építéséhez, mely olyan lesz, mint a régi görög színházak (szabad), de persze primitív eszközökkel...“15 * Júniusban már boldogan jelzi: „e hó 24-én nyílik meg az új színház!“10... melyet Körszínháznak nevez. Ez az amfiteátrum, a ráboruló akácok lombjai építenek rá födelet, mindenkire lenyűgöző hatást gyakorol. A nagy park han­gulatos hátteret ad. A facsoportokat festőbarátainak tanácsa szerint ültette. A kúria előtt ideáljának, Jászai Marinak szobra áll. Otthonának belseje is egye­dülálló, látogatói sokat mesélnek gyűjteményeiről. De minden elképzelésnek betetőzése színháza. 2. A SZÍNDARABOK Már 1893 nyara is gazdag az eseményekben. Justh maga számol be egyik cikkében a „szent-tornyai népszinház“­­ról.17... „Mi itt egy kis színtársulatot toboroztunk össze, Fesztyné Jókai Róza komámasszonnyal meg Czóbelékkal, mégpedig csupa szabad — és pusztaszent­­tornyai földművelőkből.“ Meglepő érdeklődés közepette rendezi előadásait. „Népem dehogyis tudna egy darabbal betelni, — mondja — vannak is aztán ilyenkor annyian, hogy alig félnek egymástól.** A próbákat nyilvánosan tartja, közben a tanya többi népe bált tart és táncol. De „még a táncot is abba­hagyják és eljönnek megtekinteni, hogy Petruchio és bősz Katája mire jutot­tak. Hogy érdeklődnek minden szavuk, minden mozdulatuk iránt! És a pró­bák végén mennyi az új jelentkező, minden szerepre könnyűszerrel kaphatnék hat színjátszót is! És játszanak, játszanak teljes lelkükből. Szeretettel csügg­­nek szerepeiken, tudják, mint a karikacsapás, megérzik, meglatolgatják min­den betűjét“ — írja. A klasszikusokat „nem beléjük nyomorítva, hanem tiszta értelmükre bízva** játszották, meséli Sidney Carton,18 aki úgy emlékszik ezekre az elő­adásokra, mint élete legszebb óráira. Meg is őrizte a Szenttornyai Körszínház 1894. aug. 16-i előadásának műsorát. 12 Silberstein Adolf: Tusculum Orosháza mellett. Pester Lloyd, 1893. júl. 9. 13 Verner László: Látogatás Justh Zsigmondnál. Békésmegyei Közi, 1893. aug. 17. 14 Rózsa Miklós: Justh Zsigmond parasztszínháza. Pesti Napló, 1938. okt. 10. is Just Zsigmond levele Czóbel Minkához. 1894. máj. 6. Sz. K. levelestára. iß U. az. 1894. jún. u. 6. 17 Justh Zsigmond: A szenttornyai népszínház műsorából. Magyar Szalon 1893. XX. 306. old. is Sidney Carton: Egy magyar literary gentleman. Szivárvány, 1921. II. 14. old. 106

Next