Szinháztörténeti Értesitő, 1954 (3. szám)

1954-12-01 / 3. szám

C­enne­r Mihály: Magyar színházi kiállítások és gyűjtemények A magyar színjátszás emlékeit — történetének másfél százada alatt — csak egyes színészek, színházkedvelők gyűjtötték, de azok sem rendszeresen. A színházi emlékek csak nagykésőn nyertek polgárjogot a múzeumokban, ahol is többnyire csak egyes kiválóbb színész vagy színésznő képe, szobra vagy ezüst koszorúja kapott helyet. Levéltáraink és könyvtáraink megőrizték és őrzik ma is a magyar szín­játszás nyomtatott vagy írásos emlékeit. Különösen az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára és nemrégen alakult Színháztörténeti Osztálya, továbbá az Országos Levéltár, a Pest megyei Levéltár és a Fővárosi Könyvtár őriz­nek sok kéziratos és nyomtatott értékes anyagot a színháztörténet kezdeti idejéről. Ez az anyag azonban a nagyközönség számára nem látható, csak a kutatók számára hozzáférhető. Egyes levéltárakban a színházi anyag nincs is különválasztva, így még a kutatók számára is nagy nehézségbe ütközik annak felkutatása, tanulmányozása. Színháztörténészeink már régen sürgették a magyar színházi emlékek összegyűjtését. E téren első volt Rakodczay Pál, akinek ezirányú cikke a Fővárosi Lapok 1881. évi 132. számában jelent meg. 1890-ben, a magyar színészet százéves évfordulóján az Országos Színész­­egyesület rendezte­ az első magyar színészeti kiállítást a Műcsarnokban. Tíz teremben és öt fedett csarnokban (folyosó, körcsarnok) helyezték el a kiállí­tott anyagot. A kezünkben lévő katalógus szerint többszáz emléktárgy szere­pelt a kiállításon. A­ kiállítás rendszere az egyes színészek gyűjteményének csoportosítása volt. De szerepeltek a különböző ékszerárusok, festék- és illat­szerkereskedők, fényképészek, ruha-, kelme- és piperecikkgyárosok is. Ért­hető, mert a kiállítás bevétele a színészeti nyugdíjintézet javára szolgált, tehát a kiállító cégektől is nagyobb összegű hozzájárulást reméltek. Az egyes színészek magángyűjteményei közül kiemelkedtek: Jókai Mór és Jókainé Laborfalvi Róza, Prielle Kornélia, a Feléki házaspár és Blaha Lujza gyűjteményei. Természetesen a gyűjtő színészek csak saját szerepeikre és működésükre vonatkozó emlékeket gyűjtöttek és állítottak ki. A régi magyar színészet történetét egy színlapgyűjtemény­ képviselte, melyben az 1795-től 1864-ig terjedő idő színlapjai voltak. Egy másik köteg csak melléke­sen van a katalógusban megemlítve: 12 kötet régi színlap a kolozsvári mú­zeumból, továbbá: régi színházi zsebkönyvek a múzeum könyvtárából. Hatvan olajfestmény, 48 rajz és 45 metszet, valamint 16 szobor hirdette régi színészeink emlékét a kiállítás arcképtárában. Ezeken kívül az egyes 8* 115

Next