Tarsadalmi Szemle – 1985.
10. szám - Pozsgay Imre: Nemzeti egység, közmegegyezés, demokrácia
POZSGAY IMRE: Nemzeti egység, közmegegyezés, demokrácia Még az idén decemberben összeül a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa, s ez külön is időszerűvé teszi a szocialista nemzeti egység, a szövetségi politika, a közmegegyezés és a szocialista demokrácia összefüggéseinek áttekintését a társadalmi stabilitás és a továbbhaladás szempontjából. Hiszen a népfront az a tömegmozgalom és politikai tömörülés, amelyben az ország szövetséges osztályai, rétegei, a különböző érdekeket kifejező szervezetek az alapvető közös érdekek jegyében a társadalmi egységet létrehozzák, az együttműködést gyakorolják. A népfront az az alapvető politikai intézmény, amely alkotmányos, közjogi s a mozgalom által biztosított érdekintegráló szerepéből és funkciójából adódóan ,a párt határozataiból az egész népet érintő célokat nemzeti programként elfogadja, miközben maga is részt vesz e program előkészítésében, végrehajtásában. Éppen ezért a népfront kongresszusa nem csupán egy szervezett mozgalom belső számadási, beszámolási rendjéhez tartozik, nemcsak szervezeti esemény, hanem számadás a politikáról az egész nép előtt. Annak felmérése, hogy a szövetség jegyében hogyan alakulnak a párttagok és a pártonkívüliek; a hívő és nem hívő emberek; a társadalmi osztályok, rétegek; a férfiak, nők és nemzedékek; a különböző származású és nemzetiségű magyar állampolgárok politikai együttműködésének feltételei és távlatai. Különös jelentősége van annak, hogy a népfront VIII. kongresszusa abba a nagy sodrású belpolitikai folyamatba illeszkedik, amelynek legfőbb állomásai a párt XIII. kongresszusa, felszabadulásunk 40. évfordulója és a választások voltak, s egybeesik a VII. ötéves terv kidolgozásának időszakával. A kongresszusi előkészületekhez tartozó mintegy ötezer népfrontgyűlés alkalmat nyújt az állampolgárok millióival való találkozáshoz, véleménycseréhez. Ez lesz az első nagy politikai megmozdulás a pártkongresszus és a választások után, amikor a résztvevők már arra is választ várnak, milyenek a lehetőségei a XIII. kongresszuson, a választásokon elfogadott programok megvalósításának. Ezért a népfrontgyűlések résztvevői elvárják, hogy jelen legyenek a pártszervezetek vezetői, az országgyűlési képviselők, a tanácstagok, akik a valóságos helyzetből kiindulva, az állampolgárokkal közösen alakítják ki a tennivalók rendjét, ezáltal is erősítve az ország politikai stabilitását. A társadalom annál stabilabb, egyszersmind annál készebb a közös cselekvésre, minél szélesebb az egyetértés az ország helyzetének megítélésében, a legfontosabb feladatok kijelölésében és minél nagyobb a lehetőség a konkrét megoldási módozatok megvitatására, illetve a kivitelezésben az egyéni és a csoportos kezdeményezések kibontakoztatására. A biztonságos haladáshoz nélkülözhetetlen a társadalmi stabilitás. Ennek a stabilitásnak azonban feltétele az