Tarsadalmi Szemle – 1991.
1. szám - Pataki Ferenc: A rendszerváltás parlamentje. Szociálpszichológiai jegyzetek
14 Pataki Ferenc: A rendszerváltás parlamentje Nos, parlamentünk mindenekelőtt fiatal, továbbá férfi túlsúlyú (maszkulin), értelmiségi, erősen familiáris (családcentrikus), s mindemellett zömmel eddigi szakmai pályájukon sikeres emberekből áll. Elvileg mindez már-már eszményi kiindulópont egy hosszas együtt-tanulási, stílusalkotó és hagyományteremtő folyamathoz. A részletek azonban minden tekintetben árnyaltabbá teszik a képet. Nemzedékváltás a rendszerváltásban Megalapozatlan az a feltevés, hogy a parlament összetételének megközelítő pontossággal, a szociológiai reprezentativitás igényével tükröznie kell az ország népességét. A parlament nem a szociológiai, hanem a politikai (közelebbről a pártok szerinti) reprezentativitás szerve és intézménye. Éppen a korábbi állampárti parlamentek „szervezői" törekedtek arra, hogy különféle formális statisztikai manőverekkel állítsák össze a képviselők körét. (Ennyi meg ennyi munkás, nő, fiatal, művész, tsz-tag stb.) Az artikulált politikai civil társadalom hiánya, továbbá a látszatválasztás ténye módot is adott erre. (Még az utóbb megjelent s némi előrelépést jelentő kettős és többes jelölések során is megkívántatott a jelöltek lehetőség szerint azonos „szociológiai státusa".) Mégis teljes joggal feltehető a kérdés: milyen mértékű eltolódás viselhető el a reprezentativitástól? Erre aligha adható pontos és normatív válasz, de a jelenlegi parlament összetételének több gyakorlati jellemzője jogossá teszi az iménti kérdést. Ha ugyanis drasztikus aránytalanságok mutatkoznak a nagy (munkamegosztási, nemi, generációs, kvalifikációs stb.) társadalmi csoportok, rétegek parlamenti képviseletében, akkor az érdekérvényesítés lehetőségei szükségképpen korlátozottak lesznek, vagy túlságosan is a pártalakzatok és -érdekek szűrőjén áthaladva jelennek meg a parlamenti vitákban és a törvényalkotásban. Aligha véletlen, hogy, bár háttérbe szorult, nem került le napirendről a kétkamarás parlamenti rendszer elgondolása, amely elvben inkább egyensúlyban tarthatja a tisztán politikai-ideológiai és a gazdasági-egzisztenciális érdekek kifejezésének és képviseletének feszültségeit. Az arányosabb képviselet elvont kívánalma nem azonos módon érinti a parlament összetételének különböző dimenzióit. Másképpen kell szemlélnünk például a szakmaimunkamegosztási és a generációs képviselet ügyét, nem is szólva a nemek szerinti arányról. Mindenesetre a legnyomatékosabb eltérés a magyar társadalomra jellemző viszonyoktól a parlament nemzedéki, nemenkénti és foglalkozási-iskolázottsági képviseleti arányaiban mutatkozik meg. Lássuk hát először a generációs viszonyokat. Kedvező fejlemény, hogy a magyar parlament fiatal, mindenesetre jóval fiatalabb, mint az ország népessége. Mégis pontosabb azt mondani: ez a parlament főképpen az ereje teljében lévő, szakmai és politikusi pályafutásának jelentős - olykor nagyobb -részét még maga előtt tudó középgeneráció intézménye. Az adatok erről tanúskodnak. Életkor Nk 30 év alatt 31-40 év 31 112 8 62,5 41-50 év 51-60 év 129 62 52 16 13,5 60 év felett 385 100,0