Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-04-24 / 33. szám
33. szánt Pest, április 24. 1839. Az ifjú, jó és rész oldalárért tekintve. Az ifjú minden tulajdonnal bír, mikep növekedő szerencséje ’s az öt szemmel tartó világt kívánja. Benne ’s kivüle minden a’ jövendő boldog férfinak, a’ hasznos világpolgárnak ereje’ ’s érettsége’ nagyobbitására czéloz ; ez bizonyos mértékben annak jóltevője leend , de hálájára ’s kölcsönös jótételére is jogszerüleg számol. Vizsgáljuk Charaktere’tartalmát, annak értékét, a’ mint salakjaitól elkülönöztetik, ’s természethibáit, mint azok a’ nevelés, kiképeztetés ’s az erény által jótulajdonokká segitethetnek elő. Az ifjú, természeténél fogyást, kivánatiban, vállalatiban merész, tüzes és állhatatlan. A’ könnyelműség, a’ nyugtalan dicsvágy ’s természeti hajlandóság, mindent tüzesen követni, ’s egy hatalmas ösztön az érzéki gyönyörökre, vezetik ’s ragadják őt, szivét elfoglalják, és értelmét is könnyen rabjává teszik a’ balgaságnak. Könnyen hivő; ha megsértetik, gyors a’ visszatolásra ; közel jár a’ pazérláshoz, ’s utálja a’ takarékosságot. Érzi erejének naponkinti gyors növekedését, és arra fölöttébb is merész ; nem törődik egészségével, — gyakran még életével sem. — Közönségesen csak felügyelőjétől tart,— önmagának kíván törvény lenni,’s rohan a’ hibákba. Láttatik hibáját megbánni, de még is inkább gyötri a’szidalom’és szemrehányás’ félelme, mint hibás lépése. — Ez az ifjúnak képe, baloldaláról szemlélve, de mind ezen öt éktelenítő hibája mellett, bir alapos sajátságokkal is, mellyek őt hasznos férfivá képezhetik. — A’ merész és tüzes iiu , első anyaga arra , hogy belőle bátor és munkás , az állhatatlan ’s könnyelmű , hogy szófogadó ’s komoly férfi legyen, Milly lassan telnének meg emlékező ’s képzelőtehetségei ’s értelme az élet’ szükséges tárgyainak isméretivel, ha ő nyugtalan’s gyors nem volna hajlandóságiban , kivánatiban. Minden lépése a’ balgatagságban , lépés lenne a’ vétekre ,ha az egyes bolond,*sígokat kevésbbé unná. Ámbár tüzes és merész az ifjú, de még is a’ természet, öntapasztalatlansága’s belátásának hiánya megelőzvén, nemes szerénységtől védtelik. Ez inti ’s vezérli őt, ha gonoszul ezt el nem fojtja. Épen azon ifjú, ki zabolátlan akar lenni, egyszersmind az, ki családjának, rokoninak, ezen kis világnak titkos kötelékivel, olly bölcsen bilincseltetett le, hogy akár örömest akár nem , minden vezérlésinek magát átadja. A’ szülők ’s jóltevők iránti szeretet ’s hála foglalják el gyakran egész lelkét. Heves e föltételiben , de vájjon érzéketlen é kedves anyja’ esdeklésire ? — Nem rezzenté őt meg jó atyjának bölcsfeddése ? Ha barátjának csöndes intése nem szolgál é neki sokszor fontos erkölcstudományul? — Az ifjú könnyen hivő, ’s ezen tulajdona sok hibába ragadja; de a’ jót is könnyen elhiszi , és legkönnyebben hisz azoknak , kik tiszteletét’s szeretetét megérdemleni képesek, illy módon az értelmes emberek oldala mellett künnyenhivősége rá nézve nagy szerencse ’s azoknak oktatásukra , tapasztaltságukra , mellyekhez még öntapasztalása is járul, minthogy már könnyenhivősége sokszor megcsalta , — nagy szemességet fordít.— Azon ifjú, ki most hibáit örömest eltitkolja, idővel eléggé őszinte lesz magát elárulni ’s eléggé fecsegő magát megszégyeníteni. Ez által elég alkalmat ad másoknak, hogy őt jobbítsák. Az ifjú szerfelett kívánja , hogy másoknak tessék , másoktól csudáltassék s nagy gondolatokat forgat elméjében magáról ’s jövendő sorsa felől; ez olly tulajdon, melly a’bölcseség’kezétől vezettetve , beuue a’ szorgalomnak a’ jóbani iparnak tüzes ösztönévé lesz. De ezen dicsvágyból indulva ki, nem keresi e sokszor dicsőséget azon tárgyakban, mellyeket utálnia ’s gyűlölnie kellene? Igen, de többnyire a’ belátásnak ’s jó példának hiánya miatt! Legyen bár neveltetése hibás, mégis gyakran elég egy dicséretes példa , hogy kívánsága a’ becsületre, jó erkölcsökre, a’ nemes hajlomásokra ’s vállalatokra fölemeltessék. Egy nem-sikerült merész vállalat tapasztaltságra segíti, ’s valahányszor e’ hibájára emlékezik , mindannyiszor törvényt forgat elméjében , hogy máskor bölcsebb ’s a’ becsületvágy’ megválasztásában szemesebb legyen. Ha hibás becsületvágya vétkessé lesz, azonnal bünteti lélekismérete ’s ismét visszaszólítja a’ jobb útra ; azon lélekisméret, melly érzékeny szivében épen olly hangon szól, mint tilalmas vágyódása. — Ezen magas gondolatok nélkül az ifjú , mellyeket magáról , jövő sorsáról ’s a’világtörténetiről teremt, becsületvágyában ’s szorgalmában azonnal elveszülne. Igaz, hogy ő igen sokszor csalatkozik, de csak távuleső jövendő sorsára nézve. Még kevélységéből is igen gyakran magára ’s a’ világra nézve két jeles erénye, u. m. a'szerénység ’s alázatosság, keletkezik. Merész becsületvágya ellátja szükséges ’s kellemes tulajdonokkal. Megtanul sok dicséretreméltót , hízeleg magának , hogy ö mi sokat tud ; milly jó! ’s milly bátor ö! mindig továbbmegyen, mindig többet lát, ami még felfogni is mernivaló; mindig több hibát tapasztal, miket levetkőznie, mindig több jelest mikre törekednie kell. Végre, miután önbelátása ezen útra fokonkint leszállóit, a’ tapasztalás, az idő , a’mások’ ócsárlása derekasan megtanították , mi csekély érdeme van, milly tökéletlen minden erénye; átváltozik ezen kevélysége szerény alázatossággá, így hagyja el a’ hernyó megrepedt leplét’s ölti fel a’ tavaszi madár’kellemes alakját. — Az ifjú merész, ’s ezen természeti merészsége a’ művelés által bátorszivüséggé , a’ veszélyekben elhatárzottsággá változik; ’s ez olly erény , mellyre jövendőbeli családja ’s honja méltán számolnak. Forr ereiben a’vér, melly őt zajossá, tüzessé teszi; de kiváncsivá is a’testgyakorlásokban , mellyek idegeit feszíti , erősítik ’s testét a’ munkatűrésre ’s az élet’ sokféle terheinek elviselésére megedzik. Az ő mohóságba és sebessége nélkül a’ nedv’ bősége vagy egészségében kárt tenne, vagy tagjait a’ lélek parancsára hajthatlanokká. A’ szevedélyek közt, mellyek mind pezsgő vérében lakoznak, a' harag’s bujaság az ő Charaktere’ legromlottabb vonásinak látszatnak.. . Mint zajong ’s tombol a’ harag egy megbosszantott ifjú’agyában ! De hála a természeti állhatatlanságnak, ez nem sokáig tart! Megbocsátja hamar a’ rajta tett méltatlanságot és szintolly hamar bánja meg a’ másokon elkövetettet is, mellyre azután hol szelidebben, hol komolyabban emlékezik. Haragja, ha már lelohadt, azon elővigyázásra tanítja, hogy magát mások’ megsértésétől őrizze. Nőnem iránti hajlomása—ezen édes, a’ világ ’s társaság fentartását eszközlő hajlomás, hajlékony szivének életének veszélyes ellenségévé válhatnék; de ez , szerencséjére nem előbb ébred fel, csak midőn már az okosság’ ’s vallás’ törvényeit ismerni képes. Érzi, hogy benne ezen hajlomást a’ szerénység’ pajzsa védi. — Kíván