Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-04-24 / 33. szám

33. szánt Pest, április­ 24. 1839. Az ifjú, jó és rész oldalárért tekintve. Az ifjú minden tulajdonnal bír, mike­p növekedő szerencséje ’s az öt szemmel­ tartó világt kívánja. Benne ’s kivüle minden a’ jövendő boldog férfinak, a’ hasz­nos világpolgárnak ereje’ ’s érettsége’ nagyobbitására czéloz ; ez bizonyos mértékben annak jóltevője leend , de hálájára ’s kölcsönös jótételére is jogszerüleg szá­mol. Vizsgáljuk Charaktere’tartalmát, annak értékét, a’ mint salakjaitól elkülönöztetik, ’s természethibáit, mint azok a’ nevelés, kiképeztetés ’s az erény által jótu­lajdonokká segitethetnek­ elő. Az ifjú, természeténél fog­yást, kivánatiban, vállalatiban merész, tüzes és állhatat­lan. A’ könnyelműség, a’ nyugtalan dicsvágy ’s ter­mészeti hajlandóság, mindent tüzesen követni, ’s egy hatalmas ösztön az érzéki gyönyörökre, vezetik ’s ra­­gadják őt, szivét elfoglalják, és értelmét is könnyen rabjává teszik a’ balgaságnak. Könnyen hivő; ha meg­sértetik, gyors a’ visszatolásra ; közel jár a’ pazérlás­­hoz, ’s utálja a’ takarékosságot. Érzi erejének napon­­kinti gyors növekedését, és arra fölöttébb is merész ; nem törődik egészségével, — gyakran még életével sem. — Közönségesen csak felügyelőjétől tart,— önmagá­nak kíván törvény lenni,’s rohan a’ hibákba. Láttatik hi­báját megbánni, de még is inkább gyötri a’szidalom’és szemrehányás’ félelme, mint hibás lépése. — Ez az if­júnak képe, baloldaláról szemlélve, de mind ezen öt ékte­­lenítő hibája mellett, bir alapos sajátságokkal is, mel­­lyek őt hasznos férfivá képezhetik. — A’ merész és tüzes iiu , első anyaga arra , hogy belőle bátor és mun­kás , az állhatatlan ’s könnyelmű , hogy szófogadó ’s ko­moly férfi legyen, Milly lassan telnének­ meg emlékező ’s képzelőtehetségei ’s értelme az élet’ szükséges tár­gyainak isméretivel, ha ő nyugtalan’s gyors nem volna hajlandóságiban , kivánatiban. Minden lépése a’ balga­­tagságban , lépés lenne a’ vétekre ,­­ha az egyes bolond,*­­sígokat kevésbbé unná. Ámbár tüzes és merész az if­jú­, de még is a’ természet, öntapasztalatlansága’s be­látásának hiánya megelőzvén, nemes szerénységtől véd­­telik. Ez inti ’s vezérli őt, ha gonoszul ezt el nem fojt­ja. Épen azon ifjú, ki zabolátlan akar lenni, egyszer­smind az, ki családjának, rokoninak, ezen kis világ­nak titkos kötelékivel, olly bölcsen bilincseltetett­ le, hogy akár örömest akár nem , minden vezérlésinek magát át­adja. A’ szülők ’s jóltevők iránti szeretet ’s hála fog­­lalják­ el gyakran egész lelkét. Heves e föltételiben , de vájjon érzéketlen é kedves anyja’ esdeklésire­ ? — Nem rezzent­­é őt meg jó atyjának bölcsfeddése ? Ha barát­jának csöndes intése nem szolgál é neki sokszor fontos erkölcstudományul? — Az ifjú könnyen hivő, ’s ezen tulajdona sok hibába ragadja; de a’ jót is könnyen elhi­szi , és legkönnyebben hisz azoknak , kik tiszteletét’s sze­­retetét megérdemleni képesek, illy módon az értelmes emberek oldala mellett künnyenhivősége rá nézve nagy szerencse ’s azoknak oktatásukra , tapasztaltságukra , mellyekhez még öntapasztalása is járul, minthogy már könnyenhivősége sokszor megcsalta , — nagy szemes­séget fordít.— Azon ifjú, ki most hibáit örömest eltit­kolja, idővel eléggé őszinte lesz magát elárulni ’s elég­gé fecsegő magát megszégyeníteni. Ez által elég alkal­mat ad másoknak, hogy őt jobbítsák. Az ifjú szerfelett kívánja , hogy másoknak tessék , másoktól csudáltassék s nagy gondolatokat forgat elméjében magáról ’s jöven­dő sorsa felől; ez olly tulajdon, melly a’bölcseség’ke­zétől vezettetve , beuue a’ szorgalomnak a’ jóbani ipar­nak tüzes ösztönévé lesz. De ezen dicsvágyból indulva ki, nem keresi e sokszor dicsőséget azon tárgyakban, mellyeket utálnia ’s gyűlölnie kellene? Igen, de több­nyire a’ belátásnak ’s jó példának hiánya miatt! Legyen bár neveltetése hibás, mégis gyakran elég egy dicsé­retes példa , hogy kívánsága a’ becsületre, jó erkölcsök­re, a’ nemes hajlomásokra ’s vállalatokra fölemeltessék. Egy nem-sikerült merész vállalat tapasztaltságra segíti, ’s valahányszor e’ hibájára emlékezik , mindannyiszor törvényt forgat elméjében , hogy máskor bölcsebb ’s a’ becsületvágy’ megválasztásában szemesebb legyen. Ha hibás becsületvágya vétkessé lesz, azonnal bünteti lé­­lekismérete ’s ismét visszaszólítja a’ jobb útra ; azon lé­­lekisméret, melly érzékeny szivében épen olly hangon szól, mint tilalmas vágyódása. — Ezen magas gondo­latok nélkül az ifjú , mellyeket magáról , jövő sorsáról ’s a’világtörténetiről teremt, becsületvágyában ’s szor­galmában azonnal elveszülne. Igaz, hogy ő igen sokszor csalatkozik, de csak távuleső jövendő sorsára nézve. Még kevélységéből is igen gyakran magára ’s a’ világ­ra nézve két jeles erénye, u. m. a'szerénység ’s aláza­tosság, keletkezik. Merész becsületvágya ellátja szük­séges ’s kellemes tulajdonokkal. Megtanul sok dicséret­­reméltót , hízeleg magának , hogy ö mi sokat tud ; milly jó! ’s milly bátor ö! mindig továbbmegyen, mindig töb­bet lát, a­­mi még felfogni is mernivaló; mindig több hibát tapasztal, miket levetkőznie, mindig több jelest mikre törekednie kell. Végre, miután önbelátása ezen útra fokonkint leszállóit, a’ tapasztalás, az idő , a’má­sok’ ócsárlása derekasan megtanították , mi csekély ér­deme van, milly tökéletlen minden erénye; átváltozik ezen kevélysége szerény alázatossággá, így hagyja­ el a’ hernyó megrepedt leplét’s ölti­ fel a’ tavaszi madár’kel­lemes alakját. — Az ifjú merész, ’s ezen természeti me­részsége a’ művelés által bátorszivüséggé , a’ veszé­lyekben elhatárzottsággá változik; ’s ez olly erény , mellyre jövendőbeli családja ’s honja méltán számolnak. Forr ereiben a’vér, melly őt zajossá, tüzessé teszi; de kiváncsivá is a’testgyakorlásokban , mellyek idegeit fe­szít­i , erősítik ’s testét a’ munkatűrésre ’s az élet’ sok­féle terheinek elviselésére megedzik. Az ő mohóságba és sebessége nélkül a’ nedv’ bősége vagy egészségé­ben kárt tenne, vagy tagjait a’ lélek parancsára hajt­­hatlanokká. A’ szevedélyek közt, mellyek mind pezsgő vérében lakoznak, a' harag’s bujaság az ő Charaktere’ legrom­­lottabb vonásinak látszatnak.. . Mint zajong ’s tombol a’ harag egy megbosszantott ifjú’agyában ! De hála a természeti állhatatlanságnak, ez nem sokáig tart! Meg­bocsátja hamar a’ rajta tett méltatlanságot és szintolly hamar bánja meg a’ másokon elkövetettet is, melly­re azután hol szelidebben, hol komolyabban emlékezik. Haragja, ha már lelohadt, azon elővigyázásra tanítja, hogy magát mások’ megsértésétől őrizze. Nőnem­ iránti hajlomása—ezen édes, a’ világ ’s tár­saság­ fentartását eszközlő hajlomás, hajlékony szivének életének veszélyes ellenségévé válhatnék; de ez , sze­rencséjére­­ nem előbb ébred­ fel, csak midőn már az okos­ság’ ’s vallás’ törvényeit ismerni képes. Érzi, hogy ben­ne ezen hajlomást a’ szerénység’ pajzsa védi. — Kíván­

Next