Tolnai Világlapja, 1910. április-június (10. évfolyam, 14–26. szám)

1910-05-08 / 19. szám

19 02 TOLNAI VILÁGLAPJA elhaladás nem folyik le minden esetben simán. Példa reá Biela üstökösének az esete. Ennek az üstökösnek 1846 február 11-én kellett volna a napközelbe érnie, azonban már 1845 deczemberében Marry, a washing­toni csillagvizsgáló igazgatója felfedezte, hogy az üstökös kettévált. Megállapították azután, hogy az üstökös kettéválásának az az oka, hogy igen közel jutott a Jupiter bolygóhoz, a­mely röviden végzett vele, kettéforgácsolta. Hogy ez megtörténhetett, ahhoz elsőbben a Biela-üstökösnek ki kellett térnie a pályájából, mert hiszen néhány száz éven át mindig úgy haladt el a Jupiter mellett, hogy nem ért közel hozzá. De hogy másodszor nem az történt, hogy a találkozásnál a bolygó ment tönkre, hanem az üstökös bánta meg a dolgot, ahhoz viszont az kellett, hogy olyan bolygóóriás körébe kerüljön, mint a Jupiter, a­melybe kényelmesen el lehetne helyezni 1300 akkora glóbust, mint a mi földgolyónk. Mi történt volna azonban akkor, ha ez a találkozás a Föld és a Biela­üstökös között ment volna végbe ? Sőt tovább is mehe­tünk ! Nagy hálával kell adóznunk a bolygók királyá­nak, Jupiternek, hogy azzal a Biela nevű üstökössel olyan kurtán-furcsán elbánt, mert utóbb kiderült, hogyha az üstököst akkor a Jupiter szét nem szedi, az az 1846-iki találkozásnál nagyon közel a földhöz beleütközött volna egy másik üstökösbe, az Encice­félébe, a­mely találkozás, minthogy a föld közelében ment volna végbe, járhatott volna a földre nézve is kel­lemetlen következményekkel. A Biela üstököse azután végképpen szétfoszlott és azóta nem is mutatkozott. Az elmondottakat a Halley-üstökösre vonatkoz­tatva megállapíthatjuk, hogy e részt már meg lehetünk nyugtatva, a­mennyiben az üstököst már szeptem­berben látták az amerikai csillagászok és úgy találták, hogy a pálya teljességgel megtartatott és abban semmiféle zavar nem mutatkozik. Annál komolyabban vethetünk számot azzal a­ kérdéssel, hogy minden tekintetben meg lehetünk-e nyugtatva abban az irányban, hogy az üstökös csóvá­jával való találkozás csakugyan egészen simán fog lefolyni. Ha a kérdéssel egészen tisztában óhajtunk lenni, mindenekelőtt ki kell térnünk arra, hogy miből is áll hát az üstökös csóvája ? Azon kell a dolgot elkezdeni, hogy a csóva tulajdonképen csak a Nap­hoz való közeledésekor fejlődik ki az üstökös anyagá­ból. Tartalmazza tehát mindazt, a­mit maga az üstö­kös, vagy legalább is azokat az alkotórészeket, a­me­lyek gázalakba átmehetnek ; ilyen pedig az üstökös­nek a legtöbb alkotórésze. Az üstökösökben, a­melyek­ről egy olyan neves csillagász, mint a német Meyer elmondotta, hogy az utóbbi időkben nagyon is tisztára mosták fekete multjukat, csak a­miatt, hogy az ideges embereket megszabadítsák a rettegéstől, van :­ szén, hydrogén, oxigén, nitrogén, vas és nátrium. Hát ezek az elemek így szépen egymás mellett, külö­nösen itt, olvasva, még senkiben sem tettek kárt,, hanem ha egyesülnek ! A szén a nitrogénnel, majd a hydrogénnel egyesülve, rettenetes mérget alkot : a cyánhydrogént! Az biztosan megállapított tény, a­mint ezt különben már említettük is, hogy a Halley­üstökösben van ciánhidrogén, persze igen csekély mennyiségben, mondják, hogy olyan kevés, hogy­ne­­m­ lehet ártalmas. Ez ugyan nincs bebizonyítva és aztán egészen bizonyos, hogy kipróbálva emberen A Föld és az üstökös pályaviszonylása. A fehér vonalon az üstökös, a feketén a Föld halad. A nyilak a haladási irányt jelzik, tehát a két égi­test ellentétes irányban mozog. A kritikus idő, a­mint az az ábrából is kivehető, május 19-ére esik, a­mikor az üstökös húsz millió kilométer távolban robog el a Föld mellett. Az üstökös farka minden valószínűség szerint érinti ekkor a Földet­

Next