Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)
1914-07-26 / 30. szám
Kánikulában. Mindenki tapasztalta már önmagán, hogy a meleg lustit. Nyári hőségben elernyednek az ember tagjai, lomhán vonszolja a testét, amelyet roppant nehéznek érez. Az embernek megfogy az akaratereje, járás-kelés közben is álmosság lepi meg kánikulában, s ha valahol lepihen, hamar lecsukódnak szempillái s hiába birkózik vele, elnyomja az alvás. A nyári hőség hatását mutatják itt bemutatott érdekes képeink. 1. Az utcai padokra fáradt munkásemberek pihennek s a zaj, lárma ellenére csakhamar méh álomba szenderednek. A meleg jó altató, a kemény fapad is pótolja a puha párnát. 2. Alvó gyermek. Ezt a kis babát is elnyomta a hőség. Az imént még javában szopogatta a cuclit s most már fejét félrehajtva édesdeden alszik.3. A szakács sem birja a meleget. Vásárlásra indulva lepiheni egy kissé a küszöbre. Ugyan várhatják haza a konyhában. De ha elkésik az ebéddel, nem tehet róla, a hőség a hibás. 4. Alvó utcagyerekek. Szegény kis rongyosok, nincs nekik hajlékuk. Végigdőlnek valami külvárosi ház tövében s a tikkasztó hőség álomba ringatja őket.