Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)
1914-08-23 / 34. szám
Torpedók és Dreadnoughtok „Tegyük föl, hogy 12 torpedóm van, 3—4 m, mélységben szundikálva, a partba vájt, erre alkalmas üregben és parancsot kapok az ellenséges hajóhad megsemmisítésére, mely épen most jelent meg a szemhatáron. Kis asztalon tizenkét gomb áll a kezem ügyében, minden gomb mellett ott van a hozzátartozó torpedó leírása, hogy mekkora a robbantó ereje, milyen hatalmas a hajtógépezete és mekkora az a távolság, amelyre elvezethetem. Most megpillantom az admirális hajót, mely az ellenséges flotta-formációt vezeti. Rányomom tehát ujjamat arra a gombra, mely legnagyobb és legveszedelmesebb torpedómat fogja kiereszteni. A nyomás villamos áramot kapcsol, mely egy erős rugó segitségével kiszabadítja a torpedót s ugyanekkor kihull a torpedóból egy kis tű, mely a hajtószerkezetet visszatartotta, — és megindul vészes útjára a pusztító gépezet. Nincsen semmi, ami közelgő végpillanatáról értesítené a büszke acélkolosszust: a torpedó villámgyorsan és nyílegyenesen rohan feléje a víz alatt, mert a kormánylapátok a sugaraknak fogadnak szót, — ezek pedig akaratomnak" . . . Így írja le a svéd Orling Axel saját szerkezetű torpedóját, melynek félelmetes előnye az, hogy a szárazról, minden drótösszeköttetés nélkül, kormányozható. A drótnélküli távíró bebizonyította, hogy ez ma már nem hiú ábránd és nem utolsó dicsősége a magyar zsenialitásnak, hogy ugyanezt sikerrel megcselekedte Klupathy műegyetemi tanár is, akinek találmányával az északamerikai Egyesült Államok haditengerészete kísérletezik. A svéd Orling torpedóján, mely a víz alatt úszik, egyenes pózna mered a víz fölé. Mintha a pokolgép árbóca lenne. A pózna hegyén fehér korong van s ez fogja föl a vezetősugarakat, melyek külön vetitőkészülékkel jutnak le a torpedó belsejébe, ahol egy motor mozgató erőre váltja át az energiájukat. És Orling torpedója kegyetlenül számító módon dolgozik. Tudott dolog, hogy a dreadnoughtok acélgyűrükből összefűzött hálókkal védik magukat a torpedótámadások ellen, az Orling-torpedót azonban nem tartja föl ez az acélkrinolin. Mert a nagy torpedó orrában egy hasonló, kisebb lövedék rejtőzik, mely a háló érintésénél nyomban fölrobban és lyukat szakít rajta, amely lyukon aztán a bátyja átcsúszik. Most odavágódik a szerencsétlen hajó bordáihoz, mire az orrában lévő ütőtű befelé tolódik és visszafelé indítja a hajtógépezetet, de egyidejűleg kinyit egy szelepet is, úgy hogy a torpedó feje lassan vizzel telik meg. A lövedék tehát fejjel lefelé bukik, — de ugyanekkor újból előre dolgozik a hajtószerkezet s egy csavaranya hirtelen ismét fölfelé irányitja a lövedék fejét; a torpedó tehát alulról, azaz a leghatásosabban vágódik a hajóhoz, — s ekkor aztán megtörténik a szörnyű robbanás. Ez a torpedó volna a világ legfélelmetesebb pokolgépe, ha valóban olyan pontosan működik, ahogy itt leírtuk. Pedig alighanem talál a leírás, mert a svéd kormány megrendelésére és a svéd király jelenlétében Orling mérnök több próbalövést végzett torpedóival. A pokolgépeket 4000 méterre kifogástalanul elvezették és irányították az ibolyántúli sugarak, sőt minden összeköttetés nélkül tetszés szerint a mélybe buktatták és megint a felszínre hozták a torpedókat, amire a svéd kormány megvette a szabadalmat. Minő lesz hát ez a szörnyű világháború, mely most A víz alatt járó naszád, miután sikeresen kilőtte torpedóját a dreadnought ellen, gyorsan visszavonul, mialatt a hatalmas kitkolosszus oldalát feltépi a beléje ütődött torpedó robbanása.