Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)
1914-08-23 / 34. szám
XIV. évfolyam. JENŐ BAJUSZA. Mire anyja hazajött, Jött, jött, jött, Jenőnek bajusza nőtt, Nőtt, nőtt, nőtt, S egész a füléig ért. Édes anyja mérges lett, Lett, lett, lett, Egy sombotot kézbe vett, Vett, vett, vett, És megmosta Jenőkét. Gábor bácsi. Jenő a kamrába ment, Ment, ment, ment, Kenyerére reákent, Kent, kent, kent, Egy kis csupor szilvaszt. Huszárok harca, Kis és nagy fiuk kedvelt játéka a katonásdi. A magyar gyerek alig nő ki a földből, már csákót tesz a fejére és büszkén köti fel a fakardot és a fapuskát az oldalára. És ez hagyományosan apáról-fiúra marad, mert ősrégi harci nép a magyar. De jól is van ez így, gyerekek. És azért, hogy a katonásdit jobban megkedveljék a tanulók, egy pár év óta már az iskolában is behozták a katonai gyakorlatokat. Ez pedig azért helyes, mert bizonyosan tudjátok, hogy szörnyen ki vagyunk téve a sok ellenséges szomszédnak, amelyek országunkat mintegy gyűrűként veszik körül. Sohasem tudjuk, mikor kell harcba menni apukánknak, bátyáinknak és felnőtt rokonainknak, hogy ezeréves hazánkat megvédjék és a magyar nemzet régi dicsőségét felújítsák. Most is harcban állunk a gonosz ráccal meg százszorta gonoszabb muszkával. De a magyarok jó Istene, miként mindig, most is megsegít bennünket magyarokat és győzni fogunk, mert győznünk kell! Jelen képünkön egy szép csataképet mutatunk be. Magyar huszárok harca ez Győr mellett. A kép egy előőrs hősies küzdelmét ábrázolja. Négy huszár rátör egy kémszemlén lévő gyalogos francia szakaszra és rövid csata után lekaszálják a franciákat. A magyar huszár, hiszen ezt talán minden gyerek tudja, a legbátrabb katonája a világnak. Ahol a magyar huszár megjelenik, még a bajusza hegyével is elriasztja az ellenséget. John Rockefeller, bár nem valami megkoronázott uralkodó Amerikában, mégis valóságos király. Országa a petróleum és a milliók országa. A világ minden részében „Petróleumkirály" néven ismeretes és nincs senki tán, aki nem tudná, hogy ő a világ leggazdagabb embere. Rockefeller nagyon szereti a gyermekeket; ezeknek a társaságában feltalálja ő legnagyobb örömeit. Ha szorgos napi elfoglaltságából sikerül elcsípnie egy-egy órácskát, beül egy automobilba egy jó barátja társaságában és kihajtat a birtokához közel fekvő városba Cleveland-ba. Gépkocsija keresztül-kasul bejárja a legszegényebb városrészeket, ahol sok munkás lakik és ahol tömegesen ácsorognak az utcán rongyos ruhájú gyermekek, kik tátott szájjal megbámulják a száguldó járművet. A petróleumkirály ezek közül kiválaszt magának egyet, felveszi kocsijába, maga mellé ülteti, kikérdezi mi a kívánsága, melyet aztán kész teljesíteni! Úgy jön Rockefeller a kicsinyek közé, mint Tündérország bűvös királya, beszélget velük, gazdagon megajándékozza, aztán eltűnik ismét, anélkül, hogy megmondta volna, hogy kicsoda. Megtörténik, hogy egyik-másik bátrabb gyermek, ki ámulatán nem tud uralkodni, efféle kérdéseket intéz hozzá: — Ki vagy te? Talán bűvész vagy? De Rockefeller csak mosolyog és a világért sem árulná el kilétét; rendkívül mulat ő a gyermekek kíváncsiságán! Nem régen a petróleumkirály egy ilyen kirándulás alkalmával megközelített egy okosarcú, virgonc leánykát és felvette gépkocsijába. A leányka bámész szemekkel nézett rá, de nem mert hozzá kérdést intézni; egyszerre hallja, hogy a barátságos úr kísérője „Rockefeller"-nek szólítja azt. A kis leány hamis- Magyar huszárok harca Győr mellett, 17. szám, Augusztus 23.