Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)
1914-09-06 / 36. szám
Gróf Forgách János, a külügyminisztériumban a balkáni ügyek főnöke, az annexió idején volt belgrádi követ. A kiváló diplomatát a múlt héten nagykövetté nevezte ki a király. Akik sebesültjeinket ápolják Már a halom előtt sok hazafias asszony és leány vállalkozott arra, hogy a Vörös Kereszt szolgálatában ápolónőkké képeztetik ki magukat. Most újból sok nő jelentkezett a tanfolyamokon s a Vörös Kereszt kórházai valóban jól el vannak látva ápolónőkkel. Előkelő úriasszonyok, leányok s polgárnők egyaránt nagy lelkesedéssel sietnek a Vörös Kereszt kórházaiba, hogy ápolják a sebesült vitézeket, akik a hazáért ontották vérüket diadalmas harcokban. Országszerte, falvakban és városokban mindenütt felbuzdultak a nők a nemes feladatra s a gyöngébb természetűek, akik nem birják el a vér látását, az ápolás céljaira való kötszerekét, a katonák részére fehérneműket készítenek. Vígan megy a magyar fiú a csatába. Érdekesen jellemzi derék katonáinkat ez a kedves fényképfelvételünk. Harctérre induló katonavonat egyik kocsiját ábrázolja a katonákkal együtt, akik vidáman integetnek a pályaudvaron összegyűlt éljenző közönség felé. A vasúti kocsi oldalára lelkesítő, ilyen és más mondásokat irtak krétával: ,Éljen a királyi" „Abzug muszka!" Úriasszonyok és leányok az egyik budapesti sebesültápoló-tanfolyamon. A középen fekvő ifjú jelképezi a sebesültet s az orvostanár magyarázza a körülötte álló nőknek, hogy mi módon kell bekötözni a megsebesült testrészeket s mi módon kell ápolniok a beteg katonákat. Az urinők nagy lelkesedéssel igyekeznek minél előbb megtanulni a sebesültápolást, hogy a Vörös Kereszt kórházaiban megkezdhessék humánus és hazafias munkálkodásukat.