Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)
1914-09-20 / 38. szám
GYERMEKVILÁG — Akkor engedd meg hát legalább, hogy benézhessek; várj itt rám egy kicsit, míg kijövök; hadd lássam, hogyan táncolnak ott bent, mert ekkoráig én ilyent még soha nem láttam. Az Úristen mondta neki szelíden: — Jobb ha nem megy be, szagám, mert meg találnak verni. Legyen eszed, hallgass rám. De Péternek nem volt maradása, nem hagyott békét az Úristennek, addig rimánkodott, míg az Úristen mondta neki, hogy nem bánja, bemehet, ha már épenséggel nem fog rajta a szó, de vigyázzon magára, hogy ki ne kapjon. Avval Péter bement a korcsmába, de alig nyitotta be az ajtót, a cigányoknak elszakadt a húrjuk a hegedűn. Ebben a minutában ott terem szent Péter hátán egy hegedű, s oda kiáltottak neki: — Hé, more! huzz egy indulót nekünk! Péter mentegetődzött, hogy ő nem húzhat, mert nincs hegedűje, bár az Úristen oda varázsolt a hátára egy hegedűt, mialatt a korcsmához közeledett. De Péter ezt nem tudta, azzal takaródzott, hogy nincs hegedűje, hanem az emberek nem értették a tréfát és jól ellazsnakolták, hogy csak úgy recsegett-ropogott elé a háta. Amint kiért sziszegve az Úristenhez, az Úristen mondta neki: — Lásd, Péter, nem megmondtam, hogy még kitalálsz kapni? Nem hallgattál rám, hát érd be vele, amit kaptál! Erre Péter így szólt az Úristenhez: — Óh uram, teljesítenéd-e a kérésemet, ha elemelni bátorkodnám? — Miért ne? Csak ki vele, ami a szívedet nyomja! — Arra kérlek, uram, cselekedd meg, hogy mikor a katonák masíroznak, mindig rossz idő legyen, vagy eső essék, vagy hó, mert azok ottbent majd mind katonák és azok püföltek legjobban. Az Úristen teljesítette a kérését, s onnan van, hogy még manapság is esik az eső, mikor a katonák masíroznak ... de átkozzák is érte szent Pétert. (K. K.) Katonai szabadgyakorlatok. A hazafias tanítók mindig lelkes támogatói voltak a magyar nemzeti ügynek. A derék tanítók és tanárok nemcsak békés időben nevelték hazafias szellemben tanítványaikat, de mikor a tettek napjai bekövetkeztek, úgy maguk voltak az elsők, a vezérek, akik kezükbe ragadták a zászlót és siettek a harctérre, hogy kivegyék részüket a küzdelemből és a dicsőségből egyaránt. Az eszéki műv. iskola tanítója nemrégiben olyan katonai szabadgyakorlatot rendezett tanítványaival, amely nemcsak a fiuk erejét, de hazafias szellemét is növelte. Képünk ezt a szabadgyakorlatot ábrázolja — Nos, Balogh úr, szereti-e már a fia a timármesterséget? — De még hogy! Kibújnék a bőréből, hogy még azt is megcserezhesse. — Apuskára, ugyebár nagy város lehet az a Tönk? — Miért, fiacskám? — Mert nagyon sok embertől hallottam, hogy — Tönkre ment. Az eszéki máv. iskola katonai szabadgyakorlata. A cséplés. Peng a kasza, amikor fenik, ez a nóta járta régebben, amikor víglegények és leányok arattak a falu mentén elterülő sik mezőségen. Most kevesebbet dalolnak, mert aratógépek helyettesítik a kaszákat és mogorva bácsik jöttek az arató legények és leányok helyébe. Így van ez a csépléssel is. Régebben hosszú póznák végén megerősített hadarókkal csépelték ki a hüvelyéből a búzát, ma azonban óriási gőzcséplőgépeket hoznak még a legkisebb faluba is. Ezt a fővárosi és városi gyerekek alig tudják, de még azt sem, hogy régebben a szemeknek a kalászból való kidörzsölése oly nehézséget okozott az embereknek, hogy már az őskor népei igyekeztek ezt a munkát mindenféle eszközökkel megkönnyíteni. Japánban régen kézzel dörzsölték ki a kalászból a magot. A gőzcséplőt 1785-ben találták fel Skóciában és azóta minden búzafélének külön cséplőgépe van. A mai gőzcséplőgéppel rövid idő alatt óriási mennyiségű búzát, gabonát és repcét tudnak lecsépelni. Képünk ilyen munkába lévő gőzcséplőgépet ábrázol. Mama: Miért sírsz, Lacika? Talán nem vagy megelégedve az ajándékokkal? Lacika: Hogy legyek megelégedve egy lóval a XX. században, amikor már minden ember automobilon vagy biciklin jár. A gőzgépen való gabonaneműek cséplése.