Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)

1914-09-27 / 39. szám

20 A szláv rudas bu­zogány az 1419-1436-iki huszita harcok­ban, az ellenségre. A kőhajítógépek első mesterei a föníciaiak voltak, s tőlük tanulta Nagy Sándor is, akinek Demetrius Poliorketes nevű tábornoka Kr. e. 300-ban nagy győzelmeket aratott e gépekkel. A görögök nagy művészettel használták a katapult­okat, s ezen követ, tüzes vasat, égő szurkot, forró olajat és ájulást okozó bűzös dolgokat szórtak az ellenségre. Később az olaszok voltak e­gy-katapult (kőhajító­ gép) vízszintesen, meg­feszítve, dobásra készen, a) az állvány, b) a lőpálya, c) a feszítő szekrény, d) a feszítő húrcsomók, e) a feszítő ifjak, f) a futó szekrény, amelyben az elhajítandó tárgy van. A kőbaltától a „negyvenkettesig" A fegyver története az emberiség törté­netével kezdődik. Az ősembernek az első fegyvere a kő volt, amellyel támadott, védett, amellyel eleséget szerzett. Ezzel törte szét az állatok csontjait, hogy a csont­vetők kiszedje magának. Mikor már a követ egymáshoz csiszolta, hogy az egyik éles le­gyen, mikor baltát, lándfafejet csinált a kő­ből, akkor már csak az anyagon múlt, hogy szerszáma és fegyvere legyen. Így ezután a bronz, majd azután a vas ismerete termé­szetes fejlődéssel alakította át a kőbaltát fémfegyverré, lándjává, dárdává, karddá. A kardot valószínűleg az egyiptomiak hasz­nálták legelőször. A fém ismerete alkotta meg az ijjat, amelynek fortélyos, ismétlő szerkezetét a kínaiak már háromezer eszten­dővel ezelőtt ismerték. Ősi fegyver a buzo­gány, amelynek első formája bizonyára a fa­husáng s amelyet még az 1419-től 1436-ig terjedő huszita háborúkban is láncos rúddal alkalmaztak a küzdő szlávok. A legősibb vágya az embernek, hogy az ellenséget már messziről megtámadhassa. A legelső ilyen célt szolgáló fegyvere bi­zonyára a kő volt, amelyet eleinte pusz­ta kézzel, később kézi szerszámmal, majd gé­pekkel hajított­­ek nagyszerű kezelői, úgy annyira, hogy a laterani zsinat 1139-ben megátkozta ezeket a szerszámokat, a­melyekről azt ál­lították, hogy az emberiség gyilkos és megutálandó ellensége. Az ola­szok után a néme­tek tudták igen ügyesen használni e gépeket, s régen is épen úgy volt, mint most, hogy az nyerte meg a csatát, akinek jobb és az ellen­ség által nem is­mert fegyvere volt. A lőfegyver már ismeretes volt, s még a XVI. században is hasz­ írta Boross Mihály mérnök nálták e hajítógépeket. A távolság, amit ezzel a géppel belőhettek 800 méter volt, ami már elég tekintélyes távolság.­­ A lőfegyver ismereté­vel egyszerre más irányt vett a harcászat. A lőpor föltalálása még nem je­lentette ugyan a lőfegyver megszületését is, mert hosszú évtizedek múltak el a lőpor használatában anélkül, hogy arra gon­doltak volna, hogy a lőpor taszító erejét fegyverekre használják föl. Bányászat­ban, utak építésében hasz­nálták föl a robbantó erőt s még így is ,,istentelen" volt az a mennydörgést utánzó dörrenés. Ezt bi­zonyítja az a monda is, hogy Schwarz Berthold szerzetest, a lőpor európai föltalálóját nyilvánosan megégették „istentelen" talál­mányáért. A történelem szerint a lőport a kínaiak évszázadokkal előbb ismerték, mint az európaiak. Schwarz Berthold találmányának legelső sikertelensége nem egyedülálló a történelemben. Jusson eszünkbe Fullon Róbert esete. Fölaján­lotta a tenger alatt robbanó ak­náját Napóleonnak és az angol admirálisoknak. Az angolok azt felelték, hogy a tenger alatt robbanó akna méltatlan, megve­tendő és lovagiatlan fegyver. (Bez­zeg ma a franciák is, angolok is lovagiasnak találják még a bar­bár dum-dum lövegek alkalma­zását is.) Schwarz Berthold sorsa s a lőporról táplált általános vé­lemény magyarázata annak, h­ogy­ az első korszak fegyverko­vácsai mind ti­tokban dolgoztak, elrejtőzve gyár­tották emberölő fegyvereiket, s­ így személyüket és működésüket is évszázadokon át titokzatosság és rejtélyesség vette körül. A lőfegy­ver és az ágyú csaknem egyidő­ben születtek, a XIV. század kö­zepe táján. Az első puska nem volt egyéb, mint egy vashenger, a­melynek egyik végén helyezték el a golyót, a má­sik végén a lő­port. A lőpor ex­plózió lökte ki a Görög ijjász és f­őhajtó (parittyás) Kínai ismétlő-ijj 20 nyílra be­rendezve. A legelső puska, a lövő erő.

Next