Tolnai Világlapja, 1914. október-december (14. évfolyam, 40–52. szám)

1914-10-04 / 40. szám

A dum-dum löveg a harcolás módjában is megnyilat­kozik egy-egy nemzet lelkülete. A háborúról szóló tudósításokat olvas­va, megdöbbenünk azokon a szörnyű embertelenségeken, melyet a művelt­ségükkel kérkedő franciák, belgák és angolok elkövettek. Ellenségeink egymáshoz méltóknak bizonyultak. Dum-dum lövegek. Képünkön két dum-du­m golyó, jobbra pedig a löve­gek gyári jegyét látjuk, alól egy szét­robbant löveg képe van s alakja is mu­tatja mily pusztitást okozhat a testben. Szerencsét hoz a kéményseprő. Kedves babona fűződik a kéményseprőkhöz : miért, miért nem, azt hiszik róluk, hogy szerencsét hoznak. Aki az ő kormos seprűikből kitép egy szálat, meg van győződve arról, hogy most már feléje fordul a szerencse. De még az is elég a babona szerint, ha valaki megérinti a kéményseprőt, már akkor is várhatja a szerencsét. Így gondolkodtak a harctérre indulás előtt azok a katonák is, akiket épen szerencseszerzésük közben „kapott le" fényképészünk az utcán. A katonák megpillan­tottak egy kéményseprőt, oda rohantak hozzá, felemelték, jól megforgatták, hogy sze­rencsét hozzon számukra. Örvendett a derék kéményseprő, hogy tőle várnak jószeren­csét a vitézek s hazafiasságában maga is tiszta szivből kivánta, hogy igaza legyen a babonának: hozzon szerencsét katonáinkra a harcmezőn. Sebesültek csoportja az egyik budapesti hadikórházban. A déli és az északi harctereken vivott csatákban kapták sebeiket, hősies küzdelmük közben. Majdnem valamennyi fegyvernemünk képviselve van a sebesültek e csoportjában, amin­ azt mutatja, hogy valamennyi fegyvernembeli katonáink megkapták a tűzkeresztséget a harcmezőn. A sebesülések, szerencsére, könnyebb természetűek és a hős katonák hamarosan visszatérhetnek a harctérre. (Beller Rezső felvétele.)

Next