Tolnai Világlapja, 1914. október-december (14. évfolyam, 40–52. szám)
1914-12-17 / 51. szám
XIV. évfolyam. Ágyuk dübörögnek . . . Agyuk dübörögnek, Paripák robognak, Keleti szellőben Nemzetünk zászlói Magasan lobognak. A haza fiai Ismét hadat ülnek! Huszárok, tüzérek, Daliás honvédek Mind alája gyűlnek! Ragyogó fegyverük Csillog a napfényben; Győzelemre vágyó Lelkük fürdőzik a Szivárvány-reményben! Most, hogy felette a Végzet szárnyát bontja Hónáért mindenik Szive drága vérét Örömmel kiontja! Báthory Gábor: Na birnám a kardot, Én is velük mennék! istenem, Istenem, Ha csak pár évvel is Idősebb lehetnék ...! Németország hadi és más kitüntetésre készült érdemrendje Az állatszelídítés csodája. A büszke oroszlán, a sivatagok királya nem könynyen hagyja magát leigázni, ha már fogságba kerül is. Azért a legmerészebb állatszelidítőnek is csinyján kell vele elbánni. Csak ritka és szerfelett bátor ember az, aki az oroszlán megszelídítésére vállalkozik. Én annál csodálatraméltóbb, ha halljuk, hogy Haveman Frigyes nevű német állatszelidítő teljesen megszelidített egy afrikai oroszlánt. Óriási türelemmel és kiválóan jó bánásmóddal a hatalmas hímoroszlánt annyira megszelídítette, hogy az állatok büszke királya eltűrte, hogy Haveman őt megnyergelje és cirkuszi mutatványokban ló gyanánt használja. Képünk a megnyergelési jelenetet ábrázolja, az allarszenditő megnyergeli az oroszlánt. 25. szám. December 17 Német érdemrendjelek. A lelkes magyar fiuk bizonyára nem veszik tőlünk rossz néven, ha ez alkalommal egy szépen csoportosított fölvételben bemutatjuk a német császárság rendjeleit. Ezek között a legmagasabb rendjel, a „Pour le mérite", melyet II. Vilmos, az első dicsőséges csata után, királyunknak adományozott. Ezt a rendjelet tisztán katonai kitüntetésre IV. Frigyes Vilmos 1842-ben alapította. A hős tábornokoktól kezdve egészen a tengerészekig, akik a mostani csatában különös módon kitüntették magukat, II. Vilmos dicső szövetségesünk, a „Vaskereszt"-rendjelet adományozta. Ezt a rendjelet III. Frigyes Vilmos 1813-ban alapította. E két rendjel után a különféle vitézségi érmek következnek. A mostani háborúban sok kitüntetésben részesülnek úgy a német, mint az osztrák-magyar hadfiak, de méltók is erre, mert a dúló csatákban reménytelen hőstettet követnek el. Miért lett szamár a szamár. Mikor az Isten a világot megteremtette, összegyűjtött minden állatot, s nevet adott mindegyiknek. A te neved ló lesz, a tied oroszlán, a tied farkas, a tied medve, róka, s igy megparancsolta, hogy másnap ismét gyűljenek össze s mutassák meg, nem felejtették-e el a saját nevüket. A szamár még akkor igen csinos, takaros kis állat volt, nem volt hosszú füle sem, s az Isten valami különös szép nevet adott neki, aztán elbocsátotta a többiekkel együtt, hogy másnap ő is jelentse magát, hogy a nevét el ne felejtse. Mikor másnap az állatok összegyűltek, valamennyi mind meg tudta szépen mondani a saját nevét, csak a szamár felejtette el. Az Isten erre megharagudott rá, megmarkolta a két fülét s ugyy megrázta, hogy a füle hosszúra nyúlt bele: — Hát te, szamár, ilyen hamar elfelejtetted! Attól fogva rajta maradt szegényen a „szamár" név s a füle is örökre hoszu mar. db