Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-01-01 / 1. szám

III. évfolyam. 1. szám. Szerkesztőiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon­szám 85 és 1­92. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K a negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik miséén szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. BrtSiwk árai: A laakUabb birditia dija 30 koreai A birdatés az italla o Maisa egy 00 ■lltmito-­udles mit In­éter toronként 1 kor. M f*. a ntncwlab­i 2 korona, a hírrovatban alkalmait rekMokk­ rrlmint a nyl­tter apronként 10 karoséba kertt. Családi kirak és váTMtB­űr­éiz étek kOlta érnak és nertat. Szekszárdi 1921 január 1. TOLNMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A tisztviselők cukra. Mióta a pénzünk értéke olyan ret­­tenetes nagyot zuhant, az állam pá­riái, a tisztviselői kar, a legrettenete­sebb nyomornak néznének elébe, ha a mindenkori kormányok fizetésemelés helyett természetbeni járandóságok­­­­kal, konvenció számba menő eleső liszttel, zsírral, cukorral és sóval nem segítenék a közszolgálat eme szána­lomra méltó cselédjeit. Mert cselédek ők csakugyan. Hűséges cselédek, a­k­iket sorsuk odakötött a legborzasz­tóbb bajokkal küzdő gazdához: a magyar államhoz. Hogy reánk sza­kadt a fájdalmas csapás, annak mind­­annyian érezzük a súlyát. De senki jobban, mint az olvasott, csekély pénzből élő tisztviselő. — És mégis akadnak minduntalan, akik az éhező, nyomorgó­ hivatalnokoktól még azo­kat a falatokat is irigylik, amelyek­ből ezek az életüket úgy — ahogy, tengetni kénytelenek. . Jómódban élő,, vagyonos földraize­­sek tették szóvá legutóbb, hogy a tisztviselők a beszerzési csoport ut­ján olcsó lisztet, zsírt, de főleg olcSÓ Cukrot kapnak és hogy a tisztvise­lőknek ezzel az állam sokkal több kedvezményt nyújt, mint egyéb la­kosságának. Hisszük,, hogy­ azok, a ezt hirdetik.A tájékozatlanságból izgatnak e tisztviselői kedvezmények ellen és bálvány fogalmuk sincsen arról, hogy milyen gyo x Qruságos éhségen tengődnek a hivatalnokok, akik évtizedeken keresztül folytatott fáradságos és költséges tanulmányok­kal szereztek képesítést arra, hogy az állami élet ezerféle ágazataiban a köz javára dolgozzanak, a haza üd­véért működjenek. Nem mondunk valótlanságot­­ akkor, ha azt állítjuk, hogy előkelő állami hivatalnokok, olyan rangban, amilyenbe csak sok évtizedes hosszú szolgálat után ke­rülnek, nyomorúságosabban vannak javadalmazva, mint az uradalmi ko­csis, vagy béres, az úgynevezett gazdasági cseléd. ’­­ Mert nézzük csak, mit kap pél­dául egy 50 éves korban levő nős, 2 gyermekes bíró, pénzügyi főtiszt­­viselő, mérnök, vagy tanár egy esz­tendőre ? Körülbelül 24,000 korona az az összeg, amit törzsfizetés, hadi, drágasági és családi pótlék, vala­mint lakbér gyanánt neki kifizetnek. Kap ezenfelül havonta igen mérsé­kelt áron személyenként 72 kg. lisztet (legnagyobb része korpás ke­nyérliszt), 1 kg, sőt, 80 deka sózott zsírszalonnát, 60 deka cukrot, amely­nek a piaci ára fejenként és havon­ként körülbelül 250 korona. Ez tehát egy 2 gyermekes és cselédet is tartó tisztviselő családnál évente körülbelül tizenötezer koronára tehető. Vagyis egy előkelő, VII. rangosztálybeli köz­­tisztviselő összes pénz és­ természet­beli, illetménye kereken évi 40,000 koronára értékelhető.­­ Hogy vagyunk ezzel szemben a gazdasági cselédekkel, a béresekkel és a kocsisokkal ? Beszereztük Tol­na megye uradalmaiból az adatokat és helyszűke miatt csak öt gazda­ság béreseinek és kocsisainak a kon­vencióját állítjuk szembe az egye­temi képzettségű tisztviselők jövedel­meivel. Azonban beszéljenek a számok: A gróf Apponyi-féle hogy eszi ura­dalomban a kocsis és a béres kap 6 mm. búzát, 8 mm. rozsot, 3 mm. árpát, 1 tehéntartást, 1 növendék­­tartást, 1 öreg sertéstartást, 4 drb. süldőt és 4 drb. malactartást, 1 és fél hold tengeri földet, egynyolcad hold kertet, 2 és fél öl fát, 8 kg. sót és 400 korona készpénzt. Ennek a mostani forgalmi értéke 55,000 korona. — Gróf­ Apponyi Sándor lengyeli birtokán: 400 korona kész­pénz, 6 hektoliter búza, 14 hl. rozs, 2 hl. árpa, egynyolcad hold kert, 1 hold, tavaszi vetés, 12 kg. kősó, 3 öl gömbfa,­ 4 drb. sertéstartás és villanyvilágítás a konvenció, körül­belül 53,000 korona értékben. — Báró Fiáth hidjai uradalmában: a kocsis, vagy béres 150 koronát, 5*80 hl. búzát, 13’20 hl. rozsot, 4 hl. árpát, 24 kg. sót, 1 hold tengeri, fél hold burgonya földet, egynyolcad hold kertet, 4 drb. sertéstartást, va­lamint szabad tüzelőt és adómentes­séget kap körülbelül 500 000 korona értékben. —1 A Bernrieder birto­­kon : a konvenció 200 korona, 20 kg. só, 7 hl. búza, 15 hl. rozs, 2 hl.­­árpa, 1500 öl tengeri, 500­ öl burgonyaföld és 100 öl kert, vala­mint 1 tehén- és 3 sertéstartás. Ez szintén 50,000 koronára­­ értékelhető. Ozsáki j bérgazdaságban­: a béres .1000 koronát, 8 hl. búzát, 12 hl. rozsot, 1500 öl tengeri, 300 öl bur­­­gonya földet, 200 öl kertet, §j göK? és annak szaporulatára való tartást, 1 drb. marhatartást, 28 kg. sót és 8 köbméter tűzifát kapott, amelynek mostani piaci ára, szerényen számítva, 51,000 koronára tehető. Tehát az ötven éves főhivatal­nok 40,000 koronájával szemben a legkisebb rendű uradalmi cseléd kon­venciója sehol sem marad az 50,000 koronán alul. Pedig még nem is szá­mítottuk azt a hasznot, ami az állat­­szaporulatból az illetők körültekintő gondossága szerint szinte 10—20,000 koronára tehető. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy az uradalmi cse­lédeknek valami fényes jövedelmük volna. Megélni azonban — Istennek hála — meg tudnak a jövedelmük­ből, sőt takarékoskodhatnak is belőle. Azonban ezzel szemben áll az, hogy azok a tisztviselők, akik utolsó ékszerüket, bútorukat, jobb ruháikat is eladogatják, hogy maguknak és családjuknak a mindennapi kenye­ret megszerezhessék , utolsóbbak a legutolsó gazdasági cselédnél. Mindezeket pedig földmivelő pol­gártársaink felvilágosítására azért tartottuk szükségesnek elmondani, hogy saját szemeikkel győződjenek meg róla, mennyire nincsen igazuk akkor, amikor a tisztviselőktől, az állam eme cselédeitől, irigylik a ter­mészetbeli ellátást:1 a. cselédkén­­t"P.ííCiÖír b. f. háború áldozatainak, az elesettek­nek, a most is fogságban levőknek, a rokkantaknak, a hadiözvegyeknek é s hadiárváknak a száma, hogy tel­jes mértékben előttünk álljon az a borzasztó csapás, amely a háború­val és az ország igazságtalan meg­csonkításával a nemzet legbecsesebb alkatelemét, az embert érte és ahogy odatarthassuk a művelt világ s kö­zöttük hatalmas legyőzőink elé a rettentő képet, talán megmozdul lel­kiismeretük. Hazafias kötelessége ezért min­denkinek, hogy annak idején pontos és az igazságnak megfelelő adatok bevallásával a népszámlálás sikerét előmozdítja. A népszámlálás előmunkálatait A törvényhozás az 1920. évi 33. törvénycikkel elrendelte a népszám­lálás megtartását. — A népszámlálás most is a sziveszteréji állapot szerint január hó 1. és 10. között fog le­folyni. E nagy művelethez, mely 10* évenként szokott megtörténni s a melynek most sokkal nagyobb jelen­tősége van, mint a rendes körülmé­­nyek között, az előmunkálatok, szor­gosan folynak nemcsak a m. kir. központi statisztikai hivatalnál, ha­nem a városokban és a vidéki jegy­­zőségek irodáiban is. Az összeírásra szükséges összes nyomtatványok már elkészültek, sőt a központi statisztikai hivatal vala­mennyi városnak és községnek már szét is küldte a felvételi nyomtatvá­nyokat. A statisztikai hivatalnak ez alkalommal volt bizonyos támpontja a kiküldendő számlálólapok számá­nak megállapításánál, mert a folyó évi április havában a közélelmezési célokra történt népö­sszeírás adatait vette alapul, amelyhez képest elég­nek mutatkozott 5 százaléknál több lapot nyomatni és kiküldeni. Nem hihető ugyanis, hogy a mai viszo­nyok között bárhol is 5 százaléknál nagyobb népszaporulat állhatott be 8 hónap alatt, hacsak valamely rend­kívüli esemény, vagy intézkedés (menekültek, internáltak elszálláso­lása, katonák odahelyezése) nem sza­porította meg nagyobb mértékben a lakosság számát. Egyébként a sta­tisztikai hivatal indokolt kérelmére azonnal küld nyomtatványkiegé­­szítést. Most folyik­ országszerte a szám­lálóbiztosok kiszemelése és kineve­zése, amely utóbbi jog a városok­ban a polgármesternek, a járások­ban a főszolgabiráknak van fentartva. Mint mindig, úgy most is a szám­lálóbiztosok zömét a tanítók fogják tenni, különösen a falvakban, míg a városokban a tanítókon kívül a me­nekült tisztviselők is némi mellék­­jövedelemhez juthatnak, sőt felaján­lotta tagjainak közreműködését a NYUKOSZ (Nyugalmazott Katona­tisztek Országos Szövetsége) is, nem­csak a fővárosban, hanem a vidé­ken is. Magának a számlálólapnak hasonló kérdései lesznek, mint 10 év előtt, új kérdések is vannak azonban, a­melyek leginkább a világháború okozta­ károkat kívánják megvilágí­tani. — így kérdezi a számlálólap, hogy a megszámlált egyénnek a vi­lágháború következtében foglalko­zása változott-e, vagy a világháború előtt hol volt rendes lakóhelye. Kü­lön kérdés van a hadiözvegyek és hadiárvákra vonatkozólag, egy kér­dés pedig a végzett szakiskolákat tudakolja. Egy kérdéssorozat a vi­lágháborúban katonaköteles korosz­tályok katonai szolgálata iránt tesz fel kérdéseket. Arra nézve, hogy mindenki csak a valóságnak megfelelő adatokat­­ szolgáltathatja, az 1917. évi XXXV. törvénycikk rendelkezései maradnak érvényben, de emellett biztosítja a törvény azt is, hogy a bevallott ada­tok adókivetés alapjául nem vehe­tők, magánosoknak ki nem szolgál­tathatók és egyénenként közzé nem tehetők. Rendes körülmények között is va­lóságos leltári művelet, a nemzet erőpróbája egy ilyen népszámlálás ,és igy fontos esemény a nemzet életében. Nem kell tehát­ külön hang­súlyozni, hogy milyen nagy jelentő­sége van most, amikor az ország m­egcsonkítása után vérző szívvel , kell számba venni értékeinkből a legbecsesebbet: az embert.­ Meg kell állapítanunk, hogy milyen kora és néma és milyen összetételű ember­anyagunk maradt , meg, mennyi az amerikai szeretetadomány. Száll, száll a fenyő­illat, balzsa­mos a levegő , az­ egész városban. Alig egy éve, hogy Budapestről Auguszta nővér egy pici ágacskát hozott a szeretet fájáról s azt elül­tetve hatalmas törz­zsé fejlődött. A fa most bontotta ki koronáját. A Szociális Misszió Társulat szek­szárdi szervezetének az idén volt az első karácsony estéje. — Decemberi ködös délután, a misszió fáradhatat­lan üfr-vT’?*d­ő­­«azgatói«, aki épeit jjís Éiappailá téve dolgozott, utnak in­­ditotta a nagy ládákat a róm. kath. elolvasókör felé. Az utcán járó embe­ ’­rek arcán egy-egy fénysugár jelent meg , amott egy Szőke, kék­ szemű kis leány fehér ruhácskájában, itt meg, mint egy pennyből leszállt an­gyalka glóriás fejével int kis társ­nőinek, hogy ma jön a Jézuska. Az ősz töpörödött anyókák, a féllábú bénák és vakok­ sietnek a piszkos, ködös utcákon keresztül, igen, ma nekik is jön a Jézuska, ma nekik is jut egy kis fehér kenyér, egy meleg ruha s pár korona a felive őrzött, régen üres erszénybe. A felebaráti szeretet küldötte Amerikából’ azt a nagy ruhaado­mányt, melyből a város apraja­ nagyjá részesült. Menekült, tisztviselő, mun­kás egyaránt. *" Csodálatos dolog .. . Azok a szép kis baba kelengyék. Fiatal a­nyák, kik születendő gyermekeiteket bur­koljátok azokba a patyolat fehér holmikba — vigyázzatok! Oltsátok korán piciny sziveikbe, hogy a sze­retet, a krisztusi szeretet az, ami naggyá és hatalmassá teheti még ezt a szegény országot! . . . Messze, messze Hollandiába re­pül a lelkünk és imáinkba foglal­juk a nevét annak, ki ma talán azért nincs közöttünk, hogy elke­rülje a sok hálás köszönetét. A szegénygondozó Iroda vezetője, meleg szép szavakkal elmondta, hogy ők is szegények; pénzt nem adhat­tak, de dolgoztak,, gyűjtöttek, adtak s adnak azt, ami mindennél értéke­sebb, szeretetet, önzetlen igaz szere­­tetet. Most felcsillog a szép karácsonyfa, előtte jászolban a kicsi Jézus s a glóriák angyalka ... Kigyulnak a gyermekarcok, könybe lábadnak az aggok szemei. Igen, ők is gyerme­kek lettek újra, ők is várják­ a Jé­zuskát i felhangzik :­ „Dicsőség, di­­csőség menyben az Istennek ! Békes­ség, békesség földön a jó embereknek.“ 6? dff.

Next