Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-01-01 / 1. szám
III. évfolyam. 1. szám. Szerkesztőiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 192. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K a negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik miséén szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. BrtSiwk árai: A laakUabb birditia dija 30 koreai A birdatés az italla o Maisa egy 00 ■lltmito-udles mit Inéter toronként 1 kor. M f*. a ntncwlabi 2 korona, a hírrovatban alkalmait rekMokk rrlmint a nyltter apronként 10 karoséba kertt. Családi kirak és váTMtBűréiz étek kOlta érnak és nertat. Szekszárdi 1921 január 1. TOLNMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A tisztviselők cukra. Mióta a pénzünk értéke olyan rettenetes nagyot zuhant, az állam páriái, a tisztviselői kar, a legrettenetesebb nyomornak néznének elébe, ha a mindenkori kormányok fizetésemelés helyett természetbeni járandóságokkal, konvenció számba menő eleső liszttel, zsírral, cukorral és sóval nem segítenék a közszolgálat eme szánalomra méltó cselédjeit. Mert cselédek ők csakugyan. Hűséges cselédek, akiket sorsuk odakötött a legborzasztóbb bajokkal küzdő gazdához: a magyar államhoz. Hogy reánk szakadt a fájdalmas csapás, annak mindannyian érezzük a súlyát. De senki jobban, mint az olvasott, csekély pénzből élő tisztviselő. — És mégis akadnak minduntalan, akik az éhező, nyomorgó hivatalnokoktól még azokat a falatokat is irigylik, amelyekből ezek az életüket úgy — ahogy, tengetni kénytelenek. . Jómódban élő,, vagyonos földraizesek tették szóvá legutóbb, hogy a tisztviselők a beszerzési csoport utján olcsó lisztet, zsírt, de főleg olcSÓ Cukrot kapnak és hogy a tisztviselőknek ezzel az állam sokkal több kedvezményt nyújt, mint egyéb lakosságának. Hisszük,, hogy azok, a ezt hirdetik.A tájékozatlanságból izgatnak e tisztviselői kedvezmények ellen és bálvány fogalmuk sincsen arról, hogy milyen gyo x Qruságos éhségen tengődnek a hivatalnokok, akik évtizedeken keresztül folytatott fáradságos és költséges tanulmányokkal szereztek képesítést arra, hogy az állami élet ezerféle ágazataiban a köz javára dolgozzanak, a haza üdvéért működjenek. Nem mondunk valótlanságot akkor, ha azt állítjuk, hogy előkelő állami hivatalnokok, olyan rangban, amilyenbe csak sok évtizedes hosszú szolgálat után kerülnek, nyomorúságosabban vannak javadalmazva, mint az uradalmi kocsis, vagy béres, az úgynevezett gazdasági cseléd. ’ Mert nézzük csak, mit kap például egy 50 éves korban levő nős, 2 gyermekes bíró, pénzügyi főtisztviselő, mérnök, vagy tanár egy esztendőre ? Körülbelül 24,000 korona az az összeg, amit törzsfizetés, hadi, drágasági és családi pótlék, valamint lakbér gyanánt neki kifizetnek. Kap ezenfelül havonta igen mérsékelt áron személyenként 72 kg. lisztet (legnagyobb része korpás kenyérliszt), 1 kg, sőt, 80 deka sózott zsírszalonnát, 60 deka cukrot, amelynek a piaci ára fejenként és havonként körülbelül 250 korona. Ez tehát egy 2 gyermekes és cselédet is tartó tisztviselő családnál évente körülbelül tizenötezer koronára tehető. Vagyis egy előkelő, VII. rangosztálybeli köztisztviselő összes pénz és természetbeli, illetménye kereken évi 40,000 koronára értékelhető. Hogy vagyunk ezzel szemben a gazdasági cselédekkel, a béresekkel és a kocsisokkal ? Beszereztük Tolna megye uradalmaiból az adatokat és helyszűke miatt csak öt gazdaság béreseinek és kocsisainak a konvencióját állítjuk szembe az egyetemi képzettségű tisztviselők jövedelmeivel. Azonban beszéljenek a számok: A gróf Apponyi-féle hogy eszi uradalomban a kocsis és a béres kap 6 mm. búzát, 8 mm. rozsot, 3 mm. árpát, 1 tehéntartást, 1 növendéktartást, 1 öreg sertéstartást, 4 drb. süldőt és 4 drb. malactartást, 1 és fél hold tengeri földet, egynyolcad hold kertet, 2 és fél öl fát, 8 kg. sót és 400 korona készpénzt. Ennek a mostani forgalmi értéke 55,000 korona. — Gróf Apponyi Sándor lengyeli birtokán: 400 korona készpénz, 6 hektoliter búza, 14 hl. rozs, 2 hl. árpa, egynyolcad hold kert, 1 hold, tavaszi vetés, 12 kg. kősó, 3 öl gömbfa, 4 drb. sertéstartás és villanyvilágítás a konvenció, körülbelül 53,000 korona értékben. — Báró Fiáth hidjai uradalmában: a kocsis, vagy béres 150 koronát, 5*80 hl. búzát, 13’20 hl. rozsot, 4 hl. árpát, 24 kg. sót, 1 hold tengeri, fél hold burgonya földet, egynyolcad hold kertet, 4 drb. sertéstartást, valamint szabad tüzelőt és adómentességet kap körülbelül 500 000 korona értékben. —1 A Bernrieder birtokon : a konvenció 200 korona, 20 kg. só, 7 hl. búza, 15 hl. rozs, 2 hl.árpa, 1500 öl tengeri, 500 öl burgonyaföld és 100 öl kert, valamint 1 tehén- és 3 sertéstartás. Ez szintén 50,000 koronára értékelhető. Ozsáki j bérgazdaságban: a béres .1000 koronát, 8 hl. búzát, 12 hl. rozsot, 1500 öl tengeri, 300 öl burgonya földet, 200 öl kertet, §j göK? és annak szaporulatára való tartást, 1 drb. marhatartást, 28 kg. sót és 8 köbméter tűzifát kapott, amelynek mostani piaci ára, szerényen számítva, 51,000 koronára tehető. Tehát az ötven éves főhivatalnok 40,000 koronájával szemben a legkisebb rendű uradalmi cseléd konvenciója sehol sem marad az 50,000 koronán alul. Pedig még nem is számítottuk azt a hasznot, ami az állatszaporulatból az illetők körültekintő gondossága szerint szinte 10—20,000 koronára tehető. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy az uradalmi cselédeknek valami fényes jövedelmük volna. Megélni azonban — Istennek hála — meg tudnak a jövedelmükből, sőt takarékoskodhatnak is belőle. Azonban ezzel szemben áll az, hogy azok a tisztviselők, akik utolsó ékszerüket, bútorukat, jobb ruháikat is eladogatják, hogy maguknak és családjuknak a mindennapi kenyeret megszerezhessék , utolsóbbak a legutolsó gazdasági cselédnél. Mindezeket pedig földmivelő polgártársaink felvilágosítására azért tartottuk szükségesnek elmondani, hogy saját szemeikkel győződjenek meg róla, mennyire nincsen igazuk akkor, amikor a tisztviselőktől, az állam eme cselédeitől, irigylik a természetbeli ellátást:1 a. cselédként"P.ííCiÖír b. f. háború áldozatainak, az elesetteknek, a most is fogságban levőknek, a rokkantaknak, a hadiözvegyeknek é s hadiárváknak a száma, hogy teljes mértékben előttünk álljon az a borzasztó csapás, amely a háborúval és az ország igazságtalan megcsonkításával a nemzet legbecsesebb alkatelemét, az embert érte és ahogy odatarthassuk a művelt világ s közöttük hatalmas legyőzőink elé a rettentő képet, talán megmozdul lelkiismeretük. Hazafias kötelessége ezért mindenkinek, hogy annak idején pontos és az igazságnak megfelelő adatok bevallásával a népszámlálás sikerét előmozdítja. A népszámlálás előmunkálatait A törvényhozás az 1920. évi 33. törvénycikkel elrendelte a népszámlálás megtartását. — A népszámlálás most is a sziveszteréji állapot szerint január hó 1. és 10. között fog lefolyni. E nagy művelethez, mely 10* évenként szokott megtörténni s a melynek most sokkal nagyobb jelentősége van, mint a rendes körülmények között, az előmunkálatok, szorgosan folynak nemcsak a m. kir. központi statisztikai hivatalnál, hanem a városokban és a vidéki jegyzőségek irodáiban is. Az összeírásra szükséges összes nyomtatványok már elkészültek, sőt a központi statisztikai hivatal valamennyi városnak és községnek már szét is küldte a felvételi nyomtatványokat. A statisztikai hivatalnak ez alkalommal volt bizonyos támpontja a kiküldendő számlálólapok számának megállapításánál, mert a folyó évi április havában a közélelmezési célokra történt népösszeírás adatait vette alapul, amelyhez képest elégnek mutatkozott 5 százaléknál több lapot nyomatni és kiküldeni. Nem hihető ugyanis, hogy a mai viszonyok között bárhol is 5 százaléknál nagyobb népszaporulat állhatott be 8 hónap alatt, hacsak valamely rendkívüli esemény, vagy intézkedés (menekültek, internáltak elszállásolása, katonák odahelyezése) nem szaporította meg nagyobb mértékben a lakosság számát. Egyébként a statisztikai hivatal indokolt kérelmére azonnal küld nyomtatványkiegészítést. Most folyik országszerte a számlálóbiztosok kiszemelése és kinevezése, amely utóbbi jog a városokban a polgármesternek, a járásokban a főszolgabiráknak van fentartva. Mint mindig, úgy most is a számlálóbiztosok zömét a tanítók fogják tenni, különösen a falvakban, míg a városokban a tanítókon kívül a menekült tisztviselők is némi mellékjövedelemhez juthatnak, sőt felajánlotta tagjainak közreműködését a NYUKOSZ (Nyugalmazott Katonatisztek Országos Szövetsége) is, nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is. Magának a számlálólapnak hasonló kérdései lesznek, mint 10 év előtt, új kérdések is vannak azonban, amelyek leginkább a világháború okozta károkat kívánják megvilágítani. — így kérdezi a számlálólap, hogy a megszámlált egyénnek a világháború következtében foglalkozása változott-e, vagy a világháború előtt hol volt rendes lakóhelye. Külön kérdés van a hadiözvegyek és hadiárvákra vonatkozólag, egy kérdés pedig a végzett szakiskolákat tudakolja. Egy kérdéssorozat a világháborúban katonaköteles korosztályok katonai szolgálata iránt tesz fel kérdéseket. Arra nézve, hogy mindenki csak a valóságnak megfelelő adatokat szolgáltathatja, az 1917. évi XXXV. törvénycikk rendelkezései maradnak érvényben, de emellett biztosítja a törvény azt is, hogy a bevallott adatok adókivetés alapjául nem vehetők, magánosoknak ki nem szolgáltathatók és egyénenként közzé nem tehetők. Rendes körülmények között is valóságos leltári művelet, a nemzet erőpróbája egy ilyen népszámlálás ,és igy fontos esemény a nemzet életében. Nem kell tehát külön hangsúlyozni, hogy milyen nagy jelentősége van most, amikor az ország megcsonkítása után vérző szívvel , kell számba venni értékeinkből a legbecsesebbet: az embert. Meg kell állapítanunk, hogy milyen kora és néma és milyen összetételű emberanyagunk maradt , meg, mennyi az amerikai szeretetadomány. Száll, száll a fenyőillat, balzsamos a levegő , az egész városban. Alig egy éve, hogy Budapestről Auguszta nővér egy pici ágacskát hozott a szeretet fájáról s azt elültetve hatalmas törzzsé fejlődött. A fa most bontotta ki koronáját. A Szociális Misszió Társulat szekszárdi szervezetének az idén volt az első karácsony estéje. — Decemberi ködös délután, a misszió fáradhatatlan üfr-vT’?*dő«azgatói«, aki épeit jjís Éiappailá téve dolgozott, utnak inditotta a nagy ládákat a róm. kath. elolvasókör felé. Az utcán járó embe ’rek arcán egy-egy fénysugár jelent meg , amott egy Szőke, kék szemű kis leány fehér ruhácskájában, itt meg, mint egy pennyből leszállt angyalka glóriás fejével int kis társnőinek, hogy ma jön a Jézuska. Az ősz töpörödött anyókák, a féllábú bénák és vakok sietnek a piszkos, ködös utcákon keresztül, igen, ma nekik is jön a Jézuska, ma nekik is jut egy kis fehér kenyér, egy meleg ruha s pár korona a felive őrzött, régen üres erszénybe. A felebaráti szeretet küldötte Amerikából’ azt a nagy ruhaadományt, melyből a város apraja nagyjá részesült. Menekült, tisztviselő, munkás egyaránt. *" Csodálatos dolog .. . Azok a szép kis baba kelengyék. Fiatal anyák, kik születendő gyermekeiteket burkoljátok azokba a patyolat fehér holmikba — vigyázzatok! Oltsátok korán piciny sziveikbe, hogy a szeretet, a krisztusi szeretet az, ami naggyá és hatalmassá teheti még ezt a szegény országot! . . . Messze, messze Hollandiába repül a lelkünk és imáinkba foglaljuk a nevét annak, ki ma talán azért nincs közöttünk, hogy elkerülje a sok hálás köszönetét. A szegénygondozó Iroda vezetője, meleg szép szavakkal elmondta, hogy ők is szegények; pénzt nem adhattak, de dolgoztak,, gyűjtöttek, adtak s adnak azt, ami mindennél értékesebb, szeretetet, önzetlen igaz szeretetet. Most felcsillog a szép karácsonyfa, előtte jászolban a kicsi Jézus s a glóriák angyalka ... Kigyulnak a gyermekarcok, könybe lábadnak az aggok szemei. Igen, ők is gyermekek lettek újra, ők is várják a Jézuskát i felhangzik : „Dicsőség, dicsőség menyben az Istennek ! Békesség, békesség földön a jó embereknek.“ 6? dff.