Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-01-07 / 1. szám

IV. évfolyam. 1. szám. zerkesztőség és kiadomvalak­&ekszardi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. -etési ár. Helyben és vidéken : egész évre 120 K, félévre k 65 K, negyedévre 35 K. /r.'Egyes szám­ára 3 K. ■ , ^ 1­­1­4 . -Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl­* 30 korona A hirdetés az alólab oldalon egy 60 dilim­ét­er néles hasábon nilllméter soronként 2 korona, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklámhít valamint a nytltter soronként 30 koronába bejüt. Családi hírek és vállalati hir­detések külön árszabás szerint Szekszárdi 1922 január 7. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Tolna vármegye­­i Hispánia. A Kormányzó Őfőméltóságá­­nak kegye és Klebelsberg Kunó belügyminiszter gyors elhatáro­zása megoldotta vármegyénkben a hónapok óta függőben lévő fő­ispán­i kérdést. Kedden érkezett a hír, hogy szenterzsébeti Forster Zoltán alispán, aki hónapokon­ keresz­tül vitte már a főispáni hivatal nem kis terhét, főispánná ne­veztetett ki. Elkeseredett harcok folytak egy félév előtt a főispáni szék körül és úgy érezzük, úgy lát­juk, hogy ezzel a kinevezéssel, amelyben­ hosszú, becsületes, szorgalmas és mindig jóindu­latú munka nyert méltó elisme­rést, elült minden oldalról a harci zaj, ez a kinevezés min­den irányban közmegelégedést, közmegnyugvást keltett. Az 1920. évben egyik főispáni kinevezésről adván hírt leszö­geztük, hogy a főispáni állás ma nemcsak méltóság, nem csak dísz, de hivatal is, amely hivatal közigazgatási ismeretet, gyakorlatot és tapasztalatot igé­nyel. A kormány képviselője és a vármegye vezetősége között csak úgy lehet meg az össz­hang, ha a kormány exponáltja ismeri és át is tudja érezni azokat a feladatokat, amelyeket nekik a vármegye tisztikarával egyetértően kell megoldania. Az ilyen megértő munkára minden­kor szüksége volt a vármegye közéletének, de soha inkább, mint most, amikor egy meg­csonkított ország sok ezer baja, bánata és sebe ütődik vissza a megyei közéletben és amikor megértésről, bizonyos előjogok feladásáról van szó egyik rész­ről és a múlt tradícióinak meg­becsülését, a kiterjesztett jogok­kal való becsületes és mérsékelt élést kell megkívánni a másik részről. Tolna vármegye új főispánját örömmel üdvözöljük kinevezése alkalmából méltóságában. Ezt az üdvözlést nem egyszerű ud­variasságból írjuk le, hanem a közügyek szeretetének melegsé­gével és egy hosszú közszolgá­lat ismeretével és megbecsülé­sével. ? Forster­­­ Zoltán közel 30 évet töltött el Tolna vármegye köz­­szolgálatában, a közigazgatás teljes ismeretével, a megyei és községi közigazgatás munká­sainak megbecsülésével lépi át a főispáni hivatal küszöbét. Ez a múlt és az ő egyénisége a garancia, hogy amint ma köz­­megelégedést és megnyugvást keltett kinevezése, úgy műkö­dése olyan lesz, amely bizto­sítja e vármegyének közbékéjét, a megértés és megbecsülés ér­zését viszi be és éleszti tovább a vármegye különböző osztályú lakói között, a közigazgatási tiszt­viselőkkel való harmonikus mun­kával pedig ennek a vármegyének soha hátul nem álló közigaz­gatását, az ország egyeteme és az itt lakók előnyére fejleszteni, tökéletesíteni fogja. Tudjuk azt, hogy a mai po­litikai széttagoltságban és gyű­lölködésben a főispáni méltóság nemcsak dicsőséget, de tövi­seket is jelent. Őszintén kíván­juk, hogy a tövisekből minél kevesebb jusson ki és ígérjük egyúttal azt is, hogy hazánk­nak felépítésére, e vármegye lakóinak boldogítására irányuló törekvésében mindig férfias nyílt­sággal állunk mellette, nem egyéni érdekből, hanem mert a közügyet, az igazság szolgála­tát tartjuk legszentebb köteles­ségünknek. Tudjuk, hogy a Főispán ur őméltósága ismer bennünket és nem érti félre e sorainkat, átérzi,­­ hogy ez a mostani meleg kö­szöntés nem a felkelő napnak szól, amelynek melegében sze­retnek sokan sütkérezni. Ez a melegség a közügy egy kipró­bált harcosa felé árad, akitől e vármegye javára eredményes munkát remélünk és aki mel­lett és mögött ott fogunk ál­lan, ha netán munkáját bármilyen közérdekű irányból meg akarják akadályozni és akkor is, ha nemcsak dicsőséget, de töviseket is terem az ősi fő­ispáni szék. [ $ * Szenterzsébeti Forster Zoltán Buna­­földváron született 1869. évi március hó 3-án róm­. kath. szülőktől. Atyja­­ Forster Béla földbirtokos, anyja Szentandrási Szévald Leon­tin. Közép­iskoláit Kalocsán a jézustársaságbeli atyák iskolájában végezte, jogi kép­zettségét a budapesti tudomány­egyetemen, ahol 1891 december hó 15. szerezte meg az államtudományi államvizsgát. Közigazgatási pályáját Fejérmegye vaáli járásában kezdette meg, mint közigazgatási gyakornok 1891 júliusában. Innen csakhamar szülőmegyéje szolgálatába lépett, 1892. év márciusában már mint IV al­jegyző, októberben már III. aljegyző, 1895-ben II od, ugyanezen évben októ­bertől már mint első aljegyző tevé­kenykedett. Ebben a tisztében 1907. év végéig maradt. Az 1901. év októ­­berében tiszteletbeli főjegyzővé nevez­tetett ki. Simontsits Elemérnek 1907 december 30-án alispánná történt megválasztásával a megyebizottság egyhangú bizalma Bezerédj István, Sztankovánszky Imre örökébe a fő­jegyzői állásba ültette. Mint főjegyző 1912 november 6-ig működött, ami­kor nagy többséggel, Rassovszky Juliánnal a dunaföldvári járás fő­­szolgabirájával szemben alispánná választatott meg, állását mostani kinevezéséig a vármegye közönségére nehezedő legnehezebb időkben min­denki becsülésével töltötte be. Mun­kásságának elismeréséül a királyi kegy 1917 szeptember 17-én a III. osztályú vaskorona renddel tün­tette ki.­­Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen­ akadályt, de ha az igazság keserű, ha a nyílt, férfias szó kellemetlen, akkor inkább választjuk a félre­­állást, mint a megalkuvást, tollunk­nak meggyőződésünk ellenére való bérbeadását. Hazafias érzéssel üdvözöljük lapunk barátait és olvasóit új alakban, de a régi érzéssel! Uj alak­ú rési tartalom. A papírhiány és a lap előállításá­nak nagy költségei arra kényszeri­­tettek bennünket, hogy lapunk kül­sőjén változtassunk. Az uj külsőben is azonban a régi belső tartalommal jelenik meg lapunk, mert a szegény­ség kényszeríthet bennünket a külső megváltoztatására, de lapunk irányára sem a nélkülözés, sem az ígéret, sem a fenyegetés, sem a mesterségesen szított és élesztgetett hangulat be­­­­folyást nem gyakorolhat. Haladunk megkezdett utunkon, szerényen, nem követelődzve, de meg sem hunyász­­kodva. Pártok felett állunk és az igazságot semmiféle politikai célért fel nem áldozzuk. Minden törekvé­sünk odairányul, hogy az apró betűk segítségével feltámasszuk a magyar emberek szívében az egymás iránti szeretetet és a megértő munkára való biztatással hozzájáruljunk bármily csekély mértékben !A Szent­ István birodalma újból való felépítéséhez. Gyarlók vagyunk, mert emberek vagyunk, hibázhatunk, de célunk nemes, törekvésünk becsületes. Akik az igaz, bátor szót szeretik, azok­­ ne tántorodjanak el tőlünk, azok­­ kövessenek. — És ha ezzel a belső­­ tartalommal továbbra is szívesen lát­­­­nak olvasóink, akkor nem ismerünk — Újév a vármegyén. Az idei újév napja a vármegyén nem volt oly mozgalmas, mint más években, mi­vel a főispáni szék betöltetlen volt, azonkívül Forster Zoltán főispáni teendőkkel megbízott alispán is Bu­dapesten időzött, őt dr. Eri Márton vm. főjegyző távbeszélőn üdvözölte az újév alkalmából a maga és tiszti­kar nevében. A főjegyzőnél­ testüle­tileg jelentek meg újévi üdvözlésre a városi tisztikar, a számvevőség, a Gok és a megyei kórház tisztviselői. — A polgármester üdvözlése.­­Ál­talános örömet keltett az egész városban Vendl István városi főjegy­zőnek polgármesterré történt meg­választása, amelyet élénken dokumen­tál azon körülmény, hogy nála a város különböző hivatalai és intéz­ményei testületileg tisztelegnek és szerencsekivánatokkal halmozzák el. Az elmúlt héten a helybeli állami gimnázium és a városi kereskedelmi iskola tanár kara, majd a Szociális Missziótársulat elnöksége és választ­mánya kereste fel. December hó 31-én a Szekszárdi Kisgazdák Egye­sülete kötöttségileg üdvözölte. Az üdvözlő beszédet Taksonyi János figyvezető titkár mondotta. — Vendl István polgármester a küldöttségek üdvözlését meleg szavakkal köszönte meg és kérte, hogy legyenek iránta a legteljesebb bizalommal és támo­gassák a mai rendkívüli nehéz viszo­nyok között nagy körültekintést igénylő állásában. Meleg ünneplésben részesítette újév napján a város tisztviselőkara, segéd - és kezelőszemélyzete a város vezető­jét. A teljes számban megjelentek szónoka dr. Török Ottó t. főügyész volt, aki beszédében a tisztviselők osztatlan szeretetéről és ragaszkodá­sáról biztosította a polgármestert, aki megköszönve a bizalmat, kérte a tisztviselőket, hogy továbbra is a legnagyobb szorgalommal dolgozza­nak, mert min­den lehetőt el fog kö­vetni a munkáját szorgalmasan végző tisztviselő anyagi helyzetének javítása érdekében. meleg támogatása lehetővé tette, hogy lapunk következő számával a ne­gyedik évfolyamba lépjünk és bá­tor szóval harcolhassunk azokért a nemes eszmékért, amelyek propagá­lása érdekében a „Tolnamegyei Új­­sága megalakult. Egyénektől és pár­toktól függetlenül végeztük köteles­ségünket a keresztény magyar haza

Next