Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-01-04 / 1. szám
■JL évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: ■Fél évre \_______6 pengő. | Egész évre ____ _ 12 pengő. Szerkeszti: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton* Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés díja 1 pengő. A hír detés egy, 50 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Egyes szám ára 30 fillérs Szekszárdi 1830 január 4« 1. szám« az ujén. Irta: Jánosi György. Szemében élünk kíváncsian, aggódva, bízva, félve, közönyösen aszerint, amint kinek milyen az alapjeleme, vagy mondjuk a ma szokásOS műszóval: lelkülete. Tavaly is így volt és holnap is így lesz: az ifiág ünnepi varázsa felkorbácsolja érdeklődésünket és úgy teszünk, mint A gyermek, amikor fogas kérdés megfejtésén gondolkodni nem bír, hát elneveti. Mi is, mert úgyis hiába akarnék boncolni az újév eljövendő történeteit, a könnyebb megoldást vállaljuk és kívánunk egymásnak sok boldogságot, áldást, békét, szerencsét, a lehetőleg mennél több pénzt. Bizonyságául annak, hogy az ember legfőbb tulajdonsága a gond és annak megszűntét nem egy magasabb, égi, világot kormányozó erőtől reméli, hanem az anyagiaktól, a mulandóktól. Valahogy nem tudja befogadni a cinikus bölcs filozófiáját: „Minden hiábavalóság!... A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az istent félted és az ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fődolga.“ Hát mit adjon az újév? Mit adhatna az újév ? Az emberi élet elfogultsága, egyéni gyöngéje, kicsinyessége, önzése soha sem jelentkezik szembeötlőbb és nagyobb mértékben, mintha e kérdésekre feleletet kellene adni. Már abban is nagy önzés nyilvánul, hogy másnak kívánunk valamit, természetesen olyat, amit elsősorban magunknak kívánunk, titkon. Akiknek a szíve és az élete szomorú, mint egy harmatnélküli levéldarab, akik a temető halksaavu vendégei, mint az alkonyi árnyék, anyák, férjek, gyermekek, akiknek homlokát átkötötte fátyollal a vesztés, azok a gyógyulás áldását várják az ujesztendőtől. Balzsamot, amelynek mibenlétét nem ismerik, csak hiányát érezik. Akiknek az élet panaszos kenyeret nyújtott, akiknek — sokan vannak, akiknek ez a veszteségek veszteségei — egy falatot sem hagyott az anyagi romlás, azok úgy vélik, vétkeznének, ha az írók vak öléből mást remélnének, mint azt, ami elveszett, ami nemcsak jómód volt, hanem jó alkalom is üres, tunya, munkádan életet élni. A szegény gazdag szeretne lenni. A fizikai munkás vágyódik cserélni a szellemi munkással, mert azt hiszi, hogy könnyebb töprengeni, mint követ törni, könnyebb az elme láttgját szitni, utolsó robbanásig, mint gondtalanul várni a napestet. Mindenki más szeretne lenni, mint ami, mást vár, mint amije van. Örök elégedetlenséggel, olthatatlan vággyal, sóváran, gyötrelmesen, boldogtalanul. Mint a mesebeli pásztorfia, aki nézte, az ég alján a délibábot, elindult érte, hogy az azon mutatkozó hívogatóbb, szebb, jobb világot felkeresse. És ment, ment, tüskén, bokron, hegyen, völgyön át. Ment. És még ma is megy. Ez az uj esztendő! Egy szent haladás, melyet sohasem ér Utól az ember, amelynek csik egyszer Ven Vége. Ezért az Isten déka a megelégedés.legnagyobb ajánNem aféle fátumra gondolunk, amely azt mondja: lesz, ahogy lesz — bár ez is többet ér, mint lázas kutatása annak, hogy mi is lesz? Hanem arra a bölcs, igaz, helyes állapotra, amely bármit nyer, hálával fogadja, mert benne örök értékre ismer. Hiszen az élet nem egyéb, mint Isten ajándékainak hordozója. Hálásan élni azokkal, ez az igazi jó élet. Meg kell elégedni sorsunkkal. Ebben van az igazi boldog új esztendő titka. Meg kell elégednünk még azzal a nehéz kereszttel is, amelyet az Isten ránk vetett Trianonban. Hogy ez lehetetlen? Hogy mindent, csak ezt ne ? Hisz ez a magyar ezer év szomorú veszte, ez a mi nemzeti boldogtalanságunknak, szerencsétlen nyomorúságunknak, elviselhetetlen szegénységünknek az oka? Igazi Minden igaz ! A hazaszeretet lázas deliriumában sokszor Vergődik a megkínzott szív és Erdély leomlása, Ferv vesztése, Bánát elosztása pótolhatalan érték, ezeréves kincs Nincs senki, aki erre azt mondaná: jól van ez így, ebbe belenyugszom. Lehet belenyugodni egy kedves személy elvesztésébe, csalódásba, keserűségbe és mindenbe, ami az egyént személyében éri, de a nemzetek vesztesége nem temetői sírás, több ! A nemzetek katasztrófája nem az egyes tragédiája, nagyobb ! A nemzetek vesztesége a világrend elleni vétség, a nemzetek veszteségébe soha sem lehet belenyugodni, amint nem lehet sohasem helyeselni a rosszat, a gonoszt, a bűnt. És ha van még érzés ebben a kis hazában, amelyet ki nem irtott a nyomor, ha dobog még szív e hazában, amelyet el nem némított a halál fagyos keze, úgy az az érzés csak egyért él, az a szív csak egyért dobog mind az enyészetig: Nagymagyarországért. Hajnali az égre ezért esdünk, halálos elszántságot ezért takargatunk, a munkában ezért vagyunk hűek, az igazságért e miatt küzdünk, ezért szomorkodunk, élünk, meghalunk. Mindent ezért: Nagymagyarországért ! Ez a szent jelen, ez a magyar rendeltetés, ez az üdv. És mégis vegyük fel keresztünket. Legyünk az Isten nevében megelégedettek. Megelégedettek és mindig ott, ahol a világvezérlő bölcseség szent akarata van. Ma itt, egy tört, dicső élet omladványain. Holnap egy dicsőbb élet ŐBhatárokig vezérlő zászlója után. Mindenütt, mindenhol, Isten nevében, készen arra az ajándékra, amit az Isten jósága n Mozaikok,őszinte Barátom, a doktor. Még élő ember, mégis írok róla. Egyrészt azért, mert az ő lakóhelye a nóta szerint „egy picikét messze éltik innét“, tehát éppenséggel nem valószínű, hogy „ezen pár rend íráséin*1 az ő kezébe jusson; másrészt meg azért, mert szavatolhatok érte, hogy ha az örömbetűk koboldjai elkövetnék azt a „sajtóhibát“ és véletlenül eljuttatnák e cikkét hozzá, ő nevetne rajta legnagyobbat, nem hogy megharagudnék érte. Barátom, a doktor, büszke lehet a nevére, mert ketten is szerezték neki becsületét eddig: ő és egyik leghíresebb magyar örvösünk. Barátom, a doktor, igen jó kosztos. Kivált mennyiségileg ... Egyszeri nagy tél idején, megvolt híva negyedmagával egy agglegény gazdatiszthez névnapi ebédre. Vendégtársai, kik közül ketten már az örök élet kenyerét eszik, szintén igen jó étvágynak örvendtek. A vendéghivó háziúr hazamegy és mit mondja a gazdasszonyának :— Asszonyság, holnap négy vendégem lesz, de nyolcra főzzön. Fölfortyan az asszonyság. Tekintetéé út kérem, kocsmáros tölt az uram hosszú éven át, de tök vendéget elláttam és nem vett rám panasz, csak tudom, mi dukál négy vendégnek ! — Ne prézsmitáljon kérem, hanem tartsa magát ahhoz, amit mondtam. Másnap megjöttek a vendégek, négyen három felől, három kocsin. Volt persze délelőtt papramorgó, töpörtyűs pogácsk még — szerényen — egy első sonka. Aistán jött az ebéd. A levest előre kimerte az asszonyság, abból tehát jutott mindenkinek. A házigazdának is. Aioóbati ...fi Azonban a többi fogás szőrvaszálán elfogyott, mire a házigazdához ért. Neki meg a kocsisoknak újra kellett főzni. Mert az asszonyság tudta ugyan, hogy mi dukál négy Vendégnek, de azt nem, hogy mi dukál négy ilyen vendégnek 1. Lehet annak vagy negyedszázada. Az igazságügyminisztérium Volt az első, amely vidéken is elrendelte az egyfolytában Való hivatalos időt 8 tél 2-ig. Először Csak próbaképen. És a járásbíróság egyik tisztviselője teljesen megfeledkezett erről az első próbanapról. Szerencsére jött a barátom, a doktor, kinek valami dolga akadt a bíróságon. Az illető úr megállítja. — Barátom, egy szívességre kérlek. Szólj be hozzánk és mohad meg a feleségemnek, hogy ma kettőig leszünk a hivatalban. Új rend lesz a bíróságon. Aki persze nem SZÓlt be, az a barátom volt, a doktor. Ahelyett fél egykor átment egy korsó Sört a kaszinóba, rendelten elküldte a pikkolóval... az illető úr feleségéhek. — Mondd meg, hogy a férjé, a tekintetes ÚT küldi. A tekintetes asszony örült a sörnek és az Ura figyelmes Voltának. Az idő pedig eljárt. Lett egy óra, egynegyed kettő ... a tekintetes aszszony mérges lett, mint minden tekintetes és negyságos asszony mérges lesz, ha besül az ebéd. — Mariska, nem Várúnk tovább, dSZÜnk Szólt a leányának. És leültének és éltének, és Mérgük csak akkor enyhült, amikor látták, hogy a cselédlány is fölemelkedett a helyzet Magaslat&fa. Mert ő is evett, elmosogatott, eltörülgetett, elrakodott, el . .. De mit szaporítsam a szót : Két óra után fáradtan, éhesen, a Szokatlan napirendtől idegesen, közébött a déli postával jött újsággal, hazajött a tekintetes ur. Csend, rettel, hideg konyha, terítetlen asztal . .. Az ÚT leül és újságot kezd olvasni. De az éhség gyötri, nem ízlik az olvasás. Kimegy, csak úgy a pvikkerje fölött betekint a konyhába. •— Mama, Mámia nem lesz ebéd? — Nem bizony ! Menjen oda, ahol eddig Volt. Oda?! Isten ments! Örülök, hogy eljöhetteM. — Na, nem nagyon sietett. Persze, ha egyszer leül a kompániáikkal ... — Kérem, kérem, hangfogóval! királyi járásbíróság nem komát — Nem is arról beszélek, habi a kaszinóról. — Nem e ? Meri mondani ? Ha ki küldte nekem a krigli sört, mi ? A tekintetes ur lelke előtt lassan, derengeni kezdett az igazság. De mivelhogy ebéd már nem volt, az igazsággal pedig nem lehet jóllakni, hamar egy kis rántottét csináltak neki. Barátom, a doktor, épen akkor toppant be hozzájuk, mikor letették életbe. Még jó étvágyat is kívánt hozzá. Barátom, a doktor, a közigazgatás tisztviselőivel szeretett legjobban évődni. A világháború alatt nagyon fess orosz hadifogoly került hozzá Kocsisnak. Egyszer találkozik a közigazgatási gyakornokkal, aki nem állhatta meg szó nélkül: —Én övé de jó kiállású kocsisod Van! — Meghiszem azt ! — Volt a felelet. —• Otthon Oroszországban közigazgatási gyakornok. Barátom, a doktor egyesei eladott két hintóslovat egy uradalmi főtisztnek. A főszolgabirói hivatalban ált a tréfát csinálták Vele, hogy egy táviratot hamisítottak, amelyben a Vevő értesíti a doktort, hogy sajnos, szotakolni kell az üzletét, mert z két ló * % » butacsiráS. Basel a jel-