Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-01-06 / 1. szám
XXII. évfolyam. Szélűsért, 1940. január S. (Számnál) 1. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY PÓT JTÜTAI ft» tAnsaHALMI T.AP Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán is szombaton. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés dla 1‘fiO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hisében milliméter soronként 10 fillér, . .... ..... ■ Állést keresőknek 60 százalék kedvezmény. „ . . . 0 All P| Előfize,és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető I A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a Egész évre — 12 pengő || relevre_-------O pengő | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | nylttér soronként 60 fillérbe kerül. »cárdl | ismsj Szerkesztőség; és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Eififizetéssel): Él magyar, áll Buda még! (B. É.) Az augsburgi ütközet után, történelmi hagyományaink szerint, a csatasik sebesült magyarjai felkönyököltek halálos ájulatukból, — amikor meghallották Lehel kürtje hangját, körülnéztek még s nyugodtan omlottak a csatatér véres porába, mert megtudták: él még a magyar. 1940 január elsején is megszólalt egy világot bejáró magyar hang, a huszadik század legnagyobb vívmányának eszközével: a rádión át s fennen hirdette: »Él magyar, áll Buda még”. Gróf Teleki Pál miniszterelnök szólott az egész világon szétszórt magyarokhoz, azokhoz, akik emlékeznek még a dunavölgyi szép magyar hazára, azokhoz, akik vágynak ide, hazagondolnak, azokhoz, akik örömök, vagy nélkülözések között, — talán már elfelejtették őseiket szülő édesanyjukat. Ez a rádióbeszéd nem volt teletűzdelve politikai motívumokkal s hatása mégis elementáris erejű. Magában foglalja azt a legnagyobb nemzeti és faji értéket, amit egy hon fiai ezzel a szóval tudnak csak kifejezni : összetartozunk. És itt lehullanak a határok, leomlanak kétezer méteres hegyláncok, eltűnik a véghetetlen tenger, mert az összetartozandóság kitörölhetetlen érzete átcsap New Englandtól Floridáig és a Pacificig, Kanadától Braziliáig S mindenüvé, ahol magyar gyermekeket szülnek még az anyák és az aggok a Duna—Tisza közére gondolnak haláluk pillanatában. Az összetartozandóság gondolata teszi naggyá a nemzetet. Ha a sors kegyetlen intézkedése folytán, avagy az elődök pártoskodása, széthúzása, talán árulása folytán rabszijra került a nemzet családjából milliónyi testvér, az mind múló jelenség, ha a szívek mélyén kiirthatatlanul él az együvétartozás gondolata. Időkérdés csupán, hogy egymás szivének dobbanását közelről is meghallhassuk. Ilyen gondolatokkal eltelve léptünk át az 1940. esztendőbe, tudomására adva minden magyarnak, hogy itt állunk a vártán. Húsz esztendő kemény munkája acélozta meg izmainkat s a jövő tisztánlátása mérsékelte gondolatainkat s bölcsekké tett bennünket, hogy anyagi javakat szerezve, biztosan őrködjünk erkölcsi javainkon is. Töretlenül gondolunk az uj feladatok megoldására oly időkben, amikor a legnagyobb bizonytalanság érzete üli meg irtózatos erővel bíró nagy népek lelkét s ebben a nagy világdefektusban — a megnagyobbított Magyarország határain belül élő magyarság lelkiismerete nyugodt, mert úgy érzi: mindemre felkészült és nem nyomja lelkét semmiféle felelősség azért, ami lengyel mezőkön történt s ami folyik Finnország hóborította földjein, a Maginot és a Siegfried vonal között s messze a véghetetlen tengeren, el, Montevideóig. A magyar nemzetnek ezt a nyugodtságot nemcsak a tiszta lelkiismeret biztosítja, hanem az a tudat is, hogy az elmúlt húsz esztendő alatt sok tekintetben előkészítettük a talajt, a lehetőséget azokra az időkre, amikor itt a sorsfordulat órája. Gróf Teleki Pál miniszterelnök nagyértékű újévi cikkében fennen hirdeti, hogy anyagilag megerősödtünk. Valóban, ahhoz képest, ami itt húsz év előtt volt, bámulatosan megerősödtünk. Ennek értéke fokozódik azzal, hogy mindezt saját erőnkből értük el. Gróf Teleki Pál azonban az elért eredményekkel bármennyire is meg van elégedve, mégis hangoztatja: sok még a tennivaló. Vigyáznunk és éberen őrködnünk kell a nemzet lelki és anyagi javain, mert miként a miniszterelnök mondja: hirtelen virrad ránk a nagyobb feladat. A nemzet valóban ösztönösen érzi a terhes idők súlyát, de szükséges, hogy mindenki épp ily mélyen érezze a maga feladatát és kötelességét. Ismerje fel mindenki a maga fontosságát a maga helyén. Igen szép hasonlattal világított erre rá Teleki Pál, amikor a fogaskerekek összmunkáját említette. Hova jutna a gép, ha a kerekek egy kritikus pillanatban a saját forgásukat tekintenék céljukul s nem kapcsolódnának fogaikkal egymásba s nem lendítenék közös munkára a gép egész komplexumát. Recsegés, ropogás, törés és pusztulás lenne az eredmény. Pusztulna a szépen megkonstruált gépezet, értéktelen, csorbult fogú vassá válna még a legpompásabb esztergályozott fogaskerék is. A miniszterelnök egyéniségéből messze sugárzó bizakodás ömlik el, amikor azt mondja, hogy bízik a magyar nemzetben. Első lépésnek már az is nagy dolog, hogy a bennünket környező sokféle veszély megérzésében, — amelytől pedig nem félünk — jobban összefogunk, komolyodunk, levetjük a szélsőségeket. Amily mértékben ragadós a pánik, a félelem, a babona, a kishitűség és gyávaság, éppúgy érezzük nagy lelki hatását annak a nagy jellemnek, ami gróf Teleki Pál egyéniségéből sugárzik, ő ezeket mondotta újévi cikkében: nem kételkedtem soha egy percig sem abban, hogy hiába forr Európa s fenyegetnek a veszélyek többfelől, hiába játszadozunk a felszínen mindenféle eszmékkel, rendszerekkel, szervezetekkel, azért nyugodtan járhatjuk a magunk magyar útját, mert a magyar magára talált s bizonyára magára talál majd nehezebb dolgokban is. Az ország fokozatos megnagyobbodása sok új feladatot ró reánk. Ezeknek a feladatoknak szorgalommal és hivatástudattal igyekszünk megfelelni. És ismét a miniszterelnök rádióbeszédéből idézünk: szeretettel ápoljuk a határainkon túl lakó és a széles e világban elszórt, vérben és lélekben hozzánk tartozók érdekeit, halljuk és olvassuk szavaikat, velük vagyunk és érezzük, hogy ők is viszonozzák érzelmeinket . Immár közelben és távolban, el, egészen Brazíliáig és New Englandig tudják: él a magyar, áll Buda még ! A magyar közegészségügynek az 1876. évben kelt alaptörvénye óta ezen a téren jelentősebb törvényes intézkedések csak a múlt évtizedben és ezóta történtek. Az 1925. évben került a parlament elé a Közegészségügyi Intézet felállításáról szóló törvény, 1929 ben a fürdőtörvény. Az 1936. évben az orvosi kamaráról és a hatósági orvosi szolgálat államosításáról szóló törvényt alkotta meg a magyar törvényhozás, míg pár héttel ezelőtt a tuberkulózis és a nemibetegségek elleni védekezésről szóló törvényjavaslatot terjesztette a belügyminiszter a képviselőház elé. Örömmel köszöntöm e törvényjavaslatot, mert ennek a törvényjavaslatnak benyújtása mindennél ékesszólóbban beszél és bizonyítja, hogy a Magyar Élet Pártja, melyhez szerencsém van tartozni, telítve van szociális elgondolásokkal s teljesen átérzi azt, hogy minden tehetségével és tudásával, bármilyen téren nyilvánul is meg az a lelkünkben — számolva az adottságokkal — számolva a lehetőségekkel, egyedül és kizárólag annak a magyar népnek, annak a gazdatársadalomnak és kisembereknek érdekeit kívánja és akarja szolgálni, akiknek egészségétől és teherbíró képességétől függ a nemzet boldogulása és jövendője. Ez a törvényjavaslat, mely e két súlyos és rendkívül elterjedt népbetegség leküzdésének biztos feltételeit óhajtja lerakni, másrészt pedig módosítja az eddig hatályban volt közegészségügyi törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyek azóta részben hiányosak, részben pedig a tudomány haladása következtében elavultaknak bizonyultak. Az egészségügy, helyesebben az egészségvédelmi ismeretek népszerűsítése a világháború óta a magyar társadalom minden rétegét átitatta. Ezért szinte feleslegesnek látszik, hogy én a tuberkulózisról, akárcsak néhány szót is szóljak. Hiszen ezt a kórformát minden érettkorú magyar állampolgár jól ismeri, a társadalomban még mindig széles rendet vágó pusztítása révén. Tudjuk jól, hogy a régen 4% körül lévő halálozási arány száma 1,5% alá csúszott vissza és tudjuk jól, hogy a gümőkór pusztítása a már eddig tett egészségvédelmi intézkedések és a már eddig létesített egészségvédelmi intézmények tevékenysége révén megfékeződött. Csak a nagy vonásokban szólva a törvényjavaslatban felsorolt rendelkezésekről, rá kell mutatnom, hogy a védekezést a gümőkor bejelentésére építi, amelyet azonban körülbástyáz az orvosi titoktartás. A bejelentési rendszer beállítja a vizsgálatoknak azt a rendszerét, amely az eddigi tapasztalások szerint is kiválóan bevált a gümőkóros betegek korai feltüntetésére s emellett különös súlyt helyez azoknak az elemeknek megvizsgálására, amelyek hivatása a gyermekekkel való foglalkozás. Rendelkezik azokban a tekintetekben is, hogy fertőzőképes betegeket ha kell kényszer útján is a társadalomból a fertőzés idejére mikipen kell, kirekeszteni és végül felsorakoztatja a megelőzésnek és gyógyításnak mindazokat az intézményeit, amelyeknek létesítésével az egészségpolitika megalapozására és fenntartására határozott rendelkezéseket ad Sokkal határozottabban részletezi a tennivalókat, mint a régi egészségügyi alaptörvény. Sok tekintetben nagyon helyesen ismét számol a tudományos fejlődéssel, mert a részletezésben egy bizonyos határnál megáll és további teendőket a belügyminiszter által kibocsátandó rendelkezések hatáskörébe utalja. Igen jelentékeny és értékes az az elgondolása, amellyel a felállítandó és fenntartandó intézmények gazdasági alapjának megteremtése érdekében az állam, a törvényhatóságok, a községek és biztosító intézetek, valamint más közcélú egyesületek együttmunkálkodását, munkaközösségét a kormányhatósági szervek felügyelete és ellenőrzése mellett pontosan kijelöli. A törvényjavaslat második fejezetében a nemi betegségek elleni védekezéssel foglalkozik. Ezeknek a betegségeknek pusztítása a társadalomban semmivel sem marad el a tuberkulózisé mögött, sőt, ha ezeknek a kórformáknak a kihatását is figyelembe vesszük, amellyel ezek a népszaporodás kívánatos alakulásának megakadályozásával szerephez jutnak, akkor talán még ilyen szempontból is a tuberkulózis elé kell őket helyeznünk. A törvénynek ez a része a bejelentésre építi fel a védekezést s a bejelentések tekintetében is a közérdekű vonatkozások figyelembevétele mellett, külön hangsúlyozza a titoktartás jelentőségét. A nemi betegségek elleni védekezésben kiváló gondot fordítani rendel el a törvényjavaslat azokra az elemekre, akik gyermekekkel foglalkoznak. A nép egészségének hatásosabb védelme írta: Dr vitéz Téglássy Béla főorvos, országgyűlési képviselő. Egyes számára 12 fillér.