Vörösmarty Mihály, Horvát István (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 16. évfolyam, 1832
6. szám - Vajda Péter : Nemzetiség. 53-104
r 56 Ha közsegedelemre és bátorságra ezerek öszveálnak, a' fővéget már könnyebben elérik, ha milliók egyesülnek , a' szörnyű erőt egyes gonoszok háborítani nem tudják, nem merik. Ha mind az utolsóig egyesülnének, közbátorság — egy tökélletes — támadna. Történeteink annyira nem mennek és nem is mehetnek vissza, hogy a' legelső állapotban mutatnák a' földet és az embereket; a' második állapotot sem leljük egész kiterjedésben; a' harmadik volt mindég divatban a’ mennyire csak írásaink felvilágosíthatnak. Ezerek és milliók áltak tehát öszve szorosabb egyesületbe, hogy egymásnak segedelmet, kivülről pedig bátorságot szerezzenek. Nem a legfőbb egyesület, nem rekeszti ki a vészt, nem az életre szükséges dolgoktól é s magától az élettől való megfosztatást. A két millióból álló egyesület, ha rosz lélek vezérli, nem rabolhatá-e el az egy millióból állónak fáradozása gyümölcsét ? — a történetek nyilván szóllanak helyettem. De mivel az idő lehetetlennek bizonyitá mind eddig, minden embereknek ugyan azon egyesületbe való öszveállását, részes egyesületeknek kelle fenállani, mellyek kivülről bátorságot, belőlről közsegedelmet szereztek kinek kinek. A' külső bátorságot közös lekötelezés által törekedtek nevelni , a' külömben erőszakot erőszakkal vissza verendők. Hanem ezen egyesületek kebelében is voltak rosz természetű emberek ,a mások csendes boldogságát felháborítandók, kiket zabolán kelle tartani; a' szükségek külömbfélesége szaporodván igen külömböző életnemek eredtek, mellyek között az irányt felkelle tartani, úgy hogy egyik se szenvedjen aránytalan nagy terhet, és senki se szedje a' gyümölcsöket az arányos sulyhoz-