Turul 1912 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Rexa Dezső: A Kertvélyesi-család (1626-1729)
III. István nem volt tehetségtelen ember. Vallásos buzgósága versszerzésre csábítá s nem csak ügyes, de valósággal jelentős versek kerültek ki tolla alól. Ezeket az Irodalomtörténeti Közleményekben fogom a szakkörökkel megismertetni.) A napló többi közérdekű része Abaúj-Torna vármegye történelmi folyóiratában fog napvilágot látni. Az alábbi czikk a naplók családtörténeti vonatkozású részeit foglalja magában. A feljegyzések sorát megnyitó Drága Szép Beszédben Körtvélyesi István (a III-ik) indokolja, miért fogott a naplóirás munkájához : «Mikoron én együgyü és alacson sorsú Nemzetiségemnek mind ez ideig való leszármazásoknak s viselt dolgaiknak rövideden való leirásárúl elmélkedném, a Posteritásnak directiójára igen jónak és szükségesnek lenni itélem ; ugyanis eleitül fogva az viselt dolgokról tudnaé valamit a mostani, úgy a következendő aetas, ha azokat a régi ditskretes historicusoknak írásokból nem tanulná és olvasná, az holott is, munka nélkül megtalálni ott, azt, amit mások nagy fáratságos munkával öszve szettenek, mert azokból kimutathatni a jóknak kegyes életeket, jóságos cselekedeteket és azokért való világi jutalmakat, a gonosznak vétkes tselekedeteket, azoknak iszonyú eseteket s büntetéseket e világi életnek külömbkülömb féle változásit, minden dolgoknak fel fordulásokat, e világnak álhatatlanságát egyik Nemzetség után a másiknak bekövetkezését.» Naplóirónk ezután azt fejtegeti, hogy nem csupán a királyoknak, birodalmaknak, országoknak, nagy és híres nemzetségeknek története érdemes a feljegyzésre, hanem az alacsony sorsú familiák históriája is megérdemli, hogy világ elé terjesztessék, amivel annak hirt, nevet és dicsőséget ha nem is szerez, de az a feljegyző tulajdon ágyékából származottak és származandók előtt, mint egy tükör állhat. Sajnálja, hogy ezzel a szép feladattal elei közül nem foglalkozott valaki, amit nem a rég porladók restségének vagy tudatlanságának tud be, hanem annak, hogy eleddig a magyar hazában háborúságok és hadakozások voltak, a mi közben nem juthatott a harczos rendhez tartozók közül senki a pennaforgatáshoz. . . Körülbelül eddig tart a Drága Szép Beszéd, itt megszakad, mert az első két év belső két levele hibás fűzés folytán a füzetből elszabadult és elkallódott. Az első iv 7-ik (a hiány folytán példányunkban tulajdonképen 3-ik) oldal a család történetével foglalkozik. S tekintve, hogy ez igen sok adattal szolgál a Körtvélyesi s egyéb nemesi családok egymáshoz való viszonyára, érdemes lesz a bejegyzéseket szóról szóra közölni. «Az Ezer hat száz húszon hatodik esztendőben, ezelőtt száz egynehány esztendőkkel, egyszersmind élő vér szerinti attyafiak Kertvéresi voltanak János, Jakab, István és Miklós, kiknek Successorokról ezeket megjegyezhettjük. Leánya Anna, Borbála, Ersébeth, Juditt. Kertvétesi János — édes Atyám relatiojábul, úgy másoktúl is értettem, — hogy e ő Felsége szolgálattyában vitézlő hadi ember volt. Lakott Nemes Torna vgyében Hidvég Ardó nevü Faluban ; voltanak négy leányok Anna, Borbála, Ersebeth, Judith. Az három elsőkbl semmit ezentúl nem emlékezhetem, hanem bizonyos az, hogy Judith Szikszó Várossában Csányi János nevű Emberhez ment férjhez, ki is az ő idejében Városi Tisztviselő Nemessek Birája volt. Kertvétesi Judith meg holt mag nélkül jószágában succedált az én Atyám, a mint arról való Csányi János, és az én Atyám között végben ment osztályos levélbül meg tettszik. Szikszai temetőben temettetett. Kertvélesi Jakab lakott Hidvég Ardóban, a mint az Inquisitiobul meg tettszik. Volt ennek egy fia Kertvélesi Péter ki is szerentsibetoldva : schola] Mesterségén lakott, onnan ment Kéri Prédicatorságra. Vagyon négy rendbéli levél azokbúl megtettszik successor nélkül deficiált. Kertvélesi Miklós éoa semmit sem irhatok, hihető ifjontán decedált. Kertvélesi István, ez az én nagy Atyám, vett magának feleséget Szikszó várossában s ott is lakott Koss Katát, kiss Koss Mihályal, mostan élő Kos [sic !] István nagy Attyákkal és Koss Judithal. Udvarnoki Szabó János nagy Annyokkal egy testvér atyafi volt. Születtenek Szikszón két fiai Kertvétesi István ez az én édes Atyám és Sámuel ; ezeknek neveletlen idejekben meghalt ; ez szerzette a Vámosult [?] szőllőt és a Keletsény utcában való házhelyet. Koss Kata nagy Anyám ujjabban ment férhez Bagosi Andráshoz, ki is Tornai Prédikátor volt, ez a mostoha Atya az édes Atyámat kevés ideig tanittatta a scholában, külső robota munkára fogta. Sámuelt pedig már felljebb megnevezett Báttya Kertvélesi Jakab vette tutelája alá. Scholá-i Kertvélyessy János, Jakab, István, Miklós testvérek és az elsőül nevezett János leányai : Anna, Borbála, Erzsébet és Judit 1625 április 11-én Bécsben kelt cimeres levéllel II. Ferdinánd király által a nemesi rendbe emeltettek. A czimeres levelet 1626-ban Aszallón Borsod vm. rendei előtt kihirdették. (1. Siebm. Alig. Wappb. Ung. Adel, pótkötet 135 lap, 97. tábla.) A naplót Kenessey István cs. és kir. kamarás, huszáralezredes pettendi könyvtárában őrzi. Az ő szívességének köszönhetjük, hogy módunkban állott a Kertvétesi család történetét világosságba helyezni.