Udvarhelyi Híradó, 2008. február (19. évfolyam, 22-42. szám)
2008-02-05 / 24. szám
Interjú Fiatalos megjelenés és egy könnyed mosoly - így érkezett a találkozóra Bényi Ildikó, aki közel 11 éve a Magyar Televízió Önök kérték című műsorának házigazdája. A műsorvezetővel Budapesten, a televízió aulájában egy kávé mellett beszélgettünk a kívánságműsorról és a közízlésről. Csáki Emese - A negyven fölötti korosztály kedveli jobban ezt a műsort, de általában mindenki belenéz, mert olyan különböző műfajú zenével van megtűzdelve, hogy mindenki megtalálja benne azt, ami éppen a kedvence. - Hogyan készül az Önök kérték műsor? - Kizárólag nézői kívánságok alapján, melyek levélben, e-mailben, telefonon érnek el hozzánk. A kívánságoknál a szerkesztők egyedül azt veszik figyelembe, hogy minél több műfaj jelen legyen egy-egy műsorban, tehát ne csak könynyűzene, hanem komolyzene, vers, opera is legyen benne. A kabaréjelenet pedig egyszerűen kihagyhatatlan a végéről, a nézettség mindig ott megy fel. Érdekes, hogy mégis ezt kérik a legkevesebben, míg legtöbben magyar nótát, nosztalgikus slágereket kérnek. - Mennyi tud bekerülni a beérkezett kívánságokból? - Ezt nem tudom, de sajnos sok kimarad. Érdekes nézői szokás, hogy amint egy régen nem hallott slágert látnak, mondjuk kedden este, akkor ugyanazt a dalt már szerdára kérik többen is. Szerkesztői elvünk az, hogy fél éven belül igyekszünk nem ismételni ugyanazt a műsorszámot. - Neked van kedvenced? - Én mindegyiket szeretem, mindenevő vagyok. Mondjuk lehet, hogy ez a műsor tett ilyen elfogadóvá, mert én a komolyzenétől a magyar nótákig tényleg mindent szeretek. - Hogyan készülsz egy-egy műsorra? - Szeptember óta minden második adásban vendégünk van, ez azt jelenti, hogy minden létező érdekességet igyekszem megtudni egy-egy vendégről. Én a végletek embere vagyok az élet minden területén, tehát ebben is. Csak akkor tudok nyugodtan leülni nagy művészekkel, híres személyekkel beszélgetni, ha tökéletesen felkészültem, és minden szavára tudok reagálni. Aztán az olyan műsorokban, ahol nincs vendég, ott személyes jellegű konfokat kell írnom, tehát kiveszem a részemet a szerkesztői munkából is. - Hány éve vagy a műsor házigazdája? - ‘97-ben kismamaként ültem be ebbe a műsorba, most már 11 éve. Fehér hollónak számít, hogy televízióban ilyen hosszú ideig fusson egy műsor, pedig alacsony költségvetésű, és hihetetlenül nézett. - Tapasztalatod szerint az elmúlt években mennyit változott a közízlés? - Minden bizonnyal változott. A műsoron belül azt vettem észre, hogy sokkal több modern dal is helyet kap, nyitottunk a fiatalok felé. Úgy látom egyébként, hogy ugyanazokat a slágereket szeretik az emberek, mint tíz éve, csak talán egy picit nyitottabbak lettek. egkérdeztük a lakosokat Mi a véleménye az Udvarhelyen garázdálkodó, ismeretlen „csuklyásról” András Csaba, 19 éves Szomorú, hogy ilyesmik történnek meg városunkban. Úgy gondolom, hogy a rendőrség elég tehetetlen, mert nehéz erőszakos kísérleten rajtakapni bárkit is. Minden utcasarkon nem állhatnak rendőrök, így csak az marad, hogy éjszaka legyenek a nők minél elővigyázatosabbak, és ha tehetik, ne járjanak egyedül. Kerekes Ildikó, 31 éves Reméljük, hogy hamarosan kézre keríti a rendőrség. Sajnos, ahogy hallottam, az utolsó hölgy, akit megtámadott, nem tudott személyleírást adni róla. Nem hiszem, hogy könnyen el fogják kapni. Péter Attila, 28 éves A rendőrség hatékonyabban kellene fellépjen, meg kellene erősíteni az északai járőrözést.Ugyanakkor kellene figyelmeztetni elsősorban a diákságot, iskolásokat. A lányok nem kellene egyedül járkáljanak éjszaka. 49^ Barabás Emese, 40 éves Este nem kellene egyedül elinduljanak a fiatal lányok. Jobb lenne, ha inkább tömegesen járnának, "lök is jobban oda kellene figyeljenek. Azt hogy ha nincs aki hazakísérje a lányokat j *bb taxival közlekedjenek. Röviden • Bényi Ildikó 1970. február 26-án született a kis Borsod-Abaúj- Zemplén megyei faluban, Hernádvécsén. Az encsi Váci Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd a középiskola után az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán tanult tovább, ahol magyar-orosz szakos tanári diplomát szerzett. Diploma után a főiskolán maradt, ahol a Magyar Nyelvtudományi Tanszéken retorikát, nyelvművelést és beszédtechnikát tanított. A főiskola után másoddiplomaként a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetében is elvégezte a magyar nyelv- és irodalom szakot. • Már kislányként csodálta a legendás tévébemondónőket, leginkább Takács Marikát és Tamási Esztert, és arról álmodott, hogy ő is ezt fogja csinálni. 1995 óta dolgozik a Magyar Televíziónál, előbb bemondónőként, 1997 óta pedig a közel egy évtizedes szünet után újraindított Önök kérték! című kívánságműsornál, ami máig az MTV legnézettebb műsora. • Mind a szakma, mind pedig a nézők egyaránt egyik példaképéhez, Tamási Eszterhez hasonlítják. • Mivel a közszolgálati televízióban 2006 őszétől megszüntették a tévébemondói munkakört, és az Önök kérték! adásszámát is csökkentették, ezért Ildikó is váltani kényszerült: a nézők egy ideig a Főtér című országjáró magazin műsorvezetőjeként is találkozhattak vele a képernyőn. Végül azonban a Főtér forgatásait kísérő szinte egész heti elfoglaltság miatt, fájó szívvel ugyan, de el kellett hagynia a műsort. 2007-től a Lottóshow egyik háziasszonya. Nemrégiben szerepet kapott Tímár Péter Casting című, előreláthatóan 2008-ban bemutatandó mozijában, amivel élete egyik titkos álma vált valóra. Szeret főzni, újdonságokat kipróbálni a konyhában. Rajong a technikáért, szereti a gyors sportkocsikat és a motorokat. Lánya, Fanni 11 éves. Mi legyen a gyerek neve? - Szempontok A legtöbb embernél a lista örök változásban van. Még azok a kismamák/kispapák is rendre meginognak a célegyenesben, akik szent elhatározással bírtak, miszerint az ő gyereküket így és így fogják hívni. Mert hát sok szempontot kell figyelembe venni. Először is ott a másik fél véleménye az általunk évek óta dédelgetett névről. És ott van - persze mindjárt ezzel párhuzamosan - az ő évek óta dédelgetett neve. A gordiuszi csomót néhányan úgy próbálják átvágni, hogy „ha fiú lesz, te választasz nevet, ha lány, én”. Ha párunk ebbe belemegy, és mindketten tartjuk magunkat ehhez a döntéshez, a kérdés lényegesen leegyszerűsödik. Aztán ott van a vezetéknév, ami, ugye, adott. Vagyis ha nem vagyunk hajlandók (a keresztnévhez illő) új személyazonosságot kreálni magunknak, csak a hozzá nem passzoló keresztnévvel variálhatunk. (Olimpia lányunk például Nyári vezetéknévvel nagyon jó céltáblának fog bizonyulni a csúfolódó pajtások körében. De ide tartoznak a klasszikus példák: Major Anna, Piros Arany, Budaörs és társai is.) Aztán a becézések. Vannak nevek, amelyek első hallásra tökéletesnek tűnnek, illenek a vezetéknévhez, még a család is áldását adja rájuk, de olyan becézett formái vannak, amelyektől kiráz minket a hideg. Nem érdemes a vakszerencsére bízni, hogy „talán a gyerekeknek nem jut majd eszükbe” így szólítani büszkeségünket - eszükbe fog jutni. Nem egy családban hallani, hogy az első gyereket azért hívják úgy, ahogy, „mert azt olyan kedvesen és annyiféleképpen lehet becézni". A másodikat meg azért, „mert azt nem lehet becézni, így szép, ahogy van”. (folytatjuk)