Udvarhelyi Híradó, 2008. február (19. évfolyam, 22-42. szám)

2008-02-05 / 24. szám

Interjú Fiatalos megjelenés és egy könnyed mosoly - így érkezett a találkozóra Bényi Ildikó, aki közel 11 éve a Magyar Televízió Önök kérték című műsorának házigazdája. A műsorvezetővel Budapesten, a televízió aulájában egy kávé mellett beszélgettünk a kívánságműsorról és a közízlésről. Csáki Emese - A negyven fölötti korosz­tály kedveli jobban ezt a mű­sort, de általában mindenki belenéz, mert olyan különböző műfajú zenével van megtűz­delve, hogy mindenki meg­találja benne azt, ami éppen a kedvence. - Hogyan készül az Önök kérték műsor? - Kizárólag nézői kívánsá­gok alapján, melyek levélben, e-mailben, telefonon érnek el hozzánk. A kívánságoknál a szerkesztők egyedül azt veszik figyelembe, hogy minél több műfaj jelen legyen egy-egy műsorban, tehát ne csak köny­­nyűzene, hanem komolyzene, vers, opera is legyen benne. A kabaréjelenet pedig egysze­rűen kihagyhatatlan a végéről, a nézettség mindig ott megy fel. Érdekes, hogy mégis ezt kérik a legkevesebben, míg legtöbben magyar nótát, nosz­talgikus slágereket kérnek. - Mennyi tud bekerülni a beérkezett kívánságokból? - Ezt nem tudom, de sajnos sok kimarad. Érdekes nézői szokás, hogy amint egy régen nem hallott slágert látnak, mondjuk kedden este, akkor ugyanazt a dalt már szerdára kérik többen is. Szerkesztői elvünk az, hogy fél éven belül igyekszünk nem ismételni ugyanazt a műsorszámot. - Neked van kedvenced? - Én mindegyiket szeretem, mindenevő vagyok. Mondjuk lehet, hogy ez a műsor tett i­­lyen elfogadóvá, mert én a ko­molyzenétől a magyar nótákig tényleg mindent szeretek. - Hogyan készülsz egy-egy műsorra? - Szeptember óta minden második adásban vendégünk van, ez azt jelenti, hogy min­den létező érdekességet igyek­szem megtudni egy-egy ven­dégről. Én a végletek embere vagyok az élet minden terü­letén, tehát ebben is. Csak akkor tudok nyugodtan leülni nagy művészekkel, híres sze­mélyekkel beszélgetni, ha tö­kéletesen felkészültem, és minden szavára tudok reagál­ni. Aztán az olyan műsorok­ban, ahol nincs vendég, ott személyes jellegű konfokat kell írnom, tehát kiveszem a ré­szemet a szerkesztői munká­ból is. - Hány éve vagy a műsor házigazdája? - ‘97-ben kismamaként ül­tem be ebbe a műsorba, most már 11 éve. Fehér hollónak számít, hogy televízióban i­­lyen hosszú ideig fusson egy műsor, pedig alacsony költség­­vetésű, és hihetetlenül nézett. - Tapasztalatod szerint az elmúlt években mennyit vál­tozott a közízlés? - Minden bizonnyal válto­zott. A műsoron belül azt vet­tem észre, hogy sokkal több modern dal is helyet kap, nyi­tottunk a fiatalok felé. Úgy látom egyébként, hogy ugyan­azokat a slágereket szeretik az emberek, mint tíz éve, csak ta­lán egy picit nyitottabbak let­tek. egkérdeztük a lakosokat Mi a véleménye az Udvarhelyen garázdálkodó, ismeretlen „csuklyásról” András Csaba, 19 éves Szomorú, hogy ilyesmik történnek meg városunkban. Úgy gon­dolom, hogy a rendőrség elég tehetetlen, mert nehéz erőszako­s kísérleten rajtakapni bárkit is. Minden utcasarkon nem állhatnak rendőrök, így csak az marad, hogy éjszaka legyenek a nők minél elővigyázatosabbak, és ha tehetik, ne járjanak egyedül. Kerekes Ildikó, 31 éves Reméljük, hogy hamarosan kézre keríti a rendőrség. Sajnos, ahogy hallottam, az utolsó hölgy, akit megtá­madott, nem tudott személyleírást adni róla. Nem hiszem, hogy könnyen el fogják kapni. Péter Attila, 28 éves A rendőrség hatékonyabban kellene fellépjen, meg kel­lene erősíteni az északai járőrözést.Ugyanakkor kellene figyelmeztetni elsősorban a diákságot, iskolásokat. A lányok nem kellene egyedül járkáljanak éjszaka. 49^ Barabás Emese, 40 éves Este nem kellene egyedül elinduljanak a fiatal­­ lányok. Jobb lenne, ha inkább tömegesen járnának, "­lök is jobban oda kellene figyeljenek. Azt hogy ha nincs aki hazakísérje a lányokat j *bb taxival közlekedjenek. Röviden • Bényi Ildikó 1970. február 26-án született a kis Borsod-Abaúj- Zemplén megyei faluban, Hernádvécsén. Az encsi Váci Mihály Gimnáziumban érettsé­gizett, majd a középiskola után az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán tanult tovább, ahol magyar-orosz szakos tanári diplomát szerzett. Diploma után a főiskolán maradt, ahol a Magyar Nyelvtudományi Tanszéken retorikát, nyelvművelést és beszédtechnikát tanított. A főiskola után másod­­diplomaként a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetében is elvégezte a magyar nyelv- és iro­dalom szakot. • Már kislányként csodálta a le­gendás tévébemondónőket, leginkább Takács Marikát és Tamási Esztert, és arról álmodott, hogy ő is ezt fogja csinálni. 1995 óta dolgozik a Magyar Televíziónál, előbb bemondónőként, 1997 óta pedig a közel egy évtizedes szünet után újraindított Önök kérték! című kívánságműsornál, ami máig az­ MTV legnézettebb műsora. • Mind a szakma, mind pedig a nézők egyaránt egyik pél­daképéhez, Tamási Eszterhez hasonlítják. • Mivel a közszolgálati televízió­ban 2006 őszétől megszüntették a tévébemondói munkakört, és az Önök kérték! adásszámát is csökkentették, ezért Ildikó is vál­tani kényszerült: a nézők egy ideig a Főtér című országjáró magazin műsor­vezetőjeként is találkozhat­tak vele a képernyőn. Végül azon­ban a Főtér forgatásait kísérő szinte egész heti elfoglaltság miatt, fájó szívvel ugyan, de el kel­lett hagynia a műsort. 2007-től a Lottóshow egyik háziasszonya. Nemrégiben szerepet kapott Tímár Péter Casting című, előreláthatóan 2008-ban bemu­tatandó mozijában, amivel élete egyik titkos álma vált valóra. Szeret főzni, újdonságokat kipróbálni a konyhában. Rajong a technikáért, szereti a gyors sportkocsikat és a motorokat. Lánya, Fanni 11 éves. Mi legyen a gyerek neve? - Szempontok A legtöbb embernél a lista örök változásban van. Még azok a kismamák/kispapák is rendre meginognak a célegyenesben, akik szent elhatározással bírtak, miszerint az ő gyereküket így és így fogják hívni. Mert hát sok szempontot kell figyelembe venni. Először is ott a másik fél véleménye az általunk évek óta dédelgetett névről. És ott van - persze mindjárt ezzel párhuzamosan - az ő évek óta dédelgetett neve. A gordiuszi csomót néhányan úgy próbálják átvágni, hogy „ha fiú lesz, te választasz nevet, ha lány, én”. Ha párunk ebbe belemegy, és mindketten tartjuk magunkat ehhez a döntéshez, a kérdés lényegesen leegy­­­­szerűsödik. Aztán ott van a vezetéknév, ami, ugye, adott. Vagyis ha nem vagyunk haj­landók (a keresztnévhez illő) új személy­­azonosságot kreálni magunknak, csak a hozzá nem passzoló keresztnévvel variálhatunk. (Olimpia lányunk például Nyári vezetéknévvel nagyon jó céltáblának fog bizonyulni a csúfolódó pajtások körében. De ide tartoz­nak a klasszikus példák: Major Anna, Piros Arany, Buda­örs és társai is.) Aztán a becézések. Vannak nevek, amelyek első hallásra tökéletesnek tűnnek, illenek a vezetéknévhez, még a család is áldását adja rájuk, de olyan becézett formái van­nak, amelyektől kiráz minket a hideg. Nem érdemes a vak­szerencsére bízni, hogy „talán a gyerekeknek nem jut majd eszükbe” így szólítani büszkeségünket - eszükbe fog jutni. Nem egy családban hallani, hogy az első gyereket azért hívják úgy, ahogy, „mert azt olyan kedvesen és annyifélekép­pen lehet becézni". A másodikat meg azért, „mert azt nem lehet becézni, így szép, ahogy van”. (folytatjuk)

Next