Új Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-10. szám)
2021-07-01 / 7. szám - Markója Csilla: Farkas István és a Szirakúzai bolond (tanulmány)
keretek nélkül, fehérre festett széles fakeretekben, afféle paszpartukban tette ki, hogy ne váljanak el, ne emelődjenek ki a falból, mint háttérből. A korabeli látogatókat eléggé meghökkentette a kicirkalmazott, kidíszített keretek hiánya, Farkas igazából azt szerette volna, ha ezek a festményei a polgári lakószobákban a falba süllyesztve, a falba építve, keressztezés nélkül, mintegy építészeti elemként jelennének meg. Persze ezek a kísérteties, rémisztő víziók nehezen találtak maguknak utat a polgári lakószobákba, s a Szirakuzai bolondtól is vélhetően inkább visszarettentek. Szeretném azt gondolni, hogy Farkas ebben a képében, a szent bolond öreg, szakállas alakjával mesterének, Mednyánszky Lászlónak is emléket állított. Hazatérése után rendezte az apja helyett is apjának tekintett mestere bécsi sírhelyének dolgát, nagy, monografikus album megírására adott lehetőséget Kállai Ernőnek, és a nála lévő, megörökölt képanyagból egy Mednyánszky-múzeum megépítését is tervezte, sőt, tudomásunk van róla, hogy hasonlóan a nagy sikerű együttműködéséhez André Salmon költővel, felkért egy magyar költőt is, Fodor Józsefet, hogy írjon verseket Mednyánszky-művekhez és egy hasonló mappát tervezett kiadni, mint a Correspondences, amivel ő Párizsban híres lett.16 A történelem azonban közbeszólt és a tervekből egyedül Kállai monográfiája valósult meg, a mai napig legszebb írás, amit valaha Mednyánszkyról írtak. A különc báró, felvidéki arisztokraták leszármazottja, már igen fiatalon ráébredt arra, hogy a saját neméhez vonzódik. Bár naplóit a 60-as években csak megcenzúrázva adhatták közre, a mai új kiadásokból, melyek immár szlovák nyelven is elérhetőek,1z kiderül, hogy első szerelmei kocsisfiúkhoz és juhászbojtárokhoz fűzték, élete nagy szerelme, Kurdi Bálint váci földműves pedig azzal vonult be a művészettörténelembe, hogy Mednyánszky naplói tulajdonképpen neki írt posztumusz szerelmeslevelek, amiket a festő általában a „drága jó Nyuli" fordulattal vezetett be. A homoszexualitást a korabeli álszent törvénykezésnek megfelelően elvileg üldözték, a gyakorlatban azonban inkább szemet hunytak: a konzervatív arisztokraták közül, hogy csak Mednyánszky baráti körénél maradjunk, Justh Zsigmondról is köztudott volt ez, aki a Formusban Mednyánszky „különcségének" is szépirodalmi rangú emléket állított. Ezzel együtt Mednyánszky mindig kívülállónak, számkivetettnek érezte magát, a társadalmi elfogadottság hiánya zárkózottá, és az alsóbb néprétegek iránt rendkívül empatikussá tette. Néhány öregasszony-ábrázoláson kívül szinte csak férfiakat festett, egy egész galériáját hagyva ránk a húsos ajkú, űzött, riadt, a társadalom peremén élő csavargóknak, akik ábrázolásához az előképeket az úgynevezett koldus-filozófus, a koldusokat, rongyszedőket, csavargókat a mezítlábas filozófusok antik hagyományával cr o~ 3CL