Uj Idők, 1914 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1914-05-10 / 20. szám - László Zoltán: A zeituni lovas barát / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

új otthont adjon. A német polgárok sarja elfogódott szívvel lép az ezeréves Illey-birtok földjére és fájdal­mas elégtétellel látja, mint öleli körül két szép fiát a hajdani jobbágyok szeretete. A falu legyőzte a várost, az idegen Ulwingok harmadik nemzedéke beleolvad az évezredes fejlődésbe. Ez a keret. És ezt a keretet Tormay Cécile meg­töltötte a művészi képek hosszú sorozatával, amelyek egytől-egyig megkapnak és gyönyörködtetnek. Félig elhangzott, félig elfelejtett melódiák kapnak meg újból. Mintha a szerző regényének évei közé régi zenélő órákat helyezett volna el, amelyek egymás után szólal­nak meg. A magyar Biedermayert jobban, igazabban és plasztikusabban még senki sem rajzolta meg, mint Tormay Cécile. Vannak alakjai, amelyek Anatole France legszebb oldalaira emlékeztetnek. Sebastian testvér élete és halála például a fölényes, meleg humor­nak majdnem tökéletes alkotása. Sebastian a „nagy ácsnak" fivére. De míg a kemény Alwing Pesten tele­pedett meg, telkeket vásárol, épít és szerez, álmodozó lelkű fivére a régi Budában vonult meg és kicsiny órás­boltjában élvezi a maga régi billikomait és ötvösmun­káit, amelyeket könnyű szívvel vesz meg és nehéz szív­vel ad el. Az Ulwing-unokák érzik, hogy ez a gyermek­ded lelkű öreg ember voltaképpen hozzájuk tartozik és titkos egyetértés kapcsolja össze őket. Este, amikor a Dunaparton csak az Ulwing-ház ablakai égnek, Sebastian mécsest gyújt a bástyafalon és a kis Anna tudja, hogy nagybátyja ilyenkor reára gondol. Azután jön a szabadságharc, Buda és Pest el vannak vágva egymástól, Budáról bombák csapnak le a főváros házai közé, a honvédek rohamra készülnek, de az öreg Sebas­­tian azért mégis meggyújtja a maga gyertyácskáját, hogy üzenetet küldjön át egy szepegő kis leánynak. Az osztrák őrszem kémnek nézi és lelövi. Mikor másnap Görgey diadalmas serege bevonul a várba, a budai pol­gárok megilletődött lélekkel állanak a nemzeti ügy vértanúja körül. És Alwing Sebastian emléke fenn­marad, mint hősé, aki életével fizette meg forradalmi munkáját, pedig csak egy kis leánynak akarta azt üzenni, hogy szeretettel gondol reája' Tormay Cécile könyvét el kell olvasnia minden­kinek, aki a magyar irodalom fejlődésében gyönyör­ködni tud. És ha elolvasta, velünk együtt fogja cso­dálni a szerző jellemző erejét, részletfestésének művé­szetét, történeti érzékét, és ami mindezeknél fonto­sabb kvalitás, a formának és a tartalomnak egyformán artisztikus megnyilatkozását. A regény Batthyány Gyula gróf rajzaival jelent meg és ezek a rajzok mindenütt méltóak a szöveghez. Nagyobb dicséretet nem mondhatunk. F. P. Plakáttulajdonosok találkozása a tavaszi vásáron Mühlbeck Károly rajza 526­ K­ACIÁR LÁNYOK AIS^ObbKÉPÖHÉÜláP RÄIAL WOK SK­ÁK/4 A zeituni lovas barát Akkor éri az utast Afrika földjén az első csa­lódás, amidőn Alexandriába ér. Mert ez a város min­den egyéb, csak nem egyiptomi, modern, erőltetett építkezésével az oriens illúzióit egy csapásra lerontja. De egyelőre a legrövidebb út El Kahirába, a győze­delmesbe, ahogy az arabok a piramisok városát be­cézgetik. Ha tőlem függne, leromboltatnám Alexandriát, a világ legutálatosabb városát. Már a kikötője olyan, hogy abban tengerparti poézist hiába keresnénk. Ut­cáiról, tereiről ne is beszéljünk, egyenesek, szélesek és unalmasak, mint az európai vagy amerikai metro­polisok boulevardjai, józanságuknál csak levantei ízléstelenségük nagyobb. Csupa anakronizmus! Utá­lat és jellemtelenség, ha a Keletet európaiasítják. Aki először érkezik Egyiptom e kapujához, az első órá­ban kiábrándul minden orientalizmusból: párisi boule­vardok, bécsi kávéházak, ízléstelen reklám­táblák, rossz lóvasút vagy villamos. Még a híres-neves Pom­­pejus-oszlop is merő szemfényvesztés, mert hisz nem Pompejus prefektus építtette, a Ramle-pályaudvar mel­letti obeliszkek pedig, a fáraók utolsó emlékei, régen eltűntek helyükről, az egyik New­ Yorkban van, a má­sik Londonban, ahol a Themse partján minden boy mint a Kleopatra­ tüjét ismeri. A Mehmed-Ali-tér a szó teljes értelmében kultur-sivatag, telve európai vendéglőkkel. A vonatot lekéstem, akaratlanul ott kellett maradni keré­k né­lküli automobil. Új motoros-kocsi találmány, mely két pár, felváltva emelkedő sín segítségével halad és minden nehézség nélkül győzi le az út emelkedésének, göröngyeinek akadályát

Next