Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-03-09 / 10. szám

Az uj ipartörvény javaslat és a váczi iparosok. Lapunk múlt számában említettük, hogy váro­sunk iparosai egy népes értekezletet tartottak, hogy az­ uj ipartörvény javaslat ügyében az egész ország­ban megindult mozgalomhoz csatlakozzanak. Ez érte­kezleten megvitatták az uj ipartörvényjavaslat egyes kiigazítandó pontjait s erre nézve a képviselőház elé a következő felterjesztést nyújtották be. Mélyen tisztelt Képviselőház! Azon jó reményben folyamodunk hogy a magyar iparos osztály jövőjét otthonában kitelhető módon vé­delmezze, mi nem várunk és nem kérünk többet, csak azt, a­mit egy adózó polgárnak, az államtól meg­várni joga van, miután az adóhoz úgy­is elég bőven járul, kérjük tehát, miszerint az iparos osztály anyagi érdekeit felkarolva vagyonában és szellemi fejlődésé­ben erősítse. De miután azt látjuk, hogy a beterjesztett ipar­törvényjavaslatban felvett elvek, kevés remén­nyel ke­csegtetnek és szabad tért nyit a handlé és tőke ura­lomnak, az iparostól pedig megköveteli, hogy tanon­­czát iskoláztassa, de képesítést és időhöz kötött önál­lóságot nem követel, tehát az ilyen kiképzett tanon­­czokból mit várhatunk ? lesznek vagy proletáriusok, vagy a handlé és tőke uralom szolgái, de önálló és adózó iparosok és polgárok, soha sem. Elismerjük és belátjuk, hazánkban az iparos osz­tályra, mennél tovább, annál jobban a vész­harang kondulását, de alig hihetjük, hogy jobban mint épen Vácz város iparosai vannak ezen helyzetben, mert ré­szint a fegyenczház, részint a fővároshoz közel fekvő vásárok engedélyezése, ehhez járul még a korlátlan, szabad iparűzés, mind­ezeket fontolóra véve lehetet­len az iparos osztály fennállása ; jel­szavunk ez ideig mindig csak az volt: küzdj, és remélj majd bekövet­kezik az idő midőn az országgyűlés bölcs belátása rendelkezni fog alattvalóiról, de még a gazdaságnál és bérlőknél is fordulnak elő számtalan esetek miután közel állunk a fővároshoz abba hiszembe, hogy jutá­­nyosabban javíthatják a gazdasághoz tartozó szerei­ket, a fővárosból visznek segédeket, a szegény és be­csületes iparost pedig ki az állam minden terhét vi­seli mellőzik, ez mind a korlátlan szabad ipar szüle­ménye, és mit kell ismét a beterjesztett ipar törvény­javaslatból észlelnünk, csak azt, hogy az iparos osztály védangyala már többé nem létezik. Mindezeket előre bocsájtva a mi kérelmünkkel csak egy pár pontra hivatkozunk még, melyre ben­nünket a gyakorlati élet, e legjobb mester, tanított. 1­­ör. A kényszertársulás nézetünk sze­rint volna még az egy a mi kerékvágásba hozná az iparos osztály jövőjét, ez által megszűnne az a sok lézengő kószáló és kontárkodó üzérkedés, melyből az állam úgy is kevés vagy épen semmi hasznot nem lát, inkább kárt mert még azok a rendes adófizetőt is tönkre teszik, és ha valamely ipar­ág 100 taggal rendelkezik egy városban és képes önfentartására, ké­pezhessen egy külön ipar­hatóságot. 2- or. Az önállóság időhöz és korhoz le­gyen kötve, mert mindennapi tapasztalás és elvitáz­­hatlan igazság, miszerint jelenleg azoknak száma na­gyon sok, kik még nem is legénykedtek, megnősülnek kontárkodnak és valóságos philloxerákká válnak, úgy az állam, mint az iparos osztály megkárosítására, és a még tengődő iparos osztályt alá sülyesztik és ma­gukkal együtt koldus botra juttatják, 3- szor. A képesítés, mutassa meg legalább az a­ki önálló akar lenni, hogy 24 évét betöltötte, a letelt időt, hol és mikép töltötte, dolgozott rendes műhelyekben vagy gyárakban, és mennyi ideig, és ha magát az iparosok sorába akarja felvétetni az ipar­társulatok vagy az iparhatósági megbízottak felada­tává tétessék, ha már a mester darab elv nem fogad­ható, legalább szóbeli kérdéseket hozzá intézhessenek hogy mennyire képes a tanult szakmájában, kik az­után az illetőt tanác­csal és tanítással arra figyelmez­tessék mi lesz jövőre kötelessége és feladata ha a haza és az emberiség iránti kötelességének meg akar felelni, mind erre pedig­ csak is egy a gyakorlati élet­ben jártas iparos van hivatva ki már az élet bajaival megküzdött és az ilyen tanítás az illetőre irányadó és jobban hat rá nézve egy évi iskolázásnál. Vácz város 500 iparosának ezen kérelme azonos lévén az ország kézműves iparosainak közóhajával és kérelmével a legmélyebb tisztelettel és hazafiui biza­lommal esedezünk viszonyainknak megfelelő ipar­tör­vényt alkotni. Hazafiui mély tisztelettel vagyunk Váczon, 1884. február 25-dikén tartott értekezletünkből a mélyen tisztelt képviselőház lekötelezett szolgái. Mélyen tisztelt képviselőház ! Helyi hírek.­ ­ Márczius 15-ikét városunk polgársága is meg fogja ünnepelni bankettel, melyre előjegyezheti magát bárki, Dr. Freysinger Lajos, Dr. Csányi János uraknál s lapunk szerkesztőségében.­­ Az ujonczozíts alkalmából nem lesz ér­dektelen, ha a hadjutalékra vonatkozólag egyes ada­tokat közlünk olvasóinkkal. Ugyanis: A magyar korona országaiból az újabban eszközölt népszámlálás alap­ján 39.552 főnyi ujonczjutalék és 3955 főnyi póttar­­taléki jutalék lévén kiállítandó, ezen jutalékból csu­pán Magyar­országra vagyis az 5«hadtest parancsnok­ságra a népesség aránya szerint esik: 34753 ujoncz és 3475 póttartalékos. Ezen jutalékból Pest-Pilis-Solt­­kiskun megye 20 sorozó járására esik 1503 ujoncz és 150 póttartalékos. A megyei jutalékból : Vácz városra esik : 31 ujoncz és 3 póttartalékos s a váczi felső já­rás 21 községére: 68 ujoncz és 7 póttartalékos. Az ezen jutalék kitelte után besorozott egyének, tekintet nélkül a korosztályra a honvédség jutalékába jönnek . Tánczestély. A „szarvas“ vendéglő nagy termében márcz. hó 15-én több fiatal jótékony ezélú tánczestélyt rendez. Belépti dij : Személyjegy 80 kr. — Családjegy két személyre 1 frt 40 kr. — Több személyre 2 frt. Kezdete 8 órakor. A tiszta jövedelem a vácz városi kórház, s a váczi izr. betegápoló egy­let közt egyenlő arányban fog szétosztatni. Jegyek kaphatók : Neumann kávéházban, Deutsch Mórnál és­ Steiner J-nél. — Felülfizetések köszönettel fogad­tatnak. = A „több fiatal kereskedő“ által feb­ruár hó 17-én a „Curia“ vendéglő dísztermében ren­dezett Tánczfüzérke a városunkban tartott mulatságok között a sikerültebbek egyike volt. A rendezőség va­lóban páratlanul viselte magát s igazán dicséretet ér­demel, buzgó fáradozásaiért, gondjai még a legcseké­lyebb dolgokra is kiterjedtek.­­ A szépen díszített s fényesen kivilágított teremben a négyeseket mintegy 40 pár tánczolta. A tánczosnők közül a következők neveit sikerült feljegyeznem: Veizer Janka, Pflaum Janka, Fischer Ilona (Budapestről) Goldberg nővérek, Glasel nővérek, Steiner Matild, Funk Laura, Rosen­berg Jeanette, Juhi nővérek, Mandl Rita, Reiszmann nővérek, Spitzer Fáni és Rosa, Kohn k. a. Weiner nővérek, Breuer Josefin, Hirschfeld k. a. és Schönstein nővérek (Dunakesz). További: Pflaum Sománé, Gold­berg Guttmanné, Steiner Vilmosné, Steiner Ignáczné, Funk Jánosné, Rosenberg J. L -né, Reiser Henrikné, özv. Juhlné, Mandl Lipótné, Ivolman Mórné, özvegy Schuller Józsefné, Reiszmann Ignáczné, Spitzer J.-né, Glaser Jakabné,­ Spitzer Ábrahámné, Schönsteinné, Kohn Ignáczné, Weiner Adolfné, Weiner Ignáczné, Witt Jakabné, Breuer Mihályné és Epstein Józsefné. Marczink jó zenéje mellett a mulatság mindig emel­kedő jókedvben reggeli 6 óráig tartott, s a társaság egy igazán kellemesen eltöltött éj után azon óhajjal oszolt széjjel, bár rendeznének fiataljainak, rövidesen ismét ily mulatságot. (Múlt számunkból a tudósítás későn érkezése miatt kimaradt. Szerk.) (Aesculap.) = Utczaseprés. A kőkaputól lefelé egész a kormányzósági épületig hetenként végig söpreti az ut­­czát a fegyenczekkel Varga János fegyházi igazga­tó ur. Ez önmagát dicsérő tényért, közönségük köszö­netét érdemli meg az igazgató úr s a más utczabe­­liek irigy szemmel nézhetik a főutcza azon részén la­kókat, hogy az ő utczáiknak nem adott a végzet ha­sonló maecenast. — A casinó bálról szóló múltkori referá­­dánkban a névsorból tévedésből kimaradt Kemény Gusztáváé, özv. Lukácsyné és Hutiray Lukácsy Róza neve.­­­ Közgyűlés. A szőllő tulajdonosok ma f. hó 9-én délelőtt, 10 órakor a városház tanácstermé­ben közgyűlést tartanak a következő tárgysorozattal: 1. Hegybírói jelentés. 2. Számvizsgálók jelentése. 3. Költségvetés. 4. Indítványok.­­ Gyászh­ir. F. hó 2-án hunyt el Zsigmon­­dovics Mihály volt siketnéma intézeti igazgatónak öz­vegye Hoffmann Anna, életének 68-ik évében. Teme­tése e hó 5-én ment végbe közönségünk élénk rész­véte kíséretében. Ny. B. : A múzeum egylet részére újabban aján­dékozott : D­o­r­n­e­r Mihály úr egy középkori vas­sarkantyút, egy vaspatkó töredéket s egy különös alakú ismeretlen rendeltetésű vaseszközt. — Régészeti lelet. C­z­i­l1­i­n­g­e­r József urnak a gödi határban levő földjén egy akáczfa ki­ásása közben annak gyökerei alatt egy csomóban mintegy 12 őskori agyag edényre akadtak a munká­sok, melyek közül Czik­inger Ági ur a váczi muzeum egyletnek 3 dbot szives volt átengedni. = Esküvők. Múlt hó 24-ikén tartó esküvőjét a székesegyházban Csányi István gépész lakatos Pokorny Erzsike kisasszon­nyal. Násznagyok voltak Dr. Csányi János, és Friedrich Alajos. Nászasszony Eberl Bernátné. Koszorulányok Rozmanith nővérek. A vig toasztokkal fűszerezett lakoma után a násznép kedélyesen mulatott hajnalig. (Lapunk múlt számából térhiány miatt kimaradt.) — F. hó 16-án d. u. fél 2 órakor tartja esküvőjét az izr. statusquo hitköz­ség imaházában Berger József aradi kereskedő Deutsch Mór helybeli könyvkereskedő kedves leányá­val Róza kisasszon­nyal. = Alapítvány a városi kórházra. V­a­r­­g­a János fegyintézeti igazgatónk, ki városunk érde­keit szívén viseli, újabban ismét szép jelét adta vá­rosunk iránti érdekeltségének. Kieszközölte ugyanis az igazságügyminiszernél, hogy a rabok munka­kere­setéből 150 irtot engedélyezett az igazságügyminis­­ter 1719. számú rendeletével az váczi közkórháznak. Mely összeg az igazgató úr kívánságára mint „A váczi kir. orsz. fegyintézet alapítványa Vácz város közkórháza javára“ fog kezel­tetni. Remélhető, hogy az igazgató ur jóindulatú­­ ér­dekeltségének nem ez lesz utolsó tanujele s kívánjuk is, hogy városunk javára még sokáig éljen. ” Az ujonczozás a váczi hadköteleseket il­letőleg holnap hétfőn, a vidékiekre nézve pedig csü­törtökön veszi kezdetét.­­ „A milimáris* közkedveltségü népszínmű fog színre hozatni Husvét hétfőjén a kath. legényegy­let tagjai által, a czimszerepben V­ö­r­ö­s Nina kis­asszonynyal. alatt, hogy negyven napi böjt is alig teheti fogékony­­nyá világrenditő problémák fejtegetéséhez ! A legelső kísérlet is — “csütörtököt“ mond. Lehet, hogy „szerda“ az oka, a melyen a „me­mento“ kimondatott, — de biz ő azt igen helytelenül fogja föl, már t. i. a fáradt szív. Pl. én erősen sajnálom, hogy nem arany porból lettem, most értékesíthetném megsemmisülésem ma­radványait. Azt hiszem megsemmisülésről bátran szól­hatok, a mennyiben, semmiből teremtett, az Isten mindent, tehát engemet is, meg az aranyat is, s minden még­sem s­emmisülhet meg annyira, hogy legalább egy nehány porszem nő jelezze nyomát, mint pl. a hat por nyomot hagy a fekete frakkon, ha közelről hallgattatod szived dobogását! Az arany­nak ugyan igen sok, — az arany por bölcsészetének azonban első tekintetre semmi köze a szív­hez. De ha egy kissé közelebbről világosítjuk meg ezen elméletet, a leggorombább por­zójú kriti­kus sem tagadhatja, hogy szív­esebben lenne arany­­p­o­r, mint pl. arany füst, mert azzal megvalósíthat­juk vágyainkat, ez utóbbival pedig üres diókat és lyu­kas mogyorókat szoktunk aranyozni gyermekek szá­mára. Hát még közönséges p­o­r ki akarna lenni, melyben néha dalos madár is fördik ugyan, de még a az is baljóslatú jelenség, mert köztudomás szerint a madár fürdés fergeteget jelent. Nagy fergeteg a szivháborgása ! Háborog úgy farsang után a Toncsi kisasszony szivecskéje, mert érzi, hogy valami eddig ismeretlen fuvalom lesöpörte szárnyairól azt a fénylő port, mely nélkül lelke, mint a lepke, elveszti biztos repülését, s csapongva erősödik álmai tárgyának a közelében maradni. Háborog ám a papa elméje is (ha a jó ízlésű közönséget nem tekinteném, mást mondottam vala) azon hatalmas indokból, mert a Toncsi olyan szívtelen lett (épen említem, hogy elveszité a szivét) tehát oly szívtelen, hogy az esze mindig a szive után jár, és a levest kegyetlenül el­s­ó­z­z­a. Úgy kell a papának í Mert nem ment a heringsmauszra, ott hozzá szok­hatott volna a­­ sózás­hoz. Lehet ugyan, hogy nem először tapasztalta volna, hogy r­á­s­ó­z­nak valamit, mert biz azt hering nél­kül is, meg só nélkül is megkaphatta már imitt amott , talán otthon is, midőn kedves élete párja a negyed­év végén a nyakába sóz egy méter hosszú kontót. De, hogy Toncsi a levest el­s­ó­z­z­a, a rántást meg elkozmásítja, az sok az apai kebelnek, még böjti napon is. Szava sincs azon rosz szokás ellen, hogy a böjt­ben rántott levest egyék, mert hát ha hagyta magát berántani, a vezeklés segít kirántani a hínárból, henem hogy kömény mag helyett kutyaka­­­p­o­r­t tegyen szerelmetes leányzója a reggelijébe, ezt még elmélkedésem nagy horderejű és igazságu­szime sem mentheti. Por­ból lettünk, igaz, de a k­a­p­o­r csak a túrós der­elyében hasznos és kellemes ; a kutyaka­­p­o­r azomban azt is elkeseríti, a­ki soha más után nem kap orrot. Az olyan orrot természetesen csak zseb­efás tisztviselőnek osztogatja a zsebedús osztó igazság, de annál rosszabb az az o­r­r, a­minőt a felsült kérő l­e­­lógatni szokott, mert hosszú, s legkeservesebb az a megorrolás, a minőt bizonyos családi kéret­­lenségek szülnek. A megorrolás egy faja a szimatolás, (csak olyan házas emberek tulajdona, a­kiknek szép feleségeik vannak), a­melynek így farsang után ez a következése, hogy a szimatoló férj szivf­ájdalmat kap s az a különös benne, hogy fájdalmában a fejéhez kapkod. Ez azt hiszem, a spiritizmus ismeretes hatása. Valami úgy nyomja a halántékai tájékát. Hogy mi, azt ő nem tudhatja, mert ő médium, de annál jobban látják mások. Mikor aztán egy véletlen (rendesen irigykedő jó­­barát) egy mágikus tükörben két roppant szarvat mu­togat medium uramnak, a közönség elhallgat és figyel ; mivelhogy a megsebzett szivü férj porrá leszen, t. i. sustorgó puskaporrá, melynek durranásától porhányóvá mállik a csábitó sziklabátorsága, s hajlandóbbnak mutatkozik a portás által poroz­ta­t­n­i ki a felső kabátját, mint azt a záport kö­zelről bevárni, a­mi a csattanás után következni szo­kott. Bizony pedig, szomorú tapasztalás­, hogy az a lőpor­durranás száz eset közül kilenczvenkilenczszer csak füstöt csinál, s azzal együtt az erkölcsi tanúság is füstbe megy ! Ezzel azonban nem esik csorba a ham­v­azó i igéken, mert a­hol füst van, ott tűz volt, tehát h­a­­m­u­n­a­k lenni — muszáj, mert különben mit szór­nának fejökre az igaziak, kik sarujukról levervén az utcza porát, megalázkodva lépnek be a zálogházba, megújítani a terminust a böjt végéig, mert hát úgy jó a bojtos étel, ha finom is, sok is, meg egy kis hus­it is érzik rajta. Hanem a­ki így megszegi az olajba mártott böjti parancsokat, vigyázzon, hogy el ne ejtse a tiltott pe­csenyét, mert a porba talál esni, s akkor aztán csak­­ugyen eszébe jut, hogy „porból lettél, port­á 1­e­s­z­as­z 1“

Next