Vasárnapi Újság, 1840 (7. évfolyam, 296-347. szám)

1840-05-17 / 315. szám

301 De történt a3 miről nem is álmo­dott ■, az hogy nem sokára öcscse je­lenléte szint olly kedves lett előtte, a3 mint azt nem szerette legelébb. A3 gyermekkel az ő halottas csendességű házába egy kis élénkség és mozgás jött, mi nem esett rosszul neki. Különben is olly nagyítva képzelé előre, men­nyi bajoskodást, alkalmatlanságot fog neki a­ gyermek okozni, hogy midőn ellenben jó kedvét és szófogadóságát tapasztalta, egészen boldog volt belé. A­ gyermeki kedvesség csak nem el­len­tállhatlan bájjal bír, és Godár Fe­­rencz, ki majd­nem rosszul járt az ár­va megérkeztekor, lassan kint úgy ho­­zá szokott, hogy nem tudott ellenni nála nélkül. A 3 gyermek csak hamar észre vet­te ezen ked­vező indulatot és mint min­den gyenge teremtmény, hasznára tu­­dá fordítni, de nem okosan. Minden ember utána járt, minden szeszélyét bérelték, szóval ő lett igazi urfi a3 Szen­­táros utczabeli fűszerárus házánál. Vol­tak is okai a3 kalmárnak unoka öcs­­csével büszkélkedni: elsőben is ez egy jó tettnek élő bizonysága vala! Vala­hányszor öcscsével kiment a3 házától, szomszédai mindig mondanak valamit ennek a3 derék Godár urnak nagy lelk­űségéről ! . . . .—Aztán Péter gyö­nyörű finom gyermek volt, mint egy urfi­as a3 kalmár szint úgy magát is szépnek érezte az ő­ szépségébe. Nem is mulatta el egyszer is mondani, mi­dőn a3 vásárolók a3 gyermek urfias csinosságát bámulák: „az öcsém 55 és ezen szavaival mintegy nemes levelet látszott adni magának, így osztozva a 3 Péter természeti adományaiban, vele és benne kivánt 302 fényleni. Szép köntösöket vett neki, mindent elhagyatott vele a3 mivel ke­zét elfeketíthette, arczát eldurvíthat­ta volna, megtiltá, hogy ne játszód­jék az utczán a­ szomszédok gyerme­keivel. Péternek tetszet ez a3 kényes élet. A3 gyermekeket elfoglaló 3s mintegy munkában tartó fürge játékoktól meg­­fosztatva hozzá szokott ahoz a3 czif­­rálkodó kényességhez, melly jól ál­hatott neki a3 mig nagyon kicsi volt, de idd­ haladtával részint unalmas ré­szint nevetséges puhaságnak mutatko­­zott. Azonban 10 éves kora táján e­­rősen meghúzódván, lassan kint szép­sége is oda lett, úgy hogy utoljára sen­kinek szemébe nem ötlött. A 3 kalmár mihelyt észre véve a3 változást, szere­te­tét is hűlni érté, öcs­­csét kedvelte a3 míg büszke lehetett benne, de megsejdítvén, hogy a3 Pé­ter urfi czifra köntöseiből csúfot kez­denek űzni, a­ reájok tett költség ju­ta eszébe. Akkor gondolá meg azt is elsdőben, hogy Péter 12 éves és hogy jó volna valami életmódot kezdetni vele. Ennek következésében, egykor midőn egy adóssá vált vesződés külön­ben is felbosszantotta, előszólítá Ru­­viert és kereken ki­mondá, hogy hi­valkodni nem tarthatja, és másnap i­­nasnak fogja adni e°y asztalos isme­rőséhez. Ez az újság menyhe csapás volt Péterre. Ő annyira megszokta volt a­ henyélést, hogy már szintúgy szégyen­nek tartotta a­ dolgot; 6 nem tudta, hogy a3 mi hasznos, a3 tisztességes is, és hogy a3 férj fi homlok legnagyobb dísze a3 tanulás és gondolkozás által

Next