Vasárnapi Ujság – 1855
1855-11-25 / 47. szám - A nagy világ népei. Hegedűs (kép) 375. oldal / Tudományos rovat
Ö7ő Táncza veszekedik közte. — Endre előtt is azonnal Eltorzul a nagy jelenet; Hisz belőle katona lett. És mintha közszemle volna. Egy hatalmas vezényszóra : „Vigyázz, sorakozz, jobbra át!" A mi szegény jó bűnösünk, Kiért majd kétségbeesünk, — Bal oldalon lelé magát. No ez rettenetes dolog, Szive csak ugy ver, ugy dobog, Majd kiszakad a melléből, Tán ki is ugrott helyéből. — „De hát minek ment ő oda! Hogy lehetett olly ostoba, Mint akár az Isten lova! Hát nem tudtam én ezt régen, Ha bakává leszek , végem ? Bár jó anyám kis koromban Látott volna koporsómban, Ahelyett, hogy ide jöttem. Mikor még fel sem ütöttem. Az illy bolond, töksi embert, Ki azt teszi, mit sohasem mert, Hogy közel élte végéhez Borjut veszen a hátára, Ugy czipeli vizbe, sárba, S még puskapor szagoló lesz , Rég,fel kellett volna kötni!" — És a többi, és a többi . . . No de megvan! bánni késő; És a példa sem legelső, Sem utolsó, hogy baka lett, Kit nem vin rá a szeretet. Mert az ember sohse tudja A kapuján midőn kilép : Hogy mint leszen az ő utja. Hol törik a kocsirudja . . . Ha ugyan volt kocsi . . . elébb; Terve, czélja, mint a cserép. S utoljára egyebekkel Az országnak baka is kell, Mert különben a királyért Ki halna meg, a hazáért? — Ennyi nemes gondolattal Megnyugodnék Endre gazda. Csak ne volna felesége. Nem is törne ki panaszba. De ha gondolja magában : Nője is a kaszárnyában! . . . Az lenne még az eczetágy! Miért is a szive olly lágy? Mert ő csak ugy veszi észre : Semmi nincs olly nehezére. — „Fél jobb! fél bal! vigyázz! meg Endre fülel: ki mit csinál, S járnak alá s föl a tisztek, [állj!" •Jaj de az ő háta viszket, „Melledet ki, hasadat be! Ott oldalt mi áll ki fele ? — Kulaccsal jő a szemlére? Derék legények a vére." S a nyomorult közembernek Ugy a nyaka közé vernek, Hogy szinte pattog a háta, Facsaró viz a kabátja. — Azaz hogy viz az inge csak, Mert alszik ő, de nincs nyugta. Szinte párállik, pedig a Takarót is félre rúgta. A lidércz meg kegyetlenül Széles mellére nehezül. Itt vége van az álomnak, De nincs vége az alvásnak; Nem is ébred Endre gazda. Hanem valamelly sirásnak, Kinos, nehéz hangján beszél. Hála Isten, hogy mégis él! Végre mint a ki lánczot tör, Vagy felrúgja koporsóját, sétségbe esve igy riad föl : Uram Isten! hol vagyok hát? — És a midőn kiábrándul Viszontagságos álmából : Árva lelke tétovái, A kegyetlen álmi képek Vele, mint hollók feketén A való földére lépnek. — „Ne mondja már nekem senki. Hogy bolondság minden álom. Összefügg az életünkkel Néminemű titkos szálon. Mert kinek a lelke tiszta. Nem zűr mindent összevissza. De az ollyan mint én valék, , Élte, álma mind zagyvalék, Legyen álom, legyen való, Első a jámbor öntudat, Ez az igaz vigasztaló, O O Éjjel, nappal csak ez nyugtat."— De neje mindezt nem hiszi, ő csak a magáét viszi : „Férjem, édes, ne ábrándozz, Álom volt az egész dolog." , O Ó ,Álom bizony! de nem álom, Ha elejére gondolok. Sőt a való sem egyéb mint Álmainknak folytatása, A két világ vizeinek közös ágba szakadása. — E kis eset régen elmúlt, Talán Endrét tul sem éli. Ha egy jó nap, haragjában A neje ki nem beszéli. Így a gazda okkal, móddal Pirul is, nevet is rajta; De az óta omladozik A pinczéje boltozatja. Erdélyi János. A nagy világ népei. Közli Dr. HEGEDŰS. V. A csinek birodalma. Kiterjedés, lakosság, népjellem, viselet, szertartás, tanácsa, járművek, országutak, távírdák. Több száz napi járásnyira keletre a Góbi sivatagtól le a Csendes tenger szigetdus sikjáig, a Himalaya csillogó havasaitól egész az orosz birodalom déli határszéléig 60,000 négyszög mérföldnyire terjed egy hatalmas nagyszerű birodalom, mellynek népe sajátságos viszonyai, önálló miveltsége és furcsa szokásai által, az idegen nemzetek figyelmét olly régóta s olly méltán vette igénybe; egy nép, mellynek története sokkal régiebb korig hat fel mint bár melly más népé, melly azonban daczára ezred éveket számoló létezésének a világtörténet folyamától elszigetelve a nyugati nemzetek történetére csak csekély vagy épen semmi befolyást nem gyakorolt, s melly a miveltség igen magas fokára rég eljutva, minden haladásról lemondva megállapodott, a létező változatlan érzése s minden ujitástóli idegenkedése által az állandóság legjellemzőbb képviselőjévé vált. E nép a csin nemzet, melly név azonban csak az uralkodóház neve, mert a csinek nemzeti közös nevet nem birnak; ők magukat fellengző irányuknál fogva különböző tisztelgési nevezettel a középbirodalom, a virág ország, a mennyei, vagy a négy tenger birodalma népének nevezik. A csin nép sajátlagos miveltségénél fogva elszigeteltsége daczára keleten a szomszéd népekre, hova gyarmatjai jutottak, tetemes befolyást gyakorolt, sőt ezáltal még a birodalmat meghóditó népeket is magába feloszlatni, saját törvényeit s szokásait is azokra ráruháznai sikerült.—E miveltségnek köszönheti birodalma óriási kiterjedését, melly a hozzátartozó adózó tartományokat ide értve, 270,000 négyszög mérföldet foglal magában 308 millió lakóval; — a lakosság olly sűrű, miszerint középszámitással 6000 ember esik egy négyszög mértföldre, holott magyar hazánkba ugyanilly kiterjedésre középszámitással alig esik 2500 léleknél több. — De ha a laktalan homoksivatagok, az örök hó vonaláig felemelkedő hegyek területét leszámítjuk, akkor a lakosságból helyenként 20—30,000 ember esik egy négyszög mérföldre, melly sokaság azonban a földnek silányságát tekintve, csak leleményessége s páratlan szorgalma által bir békésen egymás mellett megélni. —Van is tolongás az országutakon s a városok utczáin néha akkora, hogy Cantonban megesik, miszerint órákig kell egyik utcza szegletén állni, mig a másik utczába átjutni lehet; nem csoda tehát, ha a népesség illy rendkívüli sűrűsége folytán a szárazföldön el nem fér, hanem a folyamok vizére szorul, hol a hajósok családaikkal egész éltüket vizén töltik, itt születnek, növekednek, élnek, munkálnak s itt is fognak kimúlni. — Néha a talpakra rakott kunyhók uj városként lepik a folyót, s ha kikötnek csin Velen<zét vél az utas a folyam hullámaiból felismerni. A csin nép három rendre oszlik, a Hang v. i. a tekintélyes népség, a zin v. i. pórnép, ide tartoznak béresek, cselédek, hóhérok, színészek, ledér nőszemélyek stb., végre a harmadik osztály a mau, ide tartoznak a naplopók, tolvajok, csavargók, szóval a csőcselék nép.—A hang rend ismét négy osztályra szakad, mellynek elseje a tudósok osztálya, kik az egész földön sehol sem részesülnek olly kiváló tiszteletben mint épen a Csinbirodalomban, mert tudomány által, de csakis ezáltal lehet az állam legfényesebb hivatalaira szert tenni s a legmagasabb állásra emelkedni. A csin középtermetű, karcsúság, bő viseleténél fogva, figyelemre nem méltatik. Homloka széles, orra lapos, szemei bár kicsinyek de csillogók, szája kicsi; e vonások egyesülve testi kövérséggel s fekete hajzattal a szépség mintapéldányául tekintetnek; szőke vagy veres hajat gyűlölnek miért is az angolokat csak veres haju pogányoknak nevezik. — Erkölcseikre nézve csendes és szelíd kedélyüek, szilajság s durvaság még az alsó osztályoknál is felette ritka, mert már gyermekségükben a nép oskolában és ugy mint a fejedelmi tanodákban az illem szabályaira tanitatnak. — Egy európai utas utazás közben két szekeresre talált, kik szemközt jővén s az ut keskenysége miatt egymást ki nem kerülhetvén, szekereik egymásba akadtak, de mekkora lön csodálkozása midőn a két szekeres,a helyett, hogy mint nálunk fájdalom szokás,káromkodva egymásra törne, egymást nyájasan üdvözlé, kezet fogott s azonnal hozzálátott, hogy egymásnak helyt csináljanak. — Szerénység s udvariasság a csin főnemest ép ugy mint az utolsó fuvarost jellemzi. — Árnyoldalaik koszuvágy, ravaszság és csalási vágy , főleg a tengerparti városokban hol idegen kereskedőkkel jönek érintkezésbe; nemcsak hogy véteknek nem tartják az idegent csalni, sőt gaztetteikkel még kérkednek s ha tetten éretnek csak azon sopánkodnak, hogy nem elég gyorsan és ügyesen láttak hozzá. — A csin nép árnyoldalai közé tartozik még a perlekedési viszketeg, melly némelly vidéken annyira megy, hogy sok csak azért zálogosítja el vagy cseréli ki