Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-16 / 50. szám - Az ekéről. Dienes Lajos (4 kép) 403. oldal / Ipar és gazdászat - A nagy világ népei. Hegedűs (kép) (2 kép) 403. oldal / Tudományos rovat
403 26. 27. 26. Róma környékén most is használják, s rátekintve hajlandó az ember ahoz a véleményhez, hogy az ó-római földmivesek ekéje nem sokban különbözött a mostaniakétól. 27. Ez Francziaországnak egyik délnyugati vidékén van használatban. Feltűnő éktelen hosszú talpú. 28. Könnyű lengő eke, Sardinia déli részén otthonos. 29. 30. Mind a kettő mai napig használt földmivelő szerszám Egyiptomban. Látnivaló rajzok , hogy az egyiptomiak, bármilly régi kezdeményezői a miveltségnek és iparnak , az utolsó századokban nagy mértékben maradi táblabírók. Az eddig közlötteket figyelmesen összehasonlítva, azon meggyőződésnél állapodhatik meg az olvasó, hogy az arab, római, dél-francziaországi, szardiniai, ógörögországi és egyiptomi ekék nem tagadhatják meg egymástól az ugyanazon agyból (nem ágyból) származó testvéri rokonságot. A családi hasonlatosság nyilvánosan szól mellette. 31. Ez itt Majland-tájéki eke. Az ekevas külön is le van mellette rajzolva, hogy látni lehessen azt a vasvesszőt, melly egész az ekeszarvig nyúlik, hátrafelé, elöl pedig az orránál hegyes tüske alakú. A küldök vasból van s csavarral (sróffal) igazgatják. A csoroszlya hátrább esik mint az ekevas orra. 32. Meklenburgi (Németországban) metsző eke. Épen nem valami órához hasonló tökéletes gép, hanem azért még is sok hasznát veszik bozótos földben, mellyet haragosan átszabdal. A kiknek módjokban áll, közönséges, kormánydeszkás ekét használnak mellette, minthogy ez sem meg nem forditja illően a földet, sem tiszta barázdát nem hagy maga után. Az odavaló parasztok többnyire csak egyedül használják. — Azt talán fölösleg is kiirnom, hogy ott a gerendölyön tul arra a rúdra a járom van kötve. Sok, mindenféle ekét rajzoltathatnék még ide, mellyeknek mindegyikén valami különöst, valami nálunk szokatlant venne észre a földmives olvasó, — elmondhatnám, hogy a szorgalmas szántást már a rómaiak annyira szükségesnek tarták, miszerint a jó gazda négyszer szántotta meg földét, u. m. ugarolt, forgatott, kevert, és vetés alá szántott; — a fölött is bőven okoskodhatnánk együtt, hogy minden szorgalom és iparkodás daczára vajmi tökéletlen munkát lehetett tenni ollyan ekékkel, a minőknek rajzait eddigelé láttuk , hanem mindez csak hátráltatna utunkban, mellyen a napról napra népszerűbb Vidacs-ekékkel megismerkedni sietünk. Midőn a sok apró tökéletlen régi ekétől eltérve, a hazánkban, sőt külföldön is elismert jelességü ekéhez, Vidacs István ekéjéhez fordulunk, ugy hiszem legbiztosabb minden részrehajlástól ment eljárás lesz, ha a mezei gazdaság terén elismert illetékes tekintélytől veszszük kölcsön a véleményt, melly honunkban alig lehetne más, mint a dus eredménynyel működő s most is virágzásban levő Gazdasági Lap; mellynek czime habár korszakonként egyben-másban változott, de törekvése s kitűzött feladata folytonosan az okszerű mezei gazdálkodás előmozditása, s az e czélhoz szükséges gyakorlati ismeretek és eszközök terjesztése volt. A „Magyar Gazda" 1845-ki 43. számában Magyar Imre rend. gazd. egy. tag igen velős czikkében egyebek között ezeket olvastam : „Akármelly külső forma divatozott különböző tájakon, a jó ekének következő tulajdonaiban mindenütt megegyeztek, és ahhoz képest az ekéket alkalmazni is igyekeztek a földmivesek : u. m. 1. Az eke legyen egyszerű s nem mesterséges, nem költséges készületű, de a mellett erős és tartós. 2. A szántó az ekét könnyen igazgathassa, s ha azt már a földbe bocsátotta, az minden erőtetés nélkül megmaradhasson benne, hogy a szántó inkább a vonómarhák egyenlő járása mint az ekére lehessen figyelmes. 3. A könnyen elmetszett földet tökéletesen megfordítsa. 4. Maga után mind a feneken, mind pedig az oldalon tiszta barázdát hagyjon. 5. Minél kevesebb erővel járjon." Azt mondja továbbá a jeles gyakorlati,gazda tartalomdús czikkében, hogy a szántásnak legfőbb czélja a felszántott földet tökéletesen megfordítani, hogy az alsó réteg felül esvén, a levegőnek behatása által uj táprészekkel megterheltessék, és áttérvén az eke külön-külön részeinek kötelességeire, igy ir: „A szántóvasnak kötelessége a csoroszlya által függőlegesen (felülről lefelé egyenest) elmetszett földet vizhányosan (fekvést) elvágni, azt csekély domboruságával felemelni s az eketalpot szorosan megfekvő kormánynak hiven átadni. Melly kormánynak kötelessége ismét az átvett földet folytatólag fölebb emelni s legczélszerübb formája által azon olly forditást tenni s ugy lefektetni, hogy az alsó rétege fölül essék." Ezek következtében szinte M. I. ur helyes okoskodása szerint ,,a felhasított földnek tökéletes felforditását, mint a jó szántásnak elmaradhatatlan tulajdonát, semminek sem lévén szabad alárendelni." Káros tévedésben vannak azok, kik kevesebb erővel járó, de tökéletlenebb munkát tevő ekéket azok elé helyeznek, mellyek a fönebb elősorolt szükséges tulajdonokkal birnak. Semmiért sem érdemel nagyobb megrovást a gazda ember, mint, ha mindennapi hü munkatársait, szorgalmas barmait tul a rendén csigázza erejökön fölül terheli : de ellenben kinevetni való az, ki szamarkája iránti kiméletből, midőn malomba készült saját vállára vette az örlenivalót s ugy ült fel a birkavezérre, hogy megossza vele a terhet. (Vége következik.) £ / r fcfí 30. 31. A nagy világ népei. Közli Dr. HEGEDŰS. VI. A csinek. Lakomák, mákonyzás, menyekzők és családi élet. A csin teketórnázási szellem mindenütt, még lakomáiknál is mutatkozik, miknek egyébiránt a csinek nagy kedvelői. — A lakoma vagy csak barátságos ebéd, vagy lakomázás, a szó teljes értelmében, midőn azután, a hogy mondani szokás, Henczidától Bonczidáig foly a lé. Uly lakomához legalább huszonnégy tál étel kívántatik, gyakran azonban az étkek száma, a csemegéket is ide számítva, több százra rug. Uly ebédhezi meghívás a tyezé háromszoros elküldése által eszközöltetik. Így nevezik a meghívó levelet, mi egy nyelez-