Vasárnapi Ujság – 1859
1859-01-23 / 4. szám - A fogasvakony (képpel). Sztraka E. 42. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság
42 Előnyéül szolgál, hogy ez épület a városliget közelében fekszik, azon felü zuhanynyal, fürdőkkel, szép árnyas kerttel s ebben jól felszerelt testgyakordával s nyári mulatóházzal is bir. A ház erkélyéről s a kertre néző tornáczáról pedig gyönyörű kilátás nyilik a budai regényes hegyekre. Czélszerü fekvésénél fogva mind a zordon hegyi szelektől, mind a főváros gőzétől védve van. Az intézetnek e napokban közzétett programmjából ide iktatunk még néhány fő pontot: Három évesektől fölfelé minden az intézet szakköréhez tartozó beteg fölvétetik. — Lehetnek u. n. járólagos betegek is, kik az intézeten kivül laknak, de koronként ide járnak gyógytestgyakorlati órákat venni, a villamozást (elektrizálást) s a fürdőket használni. — Ha valaki írásban kiván tudakozódni a fölvétel iránt, szükség, hogy betegsége előzményeit s jelen állapotát körülményesen tudtára adja az intézet igazgató tulajdonosának. A betegek részint külön, részint közös, kényelmesen és ízletesen butorzott, tiszta, száraz, magas és világos szobákban helyeztetnek el. A két nem egymástól szorosan elkülönözve, kellő felügyelet alatt leend, — átalában müvelt, illedelmes és erkölcsös viseletre kiváló gond fordittatik. — Az étkezés — amennyiben az ápoltak egészségi állapota megengedi — közös asztalnál, mintegy családi körben történik. — Az ápoltak kora és felfogásához képest illő könyvtár lesz közhasználatra felállítva. A lélek fölvidámítása szempontjából czélszerű játékok, mulatságok fognak rendeztetni. Sőt az intézet fiatal tagjait illetőleg intézkedés fog történni, hogy a gyógyítás hosszabb ideje alatt értelmi tehetségeik kifejtésében hátrányt ne szenvedjenek. Kívánatra elismert nevü tanítók és nevelőnők adandnak oktatást az elemieken kivül tudományos tárgyakban, nyelvekben vagy akár zenében, rajzban s éneklésben — amennyiben mindez orvosi szempontból megengedhető lesz. A hölgyek kézimunkák gyakorlatára nyerendnek alkalmat. Az intézet igazgató tulajdonosa s főorvosa dr. Batizfalvi Samu, ki a szükséghez képest egy vagy több segédorvost veend maga mellé, s a háztartást, felügyeletet és rendet illetőleg neje által is készséggel fog támogattatni. A hölgyek a házinevelőné felügyelete alatt és kiséretében végzik sétáikat s napi teendőiket. Az intézet személyzetét kiegészíti : a testgyakorlat tanára a kötszerész, a gazdászati személyzet, férfi és nő ápolók. Az orthopiidiai gyógyitás, ápolás, élelmezés, lakás, szolgálat mosatás fejében a következő díjak vannak megállapítva : közös szobában elhelyezett betegért havonként 50 pft., külön szobát igénylő betegért 80 pft., még azon felül saját felügyelőt vagy külön szolgát kivánó betegért 100 pft. (A bécsi hasonló intézetben ezen árak igy állanak 60; 100 ; 125 pft). Más nemű betegek — kik a baj természeténél fogva rövidebb ideig maradnak az intézetben — a fentebbi osztályzat szerint 3 — 5 ftot fizetnek naponkint. Az intézetben kórtani készítmények, gépek, kötszerek, gipszminták, orthoptidiai iratok, fényrajzgyüjtemények lesznek, hogy a tudomány igényeinek is elégtétessék. Az intézet jövőjére nézve örvendetes tudomásul szolgál azon körülmény, hogy az egyetemi tanár urak, a pesti Rókus kórház főorvosai, a gyermekkórházi igazgató főorvos, valamint számos helybeli és vidéki orvosi közhasznú vállalatot már eddig is támogatni ígérték. Az intézet fő pártfogójául, illetőleg tanácsadójául a köztiszteletben álló dr. Balassa János egyetemi tanár úr van megnyerve. Az igazgatótulajdonos és intézeti főorvos, mint mondák, dr. Batizfalvi Samu, volt egyetemi tanársegéd, kit az orvosi közönség szakavatott dolgozatairól ismer. Mi is emlitők annak idejében, hogy dr. Batizfalvi az orthopsidiai gyógykezelésre vonatkozó elveit — külföldi utazásaiban gyűjtött tapasztalatai nyomán — a Budapesti Orvosegylet 1858-i gyűlésein adta elő s a külföldről hozott orthopsidiai gépeit is bemutatta. Most még csak azt kivánjuk, hogy uj intézetében, tapasztalt erélyes törekvése, tudománya s ügyessége által minél több szenvedőnek adhassa vissza testi épségét s a nyert eredmények által a hazai tudomány is gyarapodást találjon. A fogasvakony. Hazánknak — mondhatni egész Európának — egyik legnevezetesebb emlőse a fogasvakony, mint őt Petényi Salamon természetbúvár elnevező, deákul mus typhlus, németül Blindmaus, — össze nem zavarandó a vakond, vakondak (talpa) nevével. A legnevezetesebb állatok egyike már azon természeti tulajdonságánál fogva is, hogy ő az egyetlen ismert emlős a földön, mellynek szeme nincsen, s következőleg nem lát. Tartozik — hova az egér — az örlök rendjébe. Megismerhetni leginkább idomtalan lapos nagy fejéről, mellyen két oldalt, mintegy a feje közepéig, fehéres sörtepártázat nyúlik; továbbá ives, csupasz, túrásra igen alkalmas orráról; hatalmas, mindig kiálló két alsó rágó fogáról, s arról, hogy szeme nincs, melly utóbbi két tulajdonságától nyerte nevét is.'') Színe mocskos ólomszirt barna, melly haladó korával világosodik; nagysága, mintegy középszerű patkányé, farka nincsen. A fogasvakony hazájának igen hosszú ideig csupán déli Oroszország — a Volga és Don folyók közé — tartotott, mígnem a múlt évtizedben több természetvizsgáló felfedezte, hogy a fogasvakony Magyarhonban is, különösen az alföldön, Pest-, Heves-, Békés-Csanád megyék terjelmes síkságain, s a mostani Vojvodinában, ritkábban tul a Dunán is találtatik, azonban olly bőven talán sehol sem éldegél, mint Csaba város határán Békés megyében, hol azonkívül, hogy a nép sokat, mint kártékony állatot, évenkint elfog és agyonver, megesik az is gyakran, ha az ember valami prédát szakgató héját lő meg, illyen fogasvakonyt szabadít ki körmei közöl. Tartózkodik olly helyeken, hol eledelét közel kaphatja, tápláléka pedig leginkább gyökeres és hagymás zöldségből áll, millyen a répa, zeller, petrezselyem, vereshagyma, megeszi a lóher- és gyümölcsfa-gyökeret is, sárgadinnyét, burgonyát, csicsókát, fiatal kukoriczát, s mindenek felett a kígyóhagymát (hyacinthus comosus) szereti. A nép átalában kártékonynak ismeri ezen állatot, s igaz ugyan, hogy azon zöldségkertekben, ahova egyszer bevette magát, nem csekély károkat okoz a tulajdonosnak, kivált ha elgondoljuk, miszerint egy fogasvakony ősszel, — általa ügyesen elkészitett éttárgödrökbe — télire valónak több véka számra menő illy nemű táplálékot is összehord , mindamellett ezen kár fel sem tűnik azon haszon mellett, mellyet ő a kigyóhagymának pusztítása által hoz sok vidékre. A kigyóhagyma tudniillik, legkivált az alföldi fekete földben, olly bőven tenyészik, hogy holdankint, van év, midőn többet lehet egy köbölnél számítani, s ökölnyi hagymája, melly a földet kiéli, egy lábnyinál mélyebben gyökerezik a földben, tehát az eke nem szántja ki, magva a rostán a búzával együtt keresztül esik, melly mag a lisztet keserűvé teszi egész annyira, hogy a kenyér ehetlenné válhatik az illy lisztből, egyetlen fogasvakony pedig képes maga évenkint egy holdat megtisztítani a kigyóhagymától. Igen érdekes ezen állatnak közelebbi leirásához tartozó azon öt kérdésnek megfejtése, mellyeket Petényi Salamon a tudós világ elé terjesztett volt, s mellyekre a magyar k. természettudományi társulat 1857. évben tartott nagygyűlésén Sztraka Károly term. búvár megfelelt. 1) Ha valjon igaz-e ezen állatról, hogy ugat, miután a nép talán nem ok nélkül földi-kutyának nevezi ? A felelet ezen kérdésre az, hogy bár számtalan földi-kutyát tartott fogva a fent nevezett búvár, s vizsgálta szabadon, éjjel nappal, hosszú ideiig, de soha ugatáshoz hasonló hangot nem hallatott egyik fogasvakonya sem, egfölebb, ha felingerelték, némi — kölyökkutya féle — nyiffantással szokta haragját nyilvánítani; „kutya" nevét talán inkább mérges, marakodó természetétől kölcsönzé, mert fogságban két fogasvakony együtt meg nem él, rövid idő alatt az erősb a gyengébbet agyon marja. 2) A fogasvakony mindig a föld gyomrában lakik-e, vagy ollykor kijár a föld felületére is ? Felelet : nappal néha, langyos eső után kibúvik lyukából, a midőn könnyen el is csíphető, éjjel azonban gyakran jár ki, ő igazi éjjeli emlős, éjjel megy ki olly eledel után, melly a földön felül kapható, éjjel egymást párosodás alkalmával a föld felületén felkeresik, s ha a táplálék fogy, elhúzódnak gazdagabb tájakra, mert sokat eszik ez állat, azonban nem iszik soha, nedveket tartó eledele pótolván nála az ivást. 3) Készit-e magának a fogasvakony a földben különös tanyákat és eleségtárakat ? Felelet : A hol tartózkodik, túrásai (mellyek nagyobbak a vakond túrásainál) nyomán rájöhetni földalatti utaira, mellyek rendesen, mintegy két lábbal a föld alatt, egy nagy, szépen kicsiszolt üregbe vezetnek, s ez eleségtára, mellyből néha két három vékányi vereshagymát, répát stb. szednek ki az emberek, s azért után is járnak a fogasvakony eleségtárának. Az eleségtárból egy cső vezet oldalt, pár viczényi, különös gonddal kisimított üregbe, melly ki van bélelve puhácska gyep- s más növényszálakkal, s ez fekhelye. Különös, hogy illy földalatti lakban egy példány fogasvakonynál soha nem lehetett többre akadni, csupán apró fiakra bukkanhatni, mellyekből kettő van egy fészekben, fában ? 4) A telet mikép tölti, ébren-e, vagy a téli álom érzéketlen zsibbadá A harmadik kérdés megfejtéséből önként folyik, hogy a fogasvakony a telet ébren tölti, mert mi czélból hordaná különben ősszel üregeibe a tömérdek ennivalót össze, ha nem azért, hogy legyen télen át mivel táplálnia magát; tavasszal pedig üregei üresen találtatnak. De különben is megtörtént többször már, hogy tél közepén, fris havon is fogtak fogasvakonyt; mindamellett az is igaz, hogy gumóba göndörödve gyakran hosszabb ideig — olly erősen alszik, hogy szinte hortyog. 5) Lát-e a fogasvakony vagy nem? Ha a látást csak úgy képzeljük lehetségesnek, hogy előbb a látás orgánumát — a szemet — tételezzük fel, akkor a fogasvakony nem lát, mert azon helyen a bőrén, hol szemének kellene lennie, nemcsak semmi nyílás nem létezik, de sőt ott szőre a legsűrűbb; lenyúzván a bőrt, szemürege ki van töltve mirigyes hustömeggel, melly hustömeget felmetszvén, alatta rá akadhatni egy mákszemnyi fekete pontra, melly pont sehogy sem illik be szemlencsének. Fejbőre alatt az érző idegszervek leginkább az orr és a fülek felé vannak irányulva, s bizonyos is, hogy a szaglás és hallás, mellyeket ő magas fokon kifejlődve bír, pótolják nála a látást. Igen érdekes, ez állat fogságában, mennyire figyelmes lesz minden neszre, fejét feltartva, fogait egymásnak köszörülve, minden támadást elfogadni készül. Eleresztve szabadon egy asztalon, egyenesen rohan, míg az asztal szélén lepottyan, azonban a földön előre vagy hátra egyforma ügyességgel szalad, az egyszer megtett úton újra visszajön, az útjába tett akadályokat szépen kikerüli, az elibe tartott eledelekből ahhoz kap, mellyet jobban szeret stb. stb. *) Nem látszik kielégítőnek a „fogasvakony" név, mert a ,,vakony" gyökszónak közelebbi meghatározója „fogas" feltételezi, hogy van fogtalan vakony is, millyent az állattan nem ismer. Vajda Péter ,,vaksi" -nak hrija ez állatot, mi újra hiányos fogalom, mert a „vaksi" szó ollyasmit jelent, ha valaki folyton, de roszul lát. Hiják még ezen állatot ,,vaktár"-nak is, s ezen nevet meg a legjobbnak itélem. K»szló.