Vasárnapi Ujság – 1868
1868-12-06 / 49. szám - Képek a hazai népéletből: XIII. A száraz malom (képpel) 589. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
szerencséjét ezekkel Essem megixem Ken SOK ev egy kis szerencse mellé, hogy nyereségéből lovakat állítson; akkor aztán szekérrel fog járni, nagyobb nyereségű czikkekkel, deszkával, mésszel, borvizzel; akkor feleséget is vesz, háztüze lesz; ami hasznot ad isten, lesz hol leraknia, hogy szaporodjék. Három napja jön már. Tarisznyája meglaposodott. Elfogyasztá, amit „anyámasszony" tett föl. Most már ha árulhat, nem pénzre fog alkudni, hanem egy kis ennivalóra. Azután megint folytatja útját be az ország felé, mindaddig, amíg van még pénzerője. Mire megtér, emberként tér meg, a kinek van már önszerzeménye. Abban a helységben, melyet most hagyott el, benézett némely házba, kinálni áruit. Egyben épen asztalnál ült a család. Olyan vivásu fiu mint ő, gúnyolva nézett rá a teritett asztal mellől: „Gobé, foltos a harisnyád, mért nem húztál újat?" Koszul esett a lelkének, hogy szegénységével csúfolódnak, a kiknek isten jó módot adott. Megfájdult az is, hogy künn a falu mellett ifjak játszadoztak víg nevetés között, és őt, ahogy lehevert közelökben megpihenni, egyikök megdobálta.Itt e távolabb fekvő padon alig pihent, elgondolá ezeket, és köny is fakadott szemében a gondolattól. Türdd el székely, édes atyámfia, vérem sorsod hidegségét. Vigasztaljon, hogy a nyomorúság megedz, és nemcsak könnyű lesz munkád ezután, de édesebb is az élvezet bármely parányija. Én is úgy bolyongtam zsenge ifjúságomban, azután is, mikor más élvezett,— ha nem is korsóval hátamon, de hideg, idegen arczok közt, gúnyolva is akárhányszor, azért magam szereztem kenyeremet. Adnám-e most boldogságomat, öntudatomat, munkakedvemet, lelkem élvező képességét akármelyikéért is az akkori gunyolók közül? Haladj, jó fiu, csak tovább; szorgalmadat isten áldása fogja kisérni; jó tagja lesz családnak, községnek, hazának, boldog ember, aki élvezi, mert megérdemelte boldogságát. Nem féltlek én, édes vérem, attól sem, ha a vasúttal nagy vállalatok, gyárak, pénzes kereskedők özönlik el kis hazádat. Munka kell mindig és mindenütt, s a civilisatio terjedésével folyvást jobban fizetik a jó munkát. — Aztán rád nagy hivatás vár; te keletre kész czikkeket és miveltséget fogsz hordani még nagyobb mértékben, mint eddig; onnan pedig fényes pénzzel gazdagítod hazádat. Munkakedv és munkaerő a legbiztosabb tőkék napjainkban.Ezért hiszem,hogy a székely népre még szebb jövő vár mint múltja volt. Jó utat, szerencsét, székely! __ Réthi Lajos. A száraz malom. A falusi, vagy városon a város végi kaszinók, vagy társalgók egyik példányát mutatjuk be olvasóinknak e képpel, mely a kovács és bognárműhelyeknek vetélytársa s pedig — nem ritkán, diadalmas vetélytársa. — Ki ne tudná, hogy ez a száraz malom? — Most ugyan nem látszik ez a tulajdonsága; — képünk e jellemzetes oldalát nem tárja föl a száraz malomnak, ha csak olyan formán nem, mint az egyszeri biróné férje rajzoltat-'"ŐJ I or _ » _ -ezüstgombos mellényét, hogy t. i. — mint feleségének ellenvetésére mondta: „azért nem látszik az új mellény, mert a felső öltönyt begombolta s a festő alul pingálta oda a mellényt." — Lehet, hogy itt is belül van a társaság a malomszobában, vagy garatházban, vagy ahogy épen nevezni szokták.— Ki tudja az az ifjasszony, ott az ajtó előtt, azon szín alatt, hogy mikor kerül már az ő búzája a sorba, nem valami fris hírért jött-e most is ide azokhoz az atyafiakhoz, kik odabenn az ország és közelebbről a falu vagy város dolgát döntik. — Kíváncsisága, ha egyébben nem is, annyiban legalább kielégíttetik, hogy megtudja, kik üldögélnek a malomban, ami magában nem sok ugyan, de hány asszonynak esik könnyebben a munka, ha csak ennyivel többet tud is szomszédasszonyánál. Jaj a malomfája mindig nevezetes hely — s a molnár a faluban mindig nevezetes egyéniség? — Vándorolt, országot-világot látott, vagy — mint mondani szokták — jártas-kertes ember a molnár minden helyen, s épen nem lehet csodálni, hogy mindenre tud példát felhozni, s minden dolognak tud mássát mondani egy állóhelyében. — Kivált mig nőtelen, az édesanyák — ti. a leányos anyák — soha se tudnak még munkája ellen sem soha kifogást tenni, a liszt mindig jó, olyan a minőnek épen lenni kell, se túszuzatva nincs, se nagyon korpásan hagyva, se a túlságos locsolás miatt nem csomósodott meg, se el nem égette a kő. Nincs is a száraz molnárnak semmi ellensége, csak, ahol szokásban van, a szélmalom, meg folyamok, patakos helyek táján a vizi és patakmalom, no meg ujabb időben — mióta az emberek úgy elbódultak, hogy mindenen kapnak a mi új, a gőzmalom. Az utóbbiakat, ha dicsérgetik a szárazhalmi molnár előtt, vagy kifakad és egyet káromkodik, vagy szóra sem méltatja az ilyen beszédet, vagy, ha egy kissé dicsekvő természetű, magasztalja azt a lisztet, amit csak a napokban is, ennyi meg ennyi mérföldnyire lakó lisztkereskedő vitt el tőle valahova, ahol pedig gőzmalom is van, — vagy ha csöndes, elégedett, phlegmaticus természetű, azt jegyzi meg a gőzmalomra, hogy „majd viselve válik." — A többi malmokkal nem sokat törődik, mert a többi fölött rendesen van az övének egy olyan előnye, ami neki sok elégtételt szolgáltat. Mikor néha hétszámra is megáll a szél s áthordogatják a szélmalmokból az övébe az őrleni valót, vagy mikor őszszel korán beáll a hideg s a patakok csaknem fenékig fagynak, a folyamokon pedig megindul a zajlás, s sok őrlet keresetre induló székely fiu — (Jankó János rajza.) Száraz malom. — (Oreguai János rajza.)