Vasárnapi Ujság – 1868
1868-12-13 / 50. szám - Eredeti levelek Chinából. I. II. Gróf Bethlen Ödön 607. oldal / Eredeti levelezések
nyeket és rendszabályokat, a hajókezelés alapelveit tanulják. Nehéz volna ezen beosztás állandóságáért, valamint a siker teljesen kielégítő mértékéért egyelőre kezeskedni. Azon azonban senki nem fog kételkedni, hogy ezen tanterv megállapításánál a szent czél a legőszintébb jóakarattal párosult; valamint abban sem, hogy akik kedves kötelességüknek tartották arra munkálni, hogy ez iskola létesüljön, fáradhatlan figyelemmel fogják kisérni az eredményt is, s ezentúl sem fogják megvonni készséges jóindulatukat, hogy ez iskola minél inkább betölthesse azon irányt, melyet mindnyájan éreztek, kik hazai hajózásunkkal közelebb összeköttetésben állnak. A sikerre nézve mindenesetre egy a legnagyobb fontossággal bír, a tanár urak tapintatossága. S e tekintetben azt hiszem, hogy nagy biztosítékot nyújt azon körülmény, hogy a tanárok nagy része a pesti kereskedelmi akadémiában előnyösen működő egyénekből áll. A szépírást Beck József, számtant Tóth Gábor; a földrajzot Maár Péter Pál; a vám- és biztositási ismereteket Catinelli Hektor ur adja elő. Az erőműtan és gőzgépisme elemeit Bugát Ferencz gépészmérnök ur tanitandja. Mindannyiának illető szakmájában több éven át szerzett érdemei az érdekelt körökben eléggé ismeretesek, ennélfogva bizton reménylem, hogy e ma életbelépő tanintézet méltó lesz, hogy azon tanintézetek sorában álljon, melyeket a testvér főváros s az egész haza mindenkor örömmel fog magáénak vallani, s mint áldva emlitjük Széchenyi nevét, hogy nálunk a gőzhajózás jövőjét biztosította, — hálával fogja az utókor Erdély Széchenyije nevét emlegetni, ki hajósaink értelmisége emelésére ezen iskolát fölállította. Adja Isten, hogy gróf Mikó önmaga üdvös művei sikerében, különösen ezen iskola fölvirágzásában is minél tovább találhassa örömét. Ekkép megismertetvén ezen hajósiskola czélját és szerkezetének alapelveit, — miután a tanfolyam tartama rövid s nem szabad haszonvét nélkül ez órát sem elszalasztanunk: az iskolát ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Mindenik osztály elfoglalja helyiségét s a tanitás kezdetét veszi. A t. közönségnek pedig köszönöm, hogy ez iskola házi ünnepét, ez ünnep díszét, becses jelenlétével emelni méltóztatott." 8 ugyancsak ezekből mindenféle ékszerek, lánczok. A szalma-munkák is meglepők a csín és a nagy türelem tekintetében , melylyel készítve vannak. Említésre méltók az itteni nagykereskedők bankjai. Nem lévén a chinaiak előtt az aranynak semmi értéke, az egyetlen pénznem a mi itt divatozik a mexikói ezüst-tallér; a nagyobb kereskedők, kiknek kezében naponként ezerek fordulnak meg, ezeknek megszámlálására külön szolgákat tartanak, kik a ház udvarában, vasrostélyzat mögött nagy ügyességgel számlálják a tallérokat, zsákok és ládákba rendezik. Némelykor nem lévén idejök egyenként számlálni, bizonyos mértékekkel mérik meg. Most bevégzem levelem, mert ha nem sietek postára tenni, elkésik a holnap reggeli postahajótól. Két nap múlva indulunk Saigonba (franczia birtok a siami öbölben) honnét két hó múlva térünk vissza ide; azután írok ezen utamról is, s ha hely marad levelemben, leírom az életmódot, amit tengeren folytatok. A hazamenetelről nem akarok beszélni, talán egy év is eltelik, míg Európába visszatérek, de ha érdekel titeket, amiket én itt írogatok, annál inkább érdekel engem az otthon, az otthoniak! Remélem visszatértemkor újia egy otthoni levelet találok itt. Isten veletek! Eredeti levelek Chiitából. II. Hong-Kong, julius 9. Már több három heténél, hogy itt vagyok, eddig azonban azért nem írtam, mert ez idő alatt csakis egy postahajó indult el innét Suez felé junius 26-án, amikor még kevés idő óta időzvén itt, nem volt alkalmam a várost összejárni s átalában érdekes dolgokat irni, mely hiányban most többé nem szenvedek, sőt irnék többet is, ha nem kellene meggondolnom, hogy a szívtelen postahivatalnok levelemet megmérve, háromszor nehezebbnek találja a szabályszerű mértéknél. — írok tehát a mi tollamra jő, s leirok először is egy chinai nőt. Chinában az asszonyt sokkal kevesebbre becsülik mint a férfit, — úgyszólván árú, kereskedelmi czikk. Egy gazdag mandarin pl. 4—5-töt vásárol meg, természetesen szépségek szerint fizetvén érték. Ha vénülni kezdenek, a férj mellől el kell távozniok, s őt azután házi szükségeiben szolgálni. Ily fogalmuk lévén a „hölgyről," természetes, hogy minden házaspár legfőbb vágya, hogy férfi magzatja legyen; boldogok, büszkék s főleg a nő díszére válik, ha kivánatok beteljesül. Mindez azonban megjárná, ha nem szülne egy borzasztó szokást. China némely részében természetesen oly vidékeken, hová az európai czivilisaczio még kevéssé vagy semmikép se jutott el, uralkodik azon szokás, hogy szülők nő-magzatjaikat megölik, mit nem tekintenek nagy bűnnek s a törvény sem bünteti szigorúan. Más anyák ártatlan nőmagzataikat az útra kiteszik, s ezért van minden nagyobb városban lelenczházuk, melyekben egy figyelmeket sem lehet látni. Vannak ezenkívül philantropikus matrónák, kik ártatlan spekuláczióból ezen árvákat felszedik, természetesen csak az ép és szép külsejű gyermekeket, s őket felnevelvén, idővel eladják, ami valóban igen furcsa spekuláczió. Nem kell azonban hinni, hogy ez itt Hong-Kongban is így volna. Naponként van alkalmam látni a hajónkhoz tartozó sampan-ban (chinai bárka) az egyetértést, mely köztük nemi különbség nélkül uralkodik. Ezen kis hajó 25 láb hosszú s 6 láb széles s rajta 15-en vannak. Nagyapa, nagyanya, két fiuk, nejeikkel s kilencz gyermek. Mindezek a hajón laknak, nagyrésze rajta szüle i tett s rajta fogja egész életét tölteni. Csodálni lehet, hogy miként férnek el annyian, de az itteni éghajlat alatt éjjel-nappal szabad ég alatt lehetnek és csupasz deszkán hálnak (mit egyébiránt jelenleg én is teszek), s ennélfogva nem tartanak 15 madrászot, hanem fekhelyeiket 25 lábnyi hosszúságban „secondo l'capricio" választhatják; ha csúnya idő van, szalmafedőket tesznek ki. Bámulatos, mily roppant mennyiségű rizst esznek. Látnátok csak reggel a tiffing kor, avagy az esti ebédkor (kétszer esznek naponként, reggel 8 órakor s naplementekor) mily cseber rizst fogyasztanak el, s még inkább csodálkoznátok az általok ügyesen használt fapálczikókon, melyekkel gyorsan ürítik ki a tálat, s abból ezen pálczikókkal az utolsó rizs-szemet is kiveszik. De visszatérek a chinai nőkhöz, s mint fennebb említem egy chinai delnőt fogok leírni. Felette szembetűnő alak egy ily madame, s ezt három különösség okozza: hajzatuk, lábacskáik és járásmódjuk. Oly módon fésülködnek, hogy távolból vagy estalkonyon az ember két egymás mellett álló külön fejet különböztethet meg. A hamis fő az igazi mögött látszik. A valódi főről a hamis o o főre, mit fellegvárnak is nevezhetnénk, egy híd vezet. Nem tudom jobban megmagyarázni ezen fésülés módot, mely nem tartozik fach-omhoz; elég legyen még annyit tudni, hogy ezen mesterségesen készített fő, soliditása végett, tele van tűkkel s fésűkkel s ezek segítségével sok ideig fennáll. Feltűnő továbbá a nők lábainak kicsinysége, melyek nem nagyobbak egy három éves gyermekéinél. Körmeiket egy hüvelyknyire meg hagyják nőni, mit a férfiaknál is láthatni, s e szerint kezeiket semmire sem használhatják. Mi szépségüket illeti, várakozásomon felül találom, s nincs ám szemök oly ferdén alkotva, mint azt néha a képeken láttuk, orruk azonban kivétel nélkül pisze, bőrük szép fehér. Rosz benyomást tesz tipegős írásmódjuk, mit kis lábacskáik miatt máskép nem tehetnek Ami magát Hong-Kong városát illeti: Hong©oo D Kong vagy Victoria ugyan ily nevű szigeten épült. China legelső európai kolóniája mind gazdagság és fény, mind a kereskedelmi élénkség tekintetében. Roppant a felvirágzás minden tekintetben, s alig néhány évtized óta semmiből emelkedett ily magasra. Összes lakossága 80,000 lélekből áll, kiknek nagyobb része chinai aztán indusok, malajok, persák; az európaiak száma alig néhány száz. A város a tenger mellett emelkedő meglehetős meredek hegyoldalon van épülve s mintegy amphitheatrumot képez. Panorámája gyönyörű. A házak nagy ablakokkal s köröskörül csinos oszlopos galériákkal vannak ellátva, mely széles tornáczok nagyobb szolgálatot tesznek a lakóknak mint a szobák, nem lehetvén a tikkasztó melegben ez idő tájt azokban ülni. Képzeljetek csak egy nyári lakokból álló várost a mint azt hajónkról körülnézem s aztán egy hordszékben körül járom! Ezen hordszékek itten a bérkocsikat helyettesitik s két kuli (chinai hordár) által vitetnek. Az utczákat bejárva, feltűnik az idegennek a különböző szinü s nemzetü lakosság. Itt egy kuli, ki a hátán keresztbe fekvő faboton roppant terheket visz, amott indul katonák, kik az itteni angol helyőrséget képezik, pittereik öltözeteikkel, vörös, kék, vagy más szinü turbánaikkal. Itt persák, kik térdig érő selyem öltönyt s a cylindernél is magasabb süveget hordanak, amott portugál mestirek, kik közt a fehérbe öltözött fekete arczu nők nagyon feltűnnek. Legelső hely, ahová bementem a Hotel de Hong-Koig volt, mely igen szép s beillenék Európa akármely városába is. Billiard- és olvasótermekkel, fürdő szalonokkal stb. ellátva. Azt mondják, hogy épen fénye miatt nem tarthatja fenn magát. Minden termében láthatók a munkáh-k, melyek a szoba hosszában a padláshoz függesztett vászon paravent-t képeznek. Ezek a szoba két oldalán szolgák által mozgásba hozatnak s O O léghuzamot támasztva igen nagy szolgálatot tesznek a meleg időben. A magánházak is ilyenekkel vannak ellátva, s a gazdagok éjjel is mozgásban tartják ez óriás legyezőket. A hotelből kilépve, a városba jártam szerte szét. A boltok legnagyobb részben chinaiaké. Érdekes a chinai és japáni ritkaságok boltjait megnézni. Itt csontba és fába vésve ezer meg ezer alak látható. Melltűk, csont és ébenfa ládácskák, Egyveleg. ** (Elefántcsont kereskedés.) Statisztikai adatok bizonyítják, hogy mily keresett áruczikké lett napjainkban az elefántcsont. A múlt század végén Anglia mindössze csak 192,600 font elefántcsontot dolgozott fel évenként, de már 1827-ben a kereslet 363,784 fontra hágott, ami évenként 3040 hím elefánt halálát feltételezi, melyek 6080 agyart szolgáltatnak, s ezek mindenike átlagosan véve 60 fontot nyom. Jelenleg csak maga Angolország 1.000,000 fontot használ fel évenként, azaz háromszor annyinál is többet, mint 1827-ben ; ennélfogva a csupán egyedül Anglia számára elejtett elefántok számának egyre másra 8383-ra kell rúgnia. Azt is kiszámították, hogy körülbelül 4000 (?) emberélet vész el évenként elefántvadászatban vagyis abbeli fáradozásukban, hogy a művelt világot fésűkkel, késnyelekkel, billárdgolyókkal stb. elláthassák. Az olyan agyart, mely 70 fontot ad, a kereskedő világ első rangúnak tartja. Cuvier egy jegyzéket közöl a legnagyobb elefántfogakról, melyeket az ő koráig találtak és a legtetemesebbről azon írásbeli magjegyzést tevő, hogy az 350 fontot nyomott. A legutóbbi elefántcsont vásárkor Londonban a legnagyobbak, melyek Bombay és Zanzibarból kerültek, 120—122 fontosak voltak; az Angolából hozottak egyre-másra 69, a Jóremény fokától és Navalból jöttek 106, a Lagoa és Egyptomból hozottak 114, végre a gaboniak 91 fontot nyomtak. Hanem ezek még korántsem a legnagyobbak, miket mostanában találnak, mert az elefántvadászok most már beljebb is nyomulnak Afrika belsejébe,és így vénebb állatokra bukkanhatnak. Ezelőtt kevés idővel egy amerikai kereskedő ház oly agyart vágott szét, mely több mint 9 láb hosszúságú, 8 hüvelyk átmérőjű volt és 800 fontot nyomott. 1851-ben ugyanez a keresk. ház a londoni kiállításra a legnagyobb darab fűrészelt elefántcsontot küldé, melyet eddig a világ látott; 11 láb hosszú és 1 láb széles volt. A legdrágább elefántcsont az, melyet billárdgolyóknak dolgoznak fel. Az elefántcsontnak több faja van; az, mely Afrika nyugati partjáról (Gabu kivételével) hozatik át, kevésbbé ruganyos, mint a többi fajok ; a feldolgozásnál bajosabban lehet tökéletes fehérségűvé csiszolni, ezért csakis késnyelekre használják. Mióta Algírt Francziaország elfoglalta, mely készletét a sivatagon átvonuló karavánoktól szerzi, az elefántcsont-kereskedés Észak-Afrikában is szembetűnő lendületet nyert. A víziló is szolgáltat efféle csontot, mely sokkal keményebb, de épen azért kevésbbé ruganyos mint az elefánté. 0 (Hajótörések) A jelen év első hat hónapjában a londoni Lloydnál nem kevesebb mint 1037 hajótörést jelentettek be. (Francziaországból) megkezdik kora azon nevezetes tengeralatti távirda nemsolerakását , mely az Atlanti tenger alatt ez országot is egyenes összeköttetésbe hozza Észak-Amerikával; — Párisban pedig a levelek szállítására hengerekből összerakott postacsövet akarnak a házak fölött fölállítani, melyben viznyomás által szállitatván tova a kis teherkocsi, igen kevésbe kerülend a szállitás, s igy alig kétkedhetni életre valóságán,