Vasárnapi Ujság – 1875
1875-09-19 / 38. szám - Japán hajdan és most. I. A japánok népünnepei. II. „Róka koma”. III. Szemfényvesztők; erőművészek és komédiások. IV. Gyermeknevelés. Tornászat. Társasjátékok. V. Vallás és hitregészet. VI. Társadalmi osztályok és családi élet. VII. Piaczi és utczai élet Yeddoban. VIII. Szinészek és szinházak (14 képpel). Sámi Lajos 599. oldal / Általános nép- és országisme - Webb kapitány 599. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
600 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 38. SZÁM. 1875. SZEPTEMBER 19. született tornász. A porosz követség több tagjának párszor alkalma nyilt a japáni gyermekek tornászati ügyességét csodálni. A birkózás a nép minden osztályánál kedvelt mulatság s a japáni főúr saját és hozzátartozói mulattatására külön birkózókat is tart, kik épen ugy mint többi cselédei, az udvartartáshoz tartoznak és nagy tiszteletben állanak. Említettük, hogy Japánban nem csupán a gyermekek, hanem a felnőttek is szeretik a játékot, mikor az élet gondjai arra időt engednek. A japániak társasjátékai közt legkedveltebb az úgynevezett rókajáték, melylyel a játszok Kiesne urat, t. i. Róka komát akarják kigúnyolni, de a mely többnyire az ő vereségökkel szokott végződni. A játék rendesen igen ártatlanul kezdődik s az Európa déli részén divatozó ujjasdinak vagy ujj-játéknak felel meg; többnyire énekkel és tapsokkal szokták kísérni. A játék három egymásután következő kézmozdulattal kezdődik ; az első abban áll, hogy a játszó kezeit fölemeli s félig bezárva, mintegy kürtöcskét vagy tölcsért képezve tartja fülei mögött; a másodiknál kezeit ökölre szorítja és karjait gyorsan előre nyújtja; végre a harmadiknál mindkét kezét fölnyitja és a térdkalácsokra helyezi. E különböző kézmozdulatokat a róka, puska és yakunin szerepeinek nevezik. A játék folyamata ez: A róka veszít a puska ellen, mert a puska meglövi. A puska veszít a yakunin (polgári vagy katonai tisztviselő) ellen, mert a yakuninnak kell magát védelmezni annyi eszének lenni, hogy tudja. Végre a yakunin veszít a róka ellen, mert kiesne ar a föld kerekségén a legravaszabb teremtés. A vesztő félt egy pohár szakinak kiirására itélik. Elképzelhetjük, hogy az ilyen büntetés hatása következtében a játék hovatovább mind élénkebbé, tüzesebbé válik. Akkor egy-két játszó úgy találja, hogy a játék hosszas ülést kiván és az kissé unalmas. Egyikök felkél s a társasághelyeslő rúgása között hosszú kötelet kerít valahonnan és arra, miként e játékot feltüntető s japáni festmény után készült rajzunkon látható, laza bogozással összevonható s kiterjeszthető karikát köt. A kötél egyik végét ő, a másikat egyik társa fogja kezébe oly gyöngén, hogy a karika ne húzódjék össze. Az utóbbi mögé kis állványt helyeznek, melyen az úgynevezett patkány van fölállítva; ez utóbbi rendesen sapka, csésze vagy bármi egyéb tárgy, melyet a rókának oly ügyesen kell a kis székről elkapni, hogy kezét a kötélkarikával oda ne foghassák. Na a patkányőrök a kötelet hamarább vagy később rántják meg, mint kellett volna, ők fizetik meg a büntetést. Ha pedig a rókát csípik meg, habár csak kisujja hegyénél fogva is, a társaság férfi és nőtagjai az ő költségén mindaddig dőzsölnek és isznak diadalmasan, míg nekik a megcsípett róka fogságában gyönyörködni tetszik. Ily eseteknél a zenekar pokoli lármája és a társaság tagjai által produkált éktelen arczfintorgatások nem elégségesek a gyülekezet o Ö ©o«/ féktelen örömének méltó kifejezésére. Egy-két számszínt (brugó- vagy gitár-alakú japáni hangszer) a hölgyek kezébe adnak, néhányat pedig a padlóra helyeznek, s ott verik azokat kegyetlenül, hogy öblös üregök minél nagyobb hangot adjon; azonkivül a kezeik ügyébe eső csészéket és poharakat is összeütögetik, hogy csak ugy csengnek, bongnak belé; az énekesnők rikácsoló hangjai közé mindenféle állatok hangjait utánozó kiáltásokat vegyitnek; a legfürgébb vendégek féllábon kergetik a szerencsétlen rókát, mig mások elébe kerülnek s gáncsot vetnek neki, hogy orrára bukjék. Kiesne uram pedig, a japániak Róka komája, titokban ott van közöttök, meglesi őket és annál inkább örül, minél magasabb fokra hág az eszeveszett mulatság, mert jól tudja, hogy ilyenkor az egész társaság holtrészeggé issza magát, s ezáltal ő is meg lesz boszulva minden rajta elkövetett sérelemért. körébe — írja egy angol utazó — mint Japánban. Minden magánházban s minden vendéglőben találhatni fürdőkádakat, melyek fedéllel vannak ellátva, úgyhogy csak a fürdő feje marad szabadon. A kád végéhez egy faszénnel fűtött kis kemencze van alkalmazva. Ennek tüze a viz hőfokát folyton oly magasságban tartja, hogy európai ember nem érti, miként állhatják ki a japánok e forró vizet. Hanem ők órahosszant elülnek a kádban, melyben valósággal kifőzetik magukat. Mikor a fürdőt elhagyják, vörösök mint a főtt rákok. — Egy fiatal író szűzbeszéde. A párisi „Figaro" következő balesetet irja le: Az Odeon-szinház egyik a művésznője a" mult ősszel vendégszerepekre ment a vidékre. Madmoiselle Anette teljesen meghódította a közönséget, s egészen összekuszálta a fiatal nemzedék Szíveit. Következett a bucsu-fellépés. A közönség tüntetni kezdett, gyűjtést rendezett, hogy a fiatal művésznőt valami maradandóbb bucsuemlékkel lepte meg. Az eredmény egy 1000 frankos babérkoszorú volt, melyet Mr. Williem ismert fiatal írónak kellett átadni a színpadon. A válságos perez elérkezett. Közönség lepte el a színpadot, a művésznő megjelent, a szónok elszorult szívvel közeledett a babérkoszorúval, de hogy e bucsu alatt a válás fájdalma még borzasztóbb legyen, a fiatal RÓKAJÁTÉK JAPÁNBAN. Egyveleg. — Amerikai baraczkok. Delaware állam mértföldnyi terjedelmű baraczk-kerteiből közelebb egy 2400 kosárnyi szállítmányt tettek hajóra, mely azt Európába, Liverpoolba szállítja. A gőzhajó belsejének egy jelentékeny részét e czélra jégtáblákkal bélelték ki, míg egy a gőzgép által hajtott óriási legyező folyvást fris levegőt hajt keresztül e helyiségen. A baraczkokat ezen elővigyázat mellett teljesen fris állapotban vélik az angol piaczokra szállíthatni. — Japáni fürdők. A világ egyetlen országában sem tartozik a fürdés oly annyira a napi életszokásokba a mint a könyvelt szép szemekbe tekintett, elfelejtett mindent, egyet fordult vele a világ, s így szólította meg mr. Anettet: „Tisztelt ház!" Erre persze a művésznő is meghökkent, de még jobban a szónok, ki hirtelenében így igazította helyre a megszólítást: „Tisztelt elnök úr!" — Leányvásár Egyptomban. Tantaf alsó egyptomi városban most tartják a szokásos nagy vásárt, mely leányvásárral van összekötve. Nagy számmal vannak itt jelen a fiatal és szép arab nők, kik innen szállíttatna az előkelő urak háremeibe. Az ország legnagyobb urai is megjelennek a vásáron, hogy saját szemekkel lássák és lehetőleg kiválasszák a ragyogó fiatal hölgyeket, kik háremük gyöngyeivé váljanak. Az idei vásár roppant népes volt, több mint százötvenezer ember látogatta. Ez alkalom az ájtatoskodókra is kedvező, mert ilyenkor nagy számmal látogatják meg Said-el Beudin arab szentnek a sírját, melyet az egész mohamedán világ tiszteletben tart. A napfénygázt talált föl egy Webster nevű angol és találmányát 170,000 talléron adta el. Ez új világító gáz ereje százszorta nagyobb az eddigi világító gázokénál. E roppant fényű gáz nem egyéb, mint az „éleny".