Vasárnapi Ujság – 1880
1880-11-28 / 48. szám - A Kisfaludy-ünnep 790. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek - Az udvar társalgási nyelve vegyes királyaink alatt. I. II. Dr. Kerékgyártó Béla 790. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak
46. SZÁM. 1880. xxvii. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 7571 elhelyezve. Győrből négy koszorút küldtek az ünnepre : az ottani hölgyek, a honvédegylet, a reáliskola, s Kisfaludy Árpád tanár a család nevében. Maga a tanár is megjelent mint a család képviselője. Diszes koszorút küldött a szülőfalu: Tóth is, e fölirattal a szalagon : «Nagy szülöttjének». A nemzeti szinház szintén küldött koszorút. Az elnöki asztalon ereklyék voltak kiállítva: a költő halotti maszkja, sétabotja, tintatartója, egy hajfürtje medaillonban, stb. A rossz idő nem tartotta vissza a közönséget. Nagy számmal jelent meg, kivált a hölgyek. Az emelvényen foglalt helyet Győr megye és város küldöttsége is, köztük egy egyszerű földmives a szülőhelyről. Megjelent az akadémia több tagja is. Tíz órakor kezdődött meg az ünnepély. Gyulai Pál elnök mondta a megnyitó beszédet, mely rövid volt, de tömör. Legelőször a költő elhunytáról szól, kit ugyanabból a váczi-utczai házból kisértek örök nyugalomra, honnan huszonöt évvel később Vörösmartyt. Halála hire fölizgatta a fővárost és az országot. Széchenyi mélyen megindult, Kazinczy fátyolt kötött kalapjára, s a koporsót a főváros szine kisérte, oly nagy tömeg, minőt Pest eddig nem látott. Az irodalom pedig megalapította a Kisfaludy-társaságot. Nemcsak a kitűnő költőt, az ifjú irodalom vezérét gyászolták benne, hanem azt a férfiút is, ki legtöbbet tett arra nézve, hogy Pest a magyar irodalom és művészet központjává emelkedjék s először sejteté világosabban, hogy mivé kell válnia Magyarország fővárosának. Nemzeti csapásaink között bizonyára nem utolsó volt az, hogy sokáig nem volt fővárosunk. Midőn a törököktől Pestet ismét visszanyertük, csak romot és földet nyertünk benne, idegen települők számára. Csaknem egy század kellett, míg fejlődésnek indult, de nem magyar szellemben. Irodalmunk újjászületésének mozgalmai Bécsből indultak ki s bármely vidéki városban nagyobb visszhangra találtak, mint Pesten. Kármán, Révai inditották meg Pesten az irodalmi mozgalmat, melyet Kisfaludy magasabb fokra emelt. De Kisfaludy Károly nemcsak a leendő magyar főváros szellemi csiráit ápolgatta, hanem költészetünknek is szélesebb kört nyitott s közelebb hozta az élethez. Költészetünk addig meglehetős szűk körben mozgott, az idegen it el elzárták az élettől. Kisfaludy Károly, bár jeles lyrai költő volt, nagy sikerrel fogott az elbeszélő és drámai költészet műveléséhez is. Mintegy megnyitotta a tért s az ifjú tehetségek egész csoportja lelkesült példáján. Ő és köre arról beszéltek legtöbbet, azt művelték nagy előszeretettel, a mi leginkább hiányzott irodalmunkban. A dráma, regény, beszély, ballada voltak kedvencz műfajaik, s midőn e kör legtehetségesebb tagja, Vörösmarty is föllépett eposzaival, a költészet minden főága fölcsendült irodalmunkban. Kisfaludy Károly föllépte és hatása korszakos mozzanat irodalomtörténetünkben. Ő volt az első, aki a művészi és nemzeti elemet egy magasabb öszhangban óhajtotta egyesíteni. Formában és tartalomban a magyar költészetben még el nem ért tökély felé törekedett s elvetve a klassziczizmus békéit, a nyugat-európai modern költészetet akarta összeolvasztani a magyar szellemmel s nemzetibb alapon, mint elődei. Ezért fordult a nyugat-európai nagy költőkhöz s a nemzeti hagyományokhoz, a múlthoz és jelenhez, a neológiához és népnyelvhez, a modern műformákhoz és a magyar népdalok rythmusához. S ha ez neki nem mindig sikerült vagy nem fensőbb fokon, az eszmény ki volt tűzve, az elv fejlődött, s az elvetett mag egy félszázad alatt terebélyes fává nőtt. A kezdeményező mestert felülmúlták a tanítványok. Vörösmarty, Petőfi és Arany háttérbe szorították Kisfaludyt, de a nyomok hozzá vezetnek, a szellem fuvallatta tőle indult. Minden társadalmi és politikai tény előbb mint érzés és eszme merül föl az irodalomban. Midőn Kisfaludy Károly vezérlete alatt amaz elvért kezdett lelkesülni irodalmunk, ugyanoly irányú lelkesedés fejlett ki a társadalmi és politikai téren is. Mindazt, amit egy félszázad alatt e három téren kivívtunk vagy vesztettünk, amaz elv hű vagy kevésbbé hű szolgálatának köszönhetjük. Végül röviden említette a félszázad óta történt haladást az irodalomban, a közügyekben, a nemzeti élet és Pest fejlődésében, melyről Kisfaludy még azt énekelte: «Hej maholnap a magyar szó — ritka mint a fehér holló.» A megnyitó beszédet taps és éljenzés fogadta. Utána Beöthy Zsolt titkár olvasta fel jelentését a társaság határozatairól, melyek Kisfaludy Károly halála napjának félszázados fordulója alkalmából hozattak. Előadta, hogy a társaság a mult évben elhatározta ez ünnepély rendezését, Kisfaludy Károly életrajzának megírásával; a hirdetett pályázat eredménytelen levén, Bánóczy József bizatott meg, s a már sajtó alatt levő műve mint pártolói illetmény a tagok részére meg fog küldetni. A társaság egyúttal elkészítteti Kisfaludy Károly mellszobrát is, mely az akadémia kis termében fog elhelyeztetni. Ezután Vadnai Károly olvasott föl egy részt Bánóczi József művéből, Kisfaludy Károly ifjúkoráról. E fejezet nem az íróról szól, hanem a szigorú, rideg atyával szemben a nem szeretett fiú szomorú napjairól, az iskolában is bajokkal küzdő tanulóról, a katonának állt, egy nagy csatában részt vett, de utóbb elkedvetlenült tisztről s az első szerelmében lesújtva csalódott ifjúról, sok érdekes, jellemző, részben uj adattal. Az ünnepélyt Rákosi Jenőnek alkalmi költeménye fejezte be, melyet maga Rákosi szavalt el. A költemény befejezése így szól: Kerestem lábaid nyomát a porban Gyermek ábránddal, vágyakkal teli: S most lelkem im, meglettebb férfikorban, Magát, kopogva, sírodon leli. Félénk hymnuszba kezd s tördelt sorokban Nem tégedet, magát ünnepeli, Mert kobzom legtöbb dicsőségét lelte, Hogy szép alkalmon neved ünnepelte. * A közülés után lakoma volt a «Hungária» termében szokás szerint számos felköszöntővel. Gyulai Pál mondta az első felköszöntőt a királyi családra. Utána Szász Károly ürítette poharát a téthiek egészségére. Greguss Ágost a Kisfaludy-család képviselőjét Kisfaludy Árpádot köszönte föl. A téthiek nevében ezután Lippay szolgabíró mondott köszönetet a megtiszteltetésért. Salamon Ferencz átalános derültség között Gyulairól, a túl szigoru és élő kortársai ellenében követelő kritikusról emlékezett meg, ki bizonyára Kisfaludyt sem dicsőítené, ha most élne, ép ugy a mint Rákossy nem adatná elő minden frivolságtól ment vígjátékait; de azért élteti Gyulait is, Rákosit is mint az ünnepély szónokait. Beöthy Zsolt Kemény Zsigmond érdemeiről emlékezvén meg, fivéréért Kemény János báróért, majd meg Bánócziért ürítette poharát. Bánóczi mint Kisfaludy életrajzirója «Nagyfalusi» Arany Jánosra mondott felköszöntést. Szász Károlynak második fölszólalása Rákosihoz volt intézve. «Huszonöt év óta — ugymond — számos ódát írtam, ugy hogy ki is fáradtam bele, de most Rákosi lépett nyomdokomba; adja az ég, hogy jelesebbeket írjon és mindig oly jeles emberekre, mint a minőkre én írtam és bárha a «Pesti Hírlap» — folytatá Csukássi felé fordulva — nem régiben azt írta rólam, hogy: «Szász Károlynak ódagyára, kész a mamelukok számára» — én azt kívánom, volna csak minél több olyan mamelukunk, mint a minő volt egy Eötvös, egy Deák, egy Bessenyei, egy Bem. Győr városa is megülte a költő félszázados halálának évfordulóját. E hó 20-án a színházban volt díszelőadás. Először a színház személyzete a hymnuszt énekelte; azután dr. Kovács Pál veterán író tartott alkalmi felolvasást, majd allegorikus képek következtek, végül pedig a «Csalódások» vígjáték előadása. Másnap, 21-én ünnepi mise volt a benczések templomában, melyen a hatóságok is megjelentek. Innen a megyeház nagy termébe vonultak, hol a város minden egyesülete is megjelent. Itt Kapossy Luczián benczés tanár mondott emlékbeszédet , majd Somló színész szavalta el Rákosi alkalmi ódáját, mire a dalkör a «Szózatot» énekelte. Délután lakoma volt a «Szőlő» vendéglőben. * A nemzeti színházban e hó 22-én volt a Kisfaludyest. Előadták a «Három egyszerre» és a «Csalódások» czimü vígjátékokat, a magyar társadalmi színmüvek ez első termékeit, melyeknek jóizüségét a nagy közönség folytonos derültséggel fogadta. Az első kis vígjátékban a század elején uralkodott divatot is bemutatták a közreműködők. Irodalom és művészet. ..Az eltűnt régi vármegyék1, irta Pesty Frigyes, kiadja a m. t. akadémia történelmi bizottsága, két nagy kötet (434—509 lap), ára 5 frt. Történeti irodalmunk becses művel gyarapodott e munka által, mely hazánk hajdani politikai beosztására nézve oly sok adatot ád, s az eddigi közkeletű adatokat annyi kritikával igazítja helyre, vagy pedig meg is semmisíti. Tudvalevő, hogy Magyarország régi földrajzára vonatkozólag nem igen találunk tüzetes adatokat történelmi könyveinkben. Pesty rendkívüli szorgalommal búvárolt össze minden forrást, levéltárt, hogy földerítse a régi viszonyokat, s valóban nagy buzgalommal és lelkiismerettel hajtotta végre, és a századok folyama alatt eltűnt vármegyéket helyezett vissza geográfiánkba. A comes és comitatus szavak sok történetírót zavaros következtetésekre ragadtak, mert minden comest főispánnak és minden comitatust vármegyének vettek. De a régi időkben comesnek nevezték gyakran a szolgabírót is s comitatusnak a várispánságokat, s igy jutottak vármegyék közé Galgócz, Sempte, Locsmánd, Bana stb. Még nem régiben átalános volt a vélemény, hogy Magyarország kezdettől fogva 52 megyére volt felosztva, pedig a megyék száma az időkkel együtt gyakran változott. A tatárjárás idejében 72 megye volt, az 1505-iki rákosi gyűlésen 53, Izabella királyné idejéből egy fenmaradt jegyzék 63 megyét sorol elő. Pesty azt is kimutatja, hogy az országnak vármegyékre osztása nem szent István alatt történt, mikor a magyar állam egy nagy részét még rengeteg erdőségek borították. Szerző mindezekről tüzetesen szól, s nyomozása kiterjed mindazokra a tartományokra, melyeken magyar királyok uralkodtak, csak Szerbiával, Oláhországgal és Galicziával nem foglalkozik, mert itt régi magyar vármegyék nem léteztek. A második kötetben bő hely jutott Horvátországnak és Szlavóniának, melyek történeti jogosultságát a história adatai után a szerző nem ismeri el, s érdekesen, a politikusok figyelmére is méltón szól a horvát és szlavon földrajzi fictiókról. E jeles és gyakorlati jelentőséggel biró munka megérdemli, hogy a mivelt közönség közt minél jobban elterjedjen. «Philosophiai irók tára» czimen dr. Alexander Bernát és dr. Bánóczi József tanárok uj vállalatot indítanak meg. Közölni fogják a korszakalkotó és nevezetesebb filozófiai írók rendszeres és népszerű műveit az eredetiből való gondos fordításokban. A vállalat, melyből évenkint hat füzet jelenik meg, 10—12 ívnyi tartalommal, a jövő hóban indul meg Descartes főműveinek fordításával. Hunfalvy Pál Platon-t, Greguss Ágost Pascal-t, Csiky Gergely egy pár görög bölcsét fordítják bele. Aigner kiadásában díszes kiállításban jelentek meg Milkó Izidor rajzai: ,,Mindenütt és sehol"! czim alatt, 299 lapra terjedő kötetben. Leginkább a «Pesti Napló» és «Fővárosi Lapok» tárczáiban megjelent közlemények ezek, kisebb rajzok az irodalmi világból, a társas életből, a mulatságokból, színpadról s az élet tarkaságaiból. Gyakran szellemesen és vidáman vannak írva ezek, s mindenesetre egy eleven tollú tehetséget ismer meg a közönség a kötetből, mely a figyelemre igényt is formálhat. A kötet ára 2 frt 50 kr., de füzetenkint is megjelenik az Aigner -féle ,,Szépirodalmi csarnok"-ban, s itt egy-egy füzet ára 30 kr. Ugyancsak az Aigner-féle „Magyar regénycsarnok" -ból újabb füzet jelent meg, Kazár Emil .A semmi, ha valamivé lesz» czimü nagyobb elbeszélésének folytatását adva. A „Magyar könyvesház" legutóbbi kettős füzetét pedig Tóth Ede „A névtelen hősök" czimü dalműszövege tölti be ; a dalmű (Erkely Ferencz zenéjével) közelebb kerül előadásra a nemzeti színházban ; ára 40 kr. ..Az aranyhajú asszony, regény, irta Gozsdu Elek. Egy csábos szépségű és laza erkölcsű «aranyhajú asszony» szerelmi történetei nagyobbára levelekben, miket két pár jóbarát, meg egy pár barátné s egy pár szerelmes intéz egymáshoz, — ittott a szerző is közbeszólva az olvasóhoz. A regény fonala néhol nehezen is követhető, e sokféle adressze miatt. A történet maga szenvedélyességből, ábrándosságból s köznapi prózából van szőve, s arról győzhet meg, hogy az «et voluisse sat est» elve nem mindenre alkalmazható; pl. a regényírásra nem elég, hogy regényt akarjunk irni. A kiállítás több mint csinos, rendkívül diszes. Ára a 206 lapra terjedő kötetnek 2 frt. «A murányi Vénus a magyar költészetben» czime egy 121 lapra terjedő kötetnek, mely Sopronban jelent meg. Gondos irodalmi tanulmány dr. Kárpáti Károlytól, ki a Széchi Máriára vonatkozó költői művek fejtegetését és bírálatát adja a munkában. A tanulmány az Abafi «Figyelőjé»-ben jelent meg először. Ára 1 frt. Vargha Gyula «Dalok» czimű kötete a napokban hagyja el a sajtót, sat. ivtartók fölkéretnek, szíveskedjenek az előfizetési iveket decz. 10-éig a Franklin-társulat könyvkiadó-hivatalához (Budapest, egyetem utcza 4. sz.) beküldeni, hogy a megrendelt példányok szétküldése haladéktalanul foganatba vétethessék. Előfizetési fölhívások: Dr. Bayer Ferencz pancsovai tanár előfizetést hirdet „Kisfaludy Károly