Vasárnapi Ujság – 1888
1888-07-01 / 27. szám - Margit Zsófia főherczegnő mint a prágai nemeshölgy-alapítványi intézet apátnője 27. szám / Arczképek, Külföldiek - Rajzok Lengyelország történetéből: Kieystut litván fejedelem. - Biruta. - Kázmér az igazságos. - Eszter a szép zsidónő. - Ostrogski Konstantin. - Várnai Ulászló. - Zsigmond Ágost. - Radzivill Borbála. - Pszonka Szaniszló. - Zolkievszki. - Chodkievicz. - Mniszech Marianna. - Zamoyski. - Gonzaga Mária Lujza. - Czarnieczki. - Szobieszki. - Leszczynszki Szaniszló. -Leszczynszki Mária 27. szám / Arczképek, Külföldiek - A beteg Frigyes császár kihallgatáson fogadja Bismarck herczeget a potsdámi parkban. - Az a szoba a hol Frigyes császár meghalt a Friedrichskron palotában. -A császár haláláról szóló tudósítások szétosztása Berlinben 27. szám / Időszerű illusztrácziók - Az 1848-iki országgyűlés megnyitása Budapesten. Egykorú körajz után 27. szám / Időszerű illusztrácziók - Délszláv nők: Bosnyák leány. - Czigányasszony. - Bánáti szerb leány. Vastagh György rajzai 27. szám / Népviselet; genreképek - A potsdami Friedrichskron palota 27. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Egy nagy évforduló. Az első magyar népképviseleti országgyűlés megnyitása 1848. jul. 5-én (képekkel) 441. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak.
442 VASÁRNAPI UJSÁG. 26. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. Het és képviselőinek lelkesedésén kivül minden, de minden össze látszott esküdni, hogy a nemzeti újjászületés sikerének útját állja. Ismerjük az első szabad alkotmányos korszak rövid életének nem kevésbbé dicső, mint szomorú történetét. De azt nem kivánjuk érinteni. Az első «nemzeti gyűlés »-nek — mint akkor nevezték — megnyitását kivánjuk megünnepelni ez emléksorokkal s egykorú források előadása nyomán idézni föl emlékezetét annak a napnak, melyet nem moshatott el történetünk ércztábláiról a rá következett gyászos napok véres kénytengere. Megmaradt másíthatatlan ténynek s a magyar nemzet minden közbejött események daczára 1848 julius 5-étől fogja számítani ujabb alkotmányos korszakának, a népképviseleti parlamentarizmusnak és kormányai felelősségének korszakát. * Eleinte általános volt a vélemény, hogy V. Ferdinánd személyesen fogja megnyitni az országgyűlést, hogy mintegy kimutassa: miképen Magyarország koronája előtte sokkal nagyobb értékű, mint ahogy az aldunai részek lelketlen izgatói s a már akkor ellenünk támadt horvát lázítók szerettek hirdetni. A kormány meg is tett mindent, hogy a király személyesen jöjjön bü magyarjai körébe. Küldöttség járt nála Innsbruckban , de a gyengélkedő király nem volt hajlandó ez egy szívvel-lélekkel kifejezett óhajtást teljesíteni. Először július 2-ára volt tervezve az ünnepélyes megnyitás s azért a városi redoute termeit, melyek addig az ott tartott tánczvigalmakról voltak híresek, mintegy varázsütésre újjáalakították, hogy méltó legyen az átalakuló Magyarország első nagy ünnepéhez, a «népfölségen» alapuló országgyűlés megnyitásához. A király István főherczeget ruházta fel teljhatalommal e végre s a megnyitás napját julius 5-ére tűzte ki. Julius 4-én délelőtt 10 órakor nyiltak meg először a volt redoute-terem ajtói az első nemzeti gyűlés előtt. «Ugyanazon ajtóknál — így elmélkedik az akkori «Pesti Hírlap» — hol élvvágy-dagasztotta keblekkel szoktunk beszökellni, ma megrendülve éreztük valónkat, mert a vigalmak helyéből a nemzeti akarat szentegyháza lőn. Minden bemenetelnél a nemzetőrség tartá fenn a rendet. Belépve a terem ajtaján, legelőször is egy kétemeletü alkotvány ötlik szembe a Duna-felőli oldalon, melyek mindenikéhez két oldalt lépcsők vezetnek. A magasbik az elnöki hely, jobb- és baloldala felől három-három jegyzői székkel. Az alsóbb emelvény a szószék, az eszmék s politikai vélemények csatatere. A szószékkel szemben jobbra és balra, valamint jobb és baloldalával egyenfutólag, vannak a képviselők helyei. E felosztásnak egykor tán politikai jelentése leend, ha majd jobb és balközép, vagy szélsőbal és szélsőjobb oldalról szólhatunk. Most úgy hisszük, a nagyobb résznek csupán a történet jelölte ki helyét A nagyobb rész uj emberekből áll, — nevekből, melyek vízcseppként voltak eltemetve a népóczeán hullámaiban, de a népakarat, e legnagyobb erő, a legdíszesb állásra emelé őket. Féltizenegykor elkiáltották: kezdjük a gyűlést s a Palóczy egyhangúlag korelnökül választatott, ki meghatottságtól alig tudott szóhoz jutni. «Nemzeti képviselők — így szólt — e helyről üdvözöl benneteket az öreg szolga, a hazának megőszült fia!» Örömét fejezte ki, hogy a tőlünk oly soká elszakított Erdély képviselőit is együtt láthatja az anyaországiakkal, s mindnyájuk üdvös működésére Istentől kér segítséget a szorongatott ország rendkívüli helyzetében. Megválasztatott azután a korjegyzői kar — közte Irányi Dániel is, — aki a házszabályokat felolvasta, amelyeknek nyomán a nádor meghívására sorshúzás útján választandó 11 tagú bizottság kijelölése következett. Ugyanakkor a főrendek szintén előleges tanácskozásra a múzeumban gyűltek össze, ahol b. Sztojka Imre (72 éves) lett a korelnök. Szemere Bertalan, a belügyminiszter, felolvasá a király leiratát, amelynek értelmében gr. Majláth György elnökké, b. Perényi Zsigmond pedig alelnökké neveztetett ki. Itt is a nádor meghívására küldendő 11 tag kisorsolása volt a tanácskozás legfőbb tárgya, de — mint az akkori lapokból olvassuk — a sorsolást több ízben kellett ismételni, mert azok, akiket a «sors kedvelt» , nem voltak jelen. Érdekes megjegyeznünk, hogy már ez előleges tanácskozásban fölvetették a főrendiház reformjának indítványát. Biharmegye főispánja ugyanis, mielőtt az elnök berekesztette volna a rövid ülést, így szólt: «Úgy hiszem, nincs senki közöttünk, ki a jelen viszonyok fontosságát felfogva, a körülmények hatalmával dacolni akarna. A főrendi tábla jelen alakjában meg nem állhat, ezt józanul tagadni nem lehet. Figyelmeztetem azért tagtársaimat, hogy a tábla rendezésére mi tegyük meg az első lépést, úgy legalább megmutatjuk, hogy az avas instituczióknak barátai lenni nem akarunk !. .. A figyelmeztetést tompa éljenzés követé. Ily előzmények után nyittatott meg ünnepélyesen az első nemzeti gyűlés július 5-ikén. A programm szerint a nádor 11 s/i órakor volt indulandó a kir. palotából, de már 10 órakor telve valának a karzatok a legelőkelőbb hallgatósággal, amelynek nagyon feltűnt, hogy a bemenetelhez jegyet kellett váltania, mintha csak a theátrumba ment volna. Akik be nem fértek, azok a Dunaparton, meg a lánczhíd oldalain foglaltak helyet, hogy a díszes vonulást láthassák. 118A órakor ágyuk dörgése jelenté, hogy a menet a budai palotából megindult, a közelgő éljenek pedig hirdették, hogy a nádor a miniszterek s az udvar kíséretében közeledik a redoutehoz. Az út a budapesti nemzetőrség s a sorkatonaság párhuzamos sorai közt vezetett. A menet élén Perczel Móricz volt látható, mint rendőri osztályfőnök. Utána mentek a miniszterek, párosával ülvén egy-egy fogaton. Ezek után a nádor udvari fogata haladt s az egész menetet a lovas nemzetőrség s a vasas sorkatonaság zárta be. Lent a terem lépcsőjénél az az előtti napon választott küldöttség — Palóczyval élén — várta a nádort. A mint a nádor a terembe lépett, minden arczon sugárzott az öröm a meghatottságtól. A nemzet reményei mintegy teljesülendők voltak. E nap győzelmi ünnepe — így gondolták — a népfelség dicső eszméjének. Eddig az országgyűlés «kegyelmesen a király színe elébe járulni engedtetett. Ma a korona jő a nemzet képviselői közé. Jő pedig a képviselők táborába, nem a főrendek közé, mint Angliában.» A mint a zaj csillapulni kezdett, felállt a nádor, István főherczeg s elmondá, hogy a királyt betegsége gátolja hű magyarjai közt való megjelenésében, őt bizta tehát meg az országgyűlés ünnepélyes megnyitásával. Szemere felolvasván V. Ferdinándnak erre vonatkozó rendeletét, a nádor így folytatá: «Én tehát ő felségének, dicsőségesen uralkodó királyunknak, ötödik Ferdinándnak fölséges nevében és személyében a jelen ezennel megnyitom. Az országnak országgyűlési rendkívüli körülményei tették szükségessé, hogy nem várva mindazon javaslatoknak s intézkedéseknek előkészítését s bevégzését, melyeket ő felsége felelős minisztériumának a közelebb lefolyt országgyűlés rendeleténél s megbízásánál fogva előkészíteni s bevégezni kell vala, — ezen országgyűlés haladék nélkül összehivassék. Horvátországban nyilt támadás van; Magyarország aldunai vidékén fegyveres csoportok zavarták meg az ország békéjét, s valamint ő felségének legforróbb óhajtása, hogy a polgári háború elkerültessék, úgy másrészről meg van győződve ő felsége, hogy a nemzetnek összegyűlt képviselői gondoskodásuk első, és legfőbb tárgyának tekintendik mindazon eszközöknek előállítását, mik a megzavart békének helyreállítására s a magyar szent korona épségének megóvására s a törvények sérthetlen szentségének utalmára szükségesek. «Az ország védelme s pénzügye lesznek tehát azon főtárgyak, melyekre a jelen rendkívüli körülmények közt, ő felsége nevében, a nemzet képviselőinek figyelmét s gondoskodását különösen felhívom .... «Fájdalmas érzéssel s legmélyebb nehezteléssel értette ő felsége, hogy" ámbár ő az ország minden lakosainak boldogságát mindenkor atyai szivén viselve, ön kegyes indulatának sugallatát követte akkor, midőn a legközelebb lefolyt országgyűlésen, hű magyar nemzetének kérelmére, legfelsőbb kir. helybenhagyásával szentesítette azon törvényeket, melyek a hon jobblétének felvirágzására a kor igényei szerint szükségesek valának, — találkoztak mégis, különösen a kapcsolt országokban s Magyarországnak aldunai vidékén részakaratu lázítók, kik az országnak különnyelvü s vallású lakosait álhírekkel s rémítésekkel egymás ellen ingerelték» .... Tiltakozik továbbá az ellen, mintha a király ezt mind csak «elnézné», vagy mi több, mintha ő erre talán ösztönt adna, stb.» Kossuth a megnyitás napján így szólt lapjában az uj képviselőkhöz : «Nemcsak mi, miniszterek vagyunk felelősek, ők is azok, felelősebbek, mint mi... Egyesüljünk a haza megmentésében mindenekelőtt... Még egyszer mondom : én nem szenek hadat senkinek. Még egyszer mondom: én nem akarom harczba keverni az országot.. Én békét akarok ... De a szolgaság békéjét nem akarom,... százszor meg ezerszer azt kiáltom a nemzetnek: «Harczra készüljön élet halálharczra minden erővel; ha készül, békéje lesz; ha nem készül, béke helyett irtózatos háborúja lesz... A míg karomat birom, a mig fejemben egy gondolat, szivemben egyetlenegy csepp vér él, a magyar korona épségének, országunk önállásának, nemzetünk szabadságának, becsületének bántalmát gyáván elnézni sohasem fogom. Inkább veszni, mint magamat magadni kész. Ha ez a ti politikátok, veletek vagyok, ha nem ez, ellenetek!» Mindenesetre roppant feladatra gyűltek össze az első népképviselők, mint ahogy akkoriban nevezték a honatyákat. S valóban a trónbeszéd tartalma fel is jogosította az országot a legszebb reményekre, amelyeknek megvalósítása bizonyára nemcsak az első alkotmányos országgyűlésen múlt. Általános meggyőződés volt, hogy a nemzet sorsa most fog igazán eldőlni. Hitték hogy a régi, dicső haza már elveszett, s azt most kell visszaszerezni úgy, mint az első honalkotók. Petőfi ezt dörgé az első népképviselők fülébe: Mit őseink egy ezredév előtt Tevének, azt kell tenni most ti nektek : Bármily erővel, bármily áldozattal, Bár mind egy szálig elvesztek belé, Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell akarnotok, Egy új hazát, ahol ne legyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák; Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép legyen ! Az országgyűlés megnyitását megelőző napon úgy a főrendi, mint a képviselőház előleges ülést tartott. Amabban a már említett b. Sztojka Imre korelnöksége mellett, mint a ház legifjabb tagjai, gr. Andrássy Gyula, br. Podmaniczky Frigyes és br. Podmaniczky Ármin, — emitt Palóczy László korelnök alatt a már szintén megnevezett Irányin kívül br. Simonyi Lajos, Vojnics Péter, Dedinszky József, Marics Péter és Dániel Antal végezték a korjegyzői tisztet. A megnyitó ülésen szorongásig megteltek a padok lenn a teremben s a karzatok a terem három oldalán. S midőn — irja egy szemtanú — a nádor a miniszterektől kisérve a terembe lépett és a számukra fönntartott emelvényen helyet