Vasárnapi Ujság – 1914
1914-06-28 / 26. szám - Még egynehány régi malom (képekkel). Dr. Lambrecht Kálmán 512. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
512 VASÁRNAPI UJSÁG. 36. SZÁM, I»MI. EI. ÉVFOLYAM. MEG EGYNEHÁNY RÉGI MALOM. A «Vasárnapi Újság» ez évi kilenczedik száma fölelevenített néhány érdekes régi malmot. Minthogy e sorok írója öt év óta kutatja a primitiv malmok történetét és néprajzi vonatkozásait, szerzői és kutatói jogainak elismertetése érdekében alkalomszerűnek tartja épen sajtó alatt levő, a malmokról szóló könyvének legfontosabb eredményeit közölni. Az idézett czikk csupán a gabonát őrlő, úgynevezett lisztelő malmok főbb típusait öleli fel. A lisztelő malmok logikai rendbe szedett sorozata — történeti és néprajzi gyűjtéseim alapján — ekként bontakozik ki. Legprimitívebb alakjuk az őrlőkő, amely egyszerűen ütéssel, zúzással dörzsöli szét a gabonaszemeket. Archeológiai leletek egész sora bizonyítja ősi nemzetközi elterjedését. Ratzel és Retzius napjainkban is megtalálták Afrika vad még törzseinél és a finneknél. A kézimalom lettebb alak, forgatva őröl; legrégibb már felismert példányai azok, amelyek a pompeji ásatásokkor a Forum Pistorumon vagyis a sütők terén, Sallustius háza közelében kerültek napvilágra. A nehezen forgatható, nagy kézimalmok felső kövének rúdjaihoz állatokat is fogtak; ez az átmenet a szárazmalomhoz, amelyet régi magyar írásaink igás-malom, szamárforgató malom néven emlegetnek, a néphumor pedig lónyúzónak nevez. A lisztelő malmoknak — hajtóerő szerinti — második nagy csoportja a vizimalmoké, amelyek ismét igen sokfélék. Hegyi patakokon, kis folyókon patakmalmok kerepelnek. Ezek vagy kanalas malmok, amilyeneket Evlia Cselebi, a XVII. században hazánkban is járt hires világutazó Mosztárban és a szerbiai Uzsiczében látott, vagy pedig alul, illetve felülcsapók. Az alulcsapó malmot a víz folyása, a felülcsapót a víz esése hajtja. Okleveleink már a XIII. században megkülönböztetik e két fajtát. Folyamokon a kompokra vagy tombáczokra épített, tehát helyüket változtatható hajómalmokkal találkozunk, a melyek első hazai példányai a pesti Dunán állottak 1292-ben (V.ö. «Vasárnapi Újság» 1913. 48. szám). Régi okirataink, gazdasági összeírásaink és tatárjárási jegyzőkönyveink ezeknek is két faját emlegetik, egyik a német vagy sziléziai módra épített hajómalom, a melyet vasmacskával kötöttek helyhez, másika pedig a magyar lom. Hogy ez milyen volt, arról a hires hajóma Verantius Faustusnak ezében megjelent a XVII. század elején Velen«Machinae Novae» czimű nagy műve tájékoztat. Ez az unikum számba menő könyv — amelynek müncheni példányát használtam — azt írja, hogy a hajómalmok kompjait Magyarországon a Dunán egy a folyam medrébe vert czölöphöz fűzfa vesszővel erősitik úgy, hogy nincs szükség sem vasmacskára, sem lánczra vagy kötélre. XVI—XVII. századbeli folyamszabályozási okmányaink a czölöpöt malomszegnek, a fűzvesszőből font kötelet czejtnek, czejtnek, czetykának nevezik ; a malomszeg beverésekor fizetett adó pedig a gyakran emlegetett szegadó. A felsorolt vizimalmokon kívül voltak még felhőszakadáskor, árvízkor vagy hóolvadáskor forgó pokolidőmalmok, felhőt kiáltó malmok, cserjemalmok stb. A primitív malmok harmadik csoportja a szélmalom, amelynek kutatásaim szerint nálunk Hollandiából a XVI. század elején ideszármazott tornyos típusa él háromféle szerkezeti változatban : a papucsos, alulhajtós és felülhajtós szélmalomban. Bővebben szóltam mindezekről e lapok 1911. évi 30. számában. A lisztelő malmok negyedik alakja, a gőz hajtotta hengermalom már nem tartozik néprajzi vázlatunk keretébe. De annál inkább ide tartoznak az egyéb, anyagokat őrlő, zúzó, ványoló és törő malmok. Nálunk malmot használtak csertörésre 1366 óta, főleg a tímárok és cserzővargák. Csontőrlő malmokkal is találkoztam kutatásaim során. A rizst és kölest a kásatörő malom dolgozta fel kásává. Szendrő várában 1610-ben állott már egy kendertörő malom. A len és kender, tök, dió és mák magvából, szeméből olajütő malom ütötte-verte ki vagy olajsulit sajtolta ki a világító és böjtidőben főleg konyhai czélokra szolgáló olajat. A gubát, szűrposztót is malom, az u. n. Csernáti Sándor kiváló gazdasági irónk mellszobra, Horvay János műve, melyet most lepleztek le a magyaróvári gazdasági akadémiában. A magyaróvári gazdasági akadémia régi épülete. Magyar kendertörő malom (Tibold Dórán, Borsodm.). Csergemalom (Gyimesfelsőlak, Csikm.).